2026. november 21.
Türkinfo Blog Oldal 1431

A régi Konstantinápoly erkölcse

4263-dansoz1Az európaiak a legkorábbi ismert útleírások szerzőitől a 20. századi turistákig mindig is különös érdeklődést mutattak a keleti erotika előlük elzárt, sejtelmes világa iránt. A kora újkorban a legmegközelíthetőbb keleti világ az Oszmán Birodalom volt, amellyel az európaiak a 15. század dereka óta mind rendszeresebb kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatban álltak, így egyre gyarapodott azoknak a beszámolóknak, útleírásoknak és követjelentéseknek a száma, amelyek a birodalom berendezkedéséről, lakóinak mindennapi életéről tájékoztattak. Ezekből a munkákból szinte sohasem hiányoztak az egzotikumok, a török nők szépségét, erkölcsösségét vagy épp erkölcstelenségeit ecsetelő részek, a háremek és a fürdők ismeretlen világának inkább elképzelt, semmint valóságos ábrázolásai.

A török levéltárak megnyíltával egyre-másra kerültek elő a mindennapok megannyi részletébe bepillantást engedő bírósági jegyzőkönyvek, a közerkölcsöket szabályozni, a kilengéseket büntetni kívánó rendeletek, a szultánok és szultánfeleségek egymáshoz írott szerelmes levelei és versei, a háremek életébe, az esküvők és ünnepségek színpompás világába bepillantást engedő okleveles kútfők. A kézirattárak mélyéről a török szerelmi költészet újabb és újabb gyöngyszemei bukkantak elő, s a keleti szexuális tanácsadó irodalom oszmán változatai, továbbá a szexualitással orvosi szempontból foglalkozó szakkönyvek is ismertté váltak. Mindezek ellenére a török történetírás még nagyon messze van attól, hogy az európaiakhoz hasonló összefoglaló művekben mutassa be a „magánélet”, a „családi élet”, az „intimitás”, a szexualitás és homoszexualitás vagy épp a prostitúció Oszmán Birodalmon belüli históriáját.

További részletek

2014-05-29

Kik voltak Konstantinápoly lakói?

kMint tudjuk már Nagy Szulejmán idejében a népesség legalább félmillióra növekedett. 1593-ban, egy angol utazó, bizonyos John Sanderson Konstantinápolyban járt, és helyi forrásokra hivatkozva, már 1 231 211 lakost számlál a következő összetételben:
„Konstantinápoly lakosai:

Vezírek (vagyis alkirályok) – 6
Minden vezírnek vagyon 1000 akcséja naponta. A Nagy Török magának 1001-et enged meg.

Kádik, vagyis bírák, az ő vallásuk tanultjai – 4
E tízek bíráskodnak a dívánban mindennemű ügyek felett.

Mufti az ő legfőbb vallási bírájuk és főpap – 1

Defterdán, azaz kincstárnok. Mirahorbasi, a lovak mestere. Janicsár aga, kapitánya a janicsároknak. Csaus aga, Kapidzsi aga, Szpáhi aga, Bosztandzsi basi, Kapudán basa, Kapi aga, Pejkek, és csatlósaik – 300

Szolakok, az ő gyalogos kísérete – 300

Solymászok, törpék és siketnémák – 300

Mindenfajta örömlányok, legalább -1 000

Csausok, kik az udvarhoz tartozó tisztek vagy tiszthelyettesek – 1 600

Kapuőrök, kik a kapukat vigyázzák (közönséges napon hetven őrködik) – 700

Szpáhik, vagyis lovasok, kik az ő nemesembereik – 30 000

Janicsárok, vagyis közkatonák, azaz gyalogosok – 24 000

Topcsik, a nagy tüzérség lövészei – 3 000

Adzsemi-oglánok, ifjak, kikből janicsárok lesznek – 20 000

Más törökök, a város lakói (a nőkön és gyerekeken kívül) – 200 000

Minden fajtából és országból jött keresztények, legalább – 200 000

A városban s a körül lakó zsidók, legalább – 150 000

Mindenfajta nők és gyermekek, keresztények, zsidók, törökök etc. – 600 000

Összesen: 1 231 211

Az oszmán-török Isztambul egy hatalmas virágzó várossá nőtt, sokszínű, tevékeny lakossággal.” A török hódítás után kevés görög maradt a városban, de idővel sokan visszatértek és a birodalom minden részéből csatlakoztak hozzájuk sokan, és saját patriarchájuk vezetése alatt virágzó közösséget alkottak. A zsidók hasonlóképpen ott voltak már a bizánci városban is a számuk azonban jelentősen növekedett a 15. század végétől kezdve, amikor a keresztény elnyomás ellen ide menekültek Spanyolországból, Portugáliából és más európai országokból.

A szultánok mindenkinek vallásszabadságot biztosítottak és a közösségek nagyfokú autonómiát élveztek. Olasz, később más nyugati kereskedők az Aranyszarv-öböl keleti partjának európai negyedében üzleteket, irodákat és otthonokat rendeztek be. Gyorsan növekedett a törökül beszélő mohamedán törökök száma, kiegészülve az új vallásra való áttérés, asszimilálódás, betelepülés útján. A betelepülő törökök örökösei az ősi magas szintű iszlám civilizációnak, melyet tovább gazdagítottak.

Forrás:

Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció

2014-05-18
http://www.nokorszak.hu

Egy Habsburg követ Magyarországon 1554-ben

justus-van-der-nypoort-cca-1625-1692-fulek-latkepe460 évvel ezelőtt I. Ferdinánd király követeként egy flamand származású diplomata utazik át a királyi Magyarország és az akkori török hódoltság területén – latin nyelvű emlékirataiban (leveleiben) olvashatjuk beszámolóját az akkori állapotokról.

Egy korábbi cikkünkben már találkozhattunk Ogier Ghiselin de Busbecq (1522–1592) nevével, aki I. Ferdinánd magyar király és később német-római császár követeként éveket tölt a Fényes Portánál. S míg diplomataként ott tartózkodik, egyebek közt Török levelek címmel fennmaradt emlékirataiban (a negyedik levélben) ránk hagyományozza a krími gótok nyelvéről egy, a mai napig egyedüliként rendelkezésre álló nyelvi korpuszt is. Busbecq leveleit eredetileg nem kiadásra szánta: azokat egykori itáliai diáktársának és honfitársának, egyúttal későbbi diplomata kollégájának, a portugál udvarnál is követi feladatokat teljesítő Nicholas Michault-nak írja.

Részletek

2014-05-05

Étkezés a törökkori Magyarországon

domuzAmikor az oszmán-török hadak és a török népesség civil elemei berendezkedtek a hódolt Magyarországon, gondoskodniuk kellett a saját ellátásukról is. A magyar népesség hagyományától, étkezési szokásaitól sok mindenben elütő szokásrendszer jelent meg így az országban, melynek számára nem voltak elfogadhatók a korabeli magyar lakosság ételei. A hódoltságbeli török (vagy még inkább balkáni, főleg bosnyák) lakossággal ugyanis egy új, a hívei egész életét meghatározó eszmerendszer vált uralkodóvá a Kárpát-medence jelentős területein: az iszlám.

Az iszlám ugyan sok mindent eltörölt a zsidóság étkezési tilalmai közül, mégis éppen elég tilalomfát hagyott meg ahhoz, hogy a magyarországi hódoltságba került muzulmán ne ülhessen le egykönnyen a magyarországi keresztény lakosság asztalához. E tilalmak közül a két legismertebb a bor és a disznóhús fogyasztására vonatkozik, az előírások azonban nem elégszenek meg ennyivel: fontos szabályokat tartalmaznak az étkezési céllal vágható állatokra, valamint a húsok vágására és elkészítésére vonatkozólag is. így például a levágásra szánt állat csak egészséges, hasított körmű patás lehetett, amelyet a hagyományos basmala formulával (bismillahi r-rahm§ni r-rahjmi) „Isten nevében” kellett, vére teljes elfolyatásával, levágni. Ha ezekből bármi is hibázott, a hús és a belőle készült étel máris tilalmassá (harám) vált az igazhívő számára.

Bár az iszlám nem tiltja, hogy hívei egyenek a keresztények és zsidók (számukra nem tilalmas módon elkészített) ételeiből, de az ő asztaluk mellett is tiltotta a számukra tilalmasat. így például a taglózással vágó magyar mészárosok kínálta húsok bármilyen formában eleve tilalmasok voltak a muzulmán hódítók számára. Azt ugyan nem tiltja az iszlám, hogy keresztények vagy zsidók egyenek a muzulmánok asztalánál, a gyakorlat azonban mégis a külön infrastruktúra irányába mutatott.

Az iszlám szigorú mértékletességre inti híveit az étkezés terén: egyszerre tiltja az aszkézist és a mértéktelen habzsolást. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy a törökök asztalánál evő nyugatiak a török étkezést kifejezetten elkapkodottnak és szegényesnek érezték, holott a ránk maradt nem kevés fogás ízletes és jó minőségű étkezésről tanúskodik. Azonban lényegesen kevesebb került egyszerre az asztalra, mint nyugaton.

A hívő számára külön megpróbáltatást jelent még a ramadáni böjt. Ez természetesen nem teljesíthetetlen, hiszen csak napkeltétől napszálltáig tiltják az evést és az ivást, azonban számos külön erre az időszakra készített ételt ismerünk. Az iszlám más formában is befolyásolja hívei étkezését: a napi öt ima kötelme szigorúan beosztja a hívő napjait, így közvetve az étkezést is befolyásolja. Általában két fő étkezést ismerünk, a reggelit és az estit.

Tanulmány letöltése

2014-04-17
DOBROVITS MIHÁLY

A vallást a súlytalansággal nem egyszerű összeegyeztetni, de megoldható

Közismert, hogy a muzulmánoknak napjában ötször kell imádkozniuk, méghozzá Mekka irányába – földkörüli pályán azonban a város pozíciója folyton változik. Arról nem is beszélve, hogy az űrállomáson másfél óránként van napfelkelte és naplemente, vagyis szigorúan véve másra sem lenne ideje, csak imára.

Az ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolása érdekében ült össze Malajzia Nemzeti Fatvatanácsa, és a 150 hittudós nem pihent, míg létre nem hozták a világ valószínűleg első vallási dokumentumát, amely irányt mutat az űrbéli vallásgyakorláshoz.

Eszerint a hívőnek elég elképzelnie a Kába-szentélyt, a napi ötszöri imához pedig a földi kilövés helyszínének időzónáját kell tartani. Mivel imádkozni csak tisztán lehet, a vízből viszont odafent nincs túl sok, a rituális tisztálkodás helyett elég egy nedves ronggyal megtörölközni.

Persze maradtak még megválaszolatlan kérdések, mint például az idő számítása: a muzulmán hónap a növekvő holddal kezdődik, azonban ez problémákhoz vezethet mondjuk a Marson, hiszen a vörös bolygónak egyből két égi kísérője is van.

Részletek

2014-02-27

Ez a legcsodálatosabb ház sárból

sarhaz(650x433)A török hegyekben áll ez a gyönyörű otthon. Egy Angliából származó nőé.

Hat hét alatt 5 ezer dollárból épült fel ez a sárkunyhó. Az összegben benne vannak az ajtók, ablakok és a munkaerő. Különleges képességekre nincs szükség – mondja a házépítő fiatal nő, Atulya Kerry Bingham aki korábban egy sátorban élt a hegyekben hetekig. Azt állítja, úgy látott munkának, hogy azt sem tudta előtte, mi az a gerenda.

Honlapján részletesen leírja az építkezés menetét.

Ilyen otthont elsősorban a mediterrán országokban és a közel-keleten érdemes építeni.

A műanyagzsákos, szögesdrótos építkezés eredetileg iráni találmány, Nader Khalili-é. Szerinte földrengésbiztos az így készült ház.

Részletek

2014-02-23

Budapesti gyógyfürdők: a Király

P1240453A hely két szempontból is érdekes. Egyrészt azért, mert néhány évvel ezelőttig nagyrészt csak a férfiak járhattak ide, és néhányan úgy birtokba vették a fürdőt, hogy azt csak koedukációval lehetett mindenki számára élvezhetővé tenni.

Mára viszont már legalább annyi nő, mint férfi van bent, és közel annyi külföldi pár, mint magyar. Sőt, az okos árazással, a nyugdíjas és diákjeggyel sikerült elérni, hogy idősekből is fiatalokból is legyenek bőven, utóbbiak késő tavasszal ellepik a fürdőt meg a belső udvart, és medencéről medencére vándorolva készülnek a vizsgákra. De január végén is tele volt huszonévesekkel a Király, sőt, a korosztály gerincét egy francia diáklánycsapat adta (megvalósult álom).

Koncentráljunk a Király másik érdekességére, ami viszont változatlan, sőt, egyre állandóbb: ez Budapest egyik legrégebbi fürdője. 1565-ben, Buda eleste után negyed századdal kezdte el építtetni Arszlán pasa, méghozzá elég spéci helyen, a közelben ugyanis nincs semmilyen hőforrás. Azért itt épült a fürdő, mert a terület már várfalon belül volt, így a törökök akkor is békésen fürödhettek, amikor odakint javában ölték egymást a katonák. Persze nem öncélú wellnesezésről beszélünk, a törököknél a fürdőnek szakrális szerepe volt, ezért is hozták el kábé egy kilométeres távolságból, a Lukács környékéről a termálvizet a Királyba.

Részletek

2014-02-21

A török irodalom Magyarországon

A hagyományos világirodalom-felfogás centrumában sokáig a francia, német és angol irodalom állt, hozzájuk csak az amerikai irodalomnak sikerült utóbb felzárkóznia. Nagy országok − nagy irodalmak, mondhatjuk, s a nagy ország fogalma természetesen nem pusztán a terület vagy a népesség alapján definiáltatik. Örülhetünk egyes írók vagy művek áttörésének, de lássuk be: ha egy-egy irodalom nemzetközi ismertségét tekintjük, még a föld legnépesebb országainak irodalmai sem számíthatók az úgynevezett nagy irodalmak közé.Annak idején Gera György, az Idegennyelvű Könyvszemle főszerkesztője volt az, aki a sok helyütt, sokszor elhangzott panaszok, indulatos eszmefuttatások, rezignált tűnődések, tárgyilagos helyzetelemzések és bölcs javaslatok számára fórumot teremtett: költőket, írókat, kiadókat kérdezett meg, mit tehetnek azok az országok, amelyeknek irodalmát nem méltányolják kellőképpen, s létezik-e egyáltalán maradéktalan értékű fordítás. A körkérdésre érkezett válaszok 1979-ben jelentek meg Petits pays, grandes littératures? – Small Countries, Great Literatures? címmel, angol és francia nyelven. Törökök (mondjam: jellemző módon?) nem szerepeltek a kérdezettek között, de a Sanat Olayı című török művészeti folyóirat 1981/11. száma bőségesen szemelgetve a válaszokból, hozzátette négy ismert török alkotó hozzászólását.

Részletek

2014-02-16

Többnyelvű magyar őstörténet és származás (2.)

hun3Többnyelvű őstörténet

A török és a magyar nyelvszerkezet hasonlósága alapján úgy véljük, hogy a magyar nyelvről kialakított ismereteinket felül kell vizsgálni. Benkő Loránd szerint a „magyarság igen korán elszakadt nyelvrokonaitól, és azoktól teljesen független életet élt”.

A magyar nyelvet „saját fejlődési törvények” irányítják. „A magyar nyelv (…) már a honfoglalás kori állapotában is egyike azoknak a legrégibb idők óta önálló európai nyelveknek, melyek máig fennmaradtak.” A magyar nyelvet olyan önálló ősnyelvnek tekinthetjük, mint az örményt, az albánt.

A krónikák, a régészet és más tudományágak tanúsága szerint a magyarság semmilyen hasonlóságot nem mutat a finnugor népek többségével. Viseletében, kultúrájában, sztyeppei lovasként része a törökségnek, de nem tagadható a nyelvi kapcsolat a finnugorokkal. A csuvas jellegű török szavaink többsége, mintegy 450 szó a 8–10. században került a magyar nyelvbe. A magyarok közt az ötfokú zenei hangsor, a pentatónia szintén török hatásra terjedt el. Van, aki a török szavak számát kétezerre teszi. Sára Péter 1500 olyan török szót ismertet, amely része a magyar nyelvnek.

A nyelvi sokszínűséget „sejteti hét vagy tíz törzsünk is, mert neveink közül talán ha kettő finnugor (a Magyar és a Nyék), a többi a törökség felé visz minket” – állítja László Gyula. Ezek összeolvadását a finnugor és a török nyelvek szerkezete könnyíti meg, és a török kultúra, amelyet a Volga-vidéki magyarság teljesen átvesz. Nem véletlenül írja Ibn Ruszta és Gardézi is a magyarokról, hogy turkok. A jövevényszavakat feltételező irányzatokkal szemben László Gyula azt állítja, hogy a magyar nyelvjárások nem egyetlen nyelv változatai, hanem különböző nyelvek váltak magyarrá. Valószínű, hogy a különböző nyelvek zenéje, kiejtése a nyelvjárásokban maradt fenn.
A szókészlet, az egymást értő beszédmód arra utal, hogy „a magyar nyelv valaŹmiképpen »rátelepült« a törzsi nyelvekre”. Természetesen nem tagadható a nyelvi elszigetelődésből adódó különfejlődés sem. „Az a tény azonban, hogy törzsneveink nagy részének nincsen párja a finnugor nyelvekben, s a magyar nyelvben sincs értelmet adó párhuzamuk, bizonyossá teszi, hogy törzseink többsége nem magyar nyelvű volt.” Tihanyi István is úgy látja, hogy a magyarságot a nyelv alapján egyoldalúan sorolják a finnugor népek soraiba. A nyelv hasonló szerkezete „nem döntheti el a származási kérdést”. Ugor származású törzseink finnugor népekkel való együttélése nem tagadható, ez nyelvileg igazolható.

A nyelvcsere megértésére példaként említjük a dunai bolgár török népet. Ők 679-ben telepednek le, és – csekély száznyolcvanöt év alatt – hat-hét nemzedék alatt többségükben szláv nyelvűvé válnak. Amikor a türk eredetű, kultúrájú kagán 864-ben felveszi a Borisz nevet és a fejedelem címet, akkorra a bolgár-török származású nép is áttér nemcsak a kereszténységre, megvalósul nemcsak a szakítás a „pogány” múlttal, de befejeződik a szláv nyelvre való áttérés is.

A genetikai vizsgálatok eredményeképp egyre elfogadottabb az is, hogy uráli nyelvüket a horvátok, a lengyelek és az ukránok is szlávval cserélik fel. Ők Szabó István Mihály mikro-, illetve környezetbiológus szerint „a nem rekombinálódó Y-kromoszóma bináris polimorfizmusára irányuló vizsgálatok szerint a Föld népei között a magyarok legközelebbi genetikai (vérségi) rokonainak tekinthetők”. Ugyancsak ő állapítja meg azt is, hogy „azok a gyakran és még a tudomány bizonyos képviselői részéről is hangoztatott nézetek, miszerint a valamikor Ázsiából EuŹrópába szakadt magyar nép itt merőben idegen környezetben, teljesen rokontalanul él, ma már nemcsak naivaknak, de tudománytalanoknak is minősíthetők.”

A teljes nyelvi egység, a magyar nép etnogenezise az államalapítás, az államegyesítés és az államszervezés idején teljesedik ki. A különböző nyelvű törzsek és néptöredékek ötvözetéből alakul ki a mai magyar nép. Tény, hogy a 850-es években, amikor Álmos fejedelem szorosabb egységbe vonja a törzsszövetséget, a magyar nyelvű Megyer és a Nyék, azaz a népesebb törzsek nyelve lesz általános a törzsek körében. Anonymus a Hétmagyar, azaz „Hetumoger” megnevezési formát használja a „hét vezér”, a hét törzs helyett, miközben a magyarok korábbi őshazáját DentumoŹgernek (azaz Doni Magyarországnak) nevezi, akárcsak a hét törzs népét. A Megyer törzsŹnév Konstantin császár történeti munkájában Megeré formában olvasható.A Kárpát-medence a honfoglalás előtt

A Kárpát-medencébe hosszú évszázadok során sodródnak, települnek le olyan népcsoportok, néptöredékek, amelyek származásukat tekintve kultúrájukban, nyelvszerkezetükben is rokonságban állnak az Árpád vezette honfoglalókkal. Ezért jó lenne alaposabban újraértékelni a hajdanán itt letelepedett „rokongyanús” népek, néptöredékek eddig feltárt hagyatékát. Lehet, hogy újra kellene gondolni László Gyula kettős honfoglalás elméletét is, amely több évtizedes vitát váltott ki.

A 10. századból nagyszámú kései avar temetkezést tárnak fel. E temetőkbe a griffes-indások mellett Árpád magyarjai szintén temetkeznek. László Gyula állítása szerint a 670-es évek, az első magyar honfoglalás népe tömegesen éri meg a második, a 995-ös, Árpád vezette honfoglalást. Jelentős számban éltek avarok a Duna–Tisza közti térségben is.

(folytatjuk)

Kádár Gyula
Háromszék

2014-01-24
http://www.erdely.ma

Kínzókamrákat találtak az ókori Bithünia korából

hurA Törökország északnyugati részén található Bursa tartományban folyó ásatások során 2300 éves, kínzások és kivégzések helyszínéül szolgáló börtönöket tártak fel török régészek.

A börtönhelyiségek a Bithünia Királyság idejéből származnak. Az ókori terület szuverenitása időszámításunk előtt 297-től 74-ig tartott, a királyság lakosai görögök és trákok voltak. A Kis-Ázsia északnyugati részén található egykori államalakulat korábban perzsa fennhatóság alatt állt, majd a Római Birodalom szervezett provinciát a területen.

İbrahim Yılmaz török régész elárulta, hogy a 3400 méter hosszú városfal nagy részét feltárták, s a település Alacahırka nevű negyedében 2300 éves börtönökre bukkantak. Ezekben kínzókamrák működtek, amelyeket a föld alatti folyosók a tornyokkal kötötték össze. Az ókori királyság nem bánt kesztyűs kézzel az elítéltekkel, a süket-néma hóhérok a foglyok levágott fejeit kútba dobták, a testrészeket pedig a családtagoknak adták, de olyan szóbeszéd is elterjedt, hogy a tetemeket csak pénz ellenében szolgáltatták vissza – magyarázta Yılmaz.

Részletek

2014-01-22

16,474FansLike
639FollowersFollow