Törökországban keddtől némileg tovább enyhítenek az új koronavírus okozta járvány elleni intézkedéseken – jelentette be Recep Tayyip Erdogan török elnök hétfőn Ankarában a kormány ülését követő sajtótájékoztatóján. Hétköznapokon később, 22 órakor kezdődik majd az éjszakai kijárási tilalom, továbbá az éttermek és a kávézók ismét fogadhatnak vendégeket.
A mostani intézkedéscsomag a május közepén megkezdett fokozatos enyhítés második fázisa.
Szintén változás, hogy a hétvégi kijárási korlátozás, amelynek keretében a lakosok napközben csak a közeli élelmiszerboltokat kereshetik fel, már csak a vasárnapot foglalja magában. A szombatra ezentúl azok a rendelkezések fognak vonatkozni, mint a hétköznapokra.
A hét utolsó napja kivételével reggel 7 és este 21 óra között újra fogadhatnak vendégeket az éttermek, a kávézók és a teázók, valamint megnyitják kapuikat a sportlétesítmények, illetve a vidámparkok is. Vasárnap az éttermek csak elvitelre vagy házhoz szállításra vehetnek fel rendelést.
Az elkövetkező időszakban újból szabad lesz lakodalmat tartani.
A turisták továbbra is mentesülnek a korlátozások alól.
A török vezetés először április 13-án, a ramadán, tehát az iszlám böjti hónap kezdetén szigorított a járványhelyzet kezelésén, majd április 29-től „teljes lezárást” rendelt el, hogy a járvány terjedését jelentősen visszaszorítva indulhasson neki a nyári turisztikai szezonnak. A fokozatos enyhítés május 17-én kezdődött.
Törökországban a járványügyi adatok az utóbbi másfél hónap alatt nagy mértékben javultak. Az újonnan regisztrált fertőzöttek napi száma április közepén még 60 ezer felett, április vége felé 40 ezer körül járt, május 20. óta pedig már 10 ezer alatt alakul, hétfőn például 6493-mal a legalacsonyabb volt január óta.
Ugyanakkor a betegség halálos áldozatainak napi száma nem mérséklődött ilyen mértékben. A napi mutató április 30-án 394-en tetőzött, most hétfőn pedig még mindig 122-n állt.
A kis-ázsiai országban jelenleg a Sinovac, valamint a Pfizer/BioNTech koronavírus elleni vakcinájával végzik a lakosság immunizálását. A kétdózisú oltóanyagok első adagját eddig 16 millió 586 ezer, míg a másodikat 12 millió 486 ezer ember kapta meg a 83,6 millió lakosból. Az oltási kampány tempója a február közepi gyors felfutás óta számottevően lassult.
Emellett Törökország már megállapodást kötött az orosz Szputnyik V vásárlásáról és gyártásáról is.
Kenan Doğulu (ejtsd: [kenan doulu], Isztambul, 1974. május 31. –) török popénekes, dalszerző. Ő képviselte Törökországot a 2007-es Eurovíziós Dalfesztiválon Helsinki-ben, és negyedik helyezést ért el Shake It Up Shekerim c. dalával.
A Redd egy 1996-ban alakult török rockegyüttes. Tagjai két testvérpár: Doğan Duru (vokál), Güneş Duru (háttérvokál, gitár), Berke Hatipoğlu (háttérvokál, gitár) és İlke Hatipoğlu (zongora, szintetizátor).
A Gripin egy török rockegyüttes. Nevüket az azonos márkanevű megfázás elleni gyógyszerről kapták.
Az együttest 1999-ben alapította Evren Gülçığ és Birol Namoğlu. 2001-ben csatlakozott Murat Başdoğan és İlker Baliç, majd egy évvel később Arda İnceoğlu. Isztambul bárjaiban és klubjaiban léptek fel, majd 2004-ben a GRGDN jelentette meg első nagylemezüket Hikayeler Anlatıldı címmel. Egy évvel később jelentették meg az album akusztikus verzióját három új dallal kiegészítve.
Ahmet Kaya legendás malatyai kurd énekes. 1957-ben született Malatyaban a család ötödik gyermekeként.
Török, azeri és kurd nyelven énekelt.
Néhány népszerű dala: Ayrılık Vakti, Söyle, Ağladıkça, Oy Benim Canım, Birazdan Kudurur Deniz, Arka Mahalle, Kum Gibi, Nereden Bileceksiniz, Hani Benim Gençliğim, Yakarım Geceleri and Şafak Türküsü.
1999. február 10.-én a SHOW TV zenei díjátadó gáláján az év énekesévé választották.
1978 óta működő együttes, számos albumuk jelent meg és sok koncertet tartottak. Stílusukban keveredik a hagyományos török és modern zene, valamint tradicionális hangszereket is használnak, mint pl. az oud, a baglama, a kemence a qanun és a gitár. A világ számos országának hangzásvilága és neves együttesek előadásmódja tükröződik zenéjükben, mint például az Inti Illimani.
Vezető énekesük Derya Köroğlu, azonban az együttes tagjai folyamatosan cserélődtek az évek folyamán.
Az Incesaz együttes 1996-ben Murat Aydemir, Derya Türkan és Cengiz Onural közreműködésével alakult. A zenészek klasszikus török hangszereken játszanak. Sajátságos hangvételű dalaikban harmónikusan ötvöződik a hagyományos török zene (melyben főszerepet játszik a „saz” és a hegedű) a kortárs dallamokkal és a modern popzenével.
Az együttes tagjai:Akın Aral (basszusgitár), Cengiz Onural (gitár, buzuki, Cura), Murat Aydemir (dob, lant), Taner Sayacıoğlu (kanun), Türker Çolak (davul), Volkan Hürsever (nagybőgő), Emre Erdal (klasszikus hegedű), Ezgi Köker (ének), Bora Ebeoğlu (ének), Derya Türkan (klasszikus hegedű), Dilek Türkan (ének)
Eddig nyolc albumuk jelent meg:
Eski Nisan (1999)
İkinci Bahar (2000)
Eylül Şarkıları (2002)
İstanbul’a Dair (2004)
Mazi Kalbimde (2005)
Elif (2007)
Kalbimdeki Deniz (2009)
Yollar (2011)
Geçsin Günler” (2014)
A Light in Babylon különböző kultúrák és népcsoportok egyesülése: izraeli énekesnő (Michal Elia Kamal) iráni gyökerekkel, török santür (cimbalom) – játékos (Mete Ciftci), francia gitáros (Julien Demarque), valamint együtt zenélnek különböző országokból származó muzsikusokkal (Törökország, Franciaország és így tovább.)
Ez az együttes munka 2009 elején indult, amikor két utazó, Michal és Julien találkoztak. Később, 2010-ben elhatározták, hogy visszatérnek Isztambulba és megalapítsák azt, amit ma „Light in Babylon” néven ismerünk. Ekkor fordultak a népzene felé és írtak saját dalokat valamint találkoztak Mete Ciftci-vel. Azóta együtt játsznak barátaikkal az ismert isztambuli utcákon és kávéházakban.
Első demoalbumukkal 2010 májusában jelentkeztek, majd a másodikkal 2011 novemberében. Jelenleg első albumuk stúdiófelvételén és harmadik albumukon dolgoznak.
Új sorozatot indítunk a Ratio Podcast csatornáján! A Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvánnyal együttműködésben a 20. század egyik legizgalmasabb, mégis méltatlanul keveset emlegetett fejezetét, a török–magyar kapcsolatok történetét járjuk körül.
Első epizód
Az első epizódban a diplomáciai és történeti kapcsolódási pontokat fogjuk körüljárni, mely során két kiváló történész, Kövecsi-Oláh Péter turkológus és Emre Saral, az ankarai Hacettepe Egyetem történésze lesz a segítségünkre. Igyekszünk számos olyan történettel szolgálni, melyekről talán még nem hallottatok. Tartsatok velünk!
A színészi játékáról ismert Engin Akyürek egy olyan könyvvel ajándékozott meg minket, amely tökéletesen megtestesíti a tőle elvárt karaktert. Novellagyűjteménye, a „Sessizlik” (Csend, magyar címe: Csend és más történetek), szívhez szóló történeteivel magával ragadja az olvasót.
Akár rendőrt, akár gyilkost alakít, mindig azt a benyomást kelti, hogy törékeny, naiv ember. Akyürek első novellagyűjteménye ezt a naivitást közvetíti az olvasó felé.
Ahogy a borítója is sugallja, a könyv egy fiatal fiú, egy macska, egy idős ember és néha egy harmincas éveiben járó férfi életébe engedi betekinteni az olvasót. Az olyan történetek, mint egy 13 éves fiú, aki családapa lesz, miután leesik a cseresznyefáról; egy férfi hangulata, aki bizonytalan abban, hogy mitévő legyen, amikor találkozik volt barátnőjével; vagy egy német juhász, aki egy építkezés környéken telepszik le, olyan érzést keltenek, mintha egyetlen szereplő történetét olvasnánk.
Akyürek a mindennapi élet múlékony pillanatait ábrázolja, amelyek az élők számára óráknak tűnnek. Ezt kedves, rövid történetekkel éri el anélkül, hogy untatná az olvasót. Bár a történetek szereplőinek kora, helyzete és státusza különbözik, de mindegyikben érezhető a naiv szemlélet.
A „Sessizlik” 21 történetéből tizenkilenc már olvasható volt a török „Kafasına Göre” című irodalmi folyóiratban. A folyóirat olvasói már egy ideje követhetik Akyürek irodalmi kalandjait, első novellája az újság indulásával egyidejűleg, 2015 májusában jelent meg az újság hasábjain. A könyvben szereplő írások közül kettőt most olvashatunk először. Akyürek a magazin szerkesztőivel szerzett tapasztalatait is beépíti történeteibe. Egyes történetekben a valóság és a fikció összefonódik, nem lehet megmondani, hogy amit olvasunk, az valóban Akyürek memoárja vagy a fikciója.
A könyv címét adó „Csend” című történet külön említést érdemel. Az édesapját elvesztő Selim és közeli barátai jelenetei, akik meglátogatják a ravatalozóban, tökéletes „gyermekkori” elbeszélést alkotnak: Selim és barátai a felajánlott süteményeket a szájukba tömve hirtelen nevetésben törnek ki, megtörve a nehéz hangulatot. Selimet, akit megráznak a teát hozó hölgy szavai: „Pszt, szégyelld magad, fiam, ma meghalt az apád”, az „így viselkedik egy gyerek, akinek meghalt az apja?” tekintetek veszik körül. A történet érezteti az olvasóval a Selimre nehezedő társadalmi nyomást, és egy olyan gyerekről mesél, aki először találkozik a „fájdalom” fogalmával.
Akyürek történetei a múlt utáni vágyakozást is felidézik. Bár a novellák pontos ideje nem meghatározható, a gyerekkort idéző részeknél önkéntelenül az 1980-as évek végét képzeljük el. Egy olyan időszakot, amikor a gyerekek felkaptak egy labdát és futni kezdtek, amikor egy üres telket láttak, amikor az egész környék ismerte és védte egymást, és amikor egy gyerek eltűnt, mindenki elindult keresni… Sok történetben világossá válik, hogy Akyürek különösen vágyik a régi szomszédi viszonyok után.
Ne feledkezzünk meg Nalan Alaca rajzairól, amelyek minden történet középpontjában állnak. Akyürek, aki a könyv jogdíját a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó Darüşşafaka Társaságnak adományozta, első novelláskötetével lenyűgözi az olvasókat, és jelzi: tartós helye van az irodalmi életben.
A novelláskötet Magyarországon 2025. október 10-én jelent meg a Telenovella kiadásában, a történeteket Nagy Marietta fordította. A magyar kiadás különlegessége, hogy a történeteket egyedi, máshol még nem látott illusztrációk kísérik. Nagy Bence Adrián grafikus, 10 rajzzal gazdagította a magyar kiadást. Ezek mindegyike kiválóan megragadja az adott novella hangulatát, üzenetét, a képekre nézve máris az adott történetben látjuk magunkat.
Új sorozatot indítunk a Ratio Podcast csatornáján! A Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítvánnyal együttműködésben a 20. század egyik legizgalmasabb, mégis méltatlanul keveset emlegetett fejezetét, a török–magyar kapcsolatok történetét járjuk körül.
(a képen Márai Sándor: Az igazi – Judit… és az utóhang regényének török nyelvű kiadása)
Számos kapcsolódási pont van a két ország irodalmában, és nem pusztán a múltban, de a kortárs irodalomban egyaránt. Sok-sok kiváló magyar könyvet fordítottak törtök nyelvre az elmúlt években, köztük Krasznahorkai László Nobel-díjas írónk számos alkotását.
A két ország nyelvi, illetve 20. századi irodalmi kapcsolatainak megértésében Barış Yılmaz irodalmár, a Yunus Emre Török Kulturális Intézet munkatársa és Szőllőssy Balázs költő, fordító sietett segítségünkre.
Mindenképpen érdemes lesz velünk tartani, ha érdekelnek benneteket a török kortárs irodalom kiemelkedő alkotásai.
Mit jelent „Fenségnek” maradni, amikor a világ már nem ismeri el a rangot? Tarık Demirkan könyve egy oszmán herceg budapesti történetén keresztül mutatja meg, hogyan válik a hatalom emlékké, a méltóság pedig mindennapi küzdelemmé – és azt is, hogyan törik meg ez a méltóság a személyes és családi viszonyok szintjén.
Téma és tét: egy herceg mint történelmi tünet
Tarık Demirkan könyve egy eleve irodalmi erejű történetet választ: egy oszmán herceg, Mehmed Abdülkadir Efendi a török uralkodóház száműzetése után Budapestre kerül, és ott próbálja fenntartani rangja, tekintélye és identitása maradékait. A könyv tétje azonban túlmutat azon, hogy „mi történt” Abdülkadírral: azt mutatja meg, mit jelentett a száműzetés a 20. század eleji Európában – különösen egy olyan ember számára, aki a hatalom világából érkezik a hétköznapok kiszolgáltatottságába.
A történet történelmi jelentősége vitathatatlan: a magyar–török kapcsolatok egy kevéssé ismert epizódja tárul fel, amelyben a Kelet–Nyugat találkozása egyszerre tragikus és olykor enyhén groteszk. Demirkan azonban nemcsak egy bukott herceg történetét meséli el, hanem egy széthulló családi és társadalmi rendét is. Ebben különösen hangsúlyossá válik a női szál: az elvált feleség, Medjidje hercegnő (a forrásokban Macide Hanim néven is szerepel) és Abdülkadir éveken át tartó konfliktusa, amely a korabeli sajtó figyelmének középpontjába kerül.
Forráskezelés és dokumentarista módszer
A könyv egyik legnagyobb erőssége a gazdag forrásanyag. Demirkan levéltári dokumentumokra, korabeli sajtóra és személyes memoárokra épít, ami megbízható alapot ad a történetnek. Érezhető az a kutatói kíváncsiság és öröm, amellyel a szerző apró nyomokból állít össze egy letűnt világot.
Különösen fontos szerepet kapnak azok a sajtóbeszámolók, amelyek Abdülkadir és Medjidje hercegnő viszálykodását követik nyomon. A sajtóidézetek gazdagsága olykor túltelíti a fejezeteket, és a történet néhány ponton inkább aktaszerűen, mint epikusan halad – de éppen ez a túladatoltság érzékelteti a korszak nyilvánosságának fullasztó működését.
A több éven át húzódó jogi és személyes konfliktus nemcsak magánügyként jelenik meg, hanem nyilvános látványosságként is, amelyen keresztül a korszak a „keleti” házassági viszonyokat – különösen a többnejűség kérdését – a nyugati erkölcsi normák felől értelmezi.
A dokumentumokra épülő szerkesztés természetesen mozaikosabbá teszi a szöveget, ami helyenként lassítja a narratívát, ugyanakkor hitelesebbé is teszi azt. A könyv következetesen kerüli a túlzott dramatizálást: nem mítoszt épít, hanem rekonstruál.
Stílus és szerkezet: műfaji határhelyzet
A szöveg jól olvasható, filmszerű jelenetekkel dolgozik, és erős atmoszférát teremt. Ugyanakkor éppen itt válik láthatóvá a könyv egyik legérdekesebb sajátossága: műfaji helyzete.
A könyv inkább tekinthető irodalmi igényű történeti portrénak vagy dokumentumprózának, hiszen forrásalapú, dokumentarista, és folyamatosan reflektál történeti kérdésekre: identitásvesztésre, emigrációra, a rang kiüresedésére.
Ugyanakkor a téma – herceg, botrányok, többnejűség, lecsúszás, sajtófigyelem – eleve olvasmányos, narratív.
Ez a kettősség nem hiba, inkább a könyv sajátos ereje: a felszínen olvasmányos, mélyebb rétegében azonban kultúrtörténeti esettanulmányként működik.
Abdülkadir figurája: a komikum és a tragikum határán
Abdülkadir Efendi alakja különösen izgalmas. Bár az olvasó időnként azt érzi, hogy személye szinte kicsúszik a kezünkből: mintha a dokumentumok mögött maga az ember mindig fél lépéssel távolabb maradna. Nem romantikus hős és nem is egyértelmű áldozat, hanem ellentmondásos személyiség, aki egyszerre sodródik és alakítja saját sorsát – miközben a körülötte lévő kapcsolatok is folyamatosan bomlanak.
Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy Abdülkadir mennyiben tekinthető a történelem áldozatának, és mennyiben saját döntései következményeinek: Demirkan nem ítélkezik – de az anyag néhol mintha erősebb pszichológiai megvilágítást is elbírna.
A budapesti évek epizódjai – családi konfliktusok, anyagi nehézségek, társadalmi félreértések – egyszerre mutatják meg a figura komikus és tragikus oldalát. Ebben a dinamikában a női szereplők nem háttéralakok: Medjidje hercegnő következetes fellépése, valamint a második feleség, Meziyet Hanim támogató jelenléte fontos ellenpontot képeznek. A bírósági eljárás végül Abdülkadir javára zárul, de a történet súlya nem a „győzelemben”, hanem a viszonyok elhúzódó feszültségében rejlik.
A tragikum nem válik túlhangsúlyozottá: inkább lassan, szinte észrevétlenül épül fel – éppen a mindennapi konfliktusok ismétlődésén keresztül.
Budapest mint kulturális tükör és színpad
A könyv egyik külön értéke, hogy Budapest nem puszta háttér. A két világháború közötti város társadalmi működése – a sajtó szenzációéhsége, a polgári kíváncsiság, az egzotikum iránti érdeklődés – mind hozzájárul ahhoz, hogy Abdülkadir története nyilvános üggyé váljon.
Különösen a női szál teszi láthatóvá ezt a működést: a házassági konfliktus a médiában nemcsak személyes drámaként jelenik meg, hanem kulturális különbségek példázataként is. A női egyenjogúság kérdése, a többnejűség értelmezése és a „keleti” életformák iránti kíváncsiság egyszerre formálják a történet recepcióját.
Demirkan finoman érzékelteti, hogy ez a történet kölcsönös: nemcsak a herceg figyeli az idegen várost, hanem a város is saját normáit és előfeltevéseit vetíti rá.
A könyv rejtett témája: identitásvesztés és méltóság
A történet mélyén az identitásvesztés kérdése húzódik meg. Abdülkadir nemcsak országot, hanem szerepet is veszít: a hercegi státusz száműzetésben inkább teher, mint kiváltság.
Ugyanakkor ez a veszteség nem kizárólag egyéni: a családi és nemi szerepek átalakulása is része a történetnek. A női szál itt különösen beszédessé válik: Medjidje hercegnő fellépése nemcsak személyes konfliktus, hanem annak jele is, hogy a hagyományos hatalmi viszonyok megbomlanak.
A cím – „Ne szégyellje, Fenség!” – egyszerre ironikus és megrendítő. Mintha a történelem szólítaná meg a bukott rangot, miközben éppen a méltóság kérdése válik központi tapasztalattá.
Miért lehet érdekes a mai olvasónak?
Demirkan könyve nemcsak egy különös történelmi epizódot idéz fel, hanem olyan kérdéseket vet fel, amelyek ma is ismerősek. A száműzetés, az identitás elvesztése, a társadalmi státusz átalakulása vagy a „régi világ” eltűnése nem csupán történeti tapasztalatok, hanem a jelen európai valóságának is részei.
A könyv külön erénye, hogy a személyes történeten – és különösen a családi konfliktusokon – keresztül teszi ezt átélhetővé. A nyilvánosság szerepe, a magánélet láthatóvá válása, a kulturális különbségek értelmezése ma talán még erősebben jelen van, mint a két világháború közötti Budapesten.
Összegzés
Abdülkadir Efendi száműzött élettörténete erős, izgalmas és kulturálisan jelentős munka. Egy különös sorson keresztül nemcsak egy bukott herceg történetét, hanem egy széteső társadalmi és családi rendet is láttat.
A női szál hangsúlyos jelenléte külön mélységet ad a könyvnek: a történet nemcsak a hatalom elvesztéséről, hanem a viszonyok átrendeződéséről is szól. A magyar kiadás – különösen Pál Laura stilárisan oldott, természetes fordítása révén – méltó közvetítője ennek az anyagnak. A könyv ugyanakkor nemcsak történeti dokumentum, hanem élő, gondolkodásra késztető olvasmány: egyszerre szól a múltról és a jelenről.
Demirkan könyve lényegében egy száműzött herceg sorsát rekonstruálja, és közben azt is megmutatja, hogyan foszlik szét a rang, amikor már nincs mögötte birodalom. A történet egyszerre dokumentum és tükör. Budapest helyszínként és a lecsúszás színtereként jelenik meg. A cím mondata végül nem vigasz, hanem keserűen emberi összegzés: „Ne szégyellje, Fenség!”
Kovács Gábor
Tarık Demirkan: “Ne szégyellje, Fenség!”
Abdülkadir Efendi, száműzött török herceg kalandos élete Budapesten. Fordította Pál Laura.
Türkinfo Alapítvány, Budapest, 2026, 258 oldal, 3900 Ft
Szeretettel várunk minden irodalomkedvelőt Jale Trana Elhadef: Ez is Pest című könyvének bemutatójára! Fedezzük fel együtt Budapestet egy különleges nézőponton keresztül.
A beszélgetés résztvevői:
Jale Trana Elhadef – a könyv szerzője
Tasnádi Edit – turkológus, a könyv fordítója
Helyszín: Hyggelig Cafe (1085 Budapest, József krt. 64.)
Időpont: 2026. április 29., 16:00
Fontos tudnivalók:
A program ingyenes, de a részvétel regisztrációhoz kötött!
Regisztráció: yunusemre.budapest@gmail.com
Ne maradjanak le erről az izgalmas irodalmi programról! Találkozzunk a Hyggelig Cafeban!
————————–
Jale Trana Elhadef’in „Ez is Pest” (Bu da Peşte) adlı kitabının tanıtımına davetlisiniz! Yazarla, kitabın çevirmeni değerli Tasnádi Edit söyleşi gerçekleştirecek. Kayıt yaptırmayı unutmayın!
FORRÁS: Yunus Emre Enstitüsü Budapest Facebook oldala
A török parlament szerda este elfogadta törvényjavaslatot, ami megtiltja a 15 éven alattiak közösségimédia-használatát – írja az MTI. A hat hónap múlva életbe lépő új jogszabály értelmében a 15 éven alattiak nem regisztrálhatnak a közösségi média különböző felületeire, a platformokat üzemetető vállalatoknak pedig kötelessége lesz a hatékony, a korlátozás kijátszását megakadályozó ellenőrzési rendszer bevezetése, valamint a káros online tartalmak eltávolítása.
A törvény továbbá bővíti a szülők lehetőségeit és eszközeit a képernyőidő ellenőrzésére. A korlátozást a gyermekek és fiatal felnőttek védelmével, illetve a biztonságosabb, átláthatóbb és felelősebb digitális környezet megteremtésével indokolták.
A 16 év alattiak közösségimédia-használatának korlátozása először tavaly decemberben jelent meg Ausztráliában, ahol a platformok mintegy 4,7 millió, gyerekekhez köthető fiókot szüntettek meg. Más országok – köztük Spanyolország, Indonézia, Franciaország és az Egyesült Királyság – szintén fontolgatnak vagy már be is vezettek hasonló intézkedéseket, a szabályozatlan közösségimédia-tartalmak káros hatásai miatti növekvő aggodalmak közepette.
Törökország legnagyobb tava és az alján egy óriási titkot rejt. A régészek egy elveszett királyság maradványait fedezték fel egy hatalmas várkomplexummal.
Elveszett királyság
2017-ben a vani Yüzüncü Yil Egyetem tudósai évekig tartó keresés után feltárták a víz felszíne alatt több száz méterrel fekvő, akár négy méter magas és kivételesen jó állapotban megőrzött falak maradványait. A „Sciencealert” tudományos portál szerint egy hatalmas várkomplexumról van szó, amely legalább egy kilométer hosszan húzódik a tómeder mentén. A kutatók úgy vélik, hogy a lelet az urartui civilizáció vaskori emlékeiből áll, amely a Van-tó környékét lakta az i. e. 9. és 6. század között. „Csoda, hogy megtaláltuk ezt a víz alatti várat” – idézi a ScienceAlert Tahsin Ceylant, a projekt búvárcsapatának vezetőjét. Ugyanis senki sem hitte, hogy valaha is találnak valamit odalent.
Víz alá került települések
Az Urartu Birodalom idején a Van-tó vízszintje valószínűleg sokkal alacsonyabb volt, mint ma, és az évszázadok során folyamatosan emelkedett, amíg a települések egyes részei el nem merültek. Más részek azonban a jelenlegi partvonal felett fekszenek, és régóta folyamatban lévő régészeti kutatások tárgyát képezik.
A búvárok újra és újra megdöbbentő felfedezéseket tesznek a több mint 3500 négyzetkilométeres Van-tó fenekén. 2015-ben például egy négy kilométer hosszú sztalagmitmezőt, valamint a szeldzsuk korból származó sírköveket fedeztek fel, amelyek körülbelül 1000 évesek. Hajóroncsokat is gyakran találnak.
A tó vize, amely akár 450 méter is lehet, erősen lúgos; ez a világ legnagyobb sós tava. Ez az oka annak is, hogy a benne található leletek ilyen jól megmaradtak. A Törökország keleti részén található tavat hegyek és akár 4000 méter magas vulkánok veszik körül, tiszta vizű, és népszerű turisztikai célpont.
A Real Madrid 2-1-es győzelmet aratott az Alavés ellen a La Liga 33. fordulójában kedd este. A gólt szerző Vinícius Júnior füttyöt és tapsot is kapott a szurkolóktól, Álvaro Arbeloa szerint még évekig maradnia kellene a királyi gárdában, de a szerződése jövőre lejár. A spanyol szaklap, a Marca ugyanakkor nem Vinícius – és a jelek szerint nem is a klubbal hírbe hozott Szoboszlai Dominik –, hanem Arda Güler köré építené a Real Madrid következő sikercsapatát.
„Építs Arda Güler köré!” – adja ki a jelszót a spanyol Marca című szaklap azok után, hogy a Real Madrid nehézkes, 2-1-es győzelmet aratott az Alavés ellen, és a szurkolók újra kifütyülték a csapatot. A lap szerint el kell kezdeni a jövőt építeni, amiben a húszéves török középpályásnak kell a kulcsfigurának lennie. Ez azért is érdekes, mert korábban Szoboszlai Dominik leigazolásával hozták hírbe a Real Madridot, aki a napokban ismerte el, hogy a Liverpoollal továbbra sem egyezett meg a szerződéshosszabbításról.
Güler és Szoboszlai kapcsolata balhétól sem mentes, a két játékos tavaly a magyar és a török válogatott Nemzetek Ligája-meccsén esett egymásnak, majd a közösségi médiádban is folytatták az üzengetést. Nehéz lenne elképzelni, hogyan jönnének ki egymással csapattársakként, de a Marca most egyértelműen amellett tette le a voksát, hogy Güler a Real Madrid legfontosabb játékosa lehet.
Arda Güler köré épüljön a Real Madrid?
Güler az Alavés elleni meccsen gólpasszt adott Kylian Mbappénak, ezzel vezetett a Real Madrid 1-0-ra, majd Vinícius Júnior gólja után, már 2-0-s előnynél jött le a pályáról az 58. percben. A Marca szerint ezután a királyi gárda játéka visszaesett, és Gülernek kulcsszerepet kellene kapnia a jövőben.
Sok a kérdés a Real Madrid a következő idényével kapcsolatban, de egy dolog biztosan kirajzolódik: mindent meg kellene tennie azért, hogy Güler legyen a csapat kulcsjátékosa. Egy olyan együttesben, ahol nem megszokott a labdával való tudatos játék, a török aranyat ér. És egyre teljesebb futballistává válik. Már nem csak felvillanásai vannak: súlya van a csapatban, irányít. És még csak húszéves. A Real Madrid sokat fejlődne, ha rá építene. Nélküle minden kiszámíthatóbb – írta a Marca.
We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
