Kik voltak Konstantinápoly lakói?

Mint tudjuk már Nagy Szulejmán idejében a népesség legalább félmillióra növekedett. 1593-ban, egy angol utazó, bizonyos John Sanderson Konstantinápolyban járt, és helyi forrásokra hivatkozva, már 1 231 211 lakost számlál a következő összetételben:
„Konstantinápoly lakosai:

Vezírek (vagyis alkirályok) – 6
Minden vezírnek vagyon 1000 akcséja naponta. A Nagy Török magának 1001-et enged meg.

Kádik, vagyis bírák, az ő vallásuk tanultjai – 4
E tízek bíráskodnak a dívánban mindennemű ügyek felett.

Mufti az ő legfőbb vallási bírájuk és főpap – 1

Defterdán, azaz kincstárnok. Mirahorbasi, a lovak mestere. Janicsár aga, kapitánya a janicsároknak. Csaus aga, Kapidzsi aga, Szpáhi aga, Bosztandzsi basi, Kapudán basa, Kapi aga, Pejkek, és csatlósaik – 300

Szolakok, az ő gyalogos kísérete – 300

Solymászok, törpék és siketnémák – 300

Mindenfajta örömlányok, legalább -1 000

Csausok, kik az udvarhoz tartozó tisztek vagy tiszthelyettesek – 1 600

Kapuőrök, kik a kapukat vigyázzák (közönséges napon hetven őrködik) – 700

Szpáhik, vagyis lovasok, kik az ő nemesembereik – 30 000

Janicsárok, vagyis közkatonák, azaz gyalogosok – 24 000

Topcsik, a nagy tüzérség lövészei – 3 000

Adzsemi-oglánok, ifjak, kikből janicsárok lesznek – 20 000

Más törökök, a város lakói (a nőkön és gyerekeken kívül) – 200 000

Minden fajtából és országból jött keresztények, legalább – 200 000

A városban s a körül lakó zsidók, legalább – 150 000

Mindenfajta nők és gyermekek, keresztények, zsidók, törökök etc. – 600 000

Összesen: 1 231 211

Az oszmán-török Isztambul egy hatalmas virágzó várossá nőtt, sokszínű, tevékeny lakossággal.” A török hódítás után kevés görög maradt a városban, de idővel sokan visszatértek és a birodalom minden részéből csatlakoztak hozzájuk sokan, és saját patriarchájuk vezetése alatt virágzó közösséget alkottak. A zsidók hasonlóképpen ott voltak már a bizánci városban is a számuk azonban jelentősen növekedett a 15. század végétől kezdve, amikor a keresztény elnyomás ellen ide menekültek Spanyolországból, Portugáliából és más európai országokból.

A szultánok mindenkinek vallásszabadságot biztosítottak és a közösségek nagyfokú autonómiát élveztek. Olasz, később más nyugati kereskedők az Aranyszarv-öböl keleti partjának európai negyedében üzleteket, irodákat és otthonokat rendeztek be. Gyorsan növekedett a törökül beszélő mohamedán törökök száma, kiegészülve az új vallásra való áttérés, asszimilálódás, betelepülés útján. A betelepülő törökök örökösei az ősi magas szintű iszlám civilizációnak, melyet tovább gazdagítottak.

Forrás:

Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció

2014-05-18
http://www.nokorszak.hu