Rácz András: A hisztériakeltés veszélyesebb, mint maga a terrorizmus

iszlam_terrorizmusBár a hazai médiában megjelent cikkek többsége alapján nem tűnik evidensnek, valójában sem a párizsi, sem a brüsszeli merényletek nem veszélyeztetik Európa stratégiai stabilitását és biztonságát. Több okból sem.
Nyugat-Európában nem ismeretlen a terrorizmus

Nyugat-Európában az elmúlt száz évben mindig jelen voltak különféle terrorszervezetek, az IRA, az ETA, a korzikai szeparatisták (FLNC), a Rote Armee Fraktion (FAR), a Vörös Brigádok, vagy a szélsőjobboldaliak közül a francia OAS. Éppen azért, mivel a terrorcselekmények – minden borzalmasságuk ellenére – különösebben nem számítottak rendkívülinek, a nyugat-európai lakosság sokkal jobban hozzászokott a terrorfenyegetéshez, mint a kommunista időszakban ilyesmivel nem találkozó Közép- és Kelet-Európa. Ennek köszönhetően még a sok áldozattal járó, nagy merényletek sem rengették meg az érintett társadalmak elkötelezettségét a demokratikus értékek, a parlamentarizmus és az emberi jogok mellett, pedig voltak olyan időszakok, elsősorban az 1970-80-as években, amikor a mostaninál sokkal több áldozatot követelt a terrorizmus Európában.

Azt leszámítva, hogy a merényletek esetleg befolyásolták egy-egy parlamenti választás kimenetelét, a politikai rendszerek alapjai érintetlenek maradtak. Pániknak nyoma sincs a mostani párizsi és brüsszeli merényleteket követően sem, főleg azért, mert mind a politikai elit, mind a „mainstream” média felelősen kezeli a kialakult helyzetet.

A merényletek egyre primitívebbek

Sem a tavalyi párizsi akció, sem az Amszterdam-Párizs expresszvonaton történt lövöldözési kísérlet, sem a brüsszeli merénylet nem tekinthető különösebben komplex vagy bonyolult támadásnak. Ezek a terroristák már nem 2001. szeptember 11-ének repülőgépeket eltéríteni tudó, pilótaképesítést szerzett, évekig felkészülő terroristák generációja. A mostani merénylők mindössze arra képesek, hogy gépkarabélyokból védtelen civilekre lövöldözzenek, illetve hogy primitív, noha hatásos bombákkal robbantsák fel önmagukat és áldozataikat. A támadásaik mögött már nem volt semmi, az alapfokú harcászati ismereteknél és némi koordinációnál komolyabb felkészülés.

Mindez nem jelenti azt, hogy ezek a primitív merényletek ne lennének hatásosak abban az értelemben, hogy adott esetben százak életét is követelhetik. De arra a terroristák láthatóan már szerencsére képtelenek, hogy komplex, többszintű védelmet legyőzve valóban stratégiai, védett célpontban tegyenek kárt, mint például egy kormányzati épület vagy atomerőmű. Ebből következően stratégiai léptékű kárt nem is tudnak okozni. A merényletek hatásának korlátait jól mutatja, hogy a tőzsde alig reagált a brüsszeli támadásra.

A terroristák nincsenek sokan

Az Európában aktív, konkrétan az Iszlám Államhoz köthető terroristák számáról a nemzetközi sajtóban körülbelül 400 fős becslések vannak. Fontos látni, hogy noha a közel-keleti harcokból visszatért uniós állampolgárok száma ennél magasabb, néhány ezer fő, nem mindegyikük tekinthető terroristának – noha szoros megfigyelésük természetesen ettől még indokolt. Ez a négyszázas szám első hallásra ijesztően soknak tűnik, úgyhogy érdemes egy kicsit számolni. A párizsi és brüsszeli merényletek kapcsán némi egyszerűsítéssel megállapítható, hogy egy támadó körülbelül 15 ember halálát okozta. Ergo, még ha minden terrorista sikeres merényletet is hajtana végre – aminek nulla az esélye –, az okozott polgári veszteség nem haladná meg a körülbelül hatezer főt. Ez önmagában véve természetesen rettenetesen sok, ahhoz ugyanakkor nagyon kevés, hogy alapjaiban rengesse meg a több mint ötszázmilliós (!) lakosságú Európai Uniót. Összehasonlításképpen: csak a 2003-as nagy európai hőhullám hetvenezernél több embert ölt meg a kontinensen.

Csak kis részük jut el ténylegesen a merényletig

A terrorizmussal gyanúsítható személyeknek csak igen kis része jut el addig, hogy merényletet hajtson végre. Ebben a fő érdem a terrorizmus ellen küzdő hatóságoké. Ezek a szervezetek okosabbak, tapasztaltabbak, jobban felkészültek és jobban felszereltek, mint a legtöbb terrorista. Bár teljesen pontos statisztikák nincsenek, az Europol TE-SAT jelentéseit böngészve elmondható: száz terrorizmussal próbálkozó, vagy azzal gyanúsítható személyből körülbelül 95-98-at sikerült még a merénylet elkövetése előtt elfogni. A cél természetesen a száz százalékos védelem lenne, hiszen a hatóságokat kijátszani képes néhány merénylő is okozhat komoly károkat – de háborút vízionálni, vagy attól tartani, hogy a mostani terrorizmus Európa végét jelentené, szerencsére nem indokolt.

A radikális iszlámisták ártalmatlanításában komoly szerepük van a helyi muszlim közösségeknek is, amelyek tagjai – hasonlóan bármely más, nem muszlim állampolgárhoz – nem akarnak felfordulást, és együttműködnek a hatóságokkal. Sokatmondó, hogy a radikálisokra vonatkozó bejelentések több, mint 80%-a a muszlim közösségeken belülről érkezik.

A cikk folytatása>>>

hvg.hu