Törökország nyugati partján, az Égei-tenger kék hullámai mentén fekszik İzmir, egy város, ahol a múlt és a jelen különleges harmóniában él egymás mellett. A helyiek szerint İzmir „mosolyog” – és valóban, van benne valami megfoghatatlan könnyedség, amit sehol máshol Törökországban nem érezni.
A város története több ezer évre nyúlik vissza: Szmürna néven ismerték az ókorban, s olyan nagy birodalmak részévé vált, mint a görög, a római vagy az oszmán. Az idő rétegei ma is láthatók a városban – az Agora romjai, a Kadifekale dombjáról nyíló kilátás, vagy a tengerparti sétány, a Kordon.
Az ízek Izmirben külön fejezetet érdemelnek. Az Égei-térség konyhája könnyed és friss, bővelkedik zöldségekben, olívaolajban és tenger gyümölcseiben. A reggelizőasztalokon ott a puha boyoz (vajjal készülő helyi péksütemény), a tulum sajt, a méz, a paradicsom, és természetesen a forró tea. A simit itt is jelen van, de kicsit más – sötétebb színű, gazdagabb ízű –, a tengerparti város karakteréhez illően.
Izmir lakói híresek vendégszeretetükről és nyitottságukról. A város évszázadokon át különböző népek otthona volt – törökök, görögök, örmények, zsidók és levanteiek éltek itt egymás mellett, s ez a sokszínűség ma is érezhető a kultúrában, a zenében és az ételekben.
Ahol érdemes megszállni:
Ha egy nyugodt kis szállodára vágysz, saját tengerparttal, napozóágyakkal, gyönyörű növényvilággal és kényelmes szobákkal, az Antmare Hotel Alaçatı a legjobb választás.
A szőlő és a csend – Törökország rejtett borvilága
Törökország földjein a szőlő már akkor gyökeret vert, amikor még nem létezett vallás, határ, vagy birodalom. Anatólia a világ egyik legrégebbi bortermelő vidéke – a legendák szerint Noé is itt, az Ararát-hegy lábánál ültette el az első szőlőtőkéket, miután a bárkája partra ért. Azóta ezen földön mindenhol ott él a szőlő illata, még akkor is, ha a bor maga néha csak „suttogva” létezik.






























