![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Erol Pekcan
Török jazz művész, dobos
Született: 1933. június 11. Isztambul
Elhunyt: 1994. január 11. Ankara
1954-ben alapította első zenekarát Erdoğan Çaplı művésztársával, majd Melih Gürel (zongora), Selçuk Sun (basszgitár) csatlakozott. Ezzel Törökország első jazz zenekarának tagja. Az Ankara rádióban hosszú éveken át állandó műsoruk volt
Ismertető: Eva Erdem – Türkinfo
Bolu, Törökország egyik északi tartománya télen is várja a látogatókat.
A természeti szépségéről híres Bolu tartomány, mely Ankara és Isztambul között helyezkedik el, mind a törökök, mind a külföldiek körében nagyon népszerű. Az erdők mellett (65%-a erdővel borított) termálvizei és magas hegyei miatt is sokan keresik fel.
Itt található Kartalkaya, mely Törökország egyik legnépszerűbb síparadicsoma az északnyugati régióban. A Köroǧlu-hegység lejtőin 25 különböző sípálya közel választhatnak a téli sport szerelmesei.
A síelők napközben élvezhetik a hegy adta lehetőségeket, a nap végén pedig kipihenhetik fáradalmaikat valamelyik wellness központban, melyek a tartomány termálvizeiből (Seben, Göynük, Mudurnu, Karacasu és Taskesti) táplálkoznak. A termálvízre épült szállodákban 5300 vendég fér el.
Bolu tartomány nem csak télen, hanem minden évszakban gyönyörű. Az Abant-tó, a Yedigöller és a Gölcük Nemzeti Park szintén a turisták kedvence.
Azok a vendégek, akik Abantban foglalnak szállást, napközben körbesétálhatják a tavat, de kirándulhatnak, piknikezhetnek, sőt még lovagolhatnak is.
Forrás: Daily Sabah
Kollár Kata – Türkinfo
11 fotós hölgy látogatta meg Karsot és környékét Ercan Arslan karsi születésű professzionális fotós vezetésével. A filmben láthatjuk az UNESCO világörökségi listáján szereplő Ani történelmi emlékeket, Kars belvárosát, a jéggel borított Çıldır-tavat, a híres Doğu Ekspresi vonatot, és nem utolsó sorban a karsi embereket és gyerekeket. A film végén bemutatkozik a 11 fotós, elmondja élményeit, és láthatjuk fényképeiket.
A nők szerepe a társadalomban vitathatatlan. Ennek ellenére a világ bármely területén vagy bármely történelmi korban járunk is, tapasztalhatjuk, hogy mennyivel nehezebben boldogulnak, mint az erősebb nem képviselői. Ezért fontosak azok a lányok és asszonyok, akik kiharcolták az élet egy-egy területén, hogy elsők lehessenek valamiben.
Az elsőket mások is követni fogják, egyszerűen azért, mert megtörték az ellenállókat. Nevezhetjük őket úttörőknek, de akár hősöknek is.
Háromrészes sorozatban mutatjuk be azokat a török nőket, akik elsők voltak a társadalmi-, a tudományos- vagy a művészeti- és sportéletben.
Az első női ügyvéd: Süreyya Ağaoğlu (1925)
Vezető szerepet játszott a jogi szak nők részére történő megnyitásában azzal, hogy első tanulólányként jelentkezését beadta. Még két barátnőjét (Meldát és Bediát) is meggyőzte, hogy szintén jelentkezzenek – így érték el közösen a nők felvételét. 1925-ben végzett az egyetem jogi karán, és Ankarában az államigazgatási kamaránál helyezkedett el. 1928-ban kapta meg a szabadúszó ügyvédi engedélyt, ezáltal Törökország első női ügyvédje lett, és élete végéig folytatta pályafutását.
Az első női legfelsőbb bíró: Melahat Ruacan (1945)
1929-ben végzett az Ankarai Egyetem jogi karán, majd hosszú évekig bíróként dolgozott. 1945-ben lett a Legfelsőbb bíróság tagja és ezzel nem csak Törökországban, de az egész világon is az első nő ebben a minőségben. 1971-ig – nyugdíjazásig – dolgozott a Legfelsőbb Bíróság tagjaként.
Az első női alkotmánybírósági elnök: Tülay Tuğcu (2005)
1965-ben végzett az Ankarai Egyetem jogi karán, majd ügyvédként dolgozott. 1969-ben törvényalkotási vizsgát tett, majd ezen a területen különböző pozíciókban dolgozott, míg 1999. december 22-én három jelölt közül őt választotta a köztársasági elnök alkotmánybírósági taggá. 2005. július 25-i elnökké választásával első nőként töltheti be ezt a pozíciót.
Az első női rendőrkapitány: Feriha Sanerk (1953)
1941-ben első női tanulóként kezdte meg tanulmányait az Ankarai Egyetem politikatudományi karán. Elvégzett egy tanfolyamot, mely feljogosította arra, hogy kisebb városok állam által kinevezett kormányzója legyen azonban pályázatát visszautasították, mert nő volt. Ekkor nyújtotta be jelentkezését a rendőrséghez, ahol őrnagyi rangban kezdte meg munkáját. 1953-ban jogosultságot nyert a rendőrkapitányi rang betöltésére, de nem kezdhette meg szolgálatát női mivolta miatt. A döntés ellen pert indított, melyet megnyert, és még ugyanazon évben megkapta kinevezését. Pozíciójától csak nyugdíjba vonulásakor, 1974-ben köszönt el.
Az első női miniszter és rektor: Türkân Akyol (1971)
1971. március 19-től vette kezdetét megbízatása a Nihat Erim miniszterelnök által felállított 33. kormányban egészségügyi miniszterként. 1993-ban Tansu Çiller elnökletével az 50. kormányban, ismét egészségügyi miniszter volt. Amikor lemondott tisztségéről, visszatért egyetemi klinikai munkájához és orvosként dolgozott. Magáénak tudhatja Törökország első női egyetemi rektorának címét is.
Az első női miniszterelnök: Tansu Çiller (1993)
Törökország első, és eddig egyetlen női miniszterelnöke 1993-1996 között, illetve külügyminisztere 1996-1997 között, továbbá gazdaságért felelős államtitkára 1991-93 között. Elnökként irányította 1993-tól 2002-ig pártját is, a DYP-t (Doğru Yol Partisi).
Az első női nagykövet: Filiz Dinçmen (1982)
1960-ban az Ankarai Egyetem politikatudományi karán diplomázott. 1968–70 között Törökország teheráni nagykövetségén dolgozott, majd az Európai Gazdasági Közösség szervezeteiben tevékenykedett különböző munkakörökben. 1982-től Hollandia törökországi nagykövete lett, első nőként. Később úgy nyilatkozott, ez nem volt könnyű feladat: nemcsak mert nő volt, de a Törökországgal ápolt nemzetközi kapcsolatok sem voltak egyszerűek. Követségi megbízatásának lejáratát követően azonnal Strasbourgban kapott feladatot, ahol nemcsak két nemzet, hanem Törökország és az Európai Unió minden országa között is ápolnia kellett a diplomáciai kapcsolatokat, így első volt abban is, hogy a külügyminisztérium nőként őt nevezte ki államtitkárnak. 1993–97 között Ausztriában, majd Máltán dolgozott. 2001–2004 között Vatikánban volt török nagykövet, mely által egy újabb elsőséget tudhat magáénak: első muszlim nőként teljesíthetett szolgálatot a katolikus világ szívében. 1984-től állandó képviselővé vált Strasbourgban.
Az első női jegyző: Gül Esin (1933)
1930. március 20-án a nők elnyerték az önkormányzati választásokon történő szavazás jogát Törökországban. 1933 óta pedig a falvakban jegyzőnek (muhtar) is választhatók lettek. Ezen pozíció jelentősége, hogy a muhtar a körzetében lévő minden emberrel találkozik, mindenki ismeri őt, gondjait, örömeit. Aydın közigazgatási területéhez tartozó Demirdere faluban közel 500 szavazattal elsőként nyerte el ezt a tisztséget Gül Esin, akinek később jelentős eredményei voltak a gyermekkori házasság és a nők megszöktetése elleni küzdelemben.
Az első női polgármester: Müfide İlhan (1950)
1928-ban lett tanár, majd férjhez ment és 7 gyermeket szült. Mindeközben végig képezte magát, és a gyerekek oktatásáért is tett minden esetben. Férje munkája miatt Törökországon belül, és a világban is több helyen élt a család. 1936-37-ben Berlinben németül tanult, és német pedagógiai szemináriumokon is résztvett Az ott tanultakat hazatérve hasznosította: óvodát nyitott és több helyen óvónőként dolgozott. Mikor újra külföldre, ezúttal Afganisztánba költöztek, a Kabulban élő török gyerekkel foglalkozott, és iskolát nyitott számukra.
Hazatérve Mersinben telepedtek le. Az 1950-es országos választásokon a demokrata pártnak kampányolt, és körzetében a legtöbb szavazatot nyerte listavezetőként, melynek hatására az önkormányzat élére állították. Éjjel-nappal dolgozott egy éven át, majd saját maga mondott le pozíciójáról.
Az első női kormányzó: Lale Aytaman (1991)
Isztambulban, az ausztriai alapítású lánygimnáziumban tanult, egy tanévet cserediákként Phoenixben (Arizona – USA) is eltöltött. Német nyelv- és irodalom szakon diplomázott az Isztambuli Egyetemen, majd Hamburgban doktorált. Egyetemi tanárként németet oktatott Ankarában és az isztambuli Boğaziçi Egyetemen. 1991. július 6-án Muğla város kormányzója lett, és 1995-ig folytatta feladatát. Törökországban a nagyvárosok irányítását egy választott polgármester és az állam által megbízott kormányzó (vali) közösen végzik. Női kormányzóként elsőként Lale Aytaman nyerte el ezt a megbízatást.
Az első női újságíró: Selma Rıza (1872–1931)
Édesapja, Ali Rıza diplomata. Édesanyja, Naile asszony ausztrál származású, később áttért a muszlim vallásra. Selma magántanulóként tanult, majd egyetemi tanulmányai miatt – családja előtt is titokban tartva – Párizsba költözött nagybátyjához, és beiratkozott a Sorbonne Egyetemre. A francia nyelven kiadott Meşveret Gazetesi című lapban, és a török nyelvű Şuray-ı Ümmet Gazetesi lapban írt rendszeresen, így vált az első török női újságíróvá ezekben az években. 1897-ben megjelent Uhuvvet (Kardeşlik – Testvériség) című könyvéről egy korábbi cikkünkben részletet is olvashatnak az érdeklődők.
Az első női rádiós hírtudósító: Emel Gazimihal (1937)
1937-ben, amikor még a rádiónak hatalmas szerepe volt a hírek közvetítésében, akkor kezdte Emel Gazimihal első női hírbemondóként a pályafutását az Ankara Rádióban. A világháborúban a BBC Türkçe hallgatóit tájékoztatta a különböző frontokon történt eseményekről.
Az első női televíziós hírtudósító: Jülide Gülizar (1968)
1956-ban a Török Rádió- és Televízió (TRT) rádiósaként kezdett dolgozni, majd 1968-tól, amikor a televíziós adások is megkezdődtek, televíziós hírbemondóként jelent meg a képernyőn. Több területen is első volt: ő volt az első, aki nyílt terepen hírt olvasott, az első élőközvetítésben résztvevő, az első helyszínen riportot készítő. Majd 30 éven át dolgozott a televíziónak, míg 1982-ben nyugdíjba vonult. Hatalmas szerepe volt a török nyelv helyes használatának oktatásában a fiatalabb generáció számára.
A médiában betöltött munkakörén túl verseket, könyveket is írt. 1994–2008 között összesen tíz könyvét adták ki, amelyek főleg hírtudósításokról, a török médiaéletről szólnak.
Az első női televíziós bemondó: Nuran Devres (1968)
Az Ankarai Egyetem nyelv- és földrajz karán angol irodalomból diplomázott. Tanulmányai mellett letette a TRT bemondói vizsgáját is. 1968. január 31-én szerepelt először képernyőn. Az 1980-as évektől kezdve tévéfilmek és sorozatok forgatókönyvét írta, többek között: Bir Aşk Uğruna, Evdeki Yabancı, Savunma, Marziye, Bize Ne Oldu, Cinlerle Periler, Kara Melek, Melekler Adası, Sahte Prenses
A remek összefoglaló cikk forrása és ötletadó az onedio.com.
A lista koránt sem teljes, hiszen szerencsére mindig vannak olyan elszánt nők, melyek meghódítanak egy-egy szakmát vagy új területet. További két cikkben fogjuk bemutatni az élet egyéb területen dolgozó, alkotó nőket.
A Türkinfo oldalait böngészve további olyan nőkről olvashatunk, akik különlegesek saját szakmájukban.
És a sor csak egyre hosszabb lesz.
Erdem Éva – Türkinfo
Sok évszázados múltra tekintenek vissza a török, vagy inkább oszmánnak nevezhető díszítőművészeti ágak: Tezhip, Minyatür, Katı’ Sanatı, Ebru, Hat Sanatı, Çini Sanatı és Kalemişi. Az alkotásokkal bizonyára mindenki találkozott már olvasmányai, történelmi tanulmányai során, legfeljebb azt nem tudta milyen történetük van, és kik azok, akik alkotások mögött állnak.
Úgy tűnik, hogy rohanó világunkban új aranykorukat élik ezek a művészeti ágak. Egyre-másra hirdetik művészeti iskolák, kis műhelyek, hogy megtanítják az alkotás folyamatát az érdeklődőknek. Sokan új szakmát találnak ezáltal, sokan azonban csak a munkájuk során felgyűlt stresszt oldják azzal, hogy végtelen türelmet, és odafigyelést igénylő alkotásokat készítenek. A napjainkban készített alkotásokról már egy korábbi cikkünkben is olvashattak.
Most a Minyatür, Hat Sanatı, Çini Sanatı és Kalemişi művészeti technikákkal és azok történetével ismerkedhetünk meg részletesen.
A minyatür (miniatűr) technika azt jelenti, hogy nagyon vékony vonalakkal kidolgozott, nagyon kisméretű képeket készítenek. A minyatür szó latin jelentése „pirossal festeni”, franciában már „miniature” jelentést hordozott, az oszmán időkben „ábrázolás” vagy „hímzés” szavakat is helyettesítette.
A minyatür művészeti ág legfontosabb jellemzőinek egyike, hogy a témát teljes részletességgel, hiánymentesen mutatja meg, ezért perspektívát nem alkalmaznak. Hosszúság és méret árnyékkal vagy színnel sem kerül megmutatásra. A könyv lapjának arányaihoz igazodva készült, az ábrázolt személy mérete annak fontossága alapján volt nagyobb vagy kisebb. Papíron rajzolva a fontosságot azzal ábrázolják, hogy mi kerül az előtérbe vagy a papír felső részére, így háttérbe. A rajzolt figurák egymást soha nem fedik. A téma teljes részletességig kidolgozásra kerül.
A hat sanatı az arab „hatt” szóból eredő elnevezés, mely írást jelent, hiszen ez a művészeti ág az arab szavak és betűk különlegesen szép formában történő írását műveli. Más néven kalligráfiaként ismerjük.
Először természetesen az arabul írni tudók használták, azonban az iszlám terjedésével az ilyen jellegű szépírás, mint iszlám díszítő elem terjedt el.
Története a régmúltba nyúlik vissza. Az első írásmódot Kufi néven ismerjük. Szigorú szabályok alapján készült. Mintegy 150 évig nem változtattak rajta, és még az első évszázadban kezdték használni. A betűk szépsége érdekében a pontokat, a vonalakat és a négyzeteket standard méretek alapján rajzolták.
Később fejlődött ki a sülüs elnevezésű írásmód, mely azt jelenti: három az egyben, mely a betűk és formák arányát jelöli, és a készítése során alkalmazandó. Az „írások anyjaként” is emlegetik.
Amikor az írásmód már a török világban is elterjedt, újabb formája fejlődött ki, melynek elnevezése: nesih. A Şeyh Hamdullah néven ismert művészt tekintik az akkori időszak (1520) legismertebbjének, sőt az általa bevezetett mozdulatoknak az elnevezése is az „úgy készítette, mint Şeyh”. Legalább 150 évig nem változtak az írás során alkalmazott technikák, formák és mozdulatok.
A 17. században kezdődik egy nagyobb változás, ami Hafız Osman nevéhez fűződik. Ő a művészeti ág ikonikus figurája. Munkája és tanítványai révén a teljes művészeti ág központjává Isztambul vált. Hetente két napon órákat adott, az egyiken szegényeknek, a másikon gazdagoknak. A fennmaradó napokon mindig alkotott. 40 éven át így folytatta munkáját. Majd egy betegség miatt bénulást kapott, de még mindig tovább írt 3 évig, ekkor azonban már nem tudta hegyezni a ceruzáját.
A Çini deseni, azaz a kerámia művészet alapja ugyanaz, mint más országokban: agyagból készült tárgyat vagy csempét formáznak, majd égetés után díszítik. A mintavilág és az alkalmazás széleskörűsége teszi különlegessé a török kerámiákat.
Ázsiából érkezett Törökországba a 12. században. A szeldzsuk időben nagyon elterjedt épületek díszítéseként. Kiváló művelői: Beyşehir Kubadabad Sarayı, Sivas Gökmedrese, Erzurum Çifte Minare, Yakutiye Medresesi.
Az oszmán időkben alapították meg a két legfőbb kerámiakészítéssel foglalkozó központot Iznik és Küthanya városokban, a szeldzsuk kerámiaművészet központja Konya volt. Az iziki csempe különlegessége a fényes piros szín alkalmazása a felületen, mely a 16. században alakult ki. Mimar Sinan, az oszmán birodalom híres építésze, az általa tervezett Rüsztem Paşa mecset minden egyes felületét kerámiával fedte be.
Bár Evliya Çelebi, a nagy utazó az 1600-as években 9 kerámiaműhely működéséről írt Iznik városában, később az 1700-as években a kerámia felhasználás és -gyártás hanyatlott, annyira, hogy az izniki műhelyek 1716-ban bezártak. Isztambulban éledt újjá a Tekfur palota építésekor, mely ma a kerámia művészet múzeumának ad otthont.
Az évszázadok során a művészeti ág további formákkal, motívumokkal, színekkel gazdagodott. A kék és a halványzöld színvilág a török kerámiaművészetben van jelen.
A videóban az érdeklődők gyönyörű példákat láthatnak a kerámiák felhasználási területeiről, illetve magát az alkotás folyamatát is megismerhetjük.
Kalemişi, azaz ceruzával/ecsettel végzett munka. Közép-Ázsiából származó, az anatóliai térségben már a 8-9. században elterjedt, a török díszítőművészetben évszázadok óta jelenlévő ága. A művészek először egy papírra rajzolják meg a motívumot, majd tű segítségével átlyukasztják azt. Ezt követően a díszítendő felületre rögzítik, és a már kész mintát szénpor alkalmazásával átviszik a felületre. Ezt követően ecsettel festik színesre.
A szeldzsuk, majd az oszmán birodalom időszakában is széles körben használták épületek belső- és külső díszítésére. Folyamatosan változó stílusa a klasszikus mintától kezdődött, majd a rokokó és barokk elemek is megjelentek.
Legkorábbi építészeti emlék, mely ma is megtekinthető, az 1228-1229-ban épült Divriği Ulu mecset. Az egyik legcsodálatosabb emlék pedig a Bursában található Yeşil Cami, melynek külső díszítése a korábban leírt kerámiákkal készült, belső falai, mennyezete pedig a festéstechnikával.
Napjainkban is népszerű ez a festési mód. A felújítási munkálatok során szükséges ismeretet, továbbá a modern belsőépítészet is alkalmazza.
A művészeti ágakról további részletes tudnivalókat olvashatnak az érdeklődők, és gyönyörű példákat láthatnak a művekre a Türkiye Kültür Potalı (Törökország kulturális portálja) és a Klasik Türk Sanatları Vakfı (Klasszikus Török Művészetek Alapítványa) című internetes oldalakon, melyek cikkünk információforrásaként is szolgáltak.
A művészeti ágak folyamatos jelenlétét napjainkban mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Kulturális és Turisztikai Minisztérium által rendszeresen kiírásra kerül egy verseny, melyet már 19. alkalommal rendeztek meg. 281 versenyző indult egy-egy alkotással, melyből 41 került kiállításra. Komoly pénzjutalommal jár egy díj, és természetesen óriási sikert jelent az alkotónak.
Erdem Éva – Türkinfo
Születési dátuma bizonytalan, csak az év ismert: 1931, elhunytának napja tudott: 1990. január 9.
6 éves volt, amikor édesanyja elhunyt. Nem voltak emlékei róla, mégis azt nyilatkozta, hogy az irodalom irányába is azért fordult, mert abban megtalálta őt. Ötször nősült, nem tudni pontosan miért – a pletykák szerint nem bánt jól feleségeivel.
Még a neve is művésznév, eredeti teljes neve: Cemalettin Seber, mely név több változáson ment át. Először Cemalra rövidítette a keresztnevét és a Süreyya nevet tette mellé, mert szerinte ez jobban illett az irodalomhoz. Állítólag elvesztett egy fogadást, és akkor ejtett ki belőle egy y-t, így lett végül Süreya.
Már a felső tagozatban megérezte, hogy a benne rejlő nyugtalan gondolatokat versben tudja kifejezni. Saját bevallása szerint Dosztojevszkij A Karamazov testvérek című műve volt rá olyan hatással, mintha második születésnapja lett volna, és ez fordította az irodalom felé.
1953-ban jelent meg nyilvánosan első verse, majd ezt követően folyamatosan jelen volt az irodalmi életben. Ekkor kezdett a modern török költészettel és költőkkel megismerkedni. Megalakult az ún. İkinci Yeni şairleri (Második új költők) alkotócsoport, mely első könyvét is meghozta Üvercinka címmel. Az 1958-ban megjelent könyv a csoport jelképévé vált.
Ettől kezdve egész élete során folyamatosan jelentette meg műveit könyvekben, lapokban. Időnként csak ezzel foglalkozott, máskor azonban anyagi nehézségei miatt különböző munkákat is el kellett vállalnia, és mellette alkotott.
Utolsó versében lezárta életét. Mindig barátok között érezte jól magát. Két közeli barátja már elhunyt, ezért egyedül érezte magát, és a haláltól félt.
A többi maradjon
Meghalok istenem
Ez is lezajlott.
Minden halál korai halál
Tudom istenem.
De, egyébként, ez az elvett élet
Nem volt rossz…
A többi maradjon…
Üstü Kalsın
Ölüyorum tanrım
Bu da oldu işte.
Her ölüm erken ölümdür
Biliyorum tanrım.
Ama, ayrıca, aldığın şu hayat
Fena değildir…
Üstü kalsın…
Emlékezésképpen olvassuk el további verseit, melyet a Türkinfo weboldalán magyarul is megtalálunk: Fénykép, Nem szeretőt akarok, A te apád meghalt valaha?.
Török nyelven, megzenésítve is meghallgathatjuk több versét. Fazil Say zeneszerző, zongoraművész verses albumain is szerepelnek művei: az első lemezen a Dört mevsim (Négy évszak) című, a második albumon Bu Bizimki (Ez a miénk) című művét adták ki megzenésítve.
Erdem Éva – Türkinfo
Úgy mondják, hogy a világ tágasságát csak a túrázók ismerik. Az idő elveszíti minden jelentőségét, amikor 1, 10 vagy 50 km távolságot kell megtenni gyalogosan.
Az utazás az idő és a tér eltolódása, megváltoztatja és átalakítja az utazót is. Az út, amelyen megyünk, egyúttal az én megismerése, önmagunk próbatétele is.
A sorozatunkban korábban szereplő túrautak esetében rendszeresen azt ajánlottuk, hogy ősztől tavaszig látogasson oda a gyalogos kalandor, mert egyéb hónapokban nem teszi kellemessé a kirándulást a forróság. Most éppen fordított a helyzet. Sarıkamış és Kars környékén 5 hónapig kemény téli időjárás van magas hóval, hideggel. Sok esetben egyéb hónapokban is havas utakon sétálhatunk, és még a nyár közepén is kellemes, túrára alkalmas hőmérsékletet élvezhetünk.
Ezen kíméletlen időjárás okozta a török történelem egy szomorú tragédiáját is, melyről éppen cikkünk írásakor (december 22.) emlékezik meg az ország. Ez az esemény az 1914-es Sarıkamış Harekâtı (Sarıkamışi csata), aminek során az I. Világháborúba való belépést követően az Oszmán Birodalom támadást indított az orosz sereg ellen, hogy kiszorítsák őket a területről. Az időjárás folyamatos romlása és az elégtelen utánpótlás miatt az oszmán félnek 90 ezer, az orosz csapatnak 32 ezer hősi halottat jelentett ez a tragédia. A katonák gyakorlatilag megfagytak, vagy fertőző betegségekben hunytak el.
Jól megválasztott időpontban és szervezéssel azonban páratlan élményben lehet részünk a környéken. A méltán népszerű Doğu Ekspresi vonatjárat, a havon sikló szánok és a befagyott Çıldır Gölü télen vonzza ide a látogatókat. A vonat melege, a szánokon rendelkezésre álló meleg takarók is védik őket. Sarıkamış túraútvonalai azonban egyéb időszakokban várják a kirándulókat.
Sarıçam erdőit összesen 21 különböző útvonalon, 256 km hosszan járhatjuk be. Ehhez kapcsolódnak bicikliutak is, melyeken mindösszesen 356 km hosszú útvonalon kerekezhetünk az erdőben, számtalan falut érintve. Akik pedig az autós utazást részesítik előnyben, 428 km panorámával rendelkező autóúton kalandozhatnak.
A Sarıkamış- és Kars-szerte tett barangolások során a történelem bölcsőjében járunk. I.e. 9000-ig, a vas- és a bronzkorig nyúlik vissza a múlt. A terület később Asszíria, Urartu, Perzsia, az Örmény Királyság, a Római Birodalom, Bizánc, a Szeldzsuk és az Oszmán Birodalom része lett. A természet szépségei mellett számtalan történelmi emlékbe botlunk.
Ebben a képgalériában megnézhetik a romok fotóit: Micingirt Kalesi, Küp Kilise, Sazak Kilisesi, Kızlar Kalesi, Cer Atölyeleri, İznos Kilisesi, Topçuoğlu Hamamı.
További utak találhatók Kars közelében Boğatepe környékén és a Susuz völgyben, ahol egy népszerű ökoturisztikai központot kereshet fel az utazó. Ebben a központban látogatható meg a híres karsi sajt készítésének szentelt múzeum. A völgyben mintegy 56 kilométernyi út járható be, melynek legszebb természeti látványosságai a Cilavuz-barlang, Susuz-vízesés és a Kaz-tó.
Addig is, míg nem jutunk el oda, nézzünk meg a Susuz-völgyről egy filmet!
Ha már a környéken járunk, kihagyhatatlan látogatási célpont (bár jellemzően nem gyalogosan keresik fel) a Karstól 42 km távolságban, az örmény határ irányában lévő Ani történelmi városa. Az itt található emlékek az UNESCO világörökségi listáján is szerepelnek. Egy térképrészleten mutatjuk be, hogy érzékelhető legyen, egymáshoz milyen közel, milyen sok látogatásra érdemes hely található, sőt a cikkünk elején emlegetett havat is láthatjuk.
A területen készült fotókból készült videót is érdemes megnézni, ami után biztosan kedvünk támad csomagolni és indulni.
Erdem Éva – Türkinfo
