![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
„Európa legbátrabb asszonya” Isztambulban
Székelyné Németh Mária magyar főkonzul meghívására R. Várkonyi Ágnes Zrínyi Ilona „Európa legbátrabb asszonya” című török–magyar nyelvű életrajzi kötetének bemutatója a tavasz eleji napokban, március 24-én lesz Isztambulban. A könyv a közelmúltban jelent meg, a Magyar–Török Baráti Társaság gondozásában.
Somfai Kara Dávid: A száguldó sámánkutató
Dávid a magyar atlétika nagy reménységeként indult. Ifjúsági válogatott rövidtávfutó volt, így jutott ki a Toldy Ferenc Gimnáziumban tett érettségi után egy sportösztöndíjjal Amerikába. De ott, a kitűnő tréningfeltételeken túl, kissé kiábrándítóan hatott rá, hogy a nagy, szabad ország polgárai nem úgy használják a szabadságukat, ahogy lehetne, s az érdeklődésük más kultúrák iránt eléggé beszűkült. Viszont a kollégiumban ujgur szobatársat kapott, akitől egy év alatt jól megtanult ujgurul, úgyhogy végül már nem is angolul beszélgettek.
Török történész a magyarokról: Hayrullah Yigitbasi a közös nyelvről és Attila unokáiról
Történész, egyetemi oktató, a magyar–török kapcsolatok szenvedélyes kutatója. Rodostóban magyar napot szervez, s részt vett a macarköyi kapuállításon is, mert meg van győződve a népi emlékezet hitelességéről.
– Hogyan került kapcsolatba hazánkkal?
– Kilencvenhétben utaztam először Magyarországra, azóta egyre szorosabb a kötődésem mind az országhoz, mind a magyarsághoz. Turkológiai kutatásokat végeztem önöknél. Általános török történelemmel foglalkozom, tehát az iszlám előtti időszakkal, mely a magyar történelemnek is szerves része. Tudniillik ugyanarról a területről indultunk, s annak idején szoros kapcsolatban volt a két nép, tehát az oszmán időkben nem először találkoztunk.
A három iskolateremtő tudós-tanár:Németh Gyula, Ligeti Lajos, Fekete Lajos
A magyar altajisztika három iskolateremtő tudósa Németh Gyula (1890–1976), Ligeti Lajos (1902–1987) és Fekete Lajos (1891–1969).
Németh, noha tudományos pályája elején az összehasonlító altajisztikával foglalkozott, sohasem lett altajista. Ehhez hiányzottak mongolisztikai alapjai, bár módszeres nyelvtörténeti ismeretei hozzásegítették, hogy fiatalon az összehasonlító altajisztika területén is lényeges tanulmányokat jelentessen meg. Németh turkológus volt, akinek megadatott, hogy pontosan száz szemesztert tölthessen el a budapesti egyetem Török Filológiai Tanszékének (eredetileg: Török Filológiai és Magyar Őstörténeti Tanszék) élén.
„A török irodalom egy óriási tárház” – Interjú Sudár Balázs, turkológussa
Turkinfo: Hogyan és mikor került kapcsolatba a török kultúrával?
Sudár Balázs: Gyerekként főleg a díszítőművészet keleti motívumai ragadták meg a figyelmemet. Először persze nem az anatóliai török kultúrával kerültem kapcsolatba, hanem az ázsiai, nomád művészetet ismertem meg. A látvány mellett azonban a hangzás is hatott rám: Kobzos Kiss Tamásnál tanultam zenét, akinél Bartók török gyűjtése tananyag volt, valamint volt szerencsém találkozni Erdal Şalikoğluval is, s így remek török zenékhez jutottam. Ezek után egyszer csak a török tanszéken találtam magam. Bár eredendően nem akartam turkológus lenni, inkább csak a nyelv érdekelt, de aztán a barátságos környezetben végül mégis ez lett a sorsom.
Vámbéry Ármin: Az ezeregyéjszaka meg a ripszkanapé
Az ingyenjegyet Konstatinápolytól Budapestig ismét Eötvös jóvoltából kapta meg Vámbéry. 1864. május 29-én kötött ki hajója a Lánchíd pesti hídfőjénél. Oldalán a rengeteg látnivalótól szinte elkábult Iszhakkal, tüstént a szemben levő Európa-szállóba sietett. Örömének első fellobanásában észre sem vette, hogy nem várja idehaza senki. Láthatóan a kutya sem törődött megérkezésével. Csak a hotelszobában döbbent rá magányára: szorongása akkora erővel fogta el, hogy rögtön hírt küldött Eötvösnek, akiben ezúttal sem csalatkozott, mert legalább ez az egy jó ismerős mentől előbb látni kívánt a hazaérkezettet.
Mai Julianus: Róna-Tas András turkológusprofesszor
„Madzsar” – ez a szó is ott szerepel, arab írással, egy réges-régi sírkövön az oroszországi Csisztopol városának temetőjében, a Káma folyó partján. Jelentése: magyar. Egy 1311-ben elhunyt személy apjára vonatkozik – akinek nagyapjával még találkozhatott a Keleten maradt magyarok felkeresésére indult Julianus barát 1235 telén. Ezek a magyarok nem vonultak a leendő honfoglalókkal Nyugatra, hanem elváltak tőlük. A Volga és a Káma tájára költöztek.