2026. november 21.
Türkinfo Blog Oldal 1443

Tényleg csak a miénk a rögös túró?

túróLondonban és Törökországban élő magyarok hiába keresték a boltban a megszokott túrót. Egy ciprusi srác nálunk ismerkedett meg a fogalommal, tíz zacskóval repült haza. Túrókörkép.
Törökország

„Egy év alatt szinte minden tejterméket kipróbáltam, ami kapható, de túróval nem találkoztam – számolt be nekünk Judit, aki ösztöndíjjal tanult Törökországban. – Joghurt van rengeteg, és valami, ami a tejfölhöz hasonló, de édesebb, és rengeteg fehér sajt.”
Máshol más a túró

„Abban a formában máshol nem létezik túró, ahogy mi használjuk – összegezte a helyzetet Harmath Csaba, a Nők Lapja Café gasztroszakértője. – Külföldön úgy kerül piacra, mintha tejfölös túró volna, a miénk sokkal szárazabb. A németek túrója viszonylag közel áll a miénkhez, van benne rögösség, de nem olyan száraz. Erdélyben létezik még a zsendice, de az savóból készül, nem tejből. A törökök pedig túrószerű friss sajtot készítenek, de az már sokkal keményebb, mint a mi túrónk.”

Hogy a rögös túró kifejezést legfeljebb a szomszédaink értik, azt a túró rudi terjeszkedése is jelzi: míg Romániában, Szlovákiában és Lengyelországban el tudják adni, nyugatabbra és délebbre képtelenek értelmezni.

Részletek

2012-08-14

Mongol gyökerek: a következtetések

Mongolok lehettek-e Árpád felmenői? Fogarasi János szerint, aki lelkes támogatója volt a mongol-magyar nyelvrokonságnak, akár mongol neveket is viselhetett a magyar fejedelmi család.

Sorozatunk első részében arról esett szó, hogy a szerzők milyen elvek mentén kerestek kapcsolatot a szavak között. A második részben azzal foglalkoztunk, hogy honnan vették a mongol nyelvre vonatkozó adataikat. A befejező részben áttekintjük, milyen következtetésekre jutottak a szótárírók, és ezek mennyiben állják meg a helyüket ma is.
A mongol adatok előfordulása

A mongol adatok említése a szótárban egyáltalán nem tekinthető ritkának. Többnyire az adott címszóhoz kapcsolódnak, de megesik, hogy a címszó magyarázatában, leírásában szereplő más szóhoz kötődően kerülnek említésre. A mongol nyelvre vonatkozó hivatkozások összességében az alábbi csoportokra oszthatók:

a magyar címszó eredetét kifejezetten a mongol nyelvhez kötik a szerzők: valamely mongol szóra vagy kifejezésre vezetik vissza vagy mongolból való átvételnek tartják
a magyar címszó és a megadott mongol kifejezés között összefüggést feltételeznek, de ennek mibenlétét (közös eredet, átvétel) nem fejtik ki, s rendszerint több más nyelvből is megadnak hasonló párhuzamot
a magyar címszó és a mongol adat között nem utalnak összefüggésre, az utóbbi láthatólag csak a magyar címszóval egyező jelentése miatt van megemlítve (úgy tűnik csak azért tüntetik fel a szerzők, mert rendelkezésükre állt az adat, de végül is nem tudták a magyar címszóval összekapcsolni)
a mongol nyelvre történő utalás nem egy magyar címszó eredetéhez kötődik, hanem a címszó jelentésének leírásában szerepel példaként vagy magyarázó jelleggel (pl. a nemtelen címszónál említik, hogy a mongol nyelv nem használ nyelvtani nemeket, stb.)

A második és a harmadik csoportba való besorolás nem mindig egyértelmű. Az előbbibe sorolandóknál szerepel a „rokonítható vele” (vagy ehhez hasonló) kitétel a szótárban (pl. az egy címszónál a mongol nige és nigen esetén), míg a másikhoz tartozóknál inkább csak annyi áll, hogy „mongolul így és így van” (pl. a hüvelyk címszónál a mongol eregei chorogon (ím. erekei kurugun) ’hüvelykujj’). Az idézett mongol hangalakoknak a szótárszerzők módszereivel nézett hasonlósága a címszóhoz viszont sokszor akkor is a második csoportba sorolást támasztja alá, ha rokonításra vonatkozóan nem nyilatkoznak, pl. a há (= hol) címszónál a mongol kha (ím. kaga vagy kamiga) ’hol’.
Tényleg rokonok a magyar és mongol szavak?

Igen is, meg nem is. Mindenképpen vannak olyan magyar és mongol szavak, melyek közös eredetre vezethetők vissza. Az ilyen közös eredetű szavak jó része török szó, melyet mind a magyar, mind a mongol nyelv átvett valamely török nyelvből, de egymástól függetlenül. Vannak aztán olyan szavak is, melyek végső soron a mongolból származhatnak, de korántsem közvetlenül kerültek a magyarba, hanem valamely török nyelv vette át őket először a mongolból, s onnan juthattak át a magyarba. Mindezt jól mutatja, hogy a magyar és a mongol közt párhuzamba állítható szavak szinte kivétel nélkül kimutathatók a török nyelvekből is, s ahol mégsem, az sem a közvetlen kapcsolatra utal, hanem inkább csak arra, hogy a török adat nem maradt fenn írott forrásban vagy valamelyik mai beszélt nyelvben.

iv-bela-menekulese-a-tatarjaras-idejen-nem-maradt-ido-beszelgetni
IV: Béla menekülése a tatárjárás idején. Nem maradt idő beszélgetni (Forrás: Wikimedia Commons / Képes krónika)

Eddigi ismereteink szerint nincs adat közvetlen érintkezésről a magyar és valamely mongol nyelvű népesség között, így közvetlen jövevényszavak átadása sem bizonyítható. Az igazolt magyar-mongol egyezések száma és jellege sem jelent olyan alapot, mely közvetlen kapcsolatot feltételezne, s ne lenne hitelesebben magyarázható a török nyelveken keresztül. A tatárjárás ebből a szempontból nem jelentős, hisz nagyon rövid ideig tartott, nem adott alkalmat nyelvi hatás kifejtésére, másrészt a mongol nyelvű katonák száma is nagyon alacsony lehetett a főként török nyelvű harcosokból álló tatár seregben.

Az egyetlen – csekély, de létező valószínűségű – és nevesíthető lehetőséget a közvetlen mongol nyelvi kapcsolatra az avarok (legalábbis egyes csoportjaik) jelenthetik. Az avarok nyelve (vagy inkább nyelvei) ugyanis nincs meghatározva, a fennmaradt kevés adat nem alkalmas erre, de újra és újra felmerül egyes kutatókban a – még sikeresen soha nem igazolt – gyanú a mongol nyelvűségükre. Az sem teljesen lehetetlen, hogy a kelet-európai sztyeppevidéken is érintkezhettek magyarok valamilyen kóbor mongol csoporttal, melyet a népvándorlás egy hulláma sodorhatott magával. Viszont ilyen csoportnak nyoma sincs a forrásokban, így ez puszta találgatás és fantáziálás lenne – se bizonyítani, se cáfolni nem lehet.

az-avar-birodalom-814-benAz avar birodalom 814-ben (Forrás: Wikimedia Commons / Bukkia)

Fontos megállapítani, hogy többnyire a Czuczor–Fogarasi szótár sem jelenti ki, hogy ez vagy az a magyar szó mongol eredetű (azért van erre is példa), hanem – számos más nyelvi adat mellett – párhuzamba vonja őket, kapcsolatuk pontos meghatározása nélkül csak feltételezi valamilyen módú összefüggésüket. Ezt a megközelítést a szerzők az előszóban is megfogalmazták: „hol a kölcsönözés akár nyelvünkbe, akár nyelvünkből világos, ott az kijelentessék; hol pedig eléggé ki nem mutatható, ott kétesnek maradjon a szótárban is, egyszerűen az jegyeztetvén meg, hogy ez vagy amaz magyar gyökszó, ez vagy amaz idegen nyelvvel közös.”

A Czuczor–Fogarasi szótárban számos olyan magyar szónál feltüntették a mongol párhuzamot, mely a fenti kategóriák valamelyikébe tartozik (török eredetű vagy közvetítésű). Ilyen pl. a kos címszónál a mongol kucsa ’kos’, a karnál a mongol gar ’kéz, kar’, a borsónál a mongol burcsak (ím. burcsag) ’borsó’, az ikernél a mongol ikiri ’iker’, a sárgánál a mongol sira ’sárga’ és sirga ’fakósárga (ló)’, a seregnél a mongol czerik (ím. cserig) ’katona’, a tevénél a mongol temegen, stb. Ezek mind török szavak a magyarban és a mongolban egyaránt, s a Czuczor–Fogarasi szótár helyesen állapítja meg összefüggésüket (még ha az összefüggések hátterét és rendszerét nem is térképezi fel), amit azóta a nyelvtudomány is igazolt.

Vannak szavak, melyeknél igazolható vagy valószínűsíthető a mongol párhuzam (szintén a török nyelveken keresztül), de ez nem szerepel a szótárban. Ilyen pl. a magyar bika szóval összefüggésbe hozható mongol buka ’bika’, a képpel rokon kege ’minta’ és keb ’alak, forma’, a kölyökkel közös eredetű gölöge ’kölyökkutya’, a búzával rokon bugudai ’búza’, a bűvel (lásd bűbáj, bűvös, stb.) párhuzamos böge ’sámán’, a betűvel egyező bicsig ’írás’ stb.

pedig-a-mi-kutyank-kolykePedig a mi kutyánk kölyke…
Pedig a mi kutyánk kölyke… (Forrás: Wikimedia Commons / Steve-65 / CC BY-SA 3.0)

Elképzelhető, hogy az eddig a szakirodalomban leírtakon túl lesznek olyan magyar-mongol szóegyeztetések, melyeket máig nem igazolt a tudomány, de esetleg szerepelnek a Czuczor–Fogarasi szótárban? Nem lehet kizárni, lehetséges – ahogy az is, hogy a szótárban nem szereplő új etimológiák nyernek igazolást, vagy épp valamely, ma még elfogadott szóegyeztetés dől meg. A tudomány törvényszerűen időnként bővíti vagy épp felülírja korábbi eredményeit, így ez itt is megtörténhet.

Részletek

2012-08-10

Eger és vára a török hódoltság idején, ahogy Evlija Cselebi látta

tn_AGRIA - EgerGyöngyösről (mely város borának – Cselebi szerint – nincs párja Arábiában sem, csak a Tenedos szigeti hasonló hozzá: rózsaszínű, zafírhoz hasonló sárga borok) a Tarna folyócska menti, 500 házból álló Kápolna falun keresztül, rétekkel borított síkságon át érkezik Eger városához Evlija Cselebi, török utazó. Részletesen leírja a régi huszárvárat, amit Német-várként említ:
A magas dombon álló Német-várat kettős kőfal övezi, ez olyan széles, hogy három szekér elmehet rajta egymás mellett. A falakat olyan mély árok övezi, hogy az ember lefelé nézni sem igen mer bele. Ebben a várban se asszony, se gyerek, se bolt, se bazár nincs, janicsárok laknak csak benne, kőből rakott, deszka tetejű szobákban…
Kapuja fölött áll Ali pasa bástyája 12 nagy ágyúval. – E várban Cselebi még épen látja a középkori székesegyházat, melyet az oszmánok a keresztények bosszantására hadiszertárrá alakítottak és a püspöki palotát, melyben a pasa lakik. „A pasa palotája előtt, s e térnek a közepén van két börtön, amelynek mindegyikébe ötven lépcsőn kell lemenni, mintha csak a pokol mélységébe ereszkednénk alá. E téren áll a pasa dzsámija, minaretje téglából készült. A Pasa kis dzsámija is itt látható, de ez tele van az iszlám katonaság ellátására való kétszersülttel, búzával, árpával és más egyéb élelmiszerekkel. A Magyar és Német vár egész alja üres, csupa pince és üreg, amelybe néhány ezer katona belefér.”

A fürdőkultúra is fontos szerepet játszott a törökök életében. Egerben a hódoltság idején 4 fürdő működött. Evlija Cselebi 2 hévízfürdőt és 2 gőzfürdőt említet. A két melegvizes fürdő elhelyezkedését pontosan meghatározta: „az egyik a belső vár kapuja alatti hídfőnél; ez a Valide szultána fürdője, mely nagyon szép, kellemes vizű, hatkamrájú fürdő; egész kupoláját vörös keramit fedi. A másik a Kalmet kapu közelében kisebbszerű, keskeny fürdő kályhával.” A Kalmet kapu (azaz a Cifrakapu tér) közelében lévő kisebb fürdő maradványait még nem találták meg, de feltételezhető, hogy a Valide szultána fürdője elsősorban a vagyonosabb lakosok tisztálkodási céljait szolgálta, addig a kisebbszerű fürdő elsősorban a szegényebb török lakosság számára épült.

Részletek

2012-07-26

Húsvét, a szépség és lelki megújulás ünnepe – Sylvester Lajos

A falukapuk állításának kultusza megerősödött, a székely kapu a székelység egyik legmarkánsabb térplasztikai megjelenítőjévé vált.

Próbálom összetevőire szétszedni azt a hangulatot, amely közvetlen húsvét előtt a csernátoni múzeumi portán, az épületekben és ebben a néprajzi, technikatörténeti édenkertben fogad, hogy a látványdarabokat egyenként is szemügyre vehessem, majd szavakból újra összerakjam, és ezt másokkal is láttassam. Kísérletezem.

Előbb azt nézem, hogy mitől hangolódik húsvétira mindaz, amit látok, hisz, alapjában véve a múzeumkert összképe olyan, mint máskor. Vagy mégsem?

A múzeum parkjának pázsitszőnyegén mellmagasságra emelt cserefa gerendák tartják derekukat, hogy az egyik zömök Haszmann-legény, Tóni vésővel és fakalapáccsal ide-oda indáztassa majd felfuttassa az életfamintákat a Barátos község számára készülő robusztus falukapu kontyfájáig, mintegy öt méter magasra. Arrébb az eresz alatt, hogy eső ne verje, nap a kelletténél jobban ne süsse a kapu gazdagon faragott ugyancsak életfa motívumos tükre.

Tojásíró tanfolyam kicsiknek és nagyoknak

Mi abban, amit itt érzékelek a húsvéti kötődésű? – ezt próbálom összegereblyézni abból, amit látok, és a Haszmann Pali felém gurgulázó szavaiból. Mindenek előtt, azt hiszem, a tudat, hogy néhány nap múltán ránk köszönt az egyik legkedvesebb, a tavaszi feltámadás, a tavaszi kikelet, a tavaszi kivirágzás ünnepe, ennek sokféle színe, szokása, íze, szépsége. A csernátoni szabadtéri faragó placcon szinte sercen, úgy nő a fű – botlik rá nyelvem a kölcsönvett költői képre -, ennek üde zöld színe kimondottan húsvéti. Benn, a népfőiskola műhelyében az egyik lány, Éva hímes tojásokat ír, kezében a kesice, azaz az íróka, amelyet a melegített viaszba mártogat, majd a tisztára mosott és törült nyers tojás héjára ráviszi a mintákat. Ügyességét követni nem tudnám, de érzékelni tudom. Közben sorra besonfordálnak vagy belibbennek Éva lánytestvérei, lányok és asszonyok, Gabika, Orsi – ha mind itt volnának lennének vagy öten – körülöttük lábatlankodnak az apró legénykék, s a kutyus is, amely erősen féltékeny, ha a konkurens vasgyúrók több cirógatást kapnak, mint ő, a kedvenc…

Nos, ez már konkrét kötődéseiben is igazi húsvéti hangulatú. A néprajzot és a képzőművészetet alkotásaiban összeboronáló Gabika köztük a rangidős, fogja a kesicét és egy-két hiányzó motívumot rávisz a festetlen tojásra, miközben magyarázza, hogy az otthoniak, akik majd a tojásfestékes hideg lében egy órán át pihentetik a viaszos nyers tojást – a forró oldat eltüntetné a viaszmintákat – az után egy zsákvarró tűvel ki kell lyukasztani a tojás két végét, egyik felére nagyobb átmérőjű lyukat fúrunk, majd a tojás fehérjét-sárgáját kifújjuk a héjból, s ekképpen gyönyörködhetünk húsvét után is – ha megkíméljük – örökös időkig az írott tojásokban.

Ezt megelőzően Éva már felfrissítette a tojásmintákhoz kötődő hézagos ismereteimet, amelyeket, az az igazság, hogy éppen itt, Csernátonban, és az évfordulóját most ünneplő időszaki kiadványból ismerhettem meg az évek során. A Csernátoni Füzetek külön számokban is foglalkozott a tojásírás mintakincsével, a vidék és a Kárpát-medence legnevesebb tojásíróit invitálták Csernátonba. A tojásíró műhellyé előléptetett, egy egész néprajzi gyűjteménynek helyet adó tágas teremben most a hímes tojás van a figyelem központjában, a falakon kinagyított minták rajza és neve, igen, mert a megnevezés is fontos. Éva mutatja: cimeres, vesztett utas, csillagos, ördögtérgye, gereblyés, fenyőágas, töltött rózsa, kankós, malmos, Borzos Kata, cserelapisok, tulipánosok, boldogszíves, ekevasas, öves…

A népi élet lenyomata valamennyi, látásuk, hallásuk, színezetük rögvest képbe hozza a hagyományos népéletet, ennek eszközeit, ennek a szemléletét.

A csernátoni tojásíró iskola – mert az ez, már hosszú évek során át – fantáziánkat kellemesen bizsergető dokumentációt és alkotó gyakorlatot mutat fel. Haszmann Orsi, a múzeumi munkamegosztáson belül az írásbelizés dolgaival foglalkozó fiatalasszony mutatja is a szemrevaló plakátot. Tojásíró tanfolyam kicsiknek és nagyoknak a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban.

A műhelyasztal borítójáról a viaszcseppek sokaságából is következtethetnék arra, hogy itt hányan fordulnak meg óvodás kortól a nagymama korig. Az idén például mintegy másfélszázan. Hatalmas szám ez, amelyhez hozzá kell adnunk, hogy a számok mögött mi rejtőzik. Mindenek előtt az eredetiség. Az itteni tojásíró iskolában elsősorban a háromszéki mintakincset érvényesítik és terjesztik. Ezt követi a rendkívül gazdag mintakincsével a honfoglalás előtti korokig, térben Ázsiáig kitapogatható gyímesi mintakincs.

Nagy dolog ez, mert a tojásírás is degradálódik, ha a tiszta források eldugulnak. Összezavarodik a színvilág, eltűnik, ezek nevével együtt a mintakincs, elkorcsosodnak a tojásíró technikák, még a locsolóversek törvényszerűen degradálódnak ebben az új környezetben.

A csernátoni gyermek édesanyja kivesz a tojástartó fonott kosárból négy-öt tojást, azt Anikó vagy Zsuzsika elviszi a tojásíró tanfolyamra, ott, a Haszmann famíliánál megtanítják a kesice kezelésére, megismeri a mintákat és az apróságok (még) nem is sejtik, hogy egy ezeréves népi kultúra letéteményesei ők.

Lélegzetet veszek: itt a nyitja tehát annak, hogy a csernátoni múzeumban miért borít el engem, akárcsak a látogatókat, a tanfolyamok résztvevőit ebben az időszakban a húsvéti hangulat. És nemcsak átvillan rajtam, hanem bizonyosságot is nyer az a felismerés, hogy az engem lenyűgöző kapufaragás is miért válik húsvét előtt húsvéti mintázatúvá. Azért, mert az. Illetve: az is.

Kapufaragó oktató program Csernátonban

Haszmann Éva finom vonalú mintákat ír a viaszba mártott kesicével a nyers tojásra, és, csak úgy mellékesen mondja, hogy ő farag is. Azt tudom, többször is láttam, hogy ezek a lányok-asszonyok a népi bútorfestés mesterei is, tanfolyamokat vezetnek, de a faragás, az ácsmunka, az más, férfimunka, egy igen durva hasonlattal szemléltetve annyi a különbség és akkora a távolság a kettő között, mint a úgy bánni valamivel, mint a hímes tojással, vagy úgy, mint fát dönteni, hatalmas rönköket mozgatni, Haszmannéktól tudom, hogy egy akkora kapulábat, mint a most készülő barátosi, hat ember tud megfordítani.

Csernátonban ismerem a hely szellemét, ezért előbb meglep, de aztán nyugtázom, hogy egy törékenynek tűnő fiatal lány is farag, aki egyébként szociális főiskolai képzésen vett részt Kolozsvárott, és most, szakdiplomával a kezében a csíksomlyói Caritas munkatárs alkalmazottja.

A csernátoni fafaragó iskolának messzi földig érő, kontinenseket is átfogó híre van. Van-e valami húsvéti többlet a mostani faragászatban?

Természetesen van.

Székelyföldön a két megyei vezetés is – Hargita és Kovászna – felkarolt egy kapuállítási programot, amely a térség egyesek által ostobán vitatott eredetiségét, önazonosságát is erősíti és szimbolizálja. A falukapuk állításának kultusza örvendetesen megerősödött, a székely kapu a székelység egyik legmarkánsabb, monumentális térplasztikai megjelenítőjévé vált. Ennek a titka nemcsak az önmagában is művészi értékeket felmutató alkotás élményt szétsugárzó képessége, hanem, a nem magyar etnikumúak körében is emelkedő népszerűsége az, hogy mintakincse más nemzethez tartozók számára is vagy ismert, vagy hasonlatos a sajátjukéhoz. Éppen a csernátoni példák alapján is tapasztalhattuk a távoli Törökország legbelsőbb övezeteiben is, mint például Macarköy-ben – Magyarfaluban -, hogy a közös motívumokból úgy olvasnak, a székely motívumvilág Nap, Hold, csillagok mintaanyagából, a tulipánból és az életfából, mint mi.

Csernátonban a Haszmann faragóiskola most arra állt rá, hogy a Megyei Művelődési Központ égisze alatt a már faragászati ismeretekkel és gyakorlattal rendelkezőket tovább képezze, és az itteni faragóiskolát végzettek sok százas seregeit újakkal bővítse. Az idei tanfolyam 36 fafaragója megismerkedik a fafaragás elméleti és gyakorlati kérdéseivel, a motívumvilággal, az ácsolási technikákkal, az arányokkal. A program tárgya és témája tehát a hagyományos és hiteles háromszéki székely kapu készítésének elsajátítása. Céljuk az, hogy a falukapu állító igénye és kedve, de az egyéni porták kapuállítói is a hagyományosan ácsolt kapuk örökségét örökítsék át a következő nemzedékekre. Erre azért van égetően szükség, mert, sajnos, egyre inkább szaporodnak az eredeti mivoltukból kiforgatott kapuszülemények, a két lábú, négy lábú torz építmények, a méretbeli túlzások, a kapukörnyezetek kialakításának hiánya, amikor a háttér, a falukép és a növényzet hiánya miatt úgy néz ki egy-egy kapu, mintha a sivár sivatag semmijének közepén állna.

„A székelykapu – olvasom a csernátoni programban – a nemzetségem kapuja és bálványa, a Nap kapuja, a világra tárulkozó és nyíló kapu ezért semmiképp sem szabad kiforgatni ősiségéből”.

*

Húsvét nagyhetén ütöttük be magunkat a csernátoni Haszmann Pál Múzeumba. A húsvéti hangulatból eleve vittünk magunkkal valamennyit hazulról is, mint a tojásírást tanuló gyermekek a tyúk alól kivett, még testmeleg tojást, de ennél sokkal gazdagabb húsvét élménnyel és feltöltődéssel távoztunk onnan, mint ahogyan ezt az aznapi látogatók csoportjain is észrevehettük, akik mindezt a tavaszi kikelet, a tavaszi feltámadás motívumaival írhatták és festhették át.

Húsvéti hangulatot sugároztak még megtakarított, a tartósító kenceficékben megfürdetett régi gépek és berendezések is, mert húsvét a lelki, testi és környezeti tisztálkodás alkalma is.

Sylvester Lajos

Forrás: http://gondola.hu, 2010. április 2.

Asszír kereskedők városát tárják fel Törökországban

p-061947178Asszír kereskedők városát, a bronzkori Kanist tárják fel Törökországban. A települést magában rejtő Kültepe („Hamudomb”) régészeti helyszín Törökország középső részén, Kayseri várostól 20 kilométerre található.

Asszír kereskedők a i. e. 3. évezred második felében létesítettek itt kereskedőtelepet (karumot), ez az Assurból érkező és oda induló karavánok egyik végállomása volt. A szamárkaravánok Assurból ónt, textíliát és gyapjút hoztak, oda pedig nemesfémet, elsősorban ezüstöt vittek.

Az Adiyamani Egyetem expedíciójában 63 legkülönfélébb szakember vesz részt, a régészek mellett antropológusok, zoológusok, archeobotanikusok, építészek, restaurátorok dolgoznak a feltárásokon – olvasható a Today’s Zaman angol nyelvű török napilap online kiadásában.
A kutatók a legkorszerűbb berendezéseket alkalmazzák, beleértve a globális navigációs műholdas rendszert (GNSS/Global Navigation Satellite System). Utóbbi berendezés segítségével a különböző struktúrák közötti távolságot mérik fel, ezek egymáshoz viszonyított szögét állapítják meg.

Részletek

2012-07-23

Kossuth búcsúja versben és prózában

kossuuthAmikor Kossuth Lajos kormányzóelnök 1849. augusztus 11-én a kora délutáni órákban Damjanich János tábornok lefüggönyözött hintóján elhagyta az aradi várat, már reménytelennek tartotta a további küzdelmet. E meggyőződésében megerősítette mindaz, amit rövidesen Lugoson a déli hadsereg táborában tapasztalt. Így aztán hiába próbálta meg őt visszatérésre bírni Bem József tábornok, Kossuth a lengyel és az olasz légió fedezete alatt folytatta útját Orsova, a legendássá vált, de vélhetően soha el nem hangzott búcsúszózatának helyszíne felé.

Az orsovai átkelő azonban meglehetősen bizonytalannak tűnt. A túlparton lévő Szerbiában mindenre számíthatott Kossuth, csak barátságos fogadtatásra nem. Nem véletlen tehát, hogy – ellentétben a köztudatban élő képpel – nem a Dunán kelt át, hanem a világosi fegyverletétel hírének megérkezte után, augusztus 17-én kíséretével a havasalföldi határt jelző kis patakon átívelő hídon áthajtatva lépett török felségterületre. Innen kísérték másnap a határállomásra, Turnu Severinbe. Itt kereste fel őt a krajovai pasa, a kerület parancsnoka, s az ő közbenjárásának köszönhetően Kossuth és kísérői másnap folytathatták útjukat Vidinbe.
Maga Kossuth így emlékezett meg orsovai tartózkodásáról és átkeléséről az Irataim az emigrációból című munkája, 1880-ban megjelent I. kötetében: „Kifejezhetlen érzelemvihar dúlta lelkemet, midőn a világosi fegyverletétel hontalanná tett. Nincs szó, mely arról fogalmat adhatna. Leborultam hazám földjére, mielőtt határán átlépnék; – zokogva nyomtam reá a fiúi szeretet búcsúcsókját; – egy csipetnyi port vettem belőle magamhoz; – még egy lépés, és – – – úgy valék, mint a tört hajó roncsa, melyet a szélvész kidob a homokra egy sivatagon. Egy török főtiszt, »Alláh«-t említve, üdvözölt barátságosan; –

Részletek

2012-07-23

Ismeretlen beszámoló Bem haláláról

Józef Zachariasz Bem 1794. március 14-én — a majdani magyar szabadságünnep előestéjén — született Tarnówban. Oly csenevésznek látszott, hogy azonnal megkeresztelték, mert attól tartottak, nem éri meg a másnapot. Igazi, templomi keresztelőjére két hónap múlva került sor. Később kiderült, mintha szervezete elnyűhetetlennek bizonyult volna. Valójában az akaratereje és a Lengyelország feltámadásába vetett hite volt az. (…)

A Kossuth és Bem között 1849. augusztus közepén megromlott viszony a törökországi emigrációban sem javult számottevően. A honvédsereg fővezérévé több ízben kiszemelt lengyel tábornok ugyanis neheztelt a kormányzóra amiatt, hogy a nevezetes utolsó, augusztus 11-ei minisztertanácsi ülésen leköszönt államfői posztjáról, és az ország elhagyására készült. Bem a Törökországba vezető úton rá akarta őt venni, hogy vonja vissza lemondását. Kossuth erre csak teljesíthetetlen feltételekkel lett volna hajlandó. A reménytelen helyzetet nem ismerő Bem Aradra indult, hogy Görgeyvel fölvegye a kapcsolatot. Útközben érte a világosi fegyverletétel híre. Visszatért Lugosra, ahol a széthullott déli hadsereg még harckésznek mutatkozó maradványaival — hét-nyolcezer emberrel — Erdélybe vonult, hogy Déva és Piski térségében Lüders tábornok hadával megmérkőzve kísérletet tegyen Erdély újbóli felszabadítására. A hirtelenében összetapasztott honvédhad már menet közben szétmállott, csak a fele jutott el Dévára, ahol az erdélyi hadsereg harcolni már ugyancsak nem akaró maradványaival augusztus 18-án letette a fegyvert. Bem ekkor már kíséretével együtt útban volt a török határ felé.
Bem a viddini menekülttáborban találkozott ismét Kossuthtal, ahol rideggé vált viszonyuk nem lett barátságosabb. A táborban mintegy háromezer honvéd, ezer lengyel légionista és négyszázötven olasz légionista tartózkodott — rendkívül mostoha körülmények között. Híre ment, hogy az orosz és az osztrák uralkodó kiadatásukat követelte, s ennek megtagadása esetén háborúval fenyegette Törökországot. A kiadatást a korábban megkötött békék vonatkozó cikkelyeivel indokolták. Ezek nem vonatkozhattak a mohamedánokra. A Porta részéről a védekezés legegyszerűbb formája így az volt, ha a menekülteket rábírja: térjenek át az iszlámra. A javaslat mind a magyarok, mind a lengyelek tiltakozását kiváltotta. Kivéve azokét, akiknek eleve szándékukban állt, hogy a török hadseregben szolgálatot vállalnak. Az utóbbiak közé tartozott Józef Bem is, aki 1849. szeptember 19-én áttért a mohamedán vallásra.
Az elhatározás Bem tábornokban nem idézett elő lelki-érzelmi válságot. A vallási hovatartozásnak azelőtt sem tulajdonított különösebb jelentőséget. A végzetben hitt… és Lengyelország feltámadásában. A lengyel romantika nagy katolikus költője, a hitehagyásukért honfitársait keményen ostorozó Zygmunt Krasiński az ő döntését megértéssel fogadta: ,,Bem csak katona volt, és abban a pillanatban, amikor háborúra nyílott lehetőség, úgy kapott a félhold után, mint egy frissen öntött ágyú újdonatúj kanóca után” — írta a lengyel emigráció egyik legnagyobb tekintélyének számító Władysław Zamoyskinak, aki a szabadságharc utolsó heteiben Károly Albert piemonti-szárd király követe volt Magyarországon, s címzetes honvédezredesként több ütközetben részt vett.
Bem valóban arra számított, hogy Oroszország és a Török Birodalom között elkerülhetetlen a háború, amelybe a cár kényszerű szövetségese, Ferenc József Ausztriája is belesodródik. A válságos politikai helyzet így európai háborúvá terebélyesedhet, mivel a cári birodalom túlzott megerősödésétől — a Fekete-tenger orosz beltengerré válhat, az orosz flotta ellenőrizheti a Földközi-tenger keleti térségét — tartó Anglia és Franciaország Isztambul szövetségesei lesznek. Hogy Bem számításának helyessége beigazolódjék, ahhoz négy évnek kellett eltelnie, de a krími háború idején ő már halott volt.
A Bem által 1850-re remélt háborúban — Oroszország bukásának, Lengyelország helyreállításának esélyét látva — főszerepet akart játszani — a török hadsereg tüzérségi főparancsnokaként. Ezért vette fel az iszlámot, s vállalta, hogy Murad pasaként belép a török hadseregbe. (…)
1850-ben Bem és Görgey voltak az akkori világ leghíresebb tábornokai. Érthető, hogy Bem halála nemcsak a lengyel és a magyar emigránsok körében váltott ki nagy visszhangot, hanem Törökország mellett egész Euró­pában. Schwarzenberg herceg, osztrák miniszterelnök és külügyminiszter több forrásból meg akart győződni a hír valódiságáról. Már csak azért is, mert a széles körben terjedő mendemonda szerint Bemet osztrák vagy orosz ügynökök gyilkolták meg. Volt, aki legkedvesebb lengyel törzstisztjét, Dionizy Zarzycki alezredest, illetve orvosát, Kálazdy Móricot gyanúsította meg a merénylettel, ami persze minden alapot nélkülözött. Ellenkező esetben ugyanis honfitársai, akik nem szívelhették a rendkívül intrikus Zarzyckit, említést tettek volna a személyét kompromittáló híresztelésről.
Kétségtelen tény, hogy Bem leghívebb lengyel bizalmasa az utolsó hónapokban nem Zarzycki alezredes, hanem Józef Tabaczyński őrnagy volt. Pedig Magyarországot ,,csak” az 1. lengyel dzsidásezred főhadnagyaként hagyta el 1849. augusztus 18-án. A lengyel tisztek közül az emigrációban nem kevesen léptek elébb egy ranggal, mivel így magasabb zsoldot folyósított nekik a Porta. Tabaczyński meredek avanzsálása azonban egyedülálló volt: főhadnagyból őrnagy lett. Mivel részt vett az 1831-es lengyel szabadságharcban, régi ismeretség fűzhette Bemhez. Ez magyarázza azt, hogy a Murad pasává lett Bem megajándékozta bizalmával, noha az általa nem szívelt Józef Wysocki tábornok légiójában szolgált.
Tény, hogy Tabaczyński, aki szintén mohamedán hitre tért, Fialánál is hitelesebb tanúja honfitársa utolsó heteinek, napjainak, óráinak. Ő jegyezte fel Bem szállóigévé lett, halála előtti sóhaját: ,,Lengyelország! Lengyelország! Én már nem szabadítalak fel…” És ő számolt be a Kütahyába internált Józef Wysocki tábornoknak is a haláláról, kiemelve a neki címzett üzenetet: ,,Írd meg Wysocki tábornoknak, hogy minden félreértésünkre fátylat borítok, s hogy tisztelem őt, és kötelességének tartom, hogy miként eddig is tette, szakadatlanul munkálkodjék továbbra is Lengyelország feltámasztásáért, mert biztosan feltámad, ha nem is egyhamar.” Ehhez Tabaczyński hozzátesz még egy mondatot, amelynek tartalma Fialánál valójában homályban marad: ,,Kossuth kormányzóval is megbékélt.”
A Wysockinak szóló üzenetet akkor értékelhetjük igazán, ha tudjuk, hogy 1848 őszén késhegyig menő harc folyt köztük a lengyel légió felállításának ügyében, s Bem az ellene akkor elkövetett merénylet értelmi szerzőjének voltaképpen őt tartotta.
Józef Tabaczyński nem csupán Wysockinak számolt be honfitársa haláláról, hanem Bem testvéreinek is. Ezt bizonyítja az a levél is, amelyet az Aleppóban elhunyt lengyel tábornok húgának, a galíciai Żółkiewben élő Zofia Kruszelnickának írt, de valamilyen oknál fogva nem küldött el. Közel százhatvan év múltán Tabaczyński Tarnów környékén élő leszármazottja 2009 őszén a levelet átadta a Tarnówi Kerületi Múzeumnak. Első ízben most, magyarul lát napvilágot:

Tisztelt Polgártársnő!
Nem tudom, hol kezdjem; elmém olyannyira zavarban van, hogy mind ez ideig képtelen voltam összeszedni gondolataimat, de eleget kell tennem Józef Bem altábornagy úr arra vonatkozó akaratának, hogy a történtekről tájékoztassam Önt, asszonyom. Jelentem Kegyednek, hogy a lengyel hősök utolsó szabadságfája kidőlt: hősünk, Józef Bem tizenöt napig tartó Febre perniciensének (fièvre pernicieuse — súlyos malária — K. I.) nevezett betegség után e hó 9-én éjfél után fél kettőkor életét bevégezte. Rám, boldogtalan hadsegéd-honfitársára rótta ki a sors azt a feladatot, hogy Téged, Tisztelt Polgártársnő, e szomorú hírről tudósítsalak. Könnyen el tudod képzelni, micsoda csapás hősünk elvesztése? Lengyelország abban a meggyőződésben függesztette rá mint megváltójára egyfolytában a szemét, hogy azt, amit Sobieski király Bécsnél elrontott, hősünk rendbe hozza — de sajnos, ezt hiába vártuk. Te, tisztelt polgártársnő, jövőbeli nagy támaszodat veszítetted el, mi pedig a nagy Vezért, akinek parancsnoksága alatt annyi babért arattunk. Meghalt bár, de él, és örökké élni fog, nem csak a mi emlékezetünkben, kik a szabadságért lettünk számkivetettek. A szabadságszerető népek utódai is tisztelettel fognak a szabadság e mártírjára emlékezni. És nemcsak Európa népei, hanem azok is, amelyek a túlsó féltekén élnek, ahová hírneve elért. Gyengélkedésének leírásával nem untatlak Téged, Tisztelt Polgártársnő, mivel azt megtalálhatod a francia és német újságokban. Ma csak arról tudósítalak, hogy november 20-án éjjel esett ágynak, és saját vezérkari doktora ápolta, aki gyógyítási tudományának minden eszközét bevetette, hogy egészségét visszaadja, de hiába. A végén a doktorok konzíliumát is összehívták, de az, ahelyett, hogy javát szolgálta volna, megrövidítette életét, amit saját doktora a maga gyógyszereivel meghosszabbítani akart. Az altábornagy, hiába kértük könyörögve én és a doktora, semmiféle gyógyszert nem akart bevenni, mivel az volt a rögeszméje, hogy a természet jobban segít, mint bármiféle medikament. Csak az utolsó napon, azaz folyó hó 9-én reggel, maga is érezve rendkívüli gyengeségét, kezdte szorgalmatosan bevenni a gyógyszereket, de akkor már késő volt. Délután egy óra körül elalélt, s ez az állapot huszonöt percig tartott, miután a doktornak sikerült ismét eszméletre térítenie. Magához térve e szavakkal fordult németül a doktorhoz a jelenlétemben (merthogy én folyvást mellette strázsáltam): Mein Lieber Doktor, was Gott bestimmt hat, kann der Mensch nicht ändern. Tizenöt perccel később, látva, hogy könnyes szemmel állok az ágyánál fejtől, megszólalt: ,,Kedves Tabaczyński, te sírsz…” A kezem után nyúlt, és e szavakkal szorította meg: ,,Lengyelország, Lengyelország, én már nem szabadítalak fel.” Délután öt órakor még ezen utolsó szavakat mondta a doktoroknak: Ruhe, Ruhe — nyugalom, nyugalom, és elaludt. A doktorok azt gondolták, hogy állapotában változás áll be, mert nyugodt volt az álma, akár egy egészséges emberé. Még mindnyájan reménykedtünk és örvendeztünk. Fél tizenkettőtől sajnos mind gyengébben vert a pulzusa, a remény tehát hiúnak bizonyult, mivel két óra múlva bevégezte életét.
Az altábornagy földi javakkal nem rendelkezett. Köztudott, hogy egy ingben hagyta el Erdély földjét. Dolgai és 2000 forintja Nagyszebenben az oroszok zsákmánya lett. Törökországba érkezvén sokáig híján voltunk pénzbeli támogatásnak, s csak (Inemliben) kezdtek a törökök valami pénzsegélyt folyósítani. Bem tábornok havi 1250 frankot, azaz 2600 piasztert kapott havonta, s ez nagyon kevés volt. Miután megérkeztünk Szíriába, Aleppóba, kaptuk meg az illetményünket. Az altábornagynak havonta 10 500 piaszter járt, de csak júniustól. Az altábornagy unalmában belefogott házának felújításába, s néhány szobát épített hozzá. Ez a ház a [moskieja] (azaz a török egyház) tulajdona, amely (a kopla) nem téríti meg a ráköltött költségeket. Ezenkívül salétromgyárat épített, s abba fektette bele maradék pénzét, de ezzel együtt 36 500 piaszter adósságot hagyott maga után.
Egyúttal, kedves Polgártársnő, fogadd a Neked kijáró tiszteletemet.
Hű szolgád,
J. Tabaczyński
vezérkari őrnagy
Aleppó, 1850. december 20-án
Elküldöm Hősünk egy hajtincsét, amelyet, Kedves Polgártársnő, régóta óhajtottál birtokolni.

Forrás: http://www.3szek.ro, 2010. március 27

Havasalföld és Vlad Tepes (azaz Drakula gróf) története

A mai amerikai filmgyártás, és a szórakozattó média eláraszt bennünket olyan témákkal, melyeknek gyökere létező történelmi eseményekhez és személyekhez kötődik! Így van ez egy bizonyos Drakula gróffal kapcsolatban is, akinek valódi megfelelőjét Vlad Tepesnek hívták és 1431 és 1476 közt élt a mai Románia területén. Igazi hazája Havasalföld volt, melynek teljhatalmú fejedelme lett 1448-ban (alig 17 évesen) Ellenségeivel szembeni kegyetlenségei legendás és hirhedt alakká tették személyét. Így számtalan film és vámpír történet fűződik alakjához! De ki is volt valójában Vlad Tepes?

Vlad Tepes (1431-1476) más néven Karóbahúzó Vlad, másutt III. Vlad havasalföldi fejedelem, megint másutt Drakula gróf, a legelső havasalföldi fejedelemnek, Basarabnak volt egyenesági leszármazottja – egész pontosan szépunokája. Basarab fia ugyanis Miklós Sándor fejedelem volt, annak fia I. Radu, akinek gyermeke I. Mircea nem más volt, mint Vlad Tepes nagyapja! A Drǎculea, vagy Dracul (azaz sárkány) nevet igazából apja kapta meg legelőször még 1431 -ben, amikor felvételt nyert a Luxemburg Zsigmond által alapított Sárkány Lovagrendbe. (A dracul a modern román nyelvben ördögöt jelent, de Vlad korában sárkányt és démont is jelentett. Latinul a sárkány draco.) Ragadványnévként a Ţepeş vagy Cepes – azaz karóba-húzó – jelzőt az utókortól kapta halála után, mert a legkedveltebb kivégzési módszere a karóba-húzás volt (gyakran tömeges méretekben). Az oszmánok Kazıklı Bey néven ismerték, ami Karóbahúzó Herceget jelent. Vladot több korabeli írásban Draculaként említették meg, mint például az erdélyi szászok feljegyzéseiben és Jan Długosz krónikájában.

Vlad 1431. november 8-án született az erdélyi Segesvár erődjében, II. Vlad Dracul és Cneajna moldáv hercegnő második közös gyermekeként, I. Öreg Mircea uralkodó unokájaként született. Bátyja, Vlad Mircea, 1427-ben született, öccse, III. Szép Radu, 1437-ben vagy 1439-ben született. Bár Vlad hazája Havasalföld volt, a családjával Erdélyben élt, mivel apját az oszmánpárti bojárok kiűzték az országból. Születésének évében apját Nürnbergben a Sárkány Lovagrend tagjává választották. Ötéves korában a fiatal Vladot is szintén beavatták a lovagrendbe.

Vlad édesapja 1436-ban Havasalföld uralkodója lett, és az akkori fővárosba, Tergovistyébe költözött. Vlad és öccse, III. Szép Radu követték apjukat. Hat évig éltek az uralkodóházban. Az oszmán szultán felőli hatalmas politikai nyomás miatt Vlad apja megígérte a szultánnak hogy a vazallusa lesz, ezzel megelőzve egy esetleges inváziót. Az egyezség értelmében az apa feladta két fiatalabb fiát, így azok az Oszmán Birodalomba kerültek túszként. Ezek az évek nagy mértékben befolyásolták Vlad személyiségét, mivel az oszmánok gyakran megkínozták önfejűsége és gorombasága miatt.

1447-ben lázadó bojárok a Bălteni melletti mocsárvidéken meggyilkolták apját, állítólagosan Hunyadi János parancsára. Még ugyanebben az évben idősebb testvérét, Mirceát a politikai ellenfelei Tergovistyében megvakították, majd élve elégették. Vlad Ţepeş csupán 17 éves volt, amikor egy kölcsönkapott török hadsereg élén saját országa ellen vonult, de II. Vladislav legyőzte.

Drakula Vára

Vlad Ţepeşnek 1456. augusztus 20-án sikerült megkaparintania Havasalföld trónját, amit hat éven keresztül sikeresen meg is védett. Trónra lépése után karóba húzatta apja fő gyilkosait, a többinek pedig gyalog kellett megtennie egy meglehetősen hosszú sétát, mielőtt belepusztultak egy erődítmény építésébe.

Uralkodása alatt még kis értékű lopásért is karóba húzás járt. Kedvelt kínzási módszerei között szerepelt az élve karóba húzatás, testcsonkítás, nyúzatás és – az ezek után megváltásnak tekinthető – lefejezés. Hirhedt kegyetlenségei már életében is misztikummal ruházták fel nem csak Havasalföldön, de Magyarországon, sőt a Török Birodalomban is. Halála után pedig tettei legendákká váltak, élete kitalált mítosz lett.

A fennmaradt adatok alapján fantáziája határtalannak bizonyult a kínzások terén. Előszeretettel üldözte a szászokat a kereskedelme végett, komoly külkereskedelmi korlátozásokat vezetett be, hogy megőrizze országa gazdaságát. Vlad a koldulást és a „közveszélyes munkakerülést” bűnözésnek tekintette, kegyetlenül üldözte. Egy legenda szerint egyszer vendégségbe hívta Târgovişte koldusait és szegényeit, majd megkérdezte őket, szeretnének-e mindörökké megszabadulni szegénységüktől. Amikor megkapta az igenlő választ, rájuk gyújtatta a termet.

Karóbahúzás a középkorban

Néhány építkezést végeztetett a târgoviştei palotán (melyek közül napjainkban a Chindia torony a legjelentősebb maradvány), megerősített néhány várat, mint például a poienarit, ahol a közelben saját háza is volt. Különböző templomoknak és monostoroknak is adott adományokat, az egyik ilyen volt a Sznagov-tó melletti monostor, ahol később feltételezhetően őt is eltemették. Egyes vélekedések szerint Bukarestet is ő alapította.

Még a legkevésbé fontos pozíciók betöltésénél is mellőzte az öreg bojárokat, ehelyett lovagokat, illetve szabad parasztokat jelölt ki betöltésükre. A havasalföldi előkelők hatalmának kulcseleme volt az erdélyi szász telepesek autonóm igazgatású városaival fenntartott kapcsolatuk, ezért Vlad felszámolta e városok havasalföldi kereskedelmi előjogait, és rajtaütéseket szervezett ellenük.

1459-ben beszüntette az adófizetést a törököknek, és 1460-ban új szövetséget kötött Mátyás királlyal a törökök még nagyobb elégedetlenségére, akik megkísérelték elmozdítani őt. Ez nem sikerült nekik, mert Vlad az elfogására küldött Hamza basát kézre kerítette, és karóba húzatta, fővárosa, Târgovişte körül egész karóerdő díszelgett, rajta a basa és kísérete.

Később, 1461/62 telén Vlad átkelt a Dunán miután elfoglalta Giurgiut, sőt néhány észak-bulgáriai várat is elfoglalt, nagyszabású tömegmészárlást hajtott végre, amikor 38 ezer törököt gyilkoltatott le a Duna mentén. A monda szerint két adókövetelő török tisztviselőnek pedig szögekkel rögzítette a turbánjukat a fejükhöz, mivel nem voltak hajlandóak előtte levenni azt.

A török válaszcsapás nem késett, II. Mehmed szultán, Konstantinápoly nem egészen egy évtizeddel azelőtti meghódítója, aki 1462 tavaszán megindult Havasalföld felé, háromszoros túlerővel támadott. Visszavonulásában Târgovişte-ig Vlad felégette a falvakat és megmérgezte a kutakat, gerillacsapásokkal jelentős sikereket ért el, és sikerült demoralizálnia a török hadat. A végső csapást egy szörnyű, de taktikailag ügyes húzással mérte: előrenyomulásukban a törökök megpillantották „Tepes erdejét” azaz húszezer karót rajtuk törökök fejével. A kiéheztetett és megfélemlített törökök visszavonultak. II. Mehmed szultán Valachiát – a meg nem hódított országot – Radunak, Vlad öccsének ajándékozta, aki nagy török hadakkal megtámadta testvérét. Radu ügyesebbnek bizonyult, és Arges váráig üldőzte testvérét. A legenda szerint itt lett öngyilkos Vlad felesége, aki leugrott egy hatalmas szikláról. A jelenetet Francis Ford Coppola is feldolgozta Drakula filmjében. Vladnak sikerült Erdélybe menekülnie, ahol találkozott Mátyás királlyal. Radu azonban 1462 augusztusában nyélbe ütött egy megállapodást a magyar királlyal. Ennek következtében Hunyadi Mátyás börtönözte be Vladot Visegrádon (továbbá az is szerepet játszott ebben, hogy az erdélyi szász városok korábbi sérelmeik miatt azzal vádolták meg, hogy lepaktált a törökökkel).

Vlad Tepes halála:

További élettörténetéről különböző források mást állítanak. Az egyik szerint 1476 decemberében kivégezték, nem sokkal azelőtt, hogy Havasalföld újra uralkodójának ismeri el.

A másik szerint négy évnyi tömlöc után már házban lakhatott, katolikus hitre tért, és megint más források még hozzáteszik, hogy be is nősült a Corvin házba, majd 1476-ban Vlad és Báthory István erdélyi vajda betört Havasalföldre egy vegyes haderővel, amely erdélyiekből, néhány elégedetlen havasalföldi bojárból, és egy moldáviai csapattestből állt, melyet Vlad unokatestvére III. István moldvai fejedelem küldött. Vlad Radu nevű féltestvére ekkor már egy éve meghalt, és már Basarab Laiotă cel Bătrân (Öreg Basarab) ült Havasalföld trónján a Dăneşti családból. Vlad serege közeledésének hírére Basarab és csapatai elmenekültek, néhányan a törökök védelmébe, mások a Kárpátok rejtekébe. Miután Vlad elfoglalta helyét a trónon, Báthory és a sereg zöme visszatért Erdélybe, gyenge helyzetében otthagyva Vladot. Túl kevés volt az ideje arra, hogy támogatókat gyűjtsön össze mielőtt a nagy létszámű török sereg behatolt az országba azzal a céllal, hogy Basarabot visszaültesse a trónra. Vlad arra kényszerült, hogy a rendelkezésére felállt kevesebb mint 4000 fős haderővel induljon meg a törökök ellen. E verzió szerint a törökök elleni ütközetben ölték meg Bukarest közelében 1476 decemberében. Mások azt mondják, hogy a hűtlen havasalföldi bojárok gyilkolták meg. A történelmi források egyetértenek abban, hogy a feje a törökökhöz került (az első verzióban Mátyás küldi el a holttestet) és azok karóba húzva állították ki, így bizonyítván hatalmukat az Ördög felett.

A teljes cikket itt olvashatod>>>

Lex Esztergomok anno

15302_sEsztergomra vonatkozólag is gazdag anyaggal rendelkezik az 1000ev.hu, amely ezer esztendő törvényalkotásának gyümölcseit teszi elérhetővé az olvasónak. Az oldal segítségével válogattam ki néhány általam érdekesnek vélt, vagy a város fejlődésének egy fontos mérföldkövét jelző, Esztergomra vonatkozó törvényt a 16. századtól a 19. század végéig.

1595. évi XLII. törvénycikk

az Esztergom alatt elrendelt adózás feledésbe menjen

Az Esztergom (ostroma) alatt elrendelt részleges adózást hiába való dolog volna emlegetni; mert azóta már két izben is, a felkelések számára, háromszor akkora költséget tettek, mint a mennyit az az adó kitehetett volna.

1. § Azután pedig minden rendü és rangu emberre oly sulyos elnyomatás következett be; a mely mindenkinek az ilyen adó alól méltó mentségül szolgál.

1596. évi LII. törvénycikk

a Garam folyón levő malmokat vagy lerontsák, vagy pedig akképen alkalmazzák, hogy azon le és föl mindenféle vizijármüveket és tutajokat, veszedelem nélkül vontathassanak

Minthogy pedig a Garam-folyón igen sok malom van, a melyek az Esztergom városba jutást akadályozzák, vagy legalább is megnehezitik és a vizi jármüvek járását veszedelmesekké teszik (a mint hogy ez Esztergom megerősitésénél, a tapasztalás szerint eddig nagy akadályul szolgált) megállapitották tehát, hogy az összes főpap és báró urak és a többi bárminő rendü és rangu emberek, az ilyen malmokat minden tartozékaikkal együtt, ugy alkalmazzák, hogy a mész, tölgy és másféle fa, élelmi szerek és minden egyéb szükséges dolgok szállitására használt vizi jármüvek és tutajok, fel és le, Esztergomba veszedelem nélkül vontathatók legyenek.

1. § Máskülönben az ilyen malmokat és gátakat, az alispánok, vagy ezek vonakodása, avagy erőtlensége esetén a főkapitány azonnal és tettleg széthányassák.

Esztergom 1543-as eleste után a vármegye gyűlése Érsekújváron ülésezett. Újvár azonban 1663-ban elesett, Jóval később, 1681-ben elrendelték, hogy a gyűléseket Komáromban kell tartani. Két évvel később Esztergom végleg keresztény kézre került, 1685-ben pedig Érsekújváron ért véget a két évtizedes török uralom:

1681. évi L. tövénycikk

Esztergom megye törvényszéke vagy gyülései Rév-Komárom városában tartandók

Az igazságszolgáltatás szükséges kelléke lévén, hogy minden megyének biztos székhelye legyen, hol az ilyen igazságszolgáltatást eszközölhesse.

1. § És mivel tudva van, hogy Esztergommegyének, a mely Ujvár elvesztésével egészen hódoltsággá lett, saját kebelében, hasonló kényelmes, biztos és bátor helye nincsen, e törvénycikkben megállapitják, hogy mostantól, jövőre e vármegye gyülései vagy törvényszékei Rév-Komárom városában tartandók

A város török alóli felszabadítása után Esztergom folyamodott szabad királyi város jogainak visszaszerzéséért, amiket 1708-ban kapott vissza és 1715-ben iktatták törvénybe négy másik várossal egyszerre.

Részletek

2012-07-11

Balık ekmek (halas szendvics)- Szegedi Ági

Balik ekmesiHozzávalók: (1 személyre)

1 db török kenyér (ennek híján bármilyen, szendvics készítésére alkalmas péksütemény, pl. bagett)
1 db halfilé
Rucola saláta
Vöröshagyma
Paradicsom
Só, bors, citromlé

A vöröshagymát meghámozzuk, felszeleteljük, megsózzuk, levét kinyomkodjuk. A halat sózzuk, borsozzuk, citromlével ízesítjük, majd roston megsütjük mindkét oldalán. A félbevágott szendvicsbe rucola salátát teszünk, ráhelyezzük a halat, arra a szeletelt hagymából ill. paradicsomból halmozunk.

Afiyet olsun!

2013-11-16
Szegedi Ági

16,474FansLike
639FollowersFollow