2026. november 21.
Türkinfo Blog Oldal 1441

Az önelégült antant kudarca- A törököknek sikerült…

ata_ulkuNekünk Trianon, a törököknek Sèvres. A frontok összeomlásakor a magyaroknak az áruló Károlyi Mihály és a hadsereget látni nem akaró Linder Béla, majd a gyilkológép Lenin-fiúk jutottak. A törököknek pedig Mustafa Kemál pasa, Gallipoli hőse és a nemzeti hadsereg sikerei az antant által támogatott örmény és görög megszállás ellen. A nagy háborút lezáró békediktátumok közül egyedül a török nemzetnek sikerült megváltoztatniuk a számukra megalázó szerződést. Igaz hogy kemény harcok árán, szembeszállva a mohó győztesekkel, de megérte.

A központi hatalmak oldalán harcoló török birodalom szultánjának, VI. Mehmed Vahideddinnek (1918-1922) képviselői és a győztesek 1920. augusztus 10-én írták alá azt a szerződést, amely megfosztotta a törököket az anatóliai törzsterületeiktől és a magyarokhoz hasonlóan a török lakosság jelentős része a megszállók alatt lett volna kénytelen élni. A birodalom haláltusája már a XVIII. században elkezdődött. Elmaradott közigazgatási rendszer, korrupció, a szultánok hatalmának gyengülése, korszerűtlen hadsereg, állandó lázadások a birodalom különböző részein, és a vesztes háborúk miatt csökkenő területek jellemezték. A pontot az i-re a fent említett szerződés tette fel. Azonban voltak, akik szerint egy új Törökországnak van jövője. Közéjük tartozott a „törökök atyja”, Musztafa Kemál (1881-1938), aki nemzetétől az Atatürk nevet kapta.

Musztafa Kemál már a katonai akadémián felismerte, hogy hazájára semmi jó nem vár, ha az a jelenlegi keretek között bukdácsol a fejlettebb európai államok nyomában. Tagja volt az akkoriban a szultáni hatalom ellen szervezkedő ifjútörök mozgalomnak. Harctéri tapasztalatait az olaszok ellen Líbiában, és az 1912-es, első balkáni háborúban szerezte. Annak ellenére, hogy tudtak arról, hogy milyen elveket vall, engedték érvényesülni az akkor már őrnagyi rangban szolgáló Musztafa Kemált. Ahol háború tört ki, oda elküldték. Az első világháborúban ő szervezi meg a Dardanellák védelmét. 1915-ben az antant armadája csúfos kudarcot vallott Gallipolinál, amely Kemál számára meghozta a népszerűséget. Utána a cári csapatok ellen harcolt a Kaukázusban ezredesként, majd Szíriában tábornokként aratott győzelmet a britek ellen. A háború végétől ellenérzéssel figyelte a szultáni adminisztráció megalkuvó politikáját és Anatóliában elkezdte szervezni a frontokról hazaérkező egységekből szabadcsapatait, amelyek a későbbi nemzeti hadsereg elitjét alkották. A politikai szárnyat is vezető Muszafa Kemál elnökletével, az 1919-ben tartott nemzeti kongresszuson lefektették mozgalmuk célkitűzéseit, amelyek között szerepelt az, hogy a többségben törökök által lakott területek ne kerüljenek idegen kézbe. Konstantinápolyra és a tengerszorosokra igényt tartottak, valamint követelték a török nemzet politikai és gazdasági szuverenitásának tiszteletben tartását. A szultán küldöttei aláírták a békediktátumot, azt az Ankarában ülésező Nemzetgyűlés viszont nem fogadta el. Dél-Anatólia felett az olaszok és a franciák osztoztak, Kelet-Anatóliát az örmények kapták meg. A maradék Törökország Konstantinápolyra, a márvány-tengeri szigetekre, és Anatólia központi területeire korlátozódott. A nemzeti hadsereg először az örmények ellen fordult, akik az antant gyámkodásával a kelet-anatóliai területeken akartak egy új államot alkotni. 1920 végére a török sikereket követően az örmények kiürítették azokat a területeket, amelyeket a sèvresi szerződésben nekik ígértek. A görög kormányzat látva az örmények kudarcát az általuk 1919-ben megszállt Edirnéből és az Égei-tenger keleti partján lévő városokból megindította csapatait Ankara ellen. A törökök 1921 januárjában és áprilisában is visszaverték a görög offenzívát. A harmadik görög támadás szintén kudarcot vallott. Ankarától 80 km-re, Szakarjánál a görögök hatalmas vereséget szenvedtek a Kemál pasa által vezetett török nemzeti hadseregtől. A csata augusztus 22-től szeptember 13-ig tartott. Az örmények felett aratott győzelem és a görögök sikertelen offenzívái meghozták gyümölcsüket. Az október 20-án aláírt Ankarai Egyezmény értelmében a franciák kiürítették a megszállt délkelet-anatóliai területeket. Hasonlóan cselekedtek az olaszok is. Kétségtelen, hogy Ankara helyzetét könnyítette az is, hogy még márciusban, Moszkvában kölcsönös segítségnyújtási egyezményt írtak alá Szovjet-Oroszország képviselőivel. Az egyezmény az örmények ellen irányult és aláírásával az ankarai vezetés először lett elismerve egy külföldi hatalom által. Az örményekkel való megegyezés, az olasz és a francia kiürítés után Kemál újra a görögök ellen fordult. Véres harcok után 1922. szeptember 9-én felszabadult Izmir. Időközben a kemalista mozgalomnak külföldön is pártolói akadtak. India muszlimjai anyagilag támogatták az ügyet. Moszkva azon túl, hogy gratulált az elért sikerekhez, egymillió aranyrubellel járult hozzá Ankara háborús erőfeszítéseihez. A görögök Anatóliából való kiűzése után a nemzeti hadsereg az angolok által ellenőrzött főváros és Kelet-Thrákia felé indult. Elkerülhetetlennek látszott az összecsapás a szorosokat és Konstantinápolyt felügyeletét adó nemzetközi erőkkel, melynek javát az angolok biztosították. A franciák és az olaszok nem akartak háborút és az angol közvélemény is támadta saját kormányát, látva a kudarcokat. Kemal ragaszkodva a mozgalom célkitűzéseihez nem akart Konstantinápolyban és a szorosoknál idegen csapatokat látni és követelte Kelet-Thrákiát. Kapóra jött neki a francia és az olasz hozzáállás, valamint az angol kormányzaton belüli nézetkülönbségek mellet az is hogy Görögországban kormányváltás volt. A fegyveres összecsapás veszélye akkor hárult el, amikor Musztafa Kemál elfogadta a brit csapatok fegyverszüneti ajánlatát és 1922. október 22-én Mudanyában aláírásra került a megállapodás. Ennek értelmében a görög csapatok visszavonultak a Marica folyó mögé, a tengerszorosok pedig átfogó rendezésig a szövetségesek kezében maradtak. Novemberben Lausanne-ban megnyíló békekonferencián török részről az ankarai vezetés vett részt. A Török Nemzetgyűlés 1922. november 1-jén kinyilvánította, hogy az oszmán dinasztia már akkor megszűnt az ország kormánya lenni, amikor a szövetségesek 1920 tavaszán megszállták Konstantinápolyt. Az 1923. július 24-én aláírták a békeszerződést, amely elismerte a török etnikai határokat, azaz Törökország mai határait.

1923. október 29-én kiáltották ki a Török Köztársaságot, amelynek első elnöke Musztafa Kemál lett. A Musztafa Kemál pasa által vezetett függetlenségi harc eredménye is igazolja Szaniszló Ferenc gondolatait: „A függetlenség nem jár, azért küzdeni kell.”

2012-12-12
Kökény Ferenc

Ali Ağca nem volt magányos farkas! Hogy jön ebbe a képbe a magyar szál?

A világ legvédettebb emberei ellen elkövetett merényletek évtizedekkel később is megmozgatják az emberek fantáziáját. Akárhány könyv jelent meg a Kennedy-gyilkosságról, a téma legújabb feldolgozása most is ott van a New York Times sikerlistáján. De említhetnénk Steven Spielberget, aki a másik meglőtt elnökről, Lincolnról készített mozifilmet. Tarjányi Péter a Fehér Ház lakója helyett egy másik népszerű témát, a Vatikánt, közelebbről a II. János Pál elleni merényletet választotta új regénye vezérfonalának, és feltárja, hogy miért csodálták Moszkvában is a magyar klerikális elhárítás bámulatos eredményeit. A Hetek interjúja.

Hetek: Pápa, bíborosok, KGB, ügynökök, összeesküvés. Ez így jól kiszámítható sikerreceptnek tűnik, de talán épp emiatt kockázatos is, hogy lehet-e újat kihozni a témából. Önt mi fogta meg a sztoriban?

Tarjányi Péter: 1991-ben, amikor II. János Pál Magyarországon járt, mi vigyáztunk a pápára, persze nem egyedül, hanem a Vatikán biztonsági szolgálatával együtt. A látogatás során nagyon megragadott, hogy milyen rendkívüli profizmussal működött ez a csapat. Ez megmutatkozott mindenben: ahogy vigyáztak a pápára, ahogy összegyűjtötték a Magyarországra vonatkozó információkat és folyamatosan értékelték a helyzetet. Ugyanakkor ott motoszkált bennem, miként fordulhatott elő alig tíz évvel korábban ez a hatalmas kudarc, ráadásul hazai pályán, a Szent Péter téren. Egyszerűen érthetetlen volt, hogy egy ilyen titkosszolgálat mellett a merénylő töltött fegyverrel szinte testközelbe jutott a pápához. Aki az én szakmámból jön, tudja, hogy nincsenek véletlenek: az elkövető méterre pontosan tudta, hogy a hatalmas téren merre halad majd a menet, mikor ér oda a pápa, és ehhez képest neki hogyan kell elhelyezkednie. Ali Ağca nem volt magányos farkas: nyilvánvalóan valaki nagyon precízen felkészítette, volt, aki odavitte a fegyvert a térre, másvalaki pedig a kimentését is előkészítette, bár ez végül nem sikerült.

Részletek

2012-12-09

Kun volt-e Vlaicu vajda? – interjú Kádár Gyula történésszel

vlaicuAz új román kulturális miniszter, Puiu Haşotti leállíttatta a Basarab fejedelmi család származását célzó kutatásokat – írta szerdán a Székely Hírmondó. A bukaresti régészeti intézet kutatócsoportja DNS-vizsgálatot végzett Vlaicu Vodă maradványain, a cél az volt, hogy tisztázzák végre a román vajdák eredetét. A Székely Hírmondó megkérdezte az ügyben Kádár Gyula történészt, a Történelmi Magazin folyóirat főszerkesztőjét.

I. Basarab Vladislav

– Ki volt I. Vladislav, románosított néven Vlaicu vajda?

– Vlaicu a 14. század második felében Havaselve vajdája volt. Sírja Curtea de Argeşen található. Mielőtt bővebben beszélnénk róla, meg kell jegyezni, hogy erős túlzás, amikor a román vajdák sírjai feltárásának során ezerötszáz–kétezer évet emlegetnek. Az első román vajdákról csak a 13. századtól beszélhetünk, tehát legfeljebb 800 éves történelmi múltat lehet igazolni. Talán Vlaicu sírja az egyik legkorábbi, de ez is mindössze 635 évre tekint vissza, ami pedig háromszor kevesebb, mint a kétezer év. A Vlai­cu vajda maradványait tartalmazó sírt idén június 28-án, a Román Tudományos Akadémia jóváhagyásával tárták fel. I. Basarab Vladislav 1325–1377 között élt, 1364-től uralkodott. Édesanyja magyar származású, a magyar királyok távoli rokona, Dobokay Klára volt. Némely román történetíró Doamna Mariát emleget. Vladislav, románosan Vlaicu édesapja Nicolae Alexandru, a vajdaságot alapító Basarab fia volt. A Basarabok kun–tatár származása nyilvánvaló, családfájuk visszavezethető egészen Dzsingisz kánig. Rásonyi László turkológus professzor szerint a Basarab szó jelentése „leigázó apa”, a török „bas” leigázni, lenyomni jelentéssel bír. A Havaselvét megalapító vajda az Aranyhorda hercege, Batu kán ükunokája, Dzsingisz kán hetedízigleni leszármazottja volt.

– Miért baj az, ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy Vlaicu vajda kun származású volt?

– Számukra jobb a mítosz, azaz a dák–római származtatás, az imaginárius őstörténet, mert azzal igazolni lehet a több ezer éves ősiséget Erdélyben és a mai Románia egész területén. Míg a kun származású vajdák létezésének elismerése azt mutatná, hogy a vlachokat, a románok elődeit, a hajdani Kunország területén a kun vezetőréteg szervezte államba. El kellene ismerni, hogy a román etnogenézis része a kun is. Ez baj Bukarestnek, mert még mindig fontosabb a „tiszta” dák–római származás tézise, mint elfogadni, hogy a román államiság kezdete a kunokhoz kötődik, tehát csak a 13–14. századig vezethető vissza. Nos, ezért kellett leállítani a DNS-vizsgálatokat is.

– Mikor jön el az idő, amikor nyíltan, tudományos megközelítésben lehet majd beszélni a románok korai történelméről?
– Nyíltan és őszintén csak akkor fognak beszélni erről, amikor már a székely tömbmagyarságot is felszámolták, úgy, ahogy Erdély magyar régióival és városaival tették.

Részletek

2012-12-01

Ilyen volt a muszlim humor

Egy a korban igen nagyra becsült bagdadi muszlim tudós által a 11. században készített, mulatságos, ugyanakkor bölcs tanácsokat adó és vicceket bemutató könyv világít rá az ezer évvel ezelőtti Bagdad mindennapjaira. A kötet szerzője szerint minden tudósnak szüksége van egy kis pihenésre.

A kötet eredeti szerzője a Mohamed próféta tanításainak egyik legjobb ismerője, al-Khatib al-Baghdadi volt. Az arab művet angolra fordító Emily Selove, a Manchesteri Egyetem professzora szerint a muszlim gondolkodó azért írta meg könyvét, hogy emlékeztesse olvasóit: „minden komoly embernek szüksége van egy kis szünetre, pihenésre.”

„Ebben a könyvben van flörtölés, káromkodás és részegeskedés, nagyon szórakoztató és egyben egy meglehetősen eltérő perspektívát kínál az iszlám általunk ismert középkori zord képével szemben. A valóság az, hogy az ezer évvel ezelőtti Bagdad valójában inkább mulatságos és szórakoztató volt, és nem erőszakos és a társadalmat elnyomó, mint azt sokan képzelik” – így Selove.

„Ez a fajta tudatlanságunk valószínűleg abból fakad, hogy a kor hatalmas szakirodalmának igen csekély része van más nyelvekre ültetve. Még nagyon sok a tennivalónk.” Selove hozzátette: „Bár a nyelvezete könnyű és igen élvezetes olvasni, komoly üzeneteket is hordoz a mű. A könyv a nagylelkűségről is szól, és arra ösztönzi olvasóit, hogy merjék kimutatni egyéniségüket, mindezt ékesszólóan és tisztán.”

Ilyen volt a muszlim humor

Egyszer egy hívatlan vendég érkezik egy rendezvényre. A házigazda megkérdezi: „Ki vagy te?” Erre ő ezt feleli: „Én vagyok az, aki megmentett téged, mert meglátta a meghívóid kiküldésekor keletkezett hibát.”

Később ismét egy hívatlan vendég érkezik egy összejövetelre, akit a vendéglátók azonmód leteremtenek: „Téged nem is hívtunk meg!” „Ez így van, de ha nem hívsz meg engem, nem jövök” – feleli. „Képzeld csak el, milyen unalmas lenne akkor ez az egész!”

Bunan, a kor Robin Hoodja állandóan csak evett és evett. Egyszer valaki azt mondta neki: „Lassíts már! Még megölöd magad!” Mire a rabló ezt felelte: „Ha eljön annak az ideje, hogy itt hagyjam ezt az árnyékvilágot, akkor teli hassal teszem mindezt, nem pedig kiszáradtan és éhesen!”

Egy ingyenélő, lusta embert egyszer utazás közben felvett egy férfi. Egyik nap azt mondja az utazó neki: „Menj, és vásárolj húst, hogy legyen mit ennünk.” „Dehogy veszek, Allahra, nincs nekem ilyenekre időm” – felelte a stoppos. Így a férfi elment és megvette a húst, majd ezt mondta: „Kelj fel, és készítsd el!” Erre a lusta ember: „Nem igazán tudok jól sütni.”

Részletek

2012-12-01

Tahitótfalu a török korban

t_cimerA honfoglalás után a mai község Tahi része egy ideig a névadó Thah családé volt. A Rosd nemzetség sarja, Domonkos a feljegyzések szerint, mint királyi pristaldus 1221-ben Thahban lakott. Ezután, 1237-ben hivatalosan a Szentendrei szigetet is e nemzetség kapta meg. A területet a Thahiak – a Rosd nemzetség leszármazottai – kihalásával, Albert király 1439-ben Perki vagy Pöröki Franknak adományozta, de 1447-ben Tahit már a Botos család tulajdonában találjuk.

1447-ben a mai község Tótfalu részét már Thotfalw néven említik az iratok. Az elnevezés oka, hogy szlovén földművelő telepesek érkeztek a községbe. Ettől kezdve a török időkig a település folyamatosan gyarapodott. 1454-ben a dömösi prépostság szerzett birtokrészt a községben.
A község Tótfalu része a török idők alatt ellentétben a Pest megyei településekkel (ideértve Tahit is) szerencsés, a Duna által elzárt fekvése folytán nem szenvedett súlyos károkat, sőt sokan a környező településekről is ide menekültek. A többi településhez hasonlóan azonban kettős adózásra kényszerült. A török defterek 1559-ben 26 házat tartanak nyílván, miközben a komáromi kapitányság 12 házat adóztatott. A felszabadító harcok is elkerülték Tótfalut, így az újratelepítések időszakában, a 18. század elején etnikailag homogén maradt s olyan jelentős település volt, mint Cegléd. 1715-ben 45, 1720-ban 41 háztartást vettek nyilvántartásba. Mária Terézia regnálása alatti úrbéri rendezés (1770) 52 24/32 telket tart nyílván. A térség a török hódoltság után a Zichy család tulajdonából az óbudai koronauradalomhoz került, és királyi tulajdon maradt 1848-ig.
A sziget egyéb településeihez hasonlóan a reformáció tanai elég korán hatottak a községben, s ez mindvégig meghatározó maradt. A második legnagyobb közösség, a reformátusoknak körülbelül a felét kitevő katolikusok mellett feltétlenül megemlítendő a 19. század második felében betelepülő baptista közösség.
Tahitótfalu címerének legrégibb ismert alakja, valószínűleg alapja is Tótfalu község 1618-1687 között használt viaszpecsétjén található ábrázolás. Kisebb-nagyobb változtatások után 1900-tól szerepel ismét a bélyegzőkön. Most már Tahitótfalu jelképeként, a maival szinte teljesen azonos változat.
Csillag és félhold – a középkori címerek jellegzetes asztrológiai jelképei. Népies értelmezés szerint a hold utalhat a török időkre, a csillag pedig a XVI. század végétől menekültként idetelepülő protestánsokra.
Vörös szín – harcra, vérre utal.

Részletek

2012-10-28

A csuvas nyelv helyzetéről

A rokon nyelvek elnevezéshez hasonló, az emberi viszonyokat tükröző kifejezést keresve a csuvast kis túlzással talán a magyar gyermekkori jóbarátjának nevezhetjük. A magyar nyelv török jövevényszavainak többségét ugyanis nem 15.–18. században vettük az oszmán-török nyelvből, hanem jóval korábban, a honfoglalás előtt vagy környékén, különböző török nyelvekből. A török nyelveket többféleképpen szokás osztályozni, de az egyik legfőbb vonás a köztörök és a csuvasos török (ogur-török, r-török, lir-török, bolgár-török stb.) nyelvek megkülönböztetése. A fő különbség közöttük, hogy míg a köztörök z helyén a csuvasos törökben r állt, a köztörök s helyén csuvasos l, a köztörök j helyén pedig csuvasos dzs. A magyar nyelv török jövevényszavainak többsége csuvasos átadó nyelvre utal.

A csuvasos török nyelvek közül mára csak egy maradt fenn, a csuvas. Minden valószínűség szerint a magyarra nem ennek őse hatott olyan erősen, hanem egy vagy több közeli rokona – ezért is túlzás gyermekkori jóbarátról beszélni. Az viszont tény, hogy a magyarra oly erős hatást gyakorló nyelv(ek) közeli rokonságából mára már csak a csuvas maradt fenn, ezért az ősmagyar nyelvtörténet kutatása számára még tartogathat izgalmas adatokat.

Meg kell emlékeznünk a csuvasról azért is, mert egy ideig közelebbi rokonunknak gondoltuk. Míg ugyanis a török nyelvek többsége többé-kevésé kölcsönösen érthető, de legalábbis rokonságuk a laikusok számára is feltűnő, addig a csuvas messzire távolodott tőlük. Ugyanakkor a csuvas szoros kapcsolatban áll a marival, erősen hatott az udmurtra és a mordvinra is: e nyelveknek jelentős számban vannak közös vonásaik. Éppen ezért a kutatások korai szakaszában úgy vélték, hogy a csuvas is e rokonságban tartozik. Gyarmathi Sámuel 1790-ben megjelent Affinitas című művében is így tárgyalta.

Részletek

2012-10-28

Trója jövőre felfedheti titkait

3445070_bbfd4e794fcdae5f91bf4fe1af3f371e_wmJövőre új módszereket vetnek be a régészek Trójában, így sok eddig ismeretlen tényre deríthetnek fényt. Azt azonban már most tudjuk, hogy a trójai ásatások története csaknem annyira kalandos, mint magáé a városé.

Az 1865-ben kezdődött feltárások óta Trója kevesebb mint 20 százalékát ismerik a szakemberek, ezért minden esély megvan arra, hogy a legendás „Priamosz kincsénél” – amelyet az amatőr régész Heinrich Schliemann hozott felszínre 1873-ban, és amelynek köze nincs Trója mitikus királyához – sokkal érdekesebb leletekre bukkannak a szakemberek. A jelentős számban fennmaradt arany- és ezüstékszerekhez, gyöngyökhöz, diadémokhoz, kupákhoz, tálakhoz képest látszólag értéktelen, ám a történettudomány számára sokkal gazdagabb eredményekre számítanak a kutatók: arra, hogy az új módszerek segítségével többet tudunk majd meg a bronzkori Trója lakóinak életéről.

Nem mintha az ismereteknek szűkében lennénk, sőt a régészek között jelenleg is komoly frontvonalak húzódnak abban a kérdésben, hogy mi köze a homéroszi trójai háborúnak a kilenc rétegben megtalált város legalább tízszeri elpusztulásának valamelyikéhez, és hogy valóban olyan jelentős településről volt-e szó, hogy megérje az Iliász szerint az összes számottevő görög királyságnak – több mint ezer hajó mintegy negyvenezer harcosának – összeesküdnie a vesztére.

A tízéves trójai háború – amelynek történetét Homérosz 41 napra sűríti össze – az északnyugat-anatóliai, az Ázsiát Európától elválasztó Dardanelláktól délre fekvő, virágzó időszakaiban az Égei- és Fekete-tengeri kereskedelemből komoly hasznot húzó várost a földdel tette egyenlővé. De valóban megtörtént-e a nagy trójai háború, vagy Homérosz csak a szájhagyományban élő számos kisebb konfliktusból és mitikus történetből gyúrta egybe költői elbeszélését?

Részletek

2012-10-21

A kuruc nemesi költészet

Az 1660-as években híven igazodva még Zrínyi politikai koncepciójához, egyaránt török- és németellenesek. A későbbi események sodrában azonban egyre inkább a németellenes kuruc tendencia lesz az uralkodó bennük.

Zrínyi példájától és eszméitől ösztönöztetve, de saját belső fejlődésének eredményeként is, a protestáns nemesi réteg kialakította a magyar barokk költészetnek a főnemesi-udvaritól eltérő másik jelentős irányzatát. Miként az előbbi a reneszánsz kori udvari költészetnek, Balassi örökségének barokk módon való továbbfejlesztése volt, úgy a nemesség is korábbi költői hagyatékát építette tovább barokk stílusban. A nemesi költészet előzményei – hasonlóan a prózai publicisztikához – a század elejére, Bocskay és Bethlen korára nyúlnak vissza. Tematikai ősei, a hazafias és politikai versek többsége akkor még a népszerű versszerzés keretébe tartozott, a század második felében viszont ez utóbbi már erősen differenciálódott. A deákok, vitézek, a nép körében élő prédikátorok népszerű versszerzésétől elkülönült már ekkor a nemesség politikailag öntudatosabb, stílusban barokkosabb propagandisztikus-lírai költészete.

buzoganyE nemesi költői irány ízlésbeli elődjét Rimay és a körülötte kialakuló provinciális nemesi irodalmi kör sztoikus-manierista költészetében kereshetjük, sőt Rimay egy alkalommal megütötte már a század második felében virágzó érett nemesi költészet kurucos politikai hangját is. Ó szegény megromlott s elfogyott magyar nép … kezdetű verse a barokk nemesi költészetnek mintegy bevezetője; e méltán nevezetes költemény sorai, képei, rímei a század második felében is minduntalan visszatérnek.

Az aktualitásokhoz szorosan tapadó barokk nemesi költészet első termékei Zrínyi haditetteihez, politikai terveihez, majd tragikus halálához kapcsolódnak. Az 1660-as években híven igazodva még Zrínyi politikai koncepciójához, egyaránt török- és németellenesek. A későbbi események sodrában azonban egyre inkább a németellenes kuruc tendencia lesz az uralkodó bennük. E viharos évtizedek nemesi versei szinte szeizmográf-szerű érzékenységgel követik a Habsburg-ellenes politikai mozgalom és a kuruc szabadságharc eseményeit, változásait. Időrendi egymásutánjuk híven tükrözi a nemesség érzelmeinek, magatartásának és ideológiájának alakulását.

Az irodalomtörténetírás korábban e verseket az ún. kuruc költészet nagy egységébe illesztette. Ez a Thaly Kálmán által létrehozott fogalom pusztán a politikai mondanivaló hasonlósága alapján vonta mesterségesen egy csoportba a magyar költészetnek az 1660-as évek elejétől az 1730-as évekig keletkezett nagyszámú termékét. Pedig e hét évtized németellenes, kuruc szellemű verseit nemcsak a különböző és egymással ellentétes osztálytartalmak bontják merőben különböző egységekre, hanem a sajátosan irodalmi összefüggések is lehetetlenné teszik, hogy ezeket egységes irodalmi áramlat termékeinek tekintsük. A „kuruc költészet” romantikus nacionalista kategóriájának mellőzésével ezért az alája sorolt verscsoportokat sajátos karakterük, társadalmi mondanivalójuk és osztályalapjuk szerint kell meghatároznunk. Ilyen értelemben a 17. századi protestáns-nemesi barokk irodalom részét alkotó hazafias-politikai versek együttesét joggal nevezhetjük kuruc nemesi költészetnek. Nemcsak a németellenes tendencia uralkodó volta miatt, hanem azért is, mert a kurucos nemesi versek sora 1690 táján nagyjából le is zárul, s már csak néhány akad a 90-es évekből. Ez a kuruc nemesi líra hangsúlyozottan osztály-költészet, s ezért nem a később kibontakozó szegénylegény-kuruc versekkel, hanem a nemesi irodalom egyéb ágaival s későbbi {283.} nem kuruc szakaszaival alkot szerves egységet. Az osztály-jelleg ékes bizonysága, hogy a labanc álláspontot megszólaltató néhány nemesi vers a frazeológia, érvelésmód, a „nemzet” és a „szabadság” jelszavaival való dobálódzás tekintetében mit sem különbözik kuruc ellenpárjaitól.

agyu3 lovas1 kard

A nemesi kuruc versek tematikailag és műfajilag nehezen osztályozhatók. A politika, a harc, a vallás, a szerelem, a bölcselkedés, a személyes sors egyaránt megtalálható a nemesi költők témái között, e különböző elemek azonban ritkán válnak szét élesen. A vitézi, vallásos vagy bölcselkedő verseket egyaránt áthatják a politikai szenvedélyek, a legszemélyesebb kérdésekről való vallomások is többnyire közösségi, nemzeti távlatban jelentkeznek. Viszonylag leginkább a szerelmi tematika különíthető el, amihez az is hozzájárul, hogy a nemesség szerelmi énekei összemosódtak a legszélesebb körökben terjedő népszerű szerelmi énekköltéssel. Tárgyalásukra is éppen ezért ez utóbbival együtt a népszerű irodalom keretében kerülhet csak sor.

Részletek

2012-10-20

A Kurultájtól a Nagy Népi Hurálig

Sándor nevű olvasónk kérdezi:

A nyáron megtartott újabb Kurultáj kapcsán igen gyakran találkozhattunk szerte a médiában ezzel a törzsi gyűlést jelentő törökös szóval. Az interneten az is olvasható, hogy a Kurultáj egy ősrégi hagyomány, amelynek múltja évezredekre nyúlik vissza. Közelebbről is érdekelt a szó, illetve múltja, és orosz források alapján arra jutottam, hogy ez egy mongol eredetű szó. Lehet-e tudni, hogy mi az igazság?

A kérdező helyesen járt utána, hogy a magyar nyelvben kurultáj formában ismerté vált szó végső soron valóban mongol eredetű. A régi mongol nyelvben kuraldaj vagy kuruldaj alakban létezett szó a kura- ’összegyűlik’ ige származéka, s eredetileg gyűlést, a törzsi vezetők gyűlését jelentette, illetve a 13. századtól birodalmi gyűlést. A kurultájon részt vettek az uralkodócsalád tagjai, a magas rangú állami tisztviselők, itt választották a mongol birodalom nagykánjait, s döntöttek a birodalom életében fontos kérdésekről, hadjáratokról. A magyar történelemben tatárjárásként ismert nagy nyugati irányú mongol hadjáratot is egy ilyen gyűlésen határozták el, s a tatárok 1242-es hirtelen kivonulásában is szerepet játszhatott, hogy a csapatokat vezető dzsingiszida hercegek részt kívántak venni az Ögödej nagykán halála után a birodalom központjában összehívott kurultájon.

A Dzsingisz kán alapította mongol birodalom óriási kiterjedésű volt, s számtalan más néppel együtt meghódította szinte az összes török nyelvű népet is. A mongol, mint az uralkodó réteg nyelve a 13-14. században erős hatást gyakorolt ezekre a török nyelvekre (változó mértékű mongol-török nyelvi kapcsolatok természetesen korábban és később is voltak), s ez utóbbiak sok olyan kifejezést vettek át, mely az államszervezethez és a közigazgatáshoz köthető – többek közt a kuraldaj szót, is vagy a szintén ’gyűlés’ jelentésű kuralt. Számos török nyelvben máig léteznek ezek a szavak, s valamiféle (de nem feltétlenül bármilyen) gyűlés, összejövetel megnevezésére használják őket. Ilyen pl. a törökországi török kurul ’bizottság, gyűlés’ és kurultay ’gyűlés’, a baskír ҡоролтай [koroltaj], a kazak құрыл (kb. [kuröl]) és құрылтай (kb. [kuröltaj]), a kazáni tatár корылтай [koröltaj] ’gyűlés, kongresszus’).

a-ulszin-ih-hural-a-mongol-orszaggyules-epulete-ulanbatorban-bal-oldalt
A Ulszín Ih Hural, a mongol országgyűlés épülete Ulánbátorban (bal oldalt)
(Forrás: Wikimedia Commons / Brücke-Osteuropa)

Részletek

2012-10-17

A középkor legnagyobb magyar kenyere

kenyerA középkor legnagyobb magyar kenyerét Evlija Cselebi világhírű török utazó korabeli leírásából ismerjük. Az 1663. évi török hadjárat után a török sereget I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem vendégelte meg. A hatalmas kenyerek erre a lakomára készültek. De olvassuk a krónikát, milyen is volt ez a kenyér.

„… Olyan vendégséget csapott, amelyhez hasonlót még nem pipált a világ. A rétekre magyar szőnyegeket terítettek. Azokra negyven óriási kenyeret raktak. Ez a negyven darab kenyér azonban akkora volt, hogy minden egyes darabját egy-egy ökrös szekér hozta oda. A kenyerek mindegyike húsz lépés hosszú, öt lépés széles volt. És olyan magas, mint egy megtermett ember. Allah a bizonyságom, hogy ez így volt!

Meg is kérdeztem: miképpen dagasztották és sütötték ezeket a kenyereket? Ilyetén választ adtak: A sok ezer mérő lisztet jó pár ezer teknőben dagasztották meg. Azután a tervezett óriáskenyerek nagyságához képest akkora gödröket ástak a földbe, mint egy-egy várárok. Ezekbe tüzet raktak, s annak parazsára öntötték a tésztát. Föléje hamut helyeztek. Felette és mellette újra tüzet raktak. Hét óra múltán eloltották a tüzet.Ezután sok-sok ember nekiállt, és rudakkal emelték ki a megsült kenyeret. Az égett héjrészeket késsel levágták, s a kenyeret a vendégség színhelyére hozták… Mindezeken kívül fogyott még háromszáz ökör és három-háromezer juh és bárány…”

2012-10-16

http://www.nokorszak.hu/tag/kenyer

16,474FansLike
639FollowersFollow