Trója jövőre felfedheti titkait

Jövőre új módszereket vetnek be a régészek Trójában, így sok eddig ismeretlen tényre deríthetnek fényt. Azt azonban már most tudjuk, hogy a trójai ásatások története csaknem annyira kalandos, mint magáé a városé.

Az 1865-ben kezdődött feltárások óta Trója kevesebb mint 20 százalékát ismerik a szakemberek, ezért minden esély megvan arra, hogy a legendás „Priamosz kincsénél” – amelyet az amatőr régész Heinrich Schliemann hozott felszínre 1873-ban, és amelynek köze nincs Trója mitikus királyához – sokkal érdekesebb leletekre bukkannak a szakemberek. A jelentős számban fennmaradt arany- és ezüstékszerekhez, gyöngyökhöz, diadémokhoz, kupákhoz, tálakhoz képest látszólag értéktelen, ám a történettudomány számára sokkal gazdagabb eredményekre számítanak a kutatók: arra, hogy az új módszerek segítségével többet tudunk majd meg a bronzkori Trója lakóinak életéről.

Nem mintha az ismereteknek szűkében lennénk, sőt a régészek között jelenleg is komoly frontvonalak húzódnak abban a kérdésben, hogy mi köze a homéroszi trójai háborúnak a kilenc rétegben megtalált város legalább tízszeri elpusztulásának valamelyikéhez, és hogy valóban olyan jelentős településről volt-e szó, hogy megérje az Iliász szerint az összes számottevő görög királyságnak – több mint ezer hajó mintegy negyvenezer harcosának – összeesküdnie a vesztére.

A tízéves trójai háború – amelynek történetét Homérosz 41 napra sűríti össze – az északnyugat-anatóliai, az Ázsiát Európától elválasztó Dardanelláktól délre fekvő, virágzó időszakaiban az Égei- és Fekete-tengeri kereskedelemből komoly hasznot húzó várost a földdel tette egyenlővé. De valóban megtörtént-e a nagy trójai háború, vagy Homérosz csak a szájhagyományban élő számos kisebb konfliktusból és mitikus történetből gyúrta egybe költői elbeszélését?

Részletek

2012-10-21