A XIX. században az egész világon a változás szele fújt. A nacionalista megmozdulások egyre gyakoribbak voltak, birodalmak omlottak össze, a gondolkodásmódban is gyökeres változások történtek, olyan fogalmakat kérdőjeleztek meg mint szabadság, egyenlőség, jogok.

Az egész világon tapasztalható változások nem voltak hatástalanok az Oszmán Birodalomban sem. Ismeretes, hogy az első női megmozdulások az időszakban a sajtótermékeknek köszönhetők. Az oszmán kortól a mai napig összegyűjtöttük a török irodalom jelentős feminista szerzőit és műveiket.

Cikkünk első részében azokkal a művészekkel ismerkedhettünk meg, akik az 1800-as években születtek és alkottak, vagy ezekben az években kezdtek írni. Most az 1900-as években alkotó művésznőkkel és egy-egy művükkel folytatjuk az ismerkedést.

7. Suat Derviş (1905 – 1972) – Çılgın Gibi, 1945

Irodalmi művei és egyéb tevékenységei alapján Suat Derviş a szocialista írók között fontos szerepet betöltő személy, valódi neve Hatice Saadet Baraner. Regényei középpontjában legtöbb esetben egy nő áll. Azonban ezek a nőalakok soha nem hasonlítanak egymásra. Az általa regényről regényre megjelenített nőtípusok különbözősége a nőkre jellemző problémák sokféleségét mutatja be. A művek egyetlen közös pontja a nőknek tulajdonított jelentőség.

A nők életét bemutató, a kérdéseikkel és a társadalomban betöltött szerepükkel foglalkozó könyveivel önmagát egyértelműen a feminista írók közé emelte. Regényeiben a központi alak mindig egy nő, a cselekmények körülötte zajlanak. Néhány könyvében a nők jogai nem érvényesülhetnek, az asszonyok érintetlenségéből és jó szándékából hasznot húzó férfiaknak vannak kitéve. Ezenkívül olyan nőalakokat is szerepeltet, melyek új jogokat, korszerűbb gondolkodást, tanulási, illetve munkába állási lehetőséget kívánnak maguknak kiharcolni. A Çılgın Gibi (Mint az őrült) című művében a szerelem és az erkölcs közötti kapcsolat kérdéseit boncolgatja.  Celile, a főszereplő egy belső harcot él át szerelme és az erkölcsi szabályok között, majd ezekkel a szabályokkal dacolva elhagyja férjét és ahhoz a férfihez költözik, akibe beleszeretett. Ugyanezen szabályokat követve, a hírnevét környezetében elveszíteni nem kívánó Muhsin nem házasodik össze Celilevel, és nem engedi megszületni gyermeküket.

„Ha mellettem vagy, boldog vagyok, sőt nagyon boldognak érzem magam. Tiszteletre méltó és becsületes vagy, tudom. De más is tudja? Honnan tudhatnák ezt mások? Te az ő szemükben Ahmet felesége vagy, egy Ahmetet elhagyó és a szerelmével évekig esküvő nélküli együttélést sem szégyenlő, a szégyentől és a megbocsátás hiányától sem félő nő vagy. Ők máshogy ismernek téged. Biztosan a feleségem kell, hogy legyél? Ha ragaszkodsz hozzá, nem tudom mit gondoljak.”   

8. Şükufe Nihal Başar (1896 – 1973) – Çöl Güneşi, 1933

Şükufe Nihal egy modernizálódó korszakban, fontos társadalmi változásokon átmenő időszakban adta ki műveit. Ebben a korszakban az előkelőbb osztályok tanult hölgyei mind tárgyai, mind okozói voltak ezeknek a változásoknak. A költőnő is aktívan dolgozott több női egyesületben, napilapokban és magazinokban a nők jogairól írt, történeteiben és regényeiben a női karaktereket helyezte főszerepbe, verseiben a női hangot kívánta hallatni. Ezáltal egy új nőtípusnak lett példa- és útmutatója.

Şükufe Nihal álláspontja az volt, hogy ha egy nő foglalkozást kíván választani, akkor a házasságot ne tekintse egy lehetőségnek a megélhetésre. Çöl Güneşi (Sivatagi napfény) című regényének női karakterén keresztül mutatja be a házasságról alkotott véleményét, azt hogy egy nő a házasságkötési szándékát jónak látja, de azt, hogy ezt a nő megélhetési forrásként tekintse, azt már nem.

„Annyira jó, logikus házassági szövetséget kötöttünk, hogy mindenki csak csodálta. Mindketten dolgozni fogunk, az életünk költségeit együtt teremtjük meg. Ha egyikünk beteg lenne, és nem dolgozna, a másik akkor is panasz nélkül tartaná el őt, ha ez a betegség egy életen át tartana is. Ha gyermekünk születne, a várandósság és a gondozás ideje alatt nem tudok sokat dolgozni, ezért a férjem segít majd nekem, de a gyermekünk költségeit újra együtt teremtjük meg. Megesküdtünk, mindenre ami szent, hogy egymást nem áruljuk el.  Kettőnk közül bármelyikünk, bármely okból fel kívánná oldani ezt a köteléket, a másik azt tudomásul fogja venni. Ezáltal nem leszünk egymás terhe egy életen át. De amíg a gyermekünk iskoláskorú, kötelesek vagyunk egymással jóban, baráti viszonyban lenni. Így akadályozzuk meg, hogy a gyerek nem marad közöttünk elhanyagolva.”       

 9. Duygu Asena (1946 – 2006) – Kadının Adı Yok, 1987

Duygu Asena a feminista gondolkodásmód legharcosabb szószólójaként ismert. A nők jogaiért sok területen küzdött: újságokban rovatot vezetett, és a könyveinek is folyamatos témája volt. Kadının Adı Yok (A nőnek nincs neve) című regényében a név nélküli hős, fizikai értelemben nincs kitéve fizikai zaklatásnak vagy kizsákmányolásnak. A női-férfi egyenlőtlenség ellenzője és az elnyomott nők szószólója. A regény önmagukat másodosztályú embernek tekintő nők elleni harcot mutatja be. A könyv 40. kiadásakor a Miniszterelnöki Hivatal ezzel foglalkozó bizottsága által káros tartalomként került besorolásra, és értékesítését betiltották. A döntéssel szemben indított pert az írónő megnyerte, és a könyvet „felmentették”.

Az apám már nem engedi nekünk, hogy nadrágot hordjunk, anyám sem hord nadrágot. Apámtól félünk, ezért anyámnak így könyörgünk: „Anya, hát mi történhet? Kérlek, mondd apánknak, hogy viselhessük a nadrágunkat!”  Beszélt is vele.

„Ne szólj bele ennyire a dolgaikba. Hagyd! Gyerekek még. Miért ne hordhatnának nadrágot?” – mondta.

„Milyen gyerek, asszony? Pár napja jöttek haza a boltból, és két ember utánuk kiáltott: Oh, nézd a kicsikéket!” – ordította. „Láttam a saját szememmel. Ha nem autóban ültek volna, szétszedem őket. Nincs nadrág, és kész! Te se nyaggass!”

Nem értem miért nem hordhatunk nadrágot azért, mert a férfi minket kicsikémnek szólított. Anyám is így szólít. Persze apám soha nem mondja, sőt még az ölébe sem vesz minket.

Apám azt sem akarja már, hogy a fiúk a kertbe jöjjenek. De amikor ő éppen a vacsoráját eszi, a fiúk bejönnek titokban, és ez nagyon izgalmas. Egy este az egyik fiú ezt mondta: „Az apátok szerint mi <azt> csináljuk veletek, és nem enged minket be”. A többiek meg vihogtak, de egyáltalán nem tetszett nekem, ahogy nevettek. Mit csinálhatnának velünk? „Ha ti <azt> csináljátok velünk, mi is <azt> csináljuk veletek, mert mi többen vagyunk” – mondtam.

10. Pınar Kür (1943 – ) – Asılacak Kadın, 1979

Pınar Kür regényeiben társadalmi problémákkal és a nők különböző bajaival foglalkozik. Írásainak központi témája a nők lázadása. Rámutat, hogy a nők jogainak elismerése érdekében politikai küzdelmet is folytatni kell.

Asılacak Kadın (Felakasztott nő) című művében a nők fő problémájának tekinti a képzetlenséget, az anyagi függőséget, a fizikai erőszakot, és azt, hogy a nő csak a férfi kényelméért és kedvéért létezik. A könyv – egy igaz történet alapján – Melek tragikus történetét meséli el, akinek életét születésétől kezdve mindig mások irányították. A regényben Melek nem is tanulhatott, és mivel nem volt más nő a házban, elfoglalta a háziasszony szerepét. A munkáltatója visszaélt Melek tanulatlanságával és azzal, hogy senkije nincs.

Gyanús, hogy felakasztanák. Félek, nem akasztják fel. Nem kapott egyértelmű többséget a döntés. Nagyon valószínű a fellebbezés. Az az átkozott ellenzéki véleményt felhozó nő. Már így is Mefaretet mint egy büntetést a nyakamba akasztották. Az én elnöklésem alatt működő bizottság lehet döntőbíró? Nem lehet.     

11. Leyla Erbil (1931 – 2013) – Gecede, 1968

Leyla Erbil egy olyan időszakban alkotott és hívta fel magára a figyelmet novelláival, amikor a török történetmesélők célja a nyelv és alkotás megújítása volt, amikor az 1950-es években a mai értelemben vett irodalom kezdett gyökeret verni. Erbil minden művében tabukat döngetett, a világban való létezés nehézségeire, és arra fektette a hangsúlyt, hogy ezt a nehézséget a nők cipelik.  Novellái ellenállást tanúsítottak a patriarchális társadalom, a nők elnyomás alatt tartása, a társadalom családdal, házassággal, nemiséggel kapcsolatos gondolkodásának témáival szemben.

Második novellás kötete a Gecede (Éjszaka), melyben ugyanezen a címen szerepel Semra története, aki nem hajtott fejet a férfiak előtt, és ahelyett, hogy szexuális tárgy legyen, a férfiak közötti egyenlő helyét akarta megtalálni. A megoldást abban keresi, hogy azt a választási lehetőséget, hogy a férfiak szemében a női nem ne maradjon árucikk, csak minden nő együtt, közös harccal, közös ellenállással érheti el. Feminista sértődöttséggel veregeti a hátunkat, és biztat ellenállásra.

Na, tessék, Namık nélkül maradtál. Gyermeteg, játékos, barátsághoz hasonló közelítésed félbeszakadt. Beyoğlu felé sétál most éppen. A piszkos kék szemeid könnyben úsznak nélkülem. Sírj csak! Maradt a kezedben egy reménytelen, munkanélküli, nőktől elfordult, férfiaktól undorodó nap. Azzal a rumeli fiúval kart karba öltve láttam őt Taksimban. 

„Mit tehetnék?  Ez egyfajta lelkiismereti kérdés. Szórakoztatom, etetem őt, vigyázok rá, nagyon kicsi volt, mikor hozzám került” – mondta.

Két szempontból is reménytelen, koros alakként sír az Istiklal út közepén most. Sírjon. Nem engedem, hogy magával rántson a fájdalma. Gondolkodtam mit tehetnék ott. Egy a moziból elkésett nő, aki óriási koromfekete táskájában kutakodik serényen. – Pénz. – Inni kell. 

12. Erendiz Atasü (1947 – ) – Madam Butterfly Ölmeyi Reddederse (Dullara Yas Yakışır), 1998

Atasü így jellemzi magát: „Magamat e mozgalom tagjának érzem, magamat feministaként mutatom be. Hogy mit jelent a feminizmusért dolgozni, a novelláim nem tükrözik teljes mértékben. Ez lehetetlen.  Amit tükrözni tudnak az az, hogy én a női mibenlét tudatában tekintek az eseményekre és az emberekre.”

Erendiz Atasü Dullara Yas Yakışır (Az özvegyeknek jól áll a gyász) című novellás kötetében a múlt nyomdokain lépkedve a mai kort akarja megtalálni.   Madam Butterfly Kendini Öldürmeyi Reddederse (Ha Pillangókisasszony elutasítja, hogy megölje magát) című történetében a nők társadalmi identitását mutatja be azáltal, hogy összehasonlítja egy házasságban élő nő életét azzal, hogyan tekint a társadalom egy házasságon kívül élő nőre.

Pillangókisasszony az általa bezárt ketrecre gondolva megállt. Miért szakadt félbe ez a felfordulás? Tavasszal megváltozik a nők és férfiak vérében lévő kémiai kapcsolat, az erekben rohangáló hormonok molekulái egymás felé lökik őket. Minek ez a kavarodás? Ettől az ész megáll. Nem érte meg meghalni, de az élet sem változtatott meg semmit… Valóban élt? Ezt sem tudta. Talán ő vagy a magafélék egyáltalán nem életek, húsból csontból való lénye sem élt. Ők csak afféle illúziók voltak… Olyan mint a visszhang a vízben, vagy a visszhang a völgyben… A művészek számára téma, szerelemre szomjazó, szerelemre éhező, szerelemmel táplálkozó és a szerelem álomképét hajszoló illúziók.

13. Sevgi Soysal (1936 – 1976) – Tante Rosa, 1968

Sevgi Soysal édesanyja német, innen a cím. A Tante németül nagynénit jelent. Tante Rosa című regénye az írónő anyai nagymamája, nagynénje és önmaga nőkkel kapcsolatos problémáiról, és e kérdések általános voltáról szól, valamint arról, hogy egy nő mennyire érzékeny lény.  Tante Rosa a főszereplő életén keresztül a nőiessége miatt elutasítottakra, és a nőiség egyetemes problémáira helyezi a hangsúlyt.  14 fejezetből áll, és minden egyes fejezetben a hős, Rosa egy-egy életeseményét dolgozza fel. A könyv feminista nézőpontját, a férfiakkal kapcsolatos véleményét leginkább a Tante Rosa I Love You című részben ismerhetjük meg.

Először „Ha így van, szép napot” – mondta Rosa. Majd megfordult és újra becsengetett az ajtón. Mi közöm nekem a saját akaratából önmagát eladó nőkhöz. Én pénztáros vagyok. A szomszédom erkölcstelensége engem nem minősít. A kenyér mindenhol kenyér. A Kenyér és Szabadság szlogennel az utcára vonulókra emlékezett Rosa.  És te szüzességi fogadalmak idejéből maradt bigottsággal jössz. Az ember éhes marad, és éhesen is azt mondja, ó igen. És egyébként is, ha én el tudtam volna adni magam, talán én is megtettem volna, eladtam volna, talán igen. És kenyér is, szabadság is, lehetséges ez? Piros lámpás, hamisított antik dolgokkal berendezett nappaliban ünnepnapokat töltött el Rosa. Az ital olcsó volt, egyrészt folyamatosan spicces volt, ugyanakkor pénztáros is. A legszórakoztatóbb vásárlást nézhette végig, a legszórakoztatóbb vásárt, a férfiak végtelen bolondságát, mely az embert leginkább jókedvre deríti. Mind az italt, mind a férfiak ostobaságát kortyolva itta a pénztárgép mögé bújva. Ugyan már! Se harag, se semmi más nem maradt.

Erdem Éva – Türkinfo

Forrás: leblebitozu