![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
A napokban számoltunk be arról, hogy az RTL Klub képernyőjén lesz látható idén Kivanc Tatlitug új sorozata, a Carpisma, és úgy tűnik, a TV2 nézői sem maradnak nyáron újdonság nélkül. A TV2 mutatja be ugyanis Burak Özcivit, a Végtelen szerelem sztárjának egyik korábbi sorozatát, a Madárkát.
Az eredetileg Calikusu címet viselő széria Resat Nuri Güntekin török író 1922-ben megjelent regénye alapján készült, a főszerepben egy fiatal és törékeny lány, a Madárkának becézett tanítónő, Feride történetével, akire nehéz sorsa ellenére rátalál a szerelem. A 2013-ben készült sorozat címszereplőjét Fahriye Evcen alakítja, akit a Szerelemben, háborúban című szériában láthattunk már. Szerelmét a Végtelen szerelem és a Szulejmán sztárja, Burak Özcivit alakítja, akivel a való életben is egymásra találtak, 2018-ban kötöttek házasságot. A Madárka az elkövetkező hetekben indul a TV2-n.
Forrás: musorvizio.hu
A felsorolást kezdjük Hoca Ali Rıza (1858-1930) festővel, ki ugyan nem az első a tájképeket megörökítő török művészek között, viszont az első, aki kilépett a szerájok kertjeiből és mint egy impresszionista, a vadonban vagy épp a tengerparton alkotott. Alkotás közben nagy precizitással ügyelt a legkisebb részletek kidolgozására, emellett mesterien használta a színeket is, ezzel létrehozva egy sajátságos, „versszerű” stílust, mely nagyban különbözött a korabeli festőkéitől. Legismertebb képe a Göl Kenarı (Tópart). A többi alkotásához hasonlóan ezen a képen is a kék, illetve a zöld szín hangsúlyos. A képeire festett alakokat mércének használta. Hoca Ali Rıza soha nem járt Európában, így az impresszionizmust sem ismerhette, festményein mégis a nyugati stílusjegyek köszönnek vissza.
Şeker Ahmet Paşa (1841-1907) az első török festő, akinek még életében kiállították egy festményét a párizsi Louvre-ban. Különleges perspektívából vizsgálódva alkotott, leginkább csendéleteiről híres. Művei színekben gazdagok, természethűek, már-már lírikusnak nevezhetők. Narlar ve Ayvalar (Gránátalmák és birsalmák) című festménye mely a geometriai alakzatban elhelyezett gyümölcsökkel és egymással alkotott kompozíciójukkal hívja fel magára a figyelmet.
Osman Hamdi Bey (1842-1910) kezdeményezte a képzőművészeti iskolák és múzeumok megnyitását, mely nagy előrelépést jelentett a változásellenes nép művészethez való hozzáállásának reformációjában. Olyan intézmények alapítása és vezetése kötődik a nevéhez, mint az 1882-ben alapított Sanay-i Nefise bentlakásos iskola (mai nevén Mimar Sinan Képzőművészeti Főiskola), az Asar-ı Atika Múzeum, vagy a Duyun-u Umumiye (az Oszmán birodalom utolsó éveiben financiális tartozásokkal foglalkozó intézmény). Legismertebb képe a Kaplumbağa Terbiyecisi (Teknősidomító). Ennek a képnek két verziója is készült, az egyik 1906-ban (alább ez a kép látható) – ezen 5 teknőst ábrázolt, míg a másik 1907-ben készült kép csak annyiban különbözik ettől, hogy arra 6 teknőst festett. A kép számos párhuzamot mutat a festő életével és elveivel. Egyes kritikusok szerint, a festő a képen saját magát ábrázolja, mint megfáradt, felvilágosult idomár, aki a visszamaradott társadalmat próbálja modernizálni. Úgy vélik, a teknősök ötlete a Tulipán-korszakban, a Sadabadon (korabeli mulatság) sötétedés után szabadon engedett, páncéljukon gyertyát hordozó állatoktól származik. Ezen vélemények szerint az alárendeltjeit gúnyolja ki, mert nem képesek azonosulni munkájával.
Çallı a török festészettörténetben meghatározó szerepet játszott a nyugati szellem felé fordulás korszakának kezdetén. Munkái mind az impresszionizmus jegyében készültek, ám az európai impresszionista művészet szabályait nem alkalmazta teljes mértékben, inkább egy sajátos stílust alakított ki. E stílus a művész kompozícióját alkotó elemek megválasztásában és a képes nyelv megalkotásához való hozzáállásában nyilvánul meg.
Mahmut Cûda (1904-1987) elenyésző számú aktképének egyike a Sara, melyen a rózsaszínű ruha megfestésének érdekes története van. 1929-ben három aktképet készített a művész, az alább látható Sara című az egyik. A ruha a művész feleségéé, Nazıma asszonyé, aki az akadémiai bálon viselte azt. Cûda ezen a bálon találkozott először későbbi, hőn szeretett feleségével. Ezt az emléket oly módon akarta feledhetetlenné tenni, hogy a képen látható modell meztelen testére festette Nazıma asszony rózsaszín ruháját. No, de ki lehet a képen szereplő Sara? Valószínűleg a korabeli Akadémián dolgozó modellek egyike. Ugyan a művész csendéleteiről híres, mégis ez a leglenyűgözőbb alkotása.
Fikret Mualla (1903-1967) életszeretete összes alkotásán visszatükröződik, ami azért is bámulatra méltó, mert a művész élete tele volt fájdalommal, szomorúsággal, betegséggel és az alkoholizmus nehézségével. Caz Orkestrası (Jazz zenekar) című művén sikerült egy féktelen zenei légkört megmutatnia a közönségnek. Mualla mestere a mintáknak és a megfigyelésnek. Párizsban Henry Matisse színhasználata nagy hatást gyakorolt rá és az expresszionizmus bekebelezte. Művein jól megfigyelhető a szubjektivitás és a valóságtól való elrugaszkodás. Egyik védjegye, hogy temperával festett színes papírra. Rengeteg olyan műve van, melyen jazz-zenekarokat örökít meg. Végeredményben olyan érdekes témák egyike ez, melyben kiderül, hogy a festő egy bizonyos korszakot, várost, stílust mily módon tud visszatükrözni, emlékezetest alkotva.
Nuri İyem (1915-2005) Üç Güzeller (A három szépség) című képén szépséges, visszahúzódó, melankolikus, szégyenlős hölgyekkel ejt rabul minket. E női arcok a festő gyermekkorában elvesztett nővérének képzeletbeli másai, ugyanakkor nélkülözhetetlen példája Nuri İyem művészetének, mint egy időtlen, ikonikus szimbólum. A három szépség jelképével már a görög, illetve római mitológiában is találkozhatunk. E három istennő – vidámság, ragyogás és büszkeség néven – a szépséget, a természetet, a bájt, a kreativitást és a termékenységet szimbolizálja. A festményen jól látszódik, hogy a festő milyen áhítatos szemekkel nézett Anatólia asszonyaira.
