![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
Különleges élményben volt részem egy könyvnek köszönhetően. A történet akkor kezdődött, mikor az elektronikus sajtót böngészve rátaláltam egy újdonságként bemutatott könyvre: Rita Ender műve, Madam Amati címmel, alcíme Európából Izmirbe a hegedű ikonja. A cikkek azt emlegették, hogy ez a bizonyos Madam Marta Amati az Osztrák–Magyar Monarchiából származik, magyar mestertől tanult hegedülni. Kerestem, kerestem a további magyar vonatkozású információkat, de részleteket nem találtam.
Itt fel is adtam volna, ha nem látok meg egy meghívót, melyben az érdeklődőket a könyv bemutatójára invitálták az izmiri könyvvásár hetében, egy igazán méltó helyszínre, a történelmi lift (İzmir Tarihi Asansör) közelében található Bet Izrael Zsinagógába. Mikor megtudtam, hogy az írónő is jelen lesz, akitől információkat kaphatok, már eldőlt, hogy ott leszek.
Az egészben a legjobb nem is az írónővel való találkozó volt. Az gyorsan lezajlott. Mikor megtudta, hogy magyar vagyok, örült, és egy személyre szabott dedikációt kaptam tőle: „Madam Amati emlékére származási helyének címezve Rita Ender 2019. április 6”.
Kérdésemre, hogy a könyv tartalmaz-e magyar vonatkozású információkat, az volt a válasza, hogy keveset, mert ott nem tudott olyan részletesen kutatni. Szóban sem volt nagyon közlékeny. Csalódott voltam, míg le nem ültem a zsinagóga padjára és bele nem olvastam a könyvbe. Igenis, sok és részletes információ szerepel a műben, igaz nem annyi, mint az izmiri emlékekről, ami természetes, hiszen élete nagy részét itt töltötte.
A látogatás és a bemutató, illetve az azt követő beszédek azonban minden csalódottságomat elsöpörték. Hatalmas, szívet melengető, információdús élményben volt részem.
Kezdem a helyszínnel, ahogy a felszólalók is tették. Már a hivatalos rész előtt bejártam a karzatot, ahol egy kis kiállítás található a zsinagóga történetéről, illetve az izmiri izraelita közösségről. Tárgyi emlékek sokasága. Kiemelt helyen egy zongora, melyen Marta Amati fényképe is áll, a mai napra egy szál vörös rózsával is díszítve. Mindezt egy impozáns épület karzatán látva már ezért is megérte a látogatás.
Csak feltételezem, hogy az első felszólaló a közösség vezetője, mert ő beszélt a zsinagóga történetéről, és Marta Amati kapcsolatáról az izmiri zsidó közösséggel. Először elmondta az egész épület központi helyét elfoglaló, óriási üvegcsillár meséjét. A zsinagóga felújítását kezdeményező vagyonos ember árverésen akarta megvásárolni, de az ár olyan magasra szökött, hogy kénytelen volt másnak átengedni. Azonban két napra rá egy névtelen adományozó ideszállíttatta a gyönyörű tárgyat és a zsinagógának ajándékozta.
Elmesélte azt is, hogy a könyv főszereplője, Madam Marta minden egyes itt kötött esküvőn hegedült. Csak szóltak neki, mikor legyen itt és jött is mindig. Felment a karzatra, és várta a jelzést. A teljes násznép elfoglalta a helyét, legutoljára a menyasszony érkezett. Amikor az belekarolt édesapjába, az ügyelő a kapu melletti gomb megnyomásával jelezte a fentieknek, hogy elérkezett az idő, és ekkor megszólalt a nászinduló.
További mesélés után átadta a szót az írónőnek. Így megtudtuk, hogy a könyv megírásának története is pont itt kezdődött: Rita Ender Isztambulban él, turistaként látogatott Izmirbe. Maga is izraelita vallású lévén felkereste a zsinagógát, a karzaton pedig meglátta a zongorát és a képet. Kérdezte izmiri zsidó ismerőseitől, hogy ki is az a Madam Amati, aki itt van hegedűvel a kezében. Mindenhol ugyanazt a választ kapta: ő az, aki az esküvőmön hegedült. Izmirben nagyon jól ismerte mindenki, mint hegedűművészt. Ennél többet azonban senki sem tudott. Így kezdett el kutatni, utánajárni a történetének.
A kutatást az izmiri tanítványainál kezdte, így jutott el az igazi nevéhez: Marta Schwenk. Így már könnyebb volt a gyökereket fellelni. Innen a könyvre hagyatkozom, amiben ez mind-mind szerepel.
1902-ben született, az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területén lévő Veldes nevű helyen, mely nem más, mint a mai Szlovénia egyik kedvenc látogatási célpontja, Bled. Tizenkét-tizenhárom évesen került Budapestre a Liszt Ferenc Zeneakadámia tanítványaként, tanára Hubay Jenő volt. A könyvben számtalan napilapból van másolat, melyben a fiatal lány tehetségéről áradoznak, vagy éppen egy-egy koncertjéről, fellépésről írnak. Továbbá dokumentumok is láthatók a zenekakadémiai felvételi lapjáról, és az év végén adott vizsgakoncertjeiről.
Aktív budapesti zenei pályafutását követően Németországban élt és zenélt. Azt nem kell részletesen bemutatnunk, hogy zsidóként miért kellett onnan menekülnie. Nincsenek részletes információk, sem pontos dokumentumok, de a rá emlékezők elmesélése alapján egy török katonával házasodott össze, így került Isztambulba. Egy biztos, hogy 1938-ban már ott lépett fel. 1952-ben is még Isztambulban váltott ki személyi igazolványt.
Egy idő után azonban már Izmirben élt. A neve is más lett: Marta Amati, mely egy választott név. Az biztos, hogy az Izmirben újonnan megnyílt konzervatórium első hegedűtanára volt. Akkoriban sok más tanár is külföldről érkezett. Egészen 1989-ben bekövetkezett haláláig izmiri lakos volt, sőt felejthetetlen alakja a város zenei életének.
Természetesen a könyv részletesebben tárgyalja élettörténetét, nekünk legyen ennyi elég, aki a többi részletre kíváncsi, elolvashatja a könyvben. Azt viszont mindenképpen meg kell osztanom az olvasókkal, bár nagyon nehéz átadni az élményt írásban, hogy az est további részében sorban érkeztek azok a vendégek a mikrofonhoz, akik ismerték Madam Martat Izmirben. Mindannyian zenészek lettek és neki köszönhetik életútjuk megtalálását. A legmeghatóbb egy bizonyos Franz Şloser úrnak a beszámolója volt, aki annak köszönhetően, hogy a hegedűművésznő és az ő édesanyja legjobb barátnők voltak, mellette nőtt fel. Végső kezelésére is ő vitte el Isztambulba. Többször küszködött könnyeivel beszámolója során, egyértelműen szoros szálak fűzték őket össze.
Ha jól számolom, 4 saját tanítványa szólt még róla. Mind-mind elmondták, milyen odaadással fordult tanítványai felé, milyen egyszerűen élt. Nem főzött, az almát és a répát szerette a legjobban. Még a fülükben szól, ahogy hegedül nekik. És mind így emlékeztek rá: koromfeketére festett haja volt, mindig elegáns ruhát és vörös rúzst viselt.
Hozzá kell tennem, hogy az azóta eltelt napokban a családunk egyik tagja is elmondta: „Ismerem, az osztálytársam tanult tőle zenélni. Szigorú volt, ezért nem nagy örömmel járt hozzá”.
A mesélők között volt még Tuncay Yılmaz hegedűművész, aki ma a neves Arkas Trio tagja. Őt ugyan nem tanította a művésznő, de kétszer is hallotta játék közben, és ezt mondta róla: „Ez a gyerek nagy művész lesz, majd meglátjátok”. Tuncay Yılmaz elmondta, nagy álma az, hogy Izmirben létrejöjjön egy nemzetközi hírű művészek szereplésével gazdagított hegedűverseny, aminek a neve tervei szerint Madam Amati Hegedűverseny lenne. Számára ez a könyv egy újabb energiát adott ahhoz, hogy felgyorsítsa az ezzel kapcsolatos előkészületeket.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni Izmir egy másik jelentős személyét, Yaşar Ürük urat. Bár ő is zenészként kezdte, később az opera és a színház irányába fordult, több évig az Izmiri Állami Színház igazgatója is volt. Leginkább arról híres, hogy Izmirről és környékéről nem kevesebb, mint 17 könyvet jelentetett már meg többek között útikönyveket, városrészeket és történetüket részletesen bemutató könyveket, színháztörténeti könyvet. Továbbá évek óta dolgozik egy Izmir zene- és zenész világát bemutató könyvön is, melyben természetesen külön fejezetet kap Madam Marta Amati és története.
Erdem Éva – Türkinfo
