2026. november 21.
Türkinfo Blog Oldal 34

Országos tévépremier: új török sorozat érkezik a Dunára

Forrás: Duna TV

A Fekete szív után máris újabb török sorozatot tűz műsorára a Duna.

Országos televíziós premierként érkezik július 15-től az Anyai örökség (eredeti címén: Sandık Kokusu), című széria, amely hétköznap esténként 18:55-től lesz látható a csatornán.

A Törökországban 2025-ben befejeződött, 161 részes sorozat egy család életét felforgató tragédiáról, az anyai szeretet erejéről, a veszteség feldolgozásáról és az újrakezdés reményéről mesél.

Az Anyai örökség egy mélyen érzelmes, fordulatokban gazdag családi dráma, amelynek középpontjában az anyaság és az anyai érzelmek különböző aspektusai állnak. A történet főhőse Karsu, aki igyekszik helytállni anyaként és feleségként, ám élete egyik pillanatról a másikra összeomlik. Harmadik gyerekének születése után próbál helytállni, de a kimerültség és fáradság felülkerekedik. Arra kéri az anyját Filizt, hogy egy hétre vigye el magával középső fiát, Kuzey-t Isztambulba. A nagyi azonban a buszút során elhagyja a kisfiút. Karsu a következő három évben mindent megtesz, hogy megtalálja a fiát, eközben a férje, egy másik nőnél keres vigasztalást. A kisfiú végül váratlanul előkerül, Karsu pedig úgy dönt, hogy három gyerekével anyjához költözik.

Az öröm azonban korántsem felhőtlen: Kuzey egy teljesen idegen környezetben nőtt fel, és már nem ismeri fel saját édesanyját. Karsu számára ezzel egy új, talán még nehezebb küzdelem kezdődik, amelynek célja nem csupán a gyermek visszaszerzése, hanem az elveszett anya-fiú kapcsolat újjáépítése is. A család újraegyesítéséért folytatott harc közben sorra derülnek ki a múlt titkai, miközben romantikus szálak és váratlan fordulatok tovább bonyolítják a szereplők életét. Az együttélés során felszínre kerülnek a múlt sebei, a régi konfliktusok és a generációk közötti feszültségek.

A főszerepekben a török televíziózás elismert színészei láthatók. Karsut Özge Özpirinçci alakítja, akit a Duna nézői jól ismerhetnek, hiszen ő formálta meg Bahar karakterét az Egy csodálatos asszony című sorozatban. Édesanyját, Filizt a többszörösen díjazott Demet Akbağ játssza. A sorozat további szereplői között megtalálható Engin Öztürk, akit a magyar nézők a Szulejmán című sorozatból ismerhetnek, valamint Necip Memili, aki korábban A Szultána szereplőgárdájában is feltűnt.

Az Anyai örökség érzékenyen mutatja be a generációk közötti konfliktusokat, az anyák és gyermekek kapcsolatának összetettségét, a múltból hozott traumák hatását, valamint azt, hogy a szeretet és a kitartás miként segíthet a legmélyebb sebek begyógyításában.

Forrás: port.hu

Koray Avcı – Kerbela

Új török dráma váltja a Fekete szívet – az Anyai örökség érkezik premierként a Dunára

A Fekete szív után máris újabb török sorozatot tűz műsorára a Duna. Országos televíziós premierként érkezik július 15-től az Anyai örökség (eredeti címén: Sandık Kokusu), című széria, amely hétköznap esténként 18:55-től lesz látható a csatornán. A Törökországban 2025-ben befejeződött, 161 részes sorozat egy család életét felforgató tragédiáról, az anyai szeretet erejéről, a veszteség feldolgozásáról és az újrakezdés reményéről mesél.

Az Anyai örökség egy mélyen érzelmes, fordulatokban gazdag családi dráma, amelynek középpontjában az anyaság és az anyai érzelmek különböző aspektusai állnak. A történet főhőse Karsu, aki igyekszik helytállni anyaként és feleségként, ám élete egyik pillanatról a másikra összeomlik.

Harmadik gyerekének születése után próbál helytállni, de a kimerültség és fáradság felülkerekedik. Arra kéri az anyját Filizt, hogy egy hétre vigye el magával középső fiát, Kuzey-t Isztambulba. A nagyi azonban a buszút során elhagyja a kisfiút. Karsu a következő három évben mindent megtesz, hogy megtalálja a fiát, eközben a férje, egy másik nőnél keres vigasztalást.  A kisfiú végül váratlanul előkerül, Karsu pedig úgy dönt, hogy három gyerekével anyjához költözik.

Az öröm azonban korántsem felhőtlen …

Folytatás

Betiltva, mégis jelen: szúfizmus a mai Törökországban

Ha valaki ma Törökországba látogat, könnyen azt hiheti, hogy a szúfizmus – az iszlám misztikus, meditatív irányzata – leginkább a történelem része. A forgó dervisek bemutatói, a konyai Rúmí-mauzóleum vagy a turistáknak szóló kulturális programok sokszor ezt a benyomást erősítik. A valóság azonban ennél jóval összetettebb.

A modern Török Köztársaság megalakulása után a vallási rendeket és dervis közösségeket hivatalosan betiltották, tekkeiket és zavijéiket pedig 1925-ben bezárták. Az intézkedés nem kizárólag a szúfi rendeket érintette, hanem általában a vallási testvériségek és rendi szerveződések működését korlátozta. Ez a világi, kemalista állam egyik fontos szimbolikus lépése volt, amely a vallási intézmények társadalmi és politikai befolyásának visszaszorítását célozta. Mivel azonban a szúfi rendek évszázadokon át meghatározó szerepet játszottak az Oszmán Birodalom vallási életében, a változás különösen erősen érintette őket.

A szúfizmus intézményes formái háttérbe szorultak, maga a hagyomány azonban nem tűnt el. Inkább átalakult, és új csatornákon kezdett tovább élni.

A mai Törökországban a szúfi örökség sokszor nem intézményekben, hanem a vallásos gondolkodás mélyebb rétegeiben jelenik meg. Olyan fogalmak, mint a szív megtisztítása, az isteni szeretet, az alázat vagy az Istenre való emlékezés, széles körben ismertek és használtak. Ezek évszázadokon át a szúfi tanítások középpontjában álltak, és ma is beépülnek a török vallási kultúrába – gyakran anélkül, hogy kifejezetten „szúfiként” hivatkoznának rájuk.

 A tekkék nem egyszerű „átnevezéssel” maradtak fenn, hanem jogilag megszűntek, és a szúfi életforma különböző civil, kulturális és informális keretekben él tovább.

Így egyes szúfi irányzatok, különösen a Nakşibendi hagyomány különböző ágai, ma is jelen vannak a török vallási és társadalmi életben. Bár ezek a csoportok gyakran nem a klasszikus rendi struktúrák szerint működnek, hatásuk továbbra is érzékelhető, elsősorban vallási közösségek, alapítványok és informális tanítványi hálózatok formájában.

Különleges helyet foglal el ebben a folyamatban Rúmí öröksége. A 13. századi misztikus költő alakja messze túlmutat a vallási kereteken: művei hívők és nem hívők számára is megszólító erővel bírnak. Gondolatai ma is azokhoz szólnak, akik a vallás külső formái mögött mélyebb spirituális tapasztalatot keresnek.

Érdekes jelenség, hogy a szúfizmus iránti érdeklődés a fiatalabb generációk körében sem tűnt el. Sokan nem intézményes keretekhez szeretnének kapcsolódni, hanem olyan nyelvet keresnek, amelyben a hit személyes tapasztalatként is megfogalmazható. Ebben a kontextusban a szúfi irodalom és gondolkodás ma is alternatív spirituális nyelvet kínál.

A szúfizmus tehát ma már nem az, ami az Oszmán Birodalom évszázadaiban volt. Nem határozza meg a társadalom egészét, és nem rendelkezik központi intézményi szereppel. Mégis jelen van: csendesebben, szétszórtabban, de folyamatosan.

A jelenséget tovább árnyalja a jogi helyzet. A tekkék és zavijék 1925-ös betiltásáról szóló törvény ma is hatályban van, így a szúfi rendek hivatalosan nem működhetnek vallási rendként. Ugyanakkor a gyakorlatban számos közösség, alapítvány, kulturális egyesület és vallási kör működik, amelyek részben a szúfi hagyományt viszik tovább. Ezeket a hatóságok többnyire ismerik, és különböző mértékben tudomásul veszik.


 A kapcsolódó vallási közösségekhez, alapítványokhoz vagy kulturális szervezetekhez való csatlakozás lehetősége adott, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a klasszikus szúfi felfogás szerint nem a formális belépés a lényeg, hanem a belső átalakulás. Éppen ezért a mesterek ritkán „toboroznak”: a tanítványi kapcsolat általában hosszabb megfigyelés, személyes bizalom és belső elköteleződés eredménye.


 A mevlevi rend – Rúmí hagyományának hordozója – ma elsősorban kulturális és spirituális örökségként él,  a klasszikus rendházi vagy tekke-alapú formák megszűntek. Ezzel szemben a Nakşibendi hagyomány több ága ma is aktív, és egyes rendi ágakban új tanítványokat is fogad.


A szúfi hagyomány helyzete így sajátos egyensúlyt képez: hivatalosan korlátozott, mégis a gyakorlatban jelenlévő; intézményesen visszaszorított, de kulturális értelemben tovább élő.

Ahogy a szúfi hagyomány szellemisége sugallja:

„Ne azt kérdezd, melyik rendhez tartozol, hanem azt, hogy a szíved merre tart.”

Talán ez adja meg a választ arra is, miért nem tűnt el a szúfizmus Törökországból száz évvel a tekkék bezárása után sem. Formái megváltoztak, intézményei meggyengültek, de az a kérdés, amelyre válaszolni próbál – hogyan találhat az ember belső csendet és isteni közelséget –, ma is ugyanúgy jelen van.

Kovács Gábor

Arda Güler gólja is kellett, a törökök óriási dráma után győzték le az Egyesült Államokat

Kép forrása: upload.wikimedia.org

A D-csoport küzdelmei is lezárultak a 2026-os labdarúgó-világbajnokságon. Az utolsó, 3. fordulóban a társházigazda Egyesült Államok 3-2-re kikapott a már biztos kieső Törökországtól. Ausztrália és Paraguay megosztozkodott a pontokon, amivel az ausztrálok bejutottak a legjobb 32 közé, a dél-amerikaiak meg reménykedhetnek ebben.

A mérkőzés, amely a csoportelsőségről dönt. A vb kezdete előtt sokan azt gondolták, hogy a társházigazda Egyesült Államok majd a törökökkel fog nagy csatát vívni az első helyért a D-csoportban, ám ez végül nem így lett. Amíg Marucio Pochettino csapata hozta a kötelezőt, vagyis Paraguayt (4-1) és Ausztráliát (2-0) is legyőzte, addig Vincenzo Montella együttese óriási meglepetésre kikapott a riválisoktól, tehát nem maradt esélye a továbbjutásra.

Elképesztő első félidő

Nem is tudta erősen kezdeni a találkozót a török gárda, az amerikaiak pedig már a 3. percben vezetést szereztek: Sebastian Berhalter bal oldali szöglete után Auston Trusty az öt és feles vonaláról, éles szögből lőtt a kapuba. (0-1)

A törökök nem zuhantak össze a bekapott góltól, sőt, a 10. percben egyenlítettek is: egy jobb oldali támadás végén Baris Alper Yilmaz passzolt a középen befutó Arda Gülerhez, aki 7 méterről rúgta el a labdát a kapus mellett a bal alsó sarokba. (1-1).

Folytatás

Forrás: www.blikk.hu

A török város, ami nyáron népszerűbb, mint Isztambul: mesés tengerpart és pezsgő kulturális élet vár

Kép forrása: www.pikrepo.com

Alanya évről évre egyre népszerűbb a turisták körében, és nem véletlenül.

Törökországról legtöbbünknek valószínűleg elsőként Isztambul ugrik be: a nyüzsgő bazárok, a Boszporusz és a monumentális mecsetek. Azonban van egy város a Földközi-tenger partján, amely a nyári hőségben még kecsegtetőbb a turisták számára – ez pedig nem más, mint Alanya.

A mesebeli vidéket mindenkinek látnia kellene, akit csábít a gasztronómia, a történelem, a török kultúra és persze a hűsítő csobbanások a festménybe illő tengerpartokon.

A nyári utazás célja Alanya

Meghívott vendégként volt szerencsém néhány napot eltölteni Alanyában, és őszintén szólva hosszú ideje először éltem át a szerelembe eséshez hasonló élményt – és nem, nem egy török udvarló rabolta el a szívemet, hanem maga a város.

Arra számítottam, hogy gyönyörű lesz, hiszen a Földközi-tenger egyik legismertebb üdülővárosáról beszélünk, de arra egyáltalán nem készültem fel, hogy mennyire mély nyomot fognak hagyni bennem az emberek, a kultúra és azok az apró pillanatok, amelyeket egyetlen útikönyv sem tud maximálisan visszaadni.

Az utazás apropóját az Alanya International Culture, Art and Tourism Festival adta, amely idén különösen fontos mérföldkőhöz érkezett, hiszen a város ikonikus épülete, a Vörös torony fennállásának 800. évfordulóját ünnepelték.

A megnyitóbeszédben többször elhangzott a vendégszeretet fontossága, amit bevallom, először egy kicsit a rám jellemző fenntartásokkal fogadtam, ám eltelt néhány óra, és rájöttem, hogy ez itt, Alanya esetében egyáltalán nem csupán egy üres marketingfogás.

A helyiek hihetetlenül nyitottak, érdeklődőek és büszkék a városukra – megjegyzem, indokoltan!

Folytatás

Forrás: femina.hu

16,474FansLike
639FollowersFollow