Kalandozásaink Napkeleten – Negyedik nap: 1. A hettiták fővárosában

Boğazkale, Hattuşa, Yazılıkaya

Ankara a hatalmas méreteivel, utcáival, tereivel, épületeivel, kaotikus nyüzsgésével és lármájával nem lopta be igazán magát a szívembe. Az iftárt (ramadáni böjti vacsora) követő utcákról felhallatszó és csaknem hajnalig tartó hangos vigadozás, valamint az éjszaka ellenére sem enyhülő forróság miatt szinte egy szemhunyásnyit sem aludtam. Így hát nem nagyon bánkódtam, amikor másnap reggel bepakoltuk bőröndjeinket a buszba és elindultunk a hettiták fővárosa, Hattuszasz felé.

Hattuszasz, törökösen Hattuşa a Hettita Birodalom központja Anatólia középső részén a mai Boğazkale (korábban Boğazköy) nevű település közelében helyezkedett el. A városfalakat időszámításunk előtt a 14. században kezdték építeni. Az Arinna napistennőnek szentelt épület bejárata a déli oldalon található. Az épület egy része irattárként szolgált, több ezer ékírásos agyagtáblát találtak itt. Ma látható épületeinek nagy része az i.e. 14. és 13. században épült, abban az időben, amikor a nagy hatalmú hettita uralkodók, különösképpen III. Hattuszilisz és III. (IV.) Tudhalijasz monumentális épületeket emeltettek a városban és kiterjesztették annak külső határait.

Hattuszasz egy hegyes, völgyekkel és vízfolyásokkal tagolt vidéken épült egy még korábbi település helyére. Ahogy területe bővült, formája és elrendezése a környezethez igazodott. A település négy nagyobb részre osztható: Büyükkale és a rajta épült citadella (zárt, elkülönülő egység a városon belül); Felsőváros, Alsóváros és a Büyükkaya-hegy.

1 of 16

A Felsővárost védő fal déli oldalába építették a híres kapukat. A délnyugati oldalra az Oroszlános kaput, ami a délkeleti oldalon épült Király kapuval együtt a város fő bejárata. A többi fontosabb bejárathoz hasonlóan két oldalát őrtornyok védték. A kapu nevét arról a két oroszlánszoborról kapta, amelyeket a bejárat két szélén lévő hatalmas sziklatömbökből faragtak ki. Az oroszlánfigurák az egész Közel-Keleten kedvelt díszítő elemei a városkapuknak, védelmező erőt tulajdonítottak nekik. A bal oldali oroszlán fejét, már az ókorban letörték. A megmaradt oroszlán a fogát vicsorítja, szeme – melyet eredetileg fekete festéssel díszítettek –, tágra nyílt és fenyegető, sörénye és mellső lábai részletesen kidolgozottak.

A kapu melletti bal oldali torony jelenlegi magassága 4,6 méter. Szerkezetéből képet alkothatunk a hettita építőmesterek mesterségbeli tudásáról. Nagyméretű kőtömbökből építették és olyan szilárdan áll, hogy a földrengések is csak kis mértékben tudták a köveket a helyükről kimozdítani. A Yerkapı (Föld kapu) vagy Szfinxek kapuja belső oldalát szfinxeket ábrázoló szobrok díszítették.

1 of 14

Hattuszasztól kb. 2 km-re található Yazılıkaya („Feliratos szikla”). A területet már az i. e. 3. évezredben is látogatták és IV. Tudhalijasz király uralkodása idején domborművekkel díszítették. Két helyiségből áll, az egyik az uralkodó temetkezési helye lehetett. A másik helyiségben tarthatták a tavaszünnepet, amikor ünnepélyes külsőségek között kérték a természet isteneit, hogy kedvező legyen az időjárás és jó a termés. A sziklaszentély mindkét helyiségét sziklákba vájt lapos domborművekkel díszítették. Istenek és istennők sorát vésték a sziklába. Az egyik sor élén Teszub viharisten, a másikon Hebat napistennő alakja ismerhető fel. Itt látható Tudhaliyasz király domborműve is (Sharruma istenség védelme alatt, uralkodói jelképekkel ellátva ábrázolják), valamint a kard formájú ember-állat figura, a „Kard isten”.

A nagy csarnok bal oldali felén főleg férfi istenek, jobb oldalon istennők sorakoznak. Az istenek az őket megkülönböztető jegyeket viselik (pl. szarvakkal ellátott fejfedő), és nagyobbak a többi alakhoz képest. A kis csarnokban látható a tizenkettők domborműve, valamennyien azonos öltözékben menetelnek. A yazılıkayai sziklaszentélyben összesen több mint 70 istenábrázolással díszítették a sziklafalakat.

1 of 14

Gyalogosan, meg-megállva jártuk be az egyes helyszíneket. Érkezésünkkor szinte a semmiből bukkantak fel a sziklatömbök mögül a „kőfaragó” mesterek, akik apró, szépen megmunkált tárgyaikkal (a sziklába vésett domborművek és szobrok kicsinyített másaival) teletömött zsebükből kínálgatták portékájukat. Ennek a kínálatnak egyszerűen nem lehetett ellenállni! Némi alkudozást követően messzemenően a legszebb és legjobb árban lévő darabokhoz juthattunk hozzá. Így tettem szert én is néhány csodás kis alkotásra és egy kedves barátra Musztafa, a kőfaragó személyében. Néha elmeséli, épp milyen alkotáson dolgozik. Megvitatjuk az élet ügyes-bajos dolgait és egyetértünk abban, hogy művészetből manapság (is) bizony elég nehéz megélni…

A romjaiban is lenyűgöző, hatalmas és erős birodalom történelmi emlékei között sétálni, az ámulatba ejtő alkotásokban gyönyörködni – megemlékezve a régiekről és minden dolgok mulandóságáról, mindannyiunk számára felejthetetlen élmény volt.

Hattuszaszt 1986-ban vették fel a UNESCO Világörökség listájára. 1988-ban a török hatóságok a romvárost Nemzeti Történelmi Parknak nyilvánították. 2001-ben a területen talált és jelenleg az Anatóliai Civilizációk Múzeumában őrzött több mint 30 000 ékírásos agyagtáblát és táblatöredéket felvették ’A világ emlékezete’ program (UNESCO) keretében védendő értékek sorába. (Forrás: (Wikipédia)

Küzmös Enikő / Türkinfo