ZÜLFÜ LIVANELI: LEYLA HÁZA

A hetvenes években bebörtönzött török író, Zülfü Livaneli második magyarul megjelent regénye, a Leyla háza egy oszmán pasa unokájának tragédiája. De bűnös-e, aki egy ilyen helyzetben erős akar maradni? És hogy lehet tovább élni, ha minden odalett? Részlet a Napkút Kiadónál megjelenő regényből Pál Laura fordításában.

Leyla, Roxy és Ali Yekta Bey belépnek az életembe

Isztambulban a legtöbb ember nyáron szereti a Boszporuszt, én azonban a téli arcáért rajongok. Sokszor elnézem a hóesésben üvegzöld színűvé váló vizét, a partra vont sárga, piros, kék színű ladikokon megült havat, az élelem után kutató sirályokat.

Meg a város két oldala között ingázó kis motoros hajókat.

Egy téli napon, amikor semmi dolgom nem akadt, beszálltam az egyik kishajóba és átutaztam a túlsó partra, aztán visszajöttem.

Aznap a köd fehér tüllfátyolként borult Isztambulra. A homályos sziluettű csónakok bölcsőként ringatóztak a tengeren. Magamba szívtam a sós víztől elnehezült vastag horgonykötelek illatát, melyekkel a csónakokat a kikötői cölöpökhöz rögzítették, hallgattam az ide-oda lengő bárkák recsegő hangját. Ahogy a kötél megfeszült, szanaszét fröcsköltek a vízcseppek.

Néhány utas a kikötőben a sárga, piros, zöld színű műanyag vödrökben fickándozó halak közül válogatott. Az egyik halászbárkában halat sütött egy férfi, megállás nélkül kiabálva, hogy „halas szendvicset, halas szendvicset tessék!” A halas vödrök mellett valósággal burjánzott a zöld: fejes saláták, fodros saláták, rukkolák halmai, aztán még citromok, retkek…

Csípős hideg volt és fújt a szél.

A korán érkező utasok letelepedtek a kis motoros hajóban. Egy bajuszos, beesett arcú férfi a szél elől a markába rejtett cigarettáját szívta; mintha valami bűnt próbálna leplezni. Mellette egy hatalmas fekete szemű, elnyűtt arcú nő ült szorosan hozzá bújva; a vonásain látszott, hogy valaha nagyon szép lehetett, fejét gyengéden a férfi vállára hajtotta. Úgy hatott ez a kis mozdulat, akár az életük szimbóluma: ebben a kemény társadalomban egy oltalmat kereső nő és egy oltalmazó férfi.

Három lapátkezű siheder a hidegben összebújva susmorgott. A széles vállukat meggörnyesztő fáradtság elárulta, hogy kemény fizikai munkát végeznek; keleti fiatalok voltak valamennyien.

A regényrészlet folytatása

A Leyla háza a Napkút Kiadónál jelenik meg hamarosan Pál Laura fordításában.

---