Még nagyon fiatal, mégis ezreknek ad reményt

Merve Akpınar 13 éves lányka. Iskolába jár és sportol. Azt mondhatnánk: ez a dolga egy fiatal lánynak. Miért beszél róla mégis egész Törökország?

Pár hete Merve és csapata, a kézilabda szövetség támogatásával, Şanlıurfa tartományból Ankarába érkezett. A sportpályán kapták mikrofonvégre. Bemutatkozott és elmondta hogyan kezdte, hogyan jutott a fővárosig.

Én akkor figyeltem fel történetére, amikor egy kommentáló ezt írta a fényképe alá: „Egy nőnek mindenhol nehéz bizonyítania. Egy Anatóliában élő nőnek majdnem lehetetlen.” Higgyék el kedves olvasók! Önök el sem tudják képzelni – tisztelet a kevés kivételnek -, hogy milyen nehéz és reménytelen a sorsa az anatóliai falvak lakosainak, különösen a nőknek, lányoknak. Nézzék csak meg azt a rövidfilmet, amiben nyilatkozik Merve! Ő maga is alig tudja visszatartani könnyeit, és mi nézők is.

Nagyon sokszor vágták a fejéhez: te lány vagy, mit keresel a fiúk között, hogyan vetkőzhet le egy lány sortra és pólóra, hogyan játszhatna a fiúkkal együtt. Ő nem foglalkozott az előítéletekkel, mert bizonyítani szeretett volna, és nagyon szerette a kézilabdát.

Tanáruk a poros földön, saját maga rajzolta meg a vonalakat, és kezdte tanítani a fiúkat. Merve is szeretett volna sportolni már ötödikes korában, de gyengébb volt a többieknél, nem játszhatott. Egy barátja – aki már a csapat tagja volt – féltékenységet ébresztett benne, így összeszedte magát és hatodikban már bevették a csapatba. Továbbra is kapta a bírálatokat, ám akkor elhatározta: „Meg fogom változtatni a falubeli lányok sorsát. Tanulni is fogok, saját magam fogom eltartani a magam megkereste fizetésből, és mellette sportolni is fogok. El fogom söpörni az előítéleteket. Azóta sportolok folyamatosan, és nem is tervezem feladni.”

Forrás: DHA

Azt is elmesélte, hogy kedvenc időtöltése a sporton kívül az olvasás. Legutóbb az Anna Karaninát olvasta. A meccsekre autóbusszal járnak, és a hosszú utazások alatt a könyvek nélkül unatkozna. Az olvasást élvezi is, az idő is gyorsabban telik így.

Korábbi bírálói már dicsérik: nagyon ügyes vagy, nagyon sokat fejlődtél – mondják neki. Sőt hallja, amikor más családok azt mondják lányaiknak, hogy vegyenek róla példát, arról, aki küzd és sikeres lett.

Dicsérte az ankarai pályák színvonalát. Otthon porzik alattuk a talaj, tele a cipőjük földdel. A terület klímája miatt pedig ömlik róluk a verejték. Úgy érzi, itt árnyék és hűvös van, otthon pedig perzselő napsütés. „Nem panaszként mondom – tette hozzá rögtön -, de kénytelen vagyok összehasonlítani a két pályát.”

Végül köszönetet mondott bátyjának és édesapjának, mert azok mindig támogatták őt. Reméli, hogy ezt a támogatást meg tudja hálálni, és önmagának és országának is bizonyíthat. Három dologról álmodik: az első, hogy agysebész lehessen, a második, hogy jó sportoló lehessen, a harmadik, hogy rendőr legyen.

Mindezeket Merve először a DHA hírügynökség riporterének mesélte el.  A riportot követően azonban számtalan helyről érkezett biztatás és támogatás.

Hamarosan a Twitter legnézettebb videói közé tartozott a rövid beszélgetés. Több sportegyesület – köztük a legnagyobbak – tették közzé a vele készült rövid riportot. Sőt, a török énekes sztár, Hadise is megosztotta videóját. És mire lehetne büszkébb egy fiatal lány?

A kislány elsősorban a riporternőnek,  aki az izgalmas ankarai kalandjukat megosztotta másokkal, köszönte meg, mert úgy véli akár saját, akár mások sorsát is megváltoztathatja ez az első közzététel.

Zárómondatként álljon még itt az, amit szintén ő mondott és oly szívet melengető, hogy nem szabad elfelejtenünk: „Én nem csak Merve vagyok. Én az a Fatma is vagyok, aki Çukurovában gyapotot gyűjt, meg az a Şemsi vagyok, aki Harranban él, és az a Tuğba is vagyok, aki mogyorót szed a Fekete-tengernél.”

Forrás: sozcu.com.tr

Erdem Éva – Türkinfo