Több mint kétszáz embert vettek őrizetbe Isztambulban május elsején, amikor a demonstrálók a rendőrségi tilalom ellenére megpróbáltak a Taksim térre vonulni – írja a SkyNews.
A hatóságok már a délelőtti órákban lezárták a városközpontot, felfüggesztették a tömegközlekedést, és megnövelt rendőri jelenléttel igyekeztek megakadályozni a tiltakozásokat. Bár a tér évek óta le van zárva a május elsejei rendezvények előtt, idén is sokan dacolni próbáltak a tilalommal, köztük olyanok is, akik a közelmúlt politikai eseményei ellen is demonstráltak.
Tizenegy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Törökországban Kaj Joakim Medin svéd újságírót Recep Tayyip Erdogan elnök megsértése miatt, írja a Guardian. Hiába a felfüggesztett, a negyvenéves Medin továbbra is őrizetben marad, mert újabb bírósági eljárás vár rá, amiben terrorszervezetben való részvétellel gyanúsítják. Ennek a tárgyalásnak még ki sem tűzték az időpontját, ha elítélik, kilenc évet is kaphat. A szerdai ítélethirdetésen csak online jelenhetett meg Medin, aki hosszan sorolta hogyan sérültek a jogai az eljárás során.
İstanbul’un Rengi: Erguvan (Isztambul színei: a júdásfa) című dokumentumfilmet osztjuk meg olvasóinkkal.
Kollégánk cikkében olvashatnak a fáról, mely megfesti a várost április-májusban. Ebben a filmben pedig láthatnak hozzá rengeteg pillanatképet, illetve olyan művészi alkotásokat, melyet a virágba borult fa inspriált.
A borítóképen látható miniatúra Gülçin Anmaç műve.
„A most kezdődő kétnapos budapesti tárgyalások jó reményt adnak arra, hogy új szintre tudjuk emelni magyar-türk kulturális, felsőoktatási és innovációs együttműködést” – mondta az első alkalommal megszervezett Magyar-Türk Kulturális, Felsőoktatási és Innovációs csúcstalálkozó előtt a kulturális és innovációs miniszter.
A rendezvényen Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország és Üzbegisztán kormányának kormányának illetékesei kaptak meghívást, akik hétfőn a felsőoktatás és az innováció, kedden a kultúra kérdéseit érintik. Hankó Balázs szerint a magyar-türk kulturális kapcsolatok hosszú időre nyúlnak vissza, és ez a több mint ezer év szükségessé és indokolttá tette, hogy első alkalommal megtartsák a magyar és a türk nemzetek kulturális, felsőoktatási és tudományos-innovációs csúcstalálkozóját.
„Különösen fontos, hogy olyan együttműködések legyenek, amelyek a nemzeti identitást erősítik. A türk államokkal jelenleg 517 egyetemi együttműködés van folyamatban, ezeket szeretnénk tovább erősíteni. Célunk, hogy az a több mint 1600 diák, aki a türk államokból Magyarországon tanul, még inkább a műszaki, természettudományos, mérnöki, informatikai területen lenne jelen, és erősítené a magyar gazdaság és tudomány pozícióit a türk államokban a közös, illetve a dupla diplomás képzések segítségével”
Az isztambuli földrengés után leomlott bizánci faldarab mutatja a rengés erejét / Fotó: Anadolu via AFP
Szantorini után két bő két hónappal, e hét közepén a magyar utazók körében is rendkívül népszerű újabb területen, Isztambulban rengett a föld, pánikot okozva a metropoliszban élők körében. A nyaralási főszezon előtt érdekes írást közölt egy német turisztikai portál a földrengések által különösen veszélyeztetett nyaralóhelyekről.
Néhány népszerű utazási célpontban, legutóbb a török metropoliszban, Isztambulban keltett pánikot földrengés, a legerősebb hullám 6,2-es volt, epicentruma az Isztambul melletti Márvány-tengerben volt – idézi fel a Reisereporter.
Az isztambuliakat megrémítő földrengés erejére jellemző, hogy a környező tartományokban is érezhető volt, sőt, egészen a Török Riviéráig, valamint Görögország északi részéig és Bulgáriáig is kisugárzott.
Török sajtóértesülések szerint több mint kétszázan sérültek meg, ami viszonylag kis szám a csaknem 20 milliós metropolisz körüli sűrűn lakott régióban.
A törökök már pontosan tudják, milyen egy igazán erős földrengés: a 2023 februárjában Törökországot és Szíriát sújtó természeti katasztrófa tízezrek halálát okozta, és a tudósok már jó ideje újabb pusztító földrengést jeleznek előre az Isztambul körüli régióban.
A terület alatt futó tektonikus lemezek ugyanis bármikor eltolódhatnak, és a prognózisok szerint egy 7-es vagy annál nagyobb erősségű földrengésbt okozhatnak.
Kiemelten földrengésveszélyes európai nyaralóhelyek
Isztambul nem igazán tekinthető földrengésbiztosnak, ezt jó tudni, de tegyük hozzá, az is igaz, hogy természeti csapások lényegében bárhol és bármikor előfordulhatnak földrengés, áradás, cunami, vulkánkitörés, villámárvizek és egyebek formájában.
Törökországban azonban nem véletlen, hogy súlyos földrengések történnek – hangsúlyozza a német turisztikai portál, rámutatva, hogy az úgynevezett eurázsiai lemez és az afrikai lemez ott találkozik, és az anatóliai és az égei-tengeri mikrolemez egymásnak sodródik.
Ez pedig konkrétan érinti az Antalya turisztikai központ körüli régiókat és az égei-tengeri török üdülőterületeket is.
Törökország az ötödik helyen szerepel az 1900 és 2021 között regisztrált 170 földrengéssel, a Statista weboldal globális rangsorára hivatkozó elemzés megemlíti a listában a különösen gyakori földrengések révén ugyancsak szereplő másik népszerű európai turisztikai fellegvárat, Görögországot is.
Folytatódik török sorozatunk: Behçet Çelik prózája Schmidt Szonja Emese fordításában.
Hát ott vannak. Csaknem fél évszázad eltelt közben, de ott vannak, ahol hagytam őket. És bár lehet, hogy most kurd dalok szólnak a kazettaárusnál, a hangvétel mit sem változott, az énekes hangja ugyanolyan meggyötört; a mozgópulton az ingek zsebén már nincs ceruzatartó, szűkebb fazonúak, de árnyalataik mégis jól kiemelik az őket viselő emberek sárga, sötét arcának gondterheltségét; a gyümölcsöket vastag por lepi, az eladó nyilván azt mondta magában, hogy mit számít, ha letörli őket, nem azért, mert azt gondolja, hogy így természetesebbnek hatnak, hanem mert már rég megtanulta, hogy ha letörölné, nem jutna semmivel sem több időhöz ahhoz képest, mint ha nem törli le; a minibusz mellett az utasterelő rikoltozása is csak megszokás, nem jókedvében vagy bánatában kiabál; a sofőröknek láthatóan elegük van abból, hogy ugyanazokat a poénokat sütik el; a srác, akinek kilóg az inge a nadrágjából, mindjárt felugrik a buszra a lány után, akit kinézett magának, gerjedelme nem csillapodik, bármelyik pillanatban egy nagymellű nő felé veheti az irányt; a szürkészöld öltönyt viselő férfi táskájában nincs semmi fontos irat, talán egy tojás van benne, amit reggel főzött, esetleg egy fogkefe vagy fésű, szeretné, hogy komolyan vegye az ismerőse, akivel találkozni fog, habár tudja, hogy nem fogja, de az is lehet, hogy más is ott lesz vele, legalább gondolja azt az a valaki, hogy valami fontos személyiséggel van dolga, még valami munkalehetőség is adódhat abból, ha megismerkedik ezzel a kérdéses férfival; a nagymellű nő, akit kisvártatva megkíván az imént említett fiú, elég trehányul vitte fel a sminkjét, azt gondolhatta – mint hogy gondolja már jó ideje –, „Éveken át odafigyeltem rá, aztán mire mentem vele”, még becsülném is érte, hogy nem hagyott fel vele teljesen azonnal, ha biztos lennék abban, hogy kacéran elmosolyodik egy pillanatra, amikor a tükörbe néz; felújították a több emeletes áruház homlokzatát, pedig ha tudnák, belülről rohad az épület.
Ha tudnák, hogy vártam valamire, magam sem tudom, mire, talán egy különleges napra, hogy lássam őket azután, hogy visszajöttem, ha tudnák, hogy ma, mikor végre összeszedtem az erőt, hogy közéjük vegyüljek, ellógtam a munkából – mit számít egy olyan munka, amiből ellógva senki nem veszít semmit –, ha tudnák, hogy különös nyugalom tölt el mindig attól, hogy köztük lehetek – évekkel ezelőtt ők voltak a külvilág, egy másik élet, őket tekintettem a valódi életnek, ők voltak a bizonyítékai a reménykedésemnek, a hitnek, hogy egy nap, a nem messzi jövőben én is, biztosan én is egy leszek közülük –, mi változna, ha tudnák? Talán azt mondanák, hé, itt a megmentőnk? Hát nem azt mondogatta egyre az apám, hogy előbb mentsem meg magamat? Közben meg ő maga tönkretette az életét. Egyáltalán nem haragszom rá, sőt, még szimpatikus is, amit csinált. Amikor esténként megláttam a gyászos képét, legszívesebben azt mondtam volna neki: „Akkor lesz rend a világban, ha mindenki saját magát teszi tönkre.” Ha ki tudnám mondani, akkor nem mondaná, hogy hülyeséget beszélek, és hogy ez a felfogás téves.
A hír hallatán a rajongók meglepődtek, de persze nagyon örülnek.
A dolog „szépséghibája” annyi, hogy a két sztár nem egy közös sorozatot vagy filmet forgat, hanem egy reklámfilmet a török turisztikai hivatal felkérésére. Ezzel együtt magát a reklámot – a tervek szerint – közel annyian fogják majd látni, mint egy nemzetközi szinten is sikeres szériát. A sajtóba kiszivárgott információk szerint ugyanis a kisfilmet szinte minden létező platformara felteszik majd. Ami azt jeleneti, hogy a hagyományos tévéreklámok mellett az interneten, s közösség médiában is sugározni fogják. Az elsődleges célt pedig a külföldi megjelenések jelentik, hiszen a Go Türkiye legfontosabb feladata, hogy külföldön népszerűsítse az országot.
Nyilván nem véletlen, hogy ekkora sztárokat kértek fel, s fizettek meg. Afra népszerűsége Az Aranyifjúnak köszönhetően nemzetközi szinten is az egekbe szökött, Engin pedig olyan, a világ számos pontján kedvelt sorozatokban játszott korábban, mint például a Fatmagül, a Piszkos pénz, tiszta szerelem és A nagykövet lánya. Ráadásul, mint kiderül két reklámfilm készül. Ezek közül az egyiknek lesznek Afra és Engin a főszereplői. A másik páros, akivel forgatnak a szintén nemzetközi sztárnak számító Meryem Uzerli – Kaan Urgancioglu kettős. A kisfilmeket két helyszínen, Isztambulban és Antalyában rögzítik május elején, s ha minden igaz, a reklámok még ebben a hónapban láthatóak is lesznek. Szinte bizonyos, hogy mi is több tévéadón, s az interneten is találkozhatunk majd velük.
Törökországban egyesek úgy vélik, azért van szükség arra, hogy gyorsan leforgassanak néhány reklámfilmet nemzetközileg is ismert sztárokkal, mert a feszült belpolitikai helyzet, a tüntetések és a bojkottok miatt kevesebb turista érkezik az országba. És ha ez nyáron is így lenne, az komoly bevételkiesést jelentene az amúgy is komoly gazdasági problémákkal küzdő országnak.
A sedefkârlıkot Törökországban a szultánok művészetének is nevezik, mivel a leírások szerint két szultán, II. Mehmed és II. Abdulhamid is művelte ezt a mesterséget. A díszítés alapjául szolgáló gyöngyház (törökül sedef) egyes tengeri puhatestűek, főleg kagylók és csigák
Gaziantepi gyöngyház berakásos dobozok
héjából nyert kemény, színjátszó anyag, amelyet az emberiség évezredek óta használ díszítőanyagként. A gyöngyházzal való díszítésnek elsősorban Kelet-Ázsiában, Koreában, Kínában, Japánban, illetve Thaiföldön és Indiában volt nagy hagyománya, ám az Oszmán Birodalomban is igen kedvelt díszítőművészeti ággá vált. Itteni virágkorában, a 17-18. században nem csupán a paloták, vallási- és középületek faajtó- és ablakszárnyait, valamint a bútorokat díszítették ily módon, hanem mindennapos használati tárgyakat, fegyvereket, hangszereket is. Ez a díszítési forma olyan népszerű volt, hogy önálló mesterséggé alakult. Művelői, a sedefkârok igazi művészek, akik fatárgyakat, bútorokat, olykor ékszereket díszítenek gyöngyházzal, ezért érteniük kell az asztalos és az ötvös szakmák fogásaihoz is.
A gyöngyház díszítésnél használt eljárások
Mielőtt megismerkednénk a művészi török gyöngyház díszítésekkel, fontos elkülönítenünk azt a két, gyöngyházat is használó díszítő eljárást, amellyel találkozni fogunk, jelesül a berakást és a vágott mintát vagy mozaikot. A berakás során (törökül kakma) a díszítő anyagból – fa, fém, kő, gyöngyház – kivágott díszítő elemeket egy, a dísztárgy felületén kivájt alapba ragasztják bele, míg a mozaik technika esetében vékony (0,6-3 mm) lemezanyagokból kivágott elemekből egybefüggő lapot állítanak össze, és ezt a lapot az alap felületére ragasztják fel úgy, hogy az alap teljes felületét befedi. A mozaik technika török elnevezése kaplama, azaz „bevonatolás, borítás”, jobban tükrözi az eljárás lényegét, mint a magyar név. (Magyarul sokszor mind a két eljárást intarziának hívjuk, ami zavaró lehet.) Ezen eljárások alkalmazása is meghatározó szempont, amikor a gyöngyház díszítésű fatárgyakat a megmunkálás módja, a felhasznált anyagok és motívumok, valamint a megjelenési helyük szerint iskolákba, típusokba soroljuk.
Az ún. isztambuli stílusban mindkét fentebb említett eljárást alkalmazzák. Az ilyen stílusú tárgyaknál díszítőanyagként elefántcsontot, teknőspáncélt és csontot is használnak a gyöngyház mellett, és kedvelik a geometrikus mintákat. A damaszkuszi stílusra a gyöngyház berakás jellemző. Általában a kevésbé fényes, fehér színű ún. kő gyöngyházat használják, és a berakott mintákat bekalapált ólom-ón huzallal keretezik (A ma Gaziantep régióban készülő művek jórészt ehhez az iskolához tartoznak). A bútorokon megjelenő bécsi stílust a színes gyöngyház- és teknőspáncél mozaikok, illetve a Boulle stílus védjegyének számító fémrátétek jellemzik. A jeruzsálemi stílust nem bútorok vagy használati tárgyak képviselik, hanem apró, gyöngyházból faragott, csipkeszerű, épületeket ábrázoló makettek, vagy állati, növényi motívumokkal díszített reliefek.
A gyöngyház díszítéshez használt anyagok
Egy-egy tárgy felületén többféle díszítőtechnika is jelen lehet, ezért a berakásos és mozaik eljárások során alapként és díszítőelemként is többféle anyagot használhatnak. A török gyöngyház díszítés hagyományos művészete, a sedefkârlık fát használ alapként. Berakás esetében, hogy a vésés, a fészkek kivájása egyszerűbb legyen, fiatal vagy puhább fákat, leginkább hársat alkalmaznak alapként (sötét színe miatt a keményebb diófa is kedvelt), ám a fa – főleg a mozaik eljárás során – megjelenhet díszítőelemként is; ilyenkor eltérő színű fákat (ébenfa, rózsafa, mahagóni stb.) használnak, hogy a kívánt minta kontrasztos legyen.
A gyöngyház berakáshoz és mozaikhoz a sedefkâr, vagyis a gyöngyház díszítés mestere különböző színű és típusú gyöngyházakat vesz igénybe. A leggyakrabban használt fehér gyöngyház több árnyalatú – rózsaszín, világoskék, sárgás – is lehet, míg az ún. arusec gyöngyház világos rózsaszín, kék és zöld tónusú. A szemetes gyöngyház sötét színű és több mintát, rajzolatot tartalmaz. A kő gyöngyház a fehér gyöngyház mattabb változata. A gyöngyház berakásos munkákon a gyöngyház mellett berakásként megjelenhet a csont, az elefántcsont, a teknőspáncél stb., és bizonyos típusok esetében, mint a ma is népszerű gaziantepi daraboknál, a gyöngyház berakást egy fémhuzal keretezi.
Hogyan készül?
A gyöngyház berakás első lépéseként a kiszárított faalapra felrajzolják a kidolgozandó mintát, majd kivésik a körvonalakat. Egyes típusoknál, így a damaszkuszi iskola darabjainál vagy a Gaziantepben készült tárgyak esetében az ily módon kivésett csatornákba 1 mm átmérőjű fémhuzalokat (ólom-ón, réz, ezüst) kalapálnak, ezzel keretezik a gyöngyház berakásokat. Ezután vésővel kivájják a megrajzolt részeket, és kialakítják az 1-2 mm mély ún. fészkeket, amelyekbe az ugyanolyan formájúra kialakított gyöngyház berakások kerülnek majd.
Kündekârival és gyöngyház berakással készült díszítés az eminönüi Yeni dzsámiban
A berakások a gyöngyházból kivágott, megfelelő méretű polírozott lapocskákból készülnek, amelyekből egy előre megrajzolt, és rájuk ragasztott sablon segítségével lombfűrésszel vagy ékszerfűrésszel kivágják az alapba beilleszteni kívánt formákat, majd lecsiszolják a darabok széleit. A formára alakított gyöngyház berakásokat gyöngyházpor és tojásfehérje elegyéből készült ragasztóval illesztik a kivésett fészkekbe, aztán hagyják megszáradni. Száradás után a berakás szintbe munkálása következik, ez csiszolással történik. A kész felületet fényesítik, lakkozzák. Ha a fa felületét sötétíteni akarják, bekenik olívaolajjal, majd megégetik.
A gyöngyház díszítésnél használt másik eljárás, a mozaik esetében a faalapra vésés, süllyesztés nélkül ragasztják fel az előre megrajzolt motívum szerint kivágott gyöngyház (és legtöbbször fa) lapocskákat, majd száradás után itt is egyenletesre csiszolják és lakkozzák a felületet.
Egy-egy tárgy, bútor felületén mindkét eljárás jelen lehet, és természetesen a gyöngyház díszítés más művészi, kézműves technikák mellett is megjelenhet. Régebbi török épületek ajtó- és ablakszárnyainál megfigyelhetjük, hogy a gyöngyház berakás a kündekâri faragásba olvad, és a gyöngyház díszítésű ékszerek esetében is láthatjuk, hogy a berakást egy másik díszítési technika, mondjuk a filigrán (törökül telkâri) egészíti ki.
A gyöngyház díszítés története az Oszmán Birodalomban és Törökországban
Bár a gyöngyházzal való díszítésre már az ókori sumer leletekben is találunk példákat, a Kelet-Ázsiában az első évezred derekán is létező (az első fennmaradt darabok a kínai Tang-dinasztia idejéből származnak) és művészi szinten alkalmazott berakásos és mozaikos technikát – gondoljunk itt a koreai vagy a kínai gyöngyház berakásos, lakkozott tárgyakra – a török törzsek hozhatták magukkal Anatóliába.
Az edirnei Beyazit dzsámi ajtaja
Az Oszmán Birodalomban a gyöngyház díszítés alkalmazásának legrégebbi, máig fennmaradt emléke a 15. században épült edirnei Beyazit dzsámi ajtószárnyain látható geometrikus, gyöngyház berakásos díszítés. Egy, a Topkapi Palota Múzeum levéltárában található 1505-ös kincstári könyv tételeiből tudjuk, hogy a 16. század elején már sok gyöngyházzal díszített tárgy volt a palotában, sőt a Raht Hazinesire (a palota ezen részében tárolták a nyergeket és hámokat) vonatkozó defterek is említenek gyöngyház díszítésű nyeregkészleteket. A törökországi múzeumok számos csodálatosan kidolgozott, geometrikus illetve természeti motívumokkal, gyöngyház és elefántcsont berakással díszített fatárgyat őriznek: Korán-tartókat, írókészleteket, dobozokat, ládákat. Ezeken a tárgyakon is megfigyelhető, hogy a gyöngyház éppen ebben az időszakban kezdte fokozatosan felváltani az elefántcsontot.
A gyöngyház díszítésű tárgyak másik csoportját a különböző bútorok, berendezési tárgyak, és az egyes épületek elemei – ajtó- és ablakszárnyak, szószékek képezik. Ezekre is sok 16. századi példát találunk a palotákban és vallási épületekben, így például II. Szelim szultán türbéjének gyöngyház berakásos, geometriai mintázatú ajtaját Isztambulban, az üsküdari Mirimah dzsámi ajtó- és ablakszárnyait, az isztambuli Süleymaniye dzsámi ajtó- és ablakszárnyait, vagy a Topkapi palotában III. Murád szultán hálószobájának az ajtaját.
A 17-18. század a gyöngyház díszítés művészetének fénykorát jelentette az Oszmán Birodalomban. A geometrikus formák mellett egyre nagyobb szerephez jutottak a növényi motívumok. Használati tárgyak sokaságát, fapapucsokat, tükröket, fegyvereket, sakktáblákat stb. díszítettek ily módon. A gyöngyház díszítésre olyan nagy volt az igény, hogy a szultáni palotában külön műhelyek is működtek. A kor nagy
Kündekârival és gyöngyház berakással készült díszítés az isztambuli Süleymaniye dzsámiban
építészei, mint a 16. században alkotó Sinan mester, vagy tanítványa, a Kékmecsetet építő és a Sedefkâr nevet viselő Mehmed Ağa, (Mehmet Ağa életéről Bülent Sapankaya írt regényt Sedefkâr címen), illetve Dalgıç Ahmed szintén értettek a gyöngyházzal való díszítés mesterségéhez, amit a Hassa Mimarları Ocağıban (Udvari Építész Céh) tanultak ki az építészet mellett. A palotán kívül is sok gyöngyház díszítéssel foglalkozó műhely létezett, Evliya Çelebi leírása szerint IV. Murád szultán idején Isztambulban 100 műhely 500 embert foglalkoztatott.
A sedefkârlık virágkorának legszebb alkotásai közé tartozik többek között IV. Murád trónja, amit a szultán a bagdadi hadjárata során használt, a Kékmecset és a Yeni dzsámi ablak- és ajtószárnyainak díszítése, a Topkapı palota, illetve a Revan (Jereván) és a Bagdad pavilon ajtószárnyai és bútorai, III. Mehmed türbéjének ajtaja (ez Dalgıç Ahmed munkája), I. Ahmed szultán diófa trónja (Sedefkâr Mehmed Ağa munkája), valamint annak a III. vagy IV. Mehmed uralkodása alatt épült szultáni hajónak a díszítései, amely ma a Tengerészeti Múzeumban (Deniz Müzesi) látható.
A 19. és 20. század alkotásain szembetűnő nyugati hatás tükröződik. Az európai barokk és rokokó stílus befolyásolta az építészetet, amely kevesebb fát használt, és csökkent a gyöngyház díszítésű berendezések száma is, de továbbra is sok
Részlet I. Ahmed szultán gyöngyház és drágakő berakásos diófa trónjából.
használati tárgy, hangszer, fegyvertok, sétapálca, tükörkeret stb. készült gyöngyház díszítéssel. II. Abdulhamid szultán műhelyt is alapított a Yıldız palotában, ahol szintén számos gyöngyház díszítésű munka született. A Sedefhanéban maga a szultán is alkotott, és szintén ebben a műhelyben dolgozott a 20. század első felének legjelentősebb sedefkârja, Vâsıf mester, aki 1936-tól haláláig a Képzőművészeti Akadémián oktatta a gyöngyház berakás művészetét. Az ő munkája többek között a Topkapı palotában található Szent Palást pavilonjának ajtaja.
Napjainkban szerencsére ismét nagyobb érdeklődés mutatkozik a szakma és a gyöngyház díszítésű termékek iránt. Gaziantepben az 1960-as évek óta egyre több műhely működik, mára a számuk meghaladta az ötvenet. Az itteni mesterek egyaránt használják a geometrikus, növényi, kalligrafikus, barokk vagy éppen arabeszk motívumokat, és az előállított tárgyak is igen sokfélék. Gaziantep mellett Kahramanmaraş, Adıyaman környékén szintén sok mestert találunk, de a nagyobb városokban, így Isztambulban (pl. a turistáknak kötelező Fatih negyedben) és Burszában is akadnak műhelyek. A hagyományos mester-tanonc forma mellett ma már egyre több állami intézmény indít sedefkâr képzést, sőt, Nevşehirben 2020 óta kimondottan nőknek oktatják a mesterséget.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
