A somogyiak jövő csütörtökön játsszák a törökországi visszavágót.
A Fino Kaposvár az első két játszmát nagy meglepetésre megnyerte, végül azonban 3-2-re kikapott a török Galatasaray csapatától a férfi röplabda CEV Kupa második fordulójának első, keddi mérkőzésén. A somogyiak jövő csütörtökön játsszák a törökországi visszavágót.
https://kaposvarvolley.hu/
A Bajnokok Ligája selejtezőjéből átkerült magyar csapat az előző fordulóban az északmacedón Strumicát aranyszettel búcsúztatta, ezúttal pedig egy igazi sztáregyüttes várt rá. A Galatasaray egy idénnyel korábban a Pénzügyőrrel találkozott, akkor Budapesten 3-1-re, otthon pedig 3-0-ra nyert. A törökök legnagyobb sztárja a franciák kétszeres olimpiai bajnoka, Jean Patry, rajta és a török válogatott játékosokon kívül olasz, bolgár és brazil légióst is foglalkoztatnak.
Az Altay Mehmet Gökbilgin által gondosan őrzött, kezelt levelek, levelezőlapok, képeslapok, újságcikkek és hivatalos dokumentumok nagyon gazdag képet tártak fel előttünk az 1936–1981 közötti évekről, és turkológusként, történészként meghatódottan, sokszor együttérzően olvastuk el nagy elődeink sorait, akiknek mai viszonyainkhoz képest jóval több nehézséggel kellett szembesülniük munkájuk során. M. Tayyib Gökbilgin aktív évei során számos magyarországi és emigráns magyar tudóssal és köznapi emberrel levelezett. Végül a levelek szakmai szempontok szerinti válogatása mellett döntöttünk, így a hat vastag aktát kitevő levelezés – melyek értelemszerűen csak a magyar fél által írt postai küldeményeket tartalmazzák – tudományos és kulturális kapcsolatok szempontjából informatív darabjai kerültek be a könyvbe.
Jelen kötettel a célunk egy korpusz kivonatos bemutatása, melyből nyomon követhetővé válnak a levelezők közötti tudományos kapcsolatok, az aktuális szakmai kérdések, témák, és a két ország közötti kulturális kapcsolatok alakulása, a politikai háttér – erről bővebben olvashatnak Papp Sándor a levelezést tételről tételre nyomon követő, részletes elemzésében és Kutse Altın elméleti tanulmányában.
A kötet nagy részét kitevő, 177 tételből álló levelezés után szerepelnek azoknak a török nyelvű jelentéseknek a fordításai, melyeket M. Tayyib Gökbilgin magyarországi utazásait követően készített a török hatóságok számára.
A kéziratok után egy válogatást közlünk azokból a napilap- és újságcikkekből, melyek a korabeli magyar sajtóban jelentek meg M. Tayyib Gökbilgin magyarországi látogatásai kapcsán. Ezek a dokumentumok szintén a Gökbilgin-magángyűjtemény részét képezik, ahogyan azok a családi és baráti fényképek is, melyek a kötet végén kaptak helyet.
Több mint négy év börtönbüntetésre ítélték a tavaly decemberben a játékvezetőt megtámadó Faruk Kocát, a török labdarúgó-bajnokságban szereplő Ankaragücü klubjának volt elnökét.
Az állami hírügynökség, az Anadolu hétfőn számolt be az ítéletről, hozzátéve, hogy az incidensben ugyancsak résztvevő további három személyre szintén különböző mértékű börtönbüntetést szabott ki a bíróság. Koca három év hét hónapot azért kapott, mert sérüléseket okozott a bírónak, további hat hónapra pedig fenyegetőzés miatt ítélték el. Egy másik bűncselekményért öt hónap felfüggesztett börtönbüntetést is kiszabtak rá.
Az eset majdnem egy évvel ezelőtt, az 1-1-re végződött Ankaragücü-Rizespor meccsen történt. Koca a lefújás után berohant a pályára és megütötte Halil Umut Meler bírót, aki a földre esett, ahol többen megrugdosták. A játékvezető szemsérüléssel került kórházba, de állapota nem volt súlyos.
A klubelnök haragját az váltotta ki, hogy a Mocsi Attilát is foglalkoztató Rizespor a hosszabbítás hetedik percében egyenlített. A magyar védő azon a meccsen nem volt ott a Rizespor keretében.
A klubelnöki posztról aztán lemondó Kocát a török szövetség később életre szóló eltiltással sújtotta.
Annyira elszállt a vaj ára Oroszországban, hogy napi gondot okoz a lopása. Ezért sürgősen vajat vásárol az orosz kormány Törökországtól és az Egyesült Arab Emírségektől – írja a Reuters.
Jelenleg a vaj ára 34 százalékkal magasabb mint tavaly Oroszországban, ahol az infláció mindinkább próbára teszi a lakosság türelmét – számol be a Reuters. Sok szakértő szerint a tavalyi tojásválság megismétlődése fenyeget: akkor is jelentős mennyiségű importtal sikerült csak túljutni az inflációs krízisen, amely azért alakult ki, mert Putyin mindent alárendel a hadigazdaságnak az ukrajnai háború miatt.
A legjobb minőségű hazai vaj, a Breszt Litovszk csaknem 240 rubelbe (mai árfolyamon közel 1000 forint) kerül, ezért a kormány tárgyalásokba kezdett a hazai tejtermelőkkel, hogy megpróbálja kezelni a problémát. A hatalmas területű ország mindig is importált vajat: körülbelül a fogyasztás egynegyede függ ettől, de ez a mostani vásárlás Törökországban és az Egyesült Arab Emírségekben más: hiány van olcsó vajból.
Miért alakult ki hiány? Mert olyan tradicionális szállítók mint Új-Zéland és a latin-amerikai országok felfüggesztették az exportot Oroszországba az ukrajnai háború okozta szankciók miatt. Az orosz kormány éppen ezért folyamatosan keresi az új szállítókat: India, Irán és főként Fehéroroszország. Ehhez csatlakozik most Törökország és az Egyesült Arab Emírségek.
Az orosz kormánynak fejtörést okoz, hogy a dinamikusan növekvő sajt- és fagylaltgyártás elvonja a nyersanyagot a vajpiactól, ahol emiatt gyorsan emelkednek az árak.
A vásárlók értetlenek és dühösek
A Dairy News tudósítója megkérdezett egy vásárlót Moszkvában, hogy mit gondol a vaj árának növekedéséről? A válasz ez volt: ”Nagyon drágává vált. Érthetetlen, hogy miért?!”
Putyin esküdözik, hogy Oroszország képes úgy háborúzni Ukrajnában, hogy a lakosság életszínvonala ezt nem érzi meg, de a valóság erre mindinkább rácáfol. Az élelmiszer-infláció mindenkit érint, de elsősorban a szegényebb rétegek érzik meg azt, mert az ő jövedelmükből sokkal többet kell erre költeni.
Putyinnak fontos, hogy megőrizze a népszerűségét, ezért rendelte el a vajimportot Törökországból és az Egyesült Arab Emírségekből. Az első 20 tonnás szállítmány már meg is érkezett Törökországból, ahol a tejtermelés az ország nyugati részére koncentrálódik, amely közel van az ukrajnai hadszíntérhez.
Új kiállítással jelentkezett a csíkszeredai Prisma Fotóklub, amely ezúttal saját tagjainak felvételei mellett a törökországi Vizuális Kultúra és Fotóművészeti Egyesület tagjainak alkotásaiból válogatott. A két testvérklub képein Csíkszereda és Izmir városának, illetve környékének szépségei, látnivalói elevenednek meg.
Első alkalommal jelentkezett közös tárlattal a csíkszeredai Prisma Fotóklub és a törökországi Izmirben működő Vizuális Kultúra és Fotóművészeti Egyesület. A két szervezet az elmúlt évben alakított ki partnerkapcsolatot, melynek során a tagok közös fotózásokon és tárlatokon ismerkednek egymással és cserélik ki tapasztalataikat. A pénteken a csíkszeredai Megyeháza földszinti kiállítótermében pénteken este megnyílt kiállítás a Kultúrák találkozása címet viselte.
Mint a kiállítást megnyitó Túros Eszter művészettörténész fogalmazott, a Prisma fotóklub éves tárlatai „már-már kötelező tarozékai a megyeháza galéria éves kínálatának”.
„Tevékenységük azonban jóval túlmutat a kiállításokon, mint ahogy a jelen kiállítás is több mint a Prima fotóklub éves tárlata. Különlegessége, hogy a helyi anyag kiegészül az törökországi Izmir városát képviselő Vizuális Kultúra és Fotóművészeti Egyesület képeivel és ezzel láthatóan is kezdetét veszi egy olyan szakmai parnerkapcsolat, amelyet a fotózás szerete, az egymás világára, kultúrájára, szakmai tapasztalataira való nyitottság, kíváncsiság hívott életre” – emelte ki a szakember.
Forrás: Anıtkabır – Ankara (fommons.wikimedia.)org
Ezen a napon, november 10-én halt meg 1938-ban a világi Törökország megalapítója, Mustafa Kemal Atatürk. Bár azóta már közel kilencven év telt el, a katonából lett politikus emléke a mai napig meghatározza az általa Törökország fővárosává tett Ankara életét.
Atatürk élt, Atatürk él, Atatürk élni fog – ami egyre kevésbé igaz az idézet eredeti szereplője, Lenin esetében, az pontosan tükrözi a valóságot, ha Mustafa Kemal Atatürkről, a világi török állam megalapítójáról esik szó. Az 1881-ben, a mai Görögország területén lévő Szaloniki közelében született politikus jelenléte leginkább abban a hatmilliósra nőtt Ankarában érezhető, amelyet Kemal Atatürk 1923-ban tett meg az ország fővárosává. Nem csak az egyik dombtetőn lévő hatalmas mauzóleumban, az Anitkabirban, ahol a sírja és az életének szentelt múzeum található, hanem a régi parlamentben is, ahol 1924-1960 között működött a törvényhozás. A ma a Köztársasági Múzeumnak helyet adó épületbe folyamatosan érkeznek a látogatók, s többen, köztük fiatal lányok is megkönnyezik azokat a képeket, amelyek az államfő temetésén készültek.
Kényszerű költözés
Atatürk – ami azt jelenti, hogy a törökök atyja – részben azért költöztette át az egykori Konstantinápolyból, azaz Isztambulból a fővárost, mert az első világháború után, 1918-1924 között Törökország nagy része, így az Oszmán Birodalom központja is brit, francia és olasz megszállás alatt volt, s az idegen hadseregek ellen harcoló, Atatürk vezetése alatt lévő török haderő Anatóliából indulva szerezte vissza az elvesztett területeket. Ankara – régi nevén Angora – pedig Anatólia központi részén fekszik, így logikus lépésnek számít a város „előléptetése”.
A másik, talán még fontosabb indok az volt, hogy Atatürk és hívei tisztában voltak azzal, hogy a szultánok korának befellegzett és az országnak csak akkor van esélye a talpraállásra, ha világi állammá válik. Ehhez pedig szükség volt a múlt eltörlésére: a vallás szerepének csökkentésére, az arabról a latin ábécére való áttérésre, az öltözködés átalakítására – aminek része volt a hagyományos török fejfedő, a fez átmeneti betiltására is – az oktatás új, nyugatias alapokra helyezésére, és a nők jogainak szélesítésére.
Részben a komoly ellenállásba ütközött reformoknak köszönhetően lett Ankara az egyetemek városa, Atatürk éveiben, majd a következő évtizedekben sorra nyíltak meg az új fővárosban a felsőoktatási intézmények. Az új török politikai elit a Nyugat segítségét is igénybe vette: tömegesen érkeztek a szakértők, az 1926-ban életbe lépett polgári törvénykönyv a svájci, a büntetőkódex pedig olasz minta alapján készült el. Az 1934-es választójogi törvény annyira úttörő volt a nők egyenjogúsítása terén, hogy számos európai államot is túlszárnyalt: az 1935-ös választások után a nemzetgyűlésben magasabb volt a képviselőnők aránya, mint a korabeli brit és amerikai törvényhozásban.
A török bestseller-szerző első könyve végre magyarul!
1905 szeptembere: Az angol kém, Avinas Pillai megérkezik az izmiri kikötőbe. Nem sejti még, hogy hamarosan olyan szerelemre lobban Edith Lamarck iránt, mely élete végéig elkíséri.
1919: A görög lányt, Panajotát szenvedély emészti. Meg sem fordul a fejében, hogy szerelme csatlakozni fog az Ízmirbe bevonult görög hadsereghez, és elmegy harcolni Anatóliába.
1926: A nagy izmiri tűzvészből megmenekült Seherezádé némaságba burkolózik. Emlékszik a múltjára, van egy nagy, elmesélésre váró története, egyelőre azonban nem áll készen a beszédre.
Edith, Panajota és Seherezádé… A három nőt szoros kötelék fűzi egymáshoz, amiről azonban csak az indiai kémnek van tudomása. A háttér pedig a bornovai levanteiekkel, az európai negyedben élő görögökkel meg a haynotsbeli örményekkel benépesített, elbűvölő, tovatűnt Szmirna.
Defne Suman második regényében a régi Ízmirt bebarangolva egy elfeledett világ kapuit tárja fel az olvasó előtt.
Rég volt már, amikor egy hajnalon a Bülbül utcai ház kertjében ájultan rám találtak, és megmentettek. Talán egy vagy két éve. Nem tudom. Az idő elveszítette jelentőségét. S bár nem jártam ki elveszett városom rommá lett utcáira, mégis minden elszenvedett fájdalom és veszteség dacára fiatal voltam, és fiatalságom vad erejével kapaszkodtam az életbe, elfogadva, hogy e török család kötelékében, mely habozás nélkül, azonnal a keblére ölelt, immár új névvel folytatódik az életem.
Egy múlt nélküli, elárvult, hangtalan, néma Seherezádé lettem.
„Életteli, érzékletes és finom.” – Elif Shafak
Defne Suman (1974) Isztambulban született. Török szociológus, regényíró, jógaoktató. Eddig kilenc kötete jelent meg. Jelenleg Athén és Isztambul között él felváltva. Magyarul ez az első regénye.
A léghajózás népszerű turisztikai attrakció. Sokak álma válik valóra azzal, amikor a kappadókiai táj vulkánjai és hegyei fölött repülhet. Meltem Özdemnek is ez volt az álma: hogy léghajós lehessen. De fiatal nőként keményen meg kellett küzdeni azért, hogy pilótaként dolgozhasson, ráadásul fejkendőben.
kiemelt kép MMehmet Turgut Kirkgoz : https://www.pexels.com/tr-tr/fotograf/pitoresk-kayalik-arazi-uzerinde-ucan-renkli-hava-balonlari-5865634/
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
