Janicsárok „végnapjai”

A XVII. századi történeti leírásokban több értetlenséggel vegyes csodálkozással említik a keresztény szemtanúk a csaták során szerzett tapasztalataikat az 1600-as évek második felében.

Az első világháború előtt az arabok lakta területek többsége tényleges vagy névleges oszmán uralom alatt állt. Az Oszmán Birodalom szerves részét képezte a mai Szíria, Libanon, Izrael, Jordánia és Irak csakúgy, mint az Arab-félsziget ma Szaúd-Arábiához tartozó széles vörös-tengeri parti sávja csaknem Ádenig.

Az 1870-es évek kemény megpróbáltatásokat hoztak Magyarországra. Óriási, megfizethetetlen adók, korlátlan politikai elnyomás és a császári katonaság bevetésével végrehajtott kegyetlen vallásüldözés jellemzi. 1681-re azonban kiderült: az országot nem lehet az l670-től alkalmazott módszerekkel kormányozni.

A hadjárat célja a törökök politikai és katonai alapelvéhez híven, a már meghódított magyar területek biztonságának újabb várak és területek megszerzése révén való biztosítása a határok további kiterjesztése volt. Tojgun pasa eltérve az 1552-es hadjárat irányától a délnyugati határvonal oly fontos bázisának, mint Kapos, Babócsa és mindenekelőtt Sziget várának elfoglalását kísérelte meg.

Emre Sencer jelen tanulmányában az 1909-es év parlamenti vitáin keresztül ábrázolja a balkáni nacionalizmus formáit a retorikában, emellett azonban e nacionalizmus kifejlődésének okairól és megjelenési formáiról is számot ad.

Az iszlám a 7-14. században Amintegy száz esztendős Omajjád-dinasztia története Moávija trónra kerülésével (661) kezdődött és 750-ig tartott. I. Az Omajjádok uralma E periódus uralkodói még az arab törzsek katonai erejére és a törzsi vezető rétegre támaszkodva kormányozták birodalmukat, az iszlám szabályrendszere, a törzsi tradíciók és a meghódított területek hagyományainak felhasználásával.