Gyakorlati török nyelvtan – II. A nevek ragozása (declinacio)

II. A NEVEK RAGOZÁSA (DECLİNACİO)

7. A főnév (nomen substantivum) A legtöbb egyszerű név egy- és két szótagú. Az utóbbiak közt számos képzett, de ma már csak a nyelvtudomány által megkülönböztethető képzős szavak találhatók, pl. sancak, bayrak, kuşak, karga, stb.

Három szótagú török egyszerű szó kevés van, pl. kelebek, kaburga, araba, stb. A képzett és összetett nevek esetében, a szótőhöz toldalékok járulnak, pl. doğru-luk, yurt-taş, bil-gi, ver-im, gör-üş, stb. A továbbiak ismertetése a szóképzésről szóló fejezetben.

8. A mondatrészek ragjai A névszókhoz járuló ragok határozzák meg a névszó szerepét a mondatban.

9. Az alanyeset (nominativus) A törökben nincs határozott névelő, (magyarban: a, az) a határozatlant — a magyarhoz hasonlóan — az „egy” jelentésű bir szóval fejezi ki. Hogy a bir számnév, vagy határozatlan névelőkén szerepel a mondatban, azt a szórend határozza meg. Pl. határozott: büyük pencere = a nagy ablak, büyük bir pencere = egy (határozatlan) nagy ablak, bir büyük pencere = egy (1 db.) nagy ablak. A főnevek és a névszók szótári alakja megegyezik a (határozott) alanyesettel. (nominativus).

10. A tárgyeset (accusativus) A török nyelv megkülönbözteti a határozott és a határozatlan tárgyat. Ha a tárgy nincs meghatározva, a török névszó alanyesetben áll, tárgyragot nem kap. Ezt a magyarban névelő nélküli fordítással fejezzük ki. Pl. Altın pas tutmaz, aranyat nem fog a rozsda; peynir yiyen su bulur, aki sajtot eszik, vizet talál. Ha a tárgy meghatározott, a mássalhangzóra végződő főnév -ı, (-i, -u -ü,), a magánhangzóra végződők pedig -yı, (-yi, -yu, -yü) ragot kap a szó hangrendje és a magánhangzó illeszkedés szigorú szabályának megfelelően (lásd. 5.A hangrend szabályai). A szó utolsó zöngétlen mássalhangzója a korábban leírtak szerint változik, pl. kapak, kapağı, köpek-köpeği çok-çoğu, pabuç-pabucu, demeç-demeci, kitap-kitabı, makasat-maksadı, renk-rengi stb. Pl. Kurt kurdu yemez, a farkas a farkast nem eszi; çirkin dostu güzel bil, a csúnya barátot szépnek tudd; içmek isteyen kadeyi dordursun, aki inni akar, töltse meg a poharat. A birtokos személyragok után a tárgy mindig határozott. Pl. Ali’nin evini görüyo-rum, Alinak a házát látom. A török nyelvben a tárgyeset ragja megegyezik a birtokos névmás 3. személy ragjával és az értelem dönti el, hogy melyik szerepel a mondatban. Pl. Ali’nin evi, Ali háza (birtokos n.); Evi ve çocukları, görüyor musunuz? Látja-e a házat és a gyerekeket? A tárgyrag az egyéb toldalékok után következik, így pl. a többes szám képzője is megelőzi. Pl. çocuk, gyerek, çocuklar, gyerekek, çocukları, a gyerekeket.

11. A birtokos eset/viszony (genitivus) A birtokos eset ragja mássalhangzóra végződő, magas hangrendű szavak esetében: -in, -ün, a mély hangrendűeknél –ın, -un. A magánhangzóra végződő, magas hangrendű szavak esetében az előbbi ragok és a szó közé -n- kötőhang kerül, tehát: –nin, -nün, illetve a mély hangrendűeknél -nın, -nun. Pl. ev, evin, , yol, yolun, pencere, pencerenin, köprü köprünün stb. A birtokos eset ragjával nem szabad összetéveszteni egy régről megmaradt eszközhatározó toldalékot, mely több igen gyakran használt szóban felbukkan, pl. kış, tél, kışın, télen, yaz, nyár, yazın, nyáron stb.

12. Birtokos személyragok A török nyelvnek ez is olyan sajátossága, mely a magyarhoz hasonlít. Mivel a törökben két magánhangzó nem állhat egymás mellett, ennek megfelelően kétféle személyjel használatos. A birtok jel közvetlen kapcsolódik a birtokhoz. Egyes szám Többes szám 1. személy mássalhangzó után: –m, -im, -ım, -um, -üm -mız, –miz, -muz, -müz, -ımız, -imiz, -umuz, -ümüz 2. személy Mássalhangzó után: –n, -in, -ın, -un, -ün -nız, –niz, -nuz, -nüz, -ınız, -iniz, -unuz, -ünüz 3. személy magánhangzó után: –i, -ı, -u, -ü -sı, -si, -su, -sü –ları, -leri Egyes szám 1. sz. pl. masam, aztalom; canım, lelkem; evim, házam; kuşum, madaram; gözüm, szemem. 2. sz. pl. masan, aztalod; canın, életed; evin, házad; kuşun, madarad; gözün, szemed. 3. sz. pl. canı, élete; evi, háza; kuşu, madara; gözü, szeme. A 3. sz. a magánhangzóra végződő szavak után pl. masası, asztala; memesi, melle; kutusu, doboza; köprüsü, hídja. Néhány mássalhangzóra végződő szó egyes szám 3. személyű birtokos eseténél a szótövet érintő hangzó átvetés következik be, pl. şehir, város, şehri, városa, burun, orr, burnu, orra stb. Egyes szavak rendhagyó módon kapnak 3. személyű birtokos jelzőt, pl. su, víz, su-yu, vize, cami, dzsámi, camii, dzsámija stb. Többes szám 1. sz. Magánhangzó után: pl. masamız, asztalunk; anemiz, anyánk, yolumuz, utunk; köprümüz, hidunk. Mássalhangzó után: pl. atımız, lovunk; evimiz, házunk; kuşumuz, madarunk; gö-zümüz, szemünk. 2. sz. Magánhangzó után: pl. babanız, apátok; aneniz, anyátok; yolunuz, utatok; köp-rünüz, hidatok. Mássalhangzó után: pl. atınız, apátok; eviniz, házatok; kuşunuz, madaratok; gö-zünüz, szemetek. 3. sz. pl. atları, lovaik; evleri, házaik. Egy birtokos, több birtok: evlerim, házaim; evlerin, házaid; evleri, házai. Több birtokos egy birtok: evlerimiz, házaink; evleriniz, házaitok; evleri, házai (!) A birtokos többes szám 3. személye vonatkozásában, az azonos alak következtében nem dönthető el a birtokos/ok és a birtok/ok száma. Ha szükséges, a birtokos névmás 3. személye használatával fejezhető ki, pl. onların evleri, „őnekik a” házaik. Ha a birtokos (a példában: ev, ház) határozatlan, nem kap birtokos esetragot: ev kapısı, házajtó, ellenben evin kapısı, a háznak az ajtaja. Egy szóban két birtokos személyjel nem fordulhat elő! Pl. Ali házkapuja, nem Ali-nin ev kapısı1sı2, hanem Alinin ev kapısı! A legtöbb olyan szó mely k, t, p, ç-re végződik, a magánhangzóval kezdődő toldalékok előtt zöngésül, g/ğ, d, b, c-re változik, s így is kell írni. Pl. kıtap—kıtabı, sokak—sokağı, renk—rengi, pabuç—babucu. E téren sok a kivétel. Pl. saç—saçı. Egészen kivételes a su, víz ragozása: suyum, vizem; suyun, vized; suyu, vize; suyu-muz, vizünk; suyunuz, vizetek; suları, vizük. Személynevek nem szoktak birtokos személyragot kapni, pl. nem Hasanım, hanem: benim (senin stb.) Hasan a gyakoribb. Összefoglaló táblázatban Birtokos jelző Egyes szám 1. sz. 2. sz. 3.sz Többes szám 1. sz. 2. sz. 3.sz. -e, -i után -m, -im, -n, -in -si, -i, -miz, -imiz -niz, -iniz -leri ö, ü után -m, -üm -n, -ün -sü, -ü -müz, -ümüz -nüz, -ünüz -leri a, ı után -m, -ım -n, -ın -sı, -ı -mız, -ımız -nız, -ınız -ları o, u után -m, -um -n, -un -su, -u -muz, -umuz -nuz, -unuz -ları

13. A „hová?” kérdésre válaszoló határozó (részes, dativus) eset Ez a török eset magába foglalja a magyar –ba, -be, -ra, -re, -hoz, -hez, -höz, sőt a –nak, -nek, részére, számára, jelentéseit. Ragja–a, -e kétalakú, a magánhangzók után –ya, -ye. Pl. Istanbula, Isztambulba, Ankaraya, Ankarába, oraya, oda, pencereye, ablakba. Eve geldi, haza jött. Otobüse bindi, autóbuszra szállt. Arabasına gitti, a kocsijához ment. Ona verdi, neki adta. Kime verdin? Kinek adtad? Sizlere. Nektek/önöknek. Néha a magyar –ért szerepében is használatos, pl. Bu kaça? Ezt mennyiért (adja)? Beşe. Ötért. Már itt meg kell jegyezni, hogy — a magyartól igen eltérő módon —, ez az eset fontos szerepet játszik a műveltető igei állítmányos mondatokban. Ezekben, a mondatatokban a magyar eszközhatározóval közös –val, -vel társhatározónak felel meg. Pl. Oğlana annesine mektup yazdırır. A fiúval levelet írat az anyjának.

14. A „hol?” kérdésre válaszoló határozó (helyhatározó, locativus) eset A török helyhatározó eset -da, -de, -ta, -te ragja a magyar –ban, -ben, -on, –en, -ön hely-, és a hol? mikor? kérdésre felelő időhatározóként pedig a -kor ragjának felel meg. Pl. masada, az asztalon, pencerede, az ablakban, sokakta, az utcában, az utcán, evde, otthon, birde, egyben, saat beşte, ötkor, sabahta, reggel, stb. A 3. személy birtokos jele után –n- kapcsolja az esetragot, pl. masasında, az asztalán, evinde, házában, sokağında, utcájában stb. A –da, –de ragként mindig hangsúlyos és ez különbözteti meg a szavaktól külön ejtett és írt da, de egy szótagú szavaktól, melyek jelentése: is. Ebben a jelentésben mindig hangsúlytalan! Mehmet evdedir, Mehmet otthon (a házban) van. Mehmet de evdedir, Mehmet is otthon van. Időhatározóként A személyes névmás toldalékaként, megfelel a magyar nálam, nálad, stb. kifejezésnek. Pl. Para bende var. Nálam van pénz. Sizde bıçak var mı? Van nálatok kés?

15. A „honnan?” kérdésre válaszoló határozó eset A török „honnan?” kérdésre válaszoló eset (ablativus) ragja kétalakú, -dan, -den, a szó(tő) hangrendjétől függően. Zöngétlen mássalhangzók után (5 előbb) -tan, -ten. Jelentése a magyar –ból, -ből, -ról, -ről -tól, -től helyhatározó ragoknak felel meg. Pl. Ankarából, Ankaradan, ablakból, pencereden. Evden çıktı, kijött a házból. So-kaktan ses geliyor, az utcáról zaj hallatszik(jön). O küçükten aldım, attól a kicsitől kaptam(vettem).

16. A főnevek egyes száma Eset Mássalhangzók után Magánhangzók után Alany határozatlan tárgy – – Határozott tárgy -ı, (-i, -u -ü,) -yı, (-yi, -yu, -yü) Birtokos -ın, (-in, -un, -ün,) -nın, (-nin, -nun, -nün) Hová? -a, (-e) -ya, (-ye) Hol? -da, (-de) (-ta, -te) -da, (-de) Honnan? -dan, (-den) (-tan, -ten) -dan, (-den) Fontos szabály, hogy zöngétlen mássalhangzóval végződő szóhoz csak zöngés végződés járulhat l. 5 előbb (Magyarban is lögdöst ejtünk, de lökdöst írunk.) A törökben zöngétlen mássalhangzók: ç, f, h, k, p, s, ş, t. Ezek mindegyékét a könnyen megjegyezhető Fe paşa çok hasta (Fe pasa nagyon beteg) mondat tartalmazza. A zöngéssé alakuló végződések a török helyesírásban megmaradnak! Pl. küçükten çok var (kicsiből sok van) s nem küçükden, továbbá nem küçükde, hanem küçükte a helyes!

17. A főnevek többes száma A többes szám képzője magas hangrendű szavaknál –ler, a mélyeknél –lar. A képző után az egyes szám esetragjai következnek. Pl. ev, ev-ler, ev-ler-i, ev-ler-in, evler-e, ev-ler-de, ev-ler-den, és yol, yol-lar, yol-lar-ı, yol-lar-ın, yol-lar-da, yol-lar-dan. (A kötőjelek csak a könnyebb megértés céljából vannak az egyes toldalékok közt!) Esetek Magán- és mássalhangzó után Alany határozatlan tárgy -lar (-ler) Határozott tárgy -leri (-ları) Birtokos. Gen. -lerin, (-ların) Hová? Dat. és lok. -lere, (-lara) Hol? Lok. -lerde, (-larda) Honnan? Ablat. -lerden (-lardan) A személynevek többes száma, melynél legtöbbször ‘-jel (apostrof) áll a többes szám jele előtt, a magyar –ék toldaléknak felel meg, pl. Sevim’ler, Szevimék (a Szevim család stb.) Néha hasonlítást fejez ki, pl. Atatürk’ler, az Atatürkhöz hasonlóak, az olyanok, mint Atatürk.

18. Példák a főnévragozásra A magas hangrendű, mássalhangzóra végződő főnevek egyes számban: Eset Alany ev a ház göz a szem Tárgy evi a házat gözü a szemet Birtokos evin háznak a… gözün szemnek a… Hová eve házba/ra göze szembe/re Hol? evde házban gözde szemben Honnan? evden házból gözden szemből A mély hangrendű, mássalhangzóra végződő főnevek egyes számban: Esetek Alany yıl az év yol az út Tárgy yılı az évet yolu az utat Birtokos yılın évnek a yolun útnak a Hová? yıla évnek/re yola útra/nak Hol? yılda évben yolda úton Honnan? yıldan évből/ről/től yoldan útról/ból/tól Magánhangzóra végződő főnevek: (Magas hangrendű főnevek) Eset Alany pencere ablak köprü híd Tárgy pencereyi ablakot köprüyü hidat Birtokos pencerenin ablaknak a… köprünün hídnak a… Hová? pencereye ablakra/nak köprüye hídra/nak Hol? pencerede ablakon köprüde hídon Honnan? pencereden ablaktól köprüden hídtól (Mély hangrendű főnevek) Eset Alany çorba leves soru kérdés Tárgy çorbayı levest soruyu kérdést Birtokos çorbanın levesnek a… sorunun kérdésnek a… Hová? çorbaya levesbe/nek/re soruya kérdésre/nek Hol? çorbada levesben soruda kérdésben Honnan? çorbadan levesből/től sorudan kérdésből/től

Adorján Imre