Gyakorlati török nyelvtan – I. Általános tudnivalók a török nyelvről

I. ÁLTALÁNOS TUDNİVALÓK A TÖRÖK NYELVRŐL 1. Bevezetés

Ez a török nyelvkönyv, elsősorban magyar anyanyelvű tanulók számára, a Török Köztársaságban napjainkban beszélt nyelv alapfokú elsajátítását kívánja elősegíteni. A török nyelvek, más nyelvekkel együtt, mint pl. a mongol, az ún. urál-altáji nyelvcsalád altáji ágába; és a török nyelvek közt — amelyeket kipcsak (északnyugati-), turki (délkeleti-) és szibériai (északkeleti-) és (délnyugati) oguz csoportokba szoktak sorolni —, ezek közt az oguzhoz tartozik a törökországi török nyelv, az azerbajdzsániak és a türkmenek nyelvével együtt.

Az ún. mai török, az „új török” (yeni türkçe), ahogyan Törökországban nevezik a mai beszélt nyelvet, 1928-ban váltotta fel a sok arab és perzsa hatást tükröző oszmánt, s ugyanekkor tértek át az arabról a latin-betűs írásra. Mindezeket azért kellett előre bocsátanunk — mint azt majd a nyelv tanulása során reméljük, a tanulók észreveszik —, hogy a magyar anyanyelvűeknek jóval könnyebb ennek a török nyelvnek az elsajátítása, mint a más nyelvcsaládba tartozók, esetleg még más írást (pl. cirillt) is használók számára.

A nyelvtudomány — a sokat vitatható „nyelvcsaládok” és „nyelvrokonság” mellett —, egy sokkal egyszerűbb és első tekintetre is felismerhető rendszert is ismer, mely a nyelvek esetében két fő csoportot különböztet meg:

1./ Az „agglutináló” nyelvek, amelyekben változatlanul maradó szótövekhez fűződnek a ragozások és képzések különféle toldalékai, végződései. A toldalékok pedig a szigorú magánhangzó illeszkedés szabálya szerint járulnak a szótőhöz. A török és a magyar nyelv egyaránt ilyen. Például ahogyan magyarul: asztal (szótő), asztal-on, asztal-ra, s semmiképpen sem asztal-en, asztal-re, úgy törökül is masa (szótő), masa-da, masa-ya és nem masa-de, masa-ye! Persze, mint a magyarban is ezeket kötőjel nélkül, egy szónak ejtjük és írjuk. A későbbiek során a magyar és a török nyelv még több azonos nyelvi sajátossága fogja a tanulást megkönnyíteni.

2./ A „flexiós” nyelvek, amelyekben a szótövek a ragozások és képzések során megváltoznak, és a toldalékok egyáltalán nem függenek a szótő hangrendjétől. Például a németben, az apa jelentésű főnév esetében, a Vater, többes száma Väter, apák, s a szótő láthatóan megváltozik, de még jobban látszik ez a sajátosság az igeragozásban. Pl. az (el)megy, jár jelentésű „erős és rendhagyó” ige, szótári főnévi igenév (infinitivus) alakjában: gehen; a folyamatos múlt időben megváltozott tőalakja: ging; s a múlt idejű melléknévi igeneve (participium perfectum) pedig: ist gegangen.

Mint láthatjuk, az igető „e” hangja az első esetben e-re, a másodikban a-ra változik. Ugyanez jellemzi az angol „erős és rendhagyó” igeragozást is. A „menni” jelentésű ige szótári alakja a főnévi igenév (infinitivus): (to) go; melynek azonban a múltideje (Past Tense): went; és a múlt idejű melléknévi igeneve (Past Participle) pedig: gone. A múlt idő (Past Tense) képzése során a főnévi igenév alakból egyetlen hang sem maradt meg! Az ilyen és az ehhez hasonló ragozás, sem a magyar, sem a török nyelvekben nem található.

A török nyelvben nincsenek „nyelvtani nemek” (genus), sem a nevek, sem a melléknevek esetében. Ezért a „nemek szerint” nem kell egyeztetni a mondatokat alkotó szavakat, pl. a jelzőt az alannyal stb. Pl. büyük ev, nagy ház; büyük inek, nagy tehén; büyük boğa, nagy bika. További, — a magyarhoz hasonló, és a nyelv elsajátítását segítő könnyebbség —, hogy az a szó, amelyikre a határozott, vagy határozatlan számnév vonatkozik, egyes számban áll. Pl. üç ev, három ház, çok inek, sok tehén. 2. A török ábécé és magyar kiejtésük Betű Hangzás Betű Hangzás Betű Hangzás a a és á közt* f f j zs b b g g k k c dzs ğ ** l l ç cs h h m m d d ı Ы *** n n e e i i o o Betű Hangzás Betű Hangzás ö ö u u p p ü ü r r v v s sz! z z ş s! t t * Mint a palócos magyar beszédben. ** A magas hangrendű szavakban, mint a magyar j, a mélyekben az előző szótag magánhangzóját megnyújtja. Pl. değil (fon: dejil) = nem; ağaç (fon: ács) = fa. *** Mint az orosz „jerü”, mélyhangú i, mely egy kissé ü-nek hangzik.

Mint látható, a török betűk mind egyjegyűek, míg a magyarban két- (cs, dz, gy, stb.), sőt egy titkán előforduló háromjegyű (dzs) is van. A mai török betűk nem jelölik a magánhangzók rövid, vagy hosszú voltát. Korábban a latin betűs írás bevezetésekor, s néha még ma is használatos a hosszú â, î, û, melyek idegen eredetű szavakban fordulnak elő.

3. Hasonló szavak a magyar és a török nyelvben Bartók Béla törökországi népzene gyűjtőútja előtt, készülvén a törökökkel való találkozásra, egy nem éppen hasznos, de érdekes magyar mondatot állított össze a két nyelvben az azonos jelentésű és hangzású szavakból: „Pamut tarlón sok árpa, alma, teve, sátor, balta, csizma, kicsi kecske van” Törökül valójában így hangzana: pamuk tarlasında çok arpa, elma, deve, çadır, balta, çizme, küçük keçi var. Valóban, a magyar nyelvben sok török eredetű szó található, sőt a nyelvünk egy olyan ős-török szót is megőrzött, amely a mai török nyelvből kikopott, s ez pedig a bor szavunk.

Mindkét nyelvben vannak azonban olyan általánosan ismert és használt szavak, amelyeket az „európai civilizációból” kerültek át, s amelyek megkönnyítik a nyelvtanulást.

tarla, tarló szántóföld buğday, búza arpa, árpa tezek, száraz trágya pamuk, gyapot kepenek, köpönyeg keçi,kecske boğa, bika öküz, ökör bıçak, bicska inek, tehén /ünő/ koç, kos kendir, kender elma, alma pabuç, papucs çarık, saru çadır, sátor kapı, kapu cep, zseb küçük, kis, kicsi Asya, Ázsia otel, hotel, szálló tiyatro, szinház sinema, mozi endüstri, ipar komedi, vígjáték enteresan, érdekes filim, film tren, vasút tramvay, villamos pipo, pipa sigara, cigaretta bilet, jegy sandviç, szendvics oto, autó otobüsz, autóbusz minibüs, kis-autóbusz mağaza, raktár, áruház şans, esély radyo, rádió modern, modern cimnastik, torna orijinal, eredeti pasaport, útlevél

4. A török helyesírás legfontosabb szabályai Nagybetűvel kell írni: • a mondatkezdő szavakat, • a tulajdonnevek közül a személy (elő- és utó-) és állatneveket, pl. Osman Yıldız, Mehmet Akbulut, stb. • a földrajzi, ország- és helyneveket, pl. Macaristan, Magyarország; Budapeş-te, Budapest; Türkiye, Törökország; Istanbul, Istambul; Almanya, Németország; Yunanistan, Görögország, stb. • a népek, etnikumok neveit, pl. Macar, magyar; Türk, török; Alman, német; Amerikalı, amerikai stb. • a nyelveket pl. Macarca, magyar/ul; Türkçe, török/ül; Almanca, német/ül, stb. • az intézmények, szervezetek neveit, pl. Milli Eğitim Bakanlığı, Nemzeti Oktatásügyi Minisztétium; Diyanet Işleri Bakanlığı, Vallásügyi Minisztérium; Amkara Ümiversitesi, Ankarai Egyetem, stb. • a magasabb tisztségek megjelölését, pl. Büyük Elçi, nagykövet; Amiral, admirális, stb. • az újságok, folyóiratok, könyvek, hirdetések címében szereplő szavakat, kivéve a kötő- és postpozicionált szavakat, pl. Ozan, Kültür ve Sanat Dergisi, Ozan, kulturális és művészeti folyóirat, stb. • a hónapok és a napok nevét, pl. Aralık, december; Ocak, január; Salı, kedd; Cuma, péntek, stb. A tulajdonneveket, néha a helyneveket is a toldalékoktól ‘ (aposztróf) jel választja el, de a szabály alkalmazása nem következetes. Pl. Ali’nin, Turgut’tan, Ankara’dan stb. Az ‘ jel gyakran használatos a – (kötőjel) helyett pl. a’dan z’ye kadar, a-tól z-ig, továbbá a homonímiák megkülönböztetésére, pl. ondan, abból, on’dan, tízből; pa-la’nın a pallósnak a…, palan’ın, a szamárnyeregnek a… stb. A magyarhoz hasonlóan a magánhangzóval végződő és magánhangzóval kezdődő szavak összevonásakor az ‘ jelzi, hogy kiejtésük során egy hangzó kiesik, pl. ne olur, n’olur stb.

5. A hangrend szabályai A nyelvtanuláshoz elengedhetetlenül szükséges tudni a török nyelv alapvető hangtani szabályait. A török nyelv 8 magánhangzót használ, ezek: a, e, ı, i, o, ö, u, ü. Mély magánhangzók az: a, ı, o, u. Magas magánhangzók az: e, i, ö, ü. A török nyelvre is, csakúgy, mint a magyarra, jellemző az a sajátosság, hogy a magánhangzók a szavakban szabályosan rendeződnek, ezt hangrendnek nevezik.

A török szavak hangzóilleszkedési „nagy szabálya”:

1. Ha egy szó első szótagja mély, az azt követők is mélyhangrendűek.

2. Ha egy szó első szótagja magas, az azt követők is magas hangrendűek. Vannak azonban kivételek, pl. kardeş, testvér, ane, anya, elma, alma, hangi? melyik?, inanmak, hinni stb. ezek legtöbbje az isztanbuli nyelvjáráson alapuló irodalmi nyelvben találhatók és más nyelvjárásokban „törökösebben” ejtik: kardaş, ana, alma stb. Vegyes hangrendű szavak többnyire idegen eredetűek (arab, perzsa): kalem, toll, selam, üdv, fincan, csésze, insan, ember, eşya, holmi, kitab, könyv, cami, dzsámi stb. A török magánhangzók szabályos rendeződése nemcsak a szavakon belül, hanem a szavakhoz kapcsolódó toldalékokban is érvényesül, ugyanúgy, mint a magyar nyelvben, és ezt az igazodást nevezik illeszkedésnek.

A szavak és a toldalékaik illeszkedési szabálya:

1. Ha a szó utolsó szótagja magas hangrendű, a toldalék is az.

2. Ha a szó utolsó szótagja mély hangrendű, a toldalék is az.

Ettől a szabálytól 5 toldalék eltér:

1. A şimdiki zaman (pont jelenidő) képzője a –yor, pl. geliyor, jön.

2. –ken, pl. gelirken, amint éppen jön, yazarken, amint éppen ír.

3. – ki, pl. yerdeki, földöni, az itteni, yarınki, holnapi,

4. –leyin, pl. geceleyin, éjszakánként, akşamleyin, esténként.

5. – (i)mtrak, pl. yeşilimtrak, zöldes,, beyazimtrak. fehéres.

A 2-5 szabálytól sok tájszó eltér, pl. yazarkan, onlardakı, sabahlayın, yeşilimtirek stb. A török szavak hangzóilleszkedési „kis szabálya”

1. a, ı után a, ı

2. e, i után, e, i,

3. o, u után a, u,

4. ö, ü után e, ü, következhet.

Magas és mély magánhangzók rendjének rövid összefoglalása

1. Tág harmónia Ha a szótő magánhangzói e, i, ö, ü a, ı, o, u akkor a toldaléké e a

2. Szűk harmónia e, i ö, ü a, ı o, u i ü ı u A szóvégi és a toldalékkezdő mássalhangzók illeszkedése A mássalhangzók közt, vannak olyanok, melyek képzése ugyan egyezik, de annyiban térnek el egymástól, hogy az egyik zöngés, a másik pedig zöngétlen. Ezeket, hangpárnak nevezik. A törökben ezek a hangpárok: Zöngések c v l, m, n, y (ğ) g (ğ) b z j d Zöngétlenek ç f h k p s ş t Több szóvégző egyébként zöngétlen mássalhangzó (-ç, -k, -p, -t), ha a toldalék magánhangzóval kezdődik, zöngésül (-c, -ğ, -b, -d). Pl. demeç, demecim; kitap, ki-tabı; makasat, maksadım; renk, rengi; köpek, köpeğim; kapak, kapağı. E szabály alól az egy szótagú szavak közt sok a kivétel, pl. top-topu, suç-suçum, at-atı, ak-akı stb. A zöngés c- és d- hangokkal kezdődő toldalékok, zöngétlenednek, ha előttük zöngétlen mássalhangzó áll, pl. a –ca, -ce toldalék c hangja ç-re változik, Almanca, de Türkçe. Toldalék nélkül Magánhangzóval kezdődő toldalék előtt -ç -p -c- -b- -t -nk -d- -ng- -k -ğ- Nem szabad elfelejteni a török nyelvészek fontos figyelmeztetését: „Nem a szabályból származik a nyelv, hanem a nyelvből a szabály!”

6. Azonos alakú török szavakról (a homonimák) Azok az azonos alakú szavak, amelyek hangalakja — s ezért az írásuk is —, véletlenül megegyezik, de jelentésük között nincs összefüggés. Mint például a magyar nyelvi humorból ismert találós kérdésben az azonos hangalakú, de kétféle jelentésű „nyúl” szavakból látható: „Miért nyúl a nyúl? (A káposztáért.) A török nyelvben is számos ilyen szó található. Gyakran a szóhoz kapcsolódó toldalék tesz egy szót egy másikkal azonos alakúvá. Példák az azonos alakú török szavakra: ata, atya, at-a, lónak; ay-a, holdra, aya, tenyér, talp; çekici, vontató (főnév)/vonzó (melléknév); don, fagy/gatya; altında, alattad (2. sz.)/alatta (3. sz.), sőt altın-da, az aranyon; fanta, kékcinke/üdítőital márkanév; dalgıç (főnév) búvár/besurranva tolvajkodó (melléknév, argó); kadın budu, asszony combja/étel, vagdalt húsból, stb. (A toldalékok csak a könnyebb megértés céljából vannak kötőjellel írva.)

Folytatódik: A következő rész: II. A NEVEK RAGOZÁSA (DECLİNACİO)

Adorján Imre