![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
A hadjárat célja a törökök politikai és katonai alapelvéhez híven, a már meghódított magyar területek biztonságának újabb várak és területek megszerzése révén való biztosítása a határok további kiterjesztése volt. Tojgun pasa eltérve az 1552-es hadjárat irányától a délnyugati határvonal oly fontos bázisának, mint Kapos, Babócsa és mindenekelőtt Sziget várának elfoglalását kísérelte meg.
Itt akarták átszakítani a végvárvonal láncolatát. A katonailag jól átgondolt haditerv alapján Szigetvárt nem közvetlen támadással, hanem északkeleti-keleti összeköttetéseinek elvágása, mögöttes területeinek elfoglalása, teljes elszigetelése segítségével, rövid ostrommal akarták bevenni. A hadjárat támogatására elterelő, erőlekötő és pánikkeltő szándékkal Horvátországban összevonták a boszniai erőket, sőt az erdélyi királyi hadat is semlegesítették egy Szegedre vezényelt erős török sereggel.
A pasa véget szeretett volna vetni a magyar csapatok portyázásainak a kiszemelt területeken, ugyanakkor biztonságosabbá kívánták tenni a Török birodalom s Buda közötti közlekedés szárazföldi és vizi útvonalát s védeni Pécs városát. 01. 29. SZIGETVÁR: Kerecsényi László várkapitány jelentése szerint a magyar falvak parasztjai nagyon barátságtalanul fogadták a szigetvári vár magyar adószedőit: „Annyira elidegenültek az faluk, kik Pécs és Soklyós táján vadnak, hogy még csak egyet sem hajthattam semmi dologra (robotra) a várba. És dúlás nélkül pedig egy falu sem akar beszolgálni.” Helyenként még ellenszegülések is előfordultak. Január 29-én jelentette Kerecsényi, hogy „ráküldte” az egyik falura zalai Miklós nevű emberét, de „ott az pórok rá tamadtak és vagy három darabontot megöltek; ezek aztán megbírták (leverték) a pórokat és vagy három házat elégettek az faluban; egyébbfele is, valahová küldünk mindenfele rá támadnak az királ ő felség e népére!” „Másfelől – írta Kerecsényi – én immáron többet égettem fel negyven falunál, semmit nem használ, ez földnek el kell pusztulnia!”
A kegyetlen adóztatást részben az magyarázta, hogy az 1550-1554 közti években Szigetvár védművei annyira tönkrementek, hogy szinte teljesen újjá kellett építeni azokat. Az új kapitányok alatt állandó építkezések folytak. 01. hó. HORVÁTORSZÁG: Zrínyi Miklós már januárban javasolta Szigetvár elégtelen katonai létszámának kellő szintre emelését. Egész földesúri és báni hadával az év folyamán éber figyelemmel őrködött a horvátországi végeken. 02. hó. POZSEGA (Požega): a boszniai pasa[1] harcosai e helyen gyülekeztek harcra készülve. 02. hó KRUPA[2] (Bosanska Krupa) és PEDELY[3] (?): jelentékeny oszmán erők gyülekezései zajlottak le ezen helységeknél. 03-04-05 hónapok folyamán erős portyázásokat hajtottak végre északi irányban előretörve egészen Zágrábig. 02-hótól KÁRPÁT MEDENCE: februártól az év végéig pusztító, országos méretű pestisjárvány szedte áldozatait. 03-hó elején ARAD (Arad): a gyulai lovasok ismét meg akarták akadályozni az Aradi vár építését, de súlyos kudarcot vallottak és érzékeny veszteséget szenvedtek. Mágocsy a felelősséget elhárította magáról, mert éppen akkor Váradon tartózkodott.
Aradot mint szandzsák központot 1554-1555-ben fallal vették körül, később palánkot építettek hozzá. Nádasdy Tamás országbíróhoz írott levelében Mágocsy az őrség gyarapítását, a hadiszerek növelését kérte. Reális képet festett a vár helyzetéről, leírva, hogy Váradtól – ahonnan elsősorban remélhetnek segítséget – a Körösök szélesen elterülő, nehezen járható mocsarai választják el, ellenben dél felé, a török végek irányában tágas, jól járható mezők terülnek el. 03. 10. KOMÁROM: Sforzia Marchio Pallavicini kísérelte meg a hídfőerődök felépítését. A királyt arra kérte, hogy adjon ki császári pátenst a jobbágyok felhajtására. A munkálatok beindítását aratás utánra javasolta. Az ismert nehézségek, a pénz és munkaerő hiánya miatt azonban újra nem történt semmi. 03. hó HORVÁTORSZÁG: Zrínyi Miklós bán már értesült a török betörésekről és a készülődő támadásról. 03. hó SZIGETVÁR[4]: 1555 márciusában, amikor a támadás már küszöbön állott, Kerecsényi László várkapitány arról panaszkodott, hogy nemcsak fegyveresben szenved hiányt a vár, de „az itt való ágyú is kevés”. A segítségül küldött „kis tarackok” pedig a maguk fél mázsányi súlyával nem sokat érnek, mert „egy jó szakállas jobb annál”.
A hadjárat megindulásakor keserű szájízzel vethette papírra a várparancsnok: „Én még ez Karácsontúl fogva írtam meg ez mostani török dolgot királ őfelségének és mind az uraknak… de nem használa, mert senki nem hinné.” A sok gond és baj a 8 havi zsoldhátralék ellenére is becsületes, jó harci szellem uralkodott ezekben az egyre forróbbá váló napokban Szigeten. „Én is itt, ha az Úr Isten kegyelmes akarattya lészen, halálig akarok szolgálnok a kereszténységnek.” – írta Kerecsényi. Katonái véleményét pedig így tolmácsolta: „Ím értjük, hogy az terek ránk jő. Azt megvárjuk és halálunkig híven akarunk szolgálni!” 03-hótól SZÉKESFEHÉRVÁR→PÁPA: Arszlán székesfehérvári szandzsákbég márciustól kezdve újabb támadásra készült, most Pápa[5] vára ellen. Árulással próbálkozott. A török szolgálatban álló Móré Lászlót akarta felbérelni arra, hogy embereivel a törökök támadásakor belülről nyissák meg Pápa várának kapuját. „én is minden hadammal a váras alá megyek; húsvét vasárnapra virradóra az várat megütöm. Ti is akkor onnan belülről az kapura üssetek!” A húsvétra tervezett támadás azonban elmaradt és csak októberben került sor.
04. 27. NAGYKANIZSA (és VESZPRÉM): a Veszprémben állomásozó török csapatok is állandó veszedelmet jelentettek. Zichy István kanizsai kapitány – nyilván felderítőinek jelentése alapján – április 27-én levélben figyelmeztette Nádasdy Tamás nádort: „Im írtam Sennyei uramnak es, hogy Veszprém felől es vigyázzanak az uraim!” 04. 27. SÜMEG: a török is tartott – magyar – kémeket. Április 27-én Ormány Józsa sümegi szervitor Nádasdy Tamáshoz írott levelében vádat emelt Mógor Kristóf keszi tiszttartó ellen, hogy az titokban a veszprémi törököknek kémkedik. Ormány szerint egy elszólásából következtetett erre, illetve egy elszólásával árulta el magát Mógor: „immár ő Veszprémben is volt vólna és megajándékozták vólna”. Egy alkalomml, mikor útja felől érdeklődtek, ő azt felelé: „az várba nem megy!” Így tagadása beismerés volt. 04. hó SZIGETVÁR: Kerecsényi László megtudta, hogy Dervis pécsi szandzsákbég tanácsában II. Szulejmán szultán parancsát tárgyalták, mely szerint: „aratásban Szigetet megszállják”. 04. hó SOMOGYVÁR: a Szigetvár ellen készülő támadás irányát jelezte, hogy a törökök megkezdték Somogyvár[6] megerősítését. 04-hóban MAROSVÁSÁRHELY (Tîrgu Mures) ORSZÁGGYŰLÉS: a diéta – hosszú idő óta először – nem is foglalkozott a török igényekkel.
04-hóban (?) ISZTAMBUL-ERDÉLY-BÉCS: körülbelül ugyanakkor, mikor a küldöttek megkezdték tárgyalásaikat, I. Ferdinánd király követei járultak a fényes padisah elé. A híres útleírás szerzője, Busbecq lovag először vitt erdélyi adót II. Szulejmán szultánnak – a Habsburgok nevében. A már régebben a szultánnál időző másik küldöttség, melynek Verancsics Antal, a jeles humanista volt a vezetője, olyan ajánlatokkal bombázta a török hatalmasokat: ha átengedik egész Magyarországot, évi 140 ezer forint adót is hajlandó Bécs fizetni. Időközben azonban bejeződött a soros perzsa háború. II. Szulejmán szultánnak már nem kellett óvatoskodnia. Busbecqnek, Verancsicsnak kereken megmondták: a szultán novemberig ad haladékot I. Ferdinánd királynak Erdély kiürítésére.