![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
Törökország a Közel-Kelet legnagyobb gazdasága: ha ott baj van, akkor a környéken mindenhol baj lehet. Törökország ráadásul a nyugati országok hagyományosan legstabilabb és legkitartóbb szövetségese a térségben, övé a NATO második legnagyobb hadereje, egyszersmind több amerikai nukleáris robbanótöltet állomáshelye.
Ha tehát Törökországban baj van, akkor arra az egész nyugat odafigyel. Most pedig baj van: a török líra néhány hét alatt az értéke körülbelül egyharmadát elvesztette a dollárral szemben, de lehet, hogy itt sem áll meg. Ez olyan, mintha hirtelen 400 forintba kerülne egy dollár és majdnem ötszázba egy euró. A problémát mi is megéreznénk, de a török gazdaság még ennél is jobban megérzi.
A török gazdasági válság ugyanis a feltörekvő piacok klasszikus példája.
Az egész röviden összefoglalva úgy kezdődött, hogy 2008 és a nagy gazdasági válság után a fejlett nyugati országok alapkamatai viszonylag alacsonyak voltak, így aki pénzt akart keresni, az többnyire fejlődő országokban és feltörekvő gazdaságokban tette ezt. Aki pedig hajlandó volt pénzt áldozni arra, hogy semmiképpen ne veszítse el a befektetéseit, az a német bankokra bízta őket.
A török gazdaságba az elmúlt tíz évben elég sok külföldi tőke áramlott, és ezzel párhumazosan az állam is leginkább külföldi valutákban adósodott el. Ez addig jó ötletnek tűnik, ameddig sok külföldi tőke megy a térségbe, mert így viszonylag könnyen vissza lehet fizetni a külföldi adósságot. Baj akkor van, ha hirtelen elapad a beáramló pénzmennyiség. Ezt a közgazdaságtan sudden stopnak hívja, és sok oka lehet, bár Törökország esetében meg lehet tippelni, melyek voltak ezek.
Recep Tayyip Erdogan török elnök nem tartozik a gazdaságilag konzervatív vezetők közé. Egészen furcsa dolgokban hisz ugyanis. Feliratkozott például a hatvanas évek latin-amerikai közgazdászainak elméleteire, amelyek szerint a fejlődő gazdaságok struktúrája annyival másabb, mint a fejlett országoké, hogy nem feltétlenül igaz rájuk egy rakás olyan dolog, amit a közgazdaságtan alapvetésként kezel. Erdogan szerint például az alacsony alapkamat alacsony inflációhoz is vezet, miközben a hagyományos közgazdaságtan szerint ez nem így van. Ezért a török elnök sokáig kemény nyomást helyezett a török jegybankra azért, hogy ne vagy legalábbis ne annyira emelje az alapkamatot, mint a közgazdászok szerint kellett volna.
De közben a fejlett világ gazdaságai is beindultak, és ott is elkezdtek alapkamatot emelni a jegybankok. Az amerikai központi bank három év alatt hetedszerre emelt az alapkamaton, és a legújabb emelés után egyre inkább megéri a befektetőknek a sokkal biztonságosabb Egyesült Államokban tartani a pénzüket. Ha ezzel fel akarja venni a versenyt egy fejlődő, tehát sokkal kockázatosabb gazdaság, akkor jobb kamatlehetőségeket kell ajánlania, mint amilyeneket a biztonságos országok ajánlanak.
Erdogan nemrég teljesen átalakította a török kormányzati rendszert, az idei választás óta már egyszerre elnök és a kormány vezetője, aki szinte teljhatalommal irányítja Törökországot. Így minden döntés tőle ered, és a döntéseinek nem is nagyon van ellensúlya.
Forrás: 24.hu
