Kalandozásaink Napkeleten – Második nap: Isztambul/2.

2015. okt 18.

Isztambul – A Topkapı Palota

Hárem

A legtöbb embernek, különösen a férfiaknak (de a nők sem maradnak le mögöttük e téren) a hárem szó azonnal valamilyen erotikus képzettársítást okoz. Holott a hárem (sokak képzeletében a gyönyörökkel teli mennyország földi mása) nem csupán azokat a helyiségeket jelentette, ahol a legkülönfélébb muszlim (és nem muszlim) nők tartózkodtak, hanem társadalmi, szociális, sőt politikai intézmény volt. A nálunk is nagy nézettségnek örvendő, népszerű „Szulejmán” filmsorozatból nyerhetünk némi betekintést ebbe a zárt világba, az elkülönített, falak mögötti életbe.

A hárem szó az arab haram szóból származik, jelentése: tilos, tiltott, szent, vagyis olyan hely, ahova nem léphet be akárki. A szultáni palota 2. és 3. udvarában helyezkedik el. A háremet a külvilágtól teljesen elzárták, csak a kiváltságosok, a szultán legközelebbi rokonai és a szolgálók léphettek be. A hárem lakói a szultán anyja, feleségei, lányai, rabszolganők, eunuchok (kasztráltak, olyan férfiak, akiket gyermekkorukban megfosztottak a férfiasságuktól), valamint a szultán kiskorú fiai voltak. A hárem élén a szultán anyja, a valide, valamint a főfeleség, a haszeki állt. A szultánnal kapcsolatba kerülő, vagy hozzá közel állókat gözde-nek (kedvenc) nevezték. A szultánt szolgáló „kedvencek” körét a leigázott országokból a hárembe hurcolt fiatal lányok tették ki. Ha gyermeket szültek a szultánnak, különleges helyzetbe kerültek.

Míg néhány szultán csak az iszlám által megengedett számú, azaz négy nővel létesített viszonyt, addig más szultánok a háremben lakók százaival. Például III. Murád háremében majdnem 1200 nő élt, a szultán elhanyagolva az államügyeket szinte kizárólag ezeknek a hölgyeknek szentelte figyelmét. A nőkre az eunuchok felügyeltek. Kezdetben a fehér eunuchok, majd később a fekete eunuchok vették át ezt a szerepet. Utóbbiakat Afrikából, elsősorban Etiópiából a palotába szállított néger gyerekekből válogatták ki. A szultán és az anyaszultán után a fekete eunuchok vezetője volt a harmadik legfontosabb személy a háremben. A 6700 m2 alapterületű háremhez mintegy 300 szoba, 9 fürdőszoba, 4 kisebb konyha, 2 dzsámi, 6 kamra, egy uszoda és egy kórház tartozott. 1665-ben nagy része leégett, mai formáját az újjáépítéskor nyerte el.

1 of 7

A tulajdonképpeni hárembe a fekete eunuchok udvarából egy vasajtón át juthatunk be. Először az anyaszultánné udvarába érünk. Az udvart szegélyező „aranyúton” a szultán és kedvenceik találkoztak együttléteik előtt. A trónra lépő hercegek az úton haladva az út két oldalán álló ágyasoknak pénzt szórtak. A hárem központja a valide lakosztálya: lakószoba, étkező, hálószoba. Egy hosszú átjárón jutunk a szultán fürdőjébe. A hárem legnagyobb terme a „Hünkar Sofası”(uralkodói terem). Világítását 20 ablak szolgáltatja. A galéria volt a zenészek kijelölt helye. A galéria alatt foglaltak helyet a nők. A szultánnak szánt rabszolgalányokat is itt mutatták meg a szultánnak. Ha megtetszett neki, akkora a fürdőbe vitték, előkészítették, majd a szultán szobájába vitték. A palota helyiségeiben a falakat a kék különféle árnyalataiban pompázó, gazdag növényi ornamentikával díszített gyönyörű csempék borítják. A szultáni és hercegi lakosztályok berendezése, a kárpitok, plüssök, a faragott elefántcsont- és teknőspáncél berakásos szekrények a színes üvegablakokon át beszűrődő fényben lenyűgöző látványt nyújtanak.

1 of 24

A kincstárba csak hosszú sorban állás után tudtunk bejutni. A gyengén megvilágított vitrinekben szikrázó ékszerek, a rubinok, smaragdok, zafírok és gyémántok ragyogása szemkápráztató. Az órákig tartó nézelődés és a tűző napon való várakozás okozta fáradalmakat a belső kert vörös rózsabokraival körülvett csobogó szökőkútjánál „Gül Şerbeti”-t iszogatva igyekeztünk kipihenni. Miután búcsút vettünk a Topkapı Palotától, a serbettől felfrissülve gyalogosan folytattuk utunkat Sirkeci városrész felé.

1 of 4

Eminönü városrészben rövid séta után érkeztünk meg a Fűszerbazárhoz közeli Rüsztem pasa dzsámihoz. Korábban három alkalommal is megpróbáltam bejutni oda (ezt utólag következtettem ki, a dzsámi előterébe kitett, ingyen elvihető kisméretű ajándék Koránok számából), de kívülről vehettem csak szemügyre, mivel két egymást követő napon is rosszul időzítettem. Épp imaóra volt, nem léphettem be. Harmadszor a meghűlésem következtében hirtelen rám törő rosszullét, és erős köhögési roham miatt kellett pánikszerűen elhagynom az épületet. Érthető módon nagyon megörültem, hogy most végre (negyedszeri próbálkozás után) belülről is láthatom, és megcsodálhatom a Sinan mester tervei alapján készült épületet. A gyönyörű kék csempéket az izniki műhelyekben készítették, a kor legszebb alkotásai. Úgy látszik azonban Allah akarata más volt… ugyanis mire csoportunk odaért – ismét kötelező imaóra lévén – odabent már a Koránt recitálták. Így hát (egy újabb helyes kis ajándék Koránnal gazdagítva gyűjteményemet) elballagtunk.

Ezek után szabadprogram következett és csoportunk szétszéledt a szélrózsa minden irányába. Leginkább azonban az Egyiptomi Fűszerbazár felé… mi is belevetettük magunkat Ágival a sűrűjébe. Teljesen belefeledkeztünk a forgatagba és elmerültünk a bazár eleven, színes, lüktető világában…

1 of 6