Hárem – a titkok fátyla mögött

A szultáni hárem zárt falak övezte „aranykalitkája” az a hely, ahol a világ legszebb hölgyei versengenek az uralkodó szívéért, ahol a legvérmesebb pletykák, intrikák születnek, s ahol a legkegyet­lenebb gyilkosságokat követik el…

Egy baj van csak: az effajta leírások többsége olyan európai­aktól származik, akik saját szemükkel sohasem láttak háremet – egy-két kivétellel tehát merő kitalációk. Háremek ugyanakkor nemcsak az oszmán palotákban léteztek, de a keleti kultúrákban is. Kína, Perzsia, Mezopotámia és Bizánc urai is tartottak fenn háremet nőrokonaik, rabnőik, ágyasaik számára, s lak­részeiket ugyanúgy eunuchok őrizték, mint Sztambulban. Mi több: a hárem intézménye még Firenze uraitól sem volt idegen!

A szultáni hárem rejtélyesen vonzó, titokzatos világa mindig is lángra lobbantotta az európaiak képzeletét. De hogy egy keresztény saját szemével láthassa ezt a helyet, ahová még a legrangosabb oszmán tisztségviselők sem léphettek be, az egyszerűen elképzelhetetlen volt. A Konstantinápolyt megjárt európaiak háremről fantáziáló tudósításai mégis megannyi mendemondát terjesztettek. Egy IV. Mehmed szultán 17. századi udvarában szolgáló angol követ, Katibi Rycaut például azt írta, hogy az uralkodó úgy választ magának éjszakára dzsárijét, vagyis rabnőt, hogy a felsorakoztatott ágyasok között végigsétálva a neki tetsző szépség lába elé ejti zsebkendőjét. Lady Montagu, a Fényes Portához küldött angol követ hitvese – aki magas rangú törökök feleségei révén nyert bebocsátást a hárembe – 1718-ban kelt levelében a néhai II. Musztafa szultán feleségétől, Hafszától hallottak alapján ekképp cáfolja Rycaut állítását: „…biztosított róla, hogy a történet, miszerint a szultán zsebkendőt dob a hölgynek, teljes mértékben valótlan. A szultán a háremagák elöljáróján keresztül hívatja választottját. A lányt ekkor fürdőbe viszik, testét beillatosítják, és a legszebb módon felöltöztetik. A padisah előbb ajándékot küld neki, majd felkeresi lakosztályában. Az sem igaz, hogy a nő kúszva közelít az ágyig…”

Folytatás

Forrás: www.ng.hu