Elmélkedés a „kun Miatyánkról”

Ha a kun Miatyánkról van szó, szeretnek hivatkozni Varró karcagi bíróra, aki állítólag az 1740-70-es évek táján nemcsak tudta a kun Miatyánkot, hanem beszélte is a kun nyelvet.
A kun Miatyánk iránt régebben is, az újabb időben is, élénk érdeklődés tapasztalható. Öreg emberek után kutatnak, akik talán még emlékezetből el tudnák mondani a kun nyelvű Miatyánkot. Ilyen öregekre azonban nem igen sikerül ráakadni. A Kunságon élő kun utódok elfelejtették a kun Miatyánkot, mint ahogy elfelejtették a kun nyelvet, ha ugyan volt a kunoknak a magyar nyelvtől eltérő külön nyelvük.

Az újabb tudósok felfogása és állítása szerint volt kun nyelv, amelyen az országba beköltözött sokezer kun család beszélt, de a régi tudósok és írók szerint a kun és magyar nyelv lényegében véve egy volt. Mindenesetre feltűnő jelenségnek kell minősíteni, hogy a kis és nagy Kunságon a kun nyelv elenyészett, sőt a kun nyelnek egyes szavai is teljesen eltűntek, pedig még az 1470-es években tömören együttélő, s a keresztyén vallást fel nem vevő pogány kunok voltak találhatók Jászberény környékén, akik bizonyára még az ősi nyelvet beszélték. Hihetetlennek lehet minősíteni azt a feltevést, hogy ezeket a kunokat nyelvükkel együtt a föld nyelte volna el, márpedig ha megmaradtak, a kun nyelvnek, legalább is töredékének emlékei rendelkezésünkre állanának.

Részletek

2013-02-05