![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2018/06/turkinfo_10.3.png "Türkinfo - \")
Török levelek – Élet és közélet a XVI. századi Oszmán Birodalomban
Rüsztem pasa, a korrupció atyja
Ogier Ghiselin de Busbecq lovag 1555 januárjában érkezik meg Konstantinápolyba I. Ferdinánd a Fényes Portához kinevezett követeként, s itt szerzett tapasztalatairól és élményeiről Török levelek című latin nyelvű emlékiratában számol be. Sorozatunk alábbi részében a lovag Rüsztem pasáról, a szultán vejéről szóló értekezését olvashatjuk.
Rüsztem, akiről korábban már olvashattuk, hogy Szulejmán vejeként kétszer is betöltötte a nagyvezíri tisztséget, kortársai körében is rettenetesen pénzsóvár ember hírében állott. Úgy tűnik azonban Busbecq leírását olvasva, hogy még féktelen kapzsiságában is szem előtt tartotta apósa, a szultán érdekeit:
„Rüsztem így Szulejmánnál minden pasák közt elsőbbséggel és előkelő hellyel bírt; ez az éleselméjű, tehetséges és széles látókörű férfi kiváló eszköznek bizonyult Szulejmán dicsőítése során is. Ha származása iránt érdeklődsz: kanász volt. Méltatlan azonban e magas méltóságra nem lett volna, ha nem szennyeződik a fösvénységgel. Ez volt az egyetlen, mely felkeltette a császár gyanakvását, egyébiránt kedves és kipróbált embernek számított. Még azonban ezt a vétkét is urának javára fordította: övé volt a kincstár és a közpénzek kezelése, melyért legtöbb esetben maga Szulejmán munkálkodott. Ebben a minőségében a legkisebb bevétel sem maradt figyelmén kívül: még a fejedelmi kertekben növő füvekből, rózsákból és violákból is pénzt kapart össze, és a foglyok sisakját, mellvértjét és lovát is eladta; de minden más ügyben is hasonló szempont szerint járt el. Ügyelt rá, hogy nagy halom pénzt gyűjtsön össze, Szulejmán kincstárát bővítse és annak ügyeit e téren megszilárdítsa.”
Rüsztem és Hürrem koalíciója
Ahogy azt korábban már láthattuk, Busbecq török leveleit egykori diáktársának és későbbi kollégájának, Nicholas Michault-nak írja. Az alábbi rész felütésében is hozzá fordul, amikor Rüsztem további viselt dolgairól szól:
„És emlékszem, ebben a dologban van még valami, amin csodálkozni fogsz a törököket illetően: úgy hallottam egy nagy tekintélyű férfitól, aki amúgy Rüsztem ellensége volt, hogy Rüsztem, ha tudna, akkor sem nyúlna hozzá mindazon pénzekhez, melyek az ő gondjára voltak bízva, melyek az ő ténykedésétől és munkálkodásától függtek, s melyeket urának gyűjtött. A palotában egy külön szoba is van, mely azt a feliratot viseli: Rüsztem szorgalmából összegyűjtött pénz.”
A szinte minden tekintetben apósa kegyeit leső Rüsztem azonban – Busbecq leírásából legalábbis erre következtethetünk – szövetkezve a vélhetőleg értelmi szerzőként működő anyósával, Hürremmel – mindent elkövetett azért, hogy Szulejmán első, felnőttkort megért fiú utódát, a Mahidevrántól született Musztáfát besározza a szultán előtt.
„S mivel Rüsztem itt a nagyvezír volt, aki a törökök ügyeinek legmagasabb szintű intézője, bármely területen képes volt a legkisebb fáradság nélkül urának kedvét és akaratát (értelmi) szerzőként minden tanácsával befolyásolni. Így ragadt meg a törökök elméjében az a gondolat, hogy úgy Rüsztem vádjai, ahogy főleg Roxolána [Hürrem] mesterkedései oly gyalázatosan működtek, hogy apját úgy elidegenítették Musztafa fiától, hogy az elhatározta: megszabadul tőle. Egyesek szerint Musztafa nagyon is jól tudott Rüsztem vádjairól és mostohaanyja fondorlatairól, így maga tervezett el egy cselszövést apja hatalma és élete ellen.”
A széles tömegek szemében amúgy igen népszerű Musztafa javára szóljon, hogy hosszú éveken át gyakorlatilag minden zokszó nélkül tűrte, ahogy apja – vélhetőleg Hürrem és Rüsztem intrikáinak hatására – bánt vele. Musztafa történetének folytatását hamarosan olvashatjuk sorozatunk későbbi részeiben, itt azonban ejtenünk kell néhány szót Rüsztemről, a korrupció atyjáról.
Akcse, akcse, akcse…
Mintegy 15 éves nagyvezírsége ideje alatt Rüsztem és Hürrem koalíciója a legnagyobb egyetértésben látszott működni. Talán e jól olajozott együttműködésnek köszönhető részben az is, hogy ez idő alatt a nagyvezír hatalmas vagyont halmozott fel, s ebben a visszafogottságnak legkisebb jelét sem tapasztalhatjuk olykor. Tudjuk, hogy hadjárat idején, amikor a szultán megtiltotta a gabonakivitelt, Rüsztem nem habozott éppen gabonával kereskedni. Ugyanígy, amikor egy pasa 25 rabszolgát akart neki ajándékozni, Rüsztem nem volt rest a rabszolgák pénzbeli ellenértékét kérni, melyet nem mellesleg ő maga állapított meg 50 000 akcsében.
Amikor 1561-ben Rüsztem pasa váratlanul meghal, hagyatéki leltárában az alábbi tételek találhatóak: 1700 rabszolga, 2900 harci mén, 1100 teve, 5000 kaftán, 800 turbán, 1100 arannyal hímzett föveg, 2900 páncéling, 2000 páncél, 600 ezüstveretű, 500 aranyozott, drágakövekkel kirakott nyereg, 1500 ezüstsisak, 130 pár aranyozott kengyel, 7060 drágaköves hüvelyű kard, 1000 ezüstözött lándzsa, 800 Korán, közülük 130 darabnak a fedele drágakővel díszített, 5000 kötet (!) különféle tárgyú könyv, 78 000 aranydukát, 32 darab 11 200 000 akcse (vagyis 140 000 aranydukát) értékű drágakő, 100 000 000 akcse ezüstpénzben (vagyis 1 250 000 aranydukát), valamint 815 jobbágytelek és 476 malom. Emellett azt is tudjuk róla, hogy voltak selyemszövő műhelyei és sóbányái is.
Sorozatunk egy korábbi részében már olvashattunk arról, amikor Busbecq az oszmán fizetőeszközről, az akcséről (másként aszper) szól.
Hogy pedig legyen némi összehasonlítási alapunk arra nézvést, mekkora is volt az a vagyon, melyet Rüsztem élete során felhalmozott, nem árt tudni, hogy a Szulejmán mecset (Süleymaniye Camii), melynek építését (1550-1557) részben Busbecq is szemtanúként kísérhette végig, 40 000 000 akcséba került. Ehhez képest eltörpül az az napidíj, amit a kimutatások szerint az építkezésen dolgozó mesteremberek (8-10 akcse), vagy azok segédei (4-6 akcse) kaptak. A korabeli pénz vásárlóértékéről is vannak adataink (erről maga Busbecq is szól): az 1550-es években 1 jérce 4 akcse, 1 birka 22-24 akcse, 25 kiló egyiptomi rizs 10-12 akcse, egy közönséges rabszolga pedig 2000-2500 akcse volt a piacon.
Rüsztem javára legyen mondva, hatalmas vagyonából dzsámik, iskolák, karavánszerájok és fürdők építésére is áldozott jócskán. A hagyatékában szereplő hatalmas könyvtár, a korban is tekintélyes 5000 kötet alapján arra következtethetünk, hogy nem vetette meg a tudományokat sem: egyesek neki tulajdonítják egy, az Oszmán-ház történetét 1561-ig feldolgozó könyv megírását is.
A folytatásban Busbecq arról elmélkedik, milyen kegyetlen sors is várt a szultánok fiaira – ha éppen nem volt akkora szerencséjük, hogy ők kerültek trónra.
Felhasznált források:
Augerii Gislenii Busbequii Legationis Turcicae Epistolae quatuor. Frankfurt, 1595
Bernard Lewis: Isztambul és az oszmán civilizáció. Gondolat, Budapest, 1981
Fodor Pál: Az oszmán pénzrendszer 16. századi válságáról
Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán. Gondolat, Budapest, 1974
Lettres de Baron du Busbecq. Paris, 1748
Matuz József: Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990
Tardy Lajos: Régi magyar követjárások Keleten. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971
The Turkish letters of Ogier Ghiselin de Busbecq. Transleted by Edward Seymour Forster with a foreword by Karl A. Roider. LSU Press, 2005
Horváth Krisztián – Türkinfo
