Aki visszavágott a szultánnak

1532. augusztus 5-én kezdte ostromolni a török Kőszeget. A támadó sereget személyesen I. (avagy, ahogy török földön mondják: Nagy) Szulejmán vezette. A várat Jurisics Miklós védte. Régi számadásuk volt nekik egymással…

1530. május 17-án indult útnak Jurisics Miklós (egyes források szerint Jurisich, de nekem jobban tetszik a magyaros írásmód, bár horvát származású úriemberről van szó) és Lamberg József Innsbruckból Konstantinápolyba, I. Ferdinánd megbízásából hogy fegyverszünetet kérjenek a töröktől és tárgyaljanak a béke feltételeiről. A követek alig öt hónap múltán, október 17-re már be is futottak a fényességes padisah udvarába. Hja, kérem, nagy út volt ez abban az időben…

A jókora utat azonban teljesen feleslegesen tették meg. A szultán elutasította az ajánlatot. A tetejébe még le is tartóztatta a követeket. Ebben, a diplomácia szabályai szerint tán kifogásolható eljárásban, azért csak lehetett némi szerepe annak, hogy Ferdinánd hadai épp ekkoriban ostromolták javában Budát. A két követ rabsága nem is tartott sokáig – mellesleg máskor is előfordult, hogy a törökök rabláncra fűztek követeket -, két nappal Buda ostromának befejezése után, december 22-én szabadon is bocsátották őket.

Felteszem, hogy bár a rabság nem tartott hosszú ideig, Jurisics azért nem igazán zárhatta a szívébe a szultánt. Mikor alkalma adódott rá, alaposan vissza is vágott neki. Akkorát, hogy ennek tiszteletére, Kőszegen, azóta is minden délelőtt 11 órakor harangoznak… 1532. augusztus 29-e óta szokás ez a városban. Akkor vonult el I. (Nagy) Szulejmán dolgavégezetlenül a falak alól…

Fura egy győzelem volt ez, a strigulát a „Győztünk” rubrikába mindkét fél behúzhatta, a török is, meg Jurisics Miklós várkapitány is. Szulejmán serege elvonult, a várat a magyarok kezén hagyva, mindössze annyi feltételt szabtak, hogy ugyan már, a török győzelem jeleként tűzzék ki a lófarkas zászlót a várra. Jurisics, akinek mindössze, körülbelül 200 embere maradt ekkora – 25 napos ostrom után -, elfogadta feltételt. Lengjen ott pár óráig, aztán úgyis leszedik…

Folytatás

Forrás: hungaryfirst.hu