Magyar csodafegyver segítségével zúzták szét a világ egyik legnagyobb birodalmát

Kép forrása: commons.wikimedia.org

Ötszázhetven éve, 1453. május 29-én foglalta el II. (Hódító) Mehmed török szultán Konstantinápolyt, az egykor oly hatalmas Kelet-Római Birodalom fővárosát, amelyet Isztambul néven saját fővárosának tett meg. Bizánc elestének híre megrázta a Nyugatot, amelynek rá kellett döbbennie: új, pusztító hatalom jelent meg határainál.

Kettészakadt birodalom
A Római Birodalomban a keresztény vallás szabad gyakorlását engedélyező Nagy Konstantin császár 330-ban helyezte át székhelyét a Fekete-tenger és a Márvány-tenger közti szorosban fekvő Konstantinápolyba (ókori nevén Büzantionba).

A birodalom 395-ben kettészakadt, a Nyugat-római Birodalom 476-ban elbukott, de Bizánc – a római jogot és közigazgatást átvéve – a hellenisztikus kultúrára alapozódó, autokratikus birodalomként még több mint egy évezreden át fennállt.

A nyugati és a keleti, ortodox kereszténység elkülönülése 1054-ben, a nagy egyházszakadással vált teljessé, a kölcsönös kiközösítést csak 1965-ben vonta vissza Szent VI. Pál pápa és Athenagorasz konstantinápolyi pátriárka.

Bizánc I. Jusztiniánusz császár (527-565) alatt élte virágkorát, visszahódította a keleti gótoktól Itáliát, a vandáloktól pedig Észak-Afrikát, a császár törvénykönyve összegezte a római jogot és új rendelkezésekkel egészítette ki azt.

A folytonos háborúk és belső lázadások azonban kimerítették a birodalom erejét, a hódítások hamarosan elvesztek, a színen megjelenő bolgárokkal, arabokkal, szeldzsuk törökökkel szemben újabb és újabb területeket kellett feladnia.

1204-ben a velenceiek vezette keresztes seregek bevették Konstantinápolyt, a Kis-Ázsiába szorult császárságnak csak 1261-ben sikerült visszafoglalnia a fővárost, de ekkor már az oszmán török fenyegetéssel kellett szembenéznie.

Folytatás

Forrás: www.femcafe.hu