Az ég szerelmére! 5. rész

Lányregénybe illő helyszín, csinos magyar lány, helyes török fiú. Lányregény? Valóság?… Lili története ezúttal befejeződik, és mégsem. Vajon mit tartogat számukra a jövő?

– Apa, elmennék Leventékhez reggelizni. – a lány óvatosan tekintget apjára. Spontánnak szánta a kérdést, de erőtlenül estek ki szájából a szavak.

Levente idegesen téblábol az első emeleten. Hátratett kézzel fújtat tehetetlenségében.

– Ah, ezt nem hiszem el! Én nyaralni hoztalak Isztambulba, nem férjet fogni! – Ablaktól Liliig, Lilitől ablakig… – A házukba? Ki lesz ott? Írd le nekem a címet! Nagyon figyelj, ha bármi gyanúsat tapasztalsz, gondolkodás nélkül fuss el!

– Persze, azonnal kirohanok! – a lány kacarászva adta szavát a menekülésre, mit érdekelte őt apja paranoid haditerve, mikor legálisan reggelizhet a török családdal!

Lili és Levent kézen fogva sétáltak a fiú otthona felé. A lány meglepetten nyugtázta, hogy nagyon is ismeri ezt a környéket. Apjával hosszú üsküdari sétáik alkalmával többször jártak erre. Rendkívül büszkék voltak magukra, úgy érezték, igazi török fennhatóságba értek, ahova más turista soha nem jutna el. És most megint itt van. Milyen is volt a törökök igazi élettere? Egymás hegyén-hátán a házak, csak helyiek és sok építkezés. Mindenki mindenkinek köszön, csendesek az utcák. Hol van már a 20 milliós Isztambul? Felfelé caflatnak egy lejtőn. Levent felajánl egy rövid, kalandos utat a hosszú caflatás helyett. Lili gondolkozás nélkül beleegyezik. Immár egy keskeny földút ösvényen haladnak. Alattuk hatalmas építkezés-szakadék tátong, a szakadék fölött pedig házerdők tornyosulnak. Valahol a messzeségben még a természet is zöldell.

A földösvény egyenesen Leventék apartmanjába vezetett. Mosolygós mama nyitotta ki az ajtót, azonnal hozott a lánynak egy pohár hideg vizet. Minden erejével magyarázott Lilinek, lassan tátogta a török nyelvet. Ez nem sokat segített, de legalább a feszültséget teljesen feloldotta. Nemsokára megjelent egy komor arcú apuka. Ó, jaj! Ő aztán nem fáradozott a helyzet puhításán, fagyosan méregette a lányt. Lili nem esett kétségbe, a saját apjára gondolt, meg arra, hogy na, most aztán visszaüt a bumeráng! Az asztalra látszólag kipakolták az egész hűtőt. Lili Levent után 20 perccel kelt fel az asztaltól, nem tudott betelni a kínálattal.

Ezután rendszeressé váltak a közös reggelik és vacsorák. A vacsorát már nem kettesben töltötték el, hanem megjelent a báty és felesége, unokatestvér és kisfia, na meg apuka és anyuka is csatlakozott. Az unokatestvérrel és a báty feleségével tudtak angolul beszélgetni. Éppen tombolt a Ramadán, mindenki összegyűlt az esti étkezéshez. Lili sokat csodálkozott azokban az időkben. Nem használtak terítőt, az arabos dzsámi hangja után kezüket az ég felé fordítva elkezdtek mormolva imádkozni. A lány is az ég felé fordította kezét csak nem mormolt. Utána megtörölték az arcukat. Lili leutánozta minden mozdulatokat. Hosszúkás, bagettre hasonlatos kenyerüket kézzel tépték, így járta körbe az asztalt. Az anyuka osztotta általában, mindig nagyon gondosan számolta ki az adagokat.

Vacsora után elkezdtek tüsténkedni a nők, a férfiak meg hálásan köszöngették a finom étkeket. Ki a konyhába, be a konyhába. Lili is megpróbálkozott pár piszkos edény kivitelével. Nem igazán vártak el tőle még semmit. Az asztal módszeres letörlése, és az edények mosogatógépbe helyezése után elkezdett mindenki teázni. A nagyképernyős TV elé telepedve, mini asztalkákon pihentek a karcsú teáscsészék. Mintha az esti szertartás egy időtlen tradíció pár perce lett volna, ebben a megszokott napi ritmusban mindenki tudta helyét és feladatát. Férfiak és nők élvezettel szürcsölgették ezt az Earl Grey-szerű török italt. A nők vagy hússzor megtették a konyha-nappali útvonalat. Nagyon boldognak és elégedettnek tűntek. Lili a férfiak között ücsörgött és teljes elégedettséggel szürcsölgette harmadik teáját. Sokat nevetett, az egyik legemlékezetesebb hahota akkor tört rá, mikor az anyuka játékosan oldalba bökte. Ezután a csintalan oldalbökés örök klasszikussá vált.

A felhőtlen kezdeti időszak után kezdték realizálni, hogy van holnap, és egyszer majd véget ér a nyár. „Hogyan fogunk találkozni, ha visszamész Magyarországra?” – tette fel a nagy kérdést Levent a piacon, pont a gránátalma árus előtt. Megtorpantak a gránátalmák mellett. A fiú arca nagyon komoly volt. Lili is komolyan sóhajtott egyet. „Repülővel nagyon egyszerű, szerintem olcsók a járatok..” – reménykeltőnek szánta a szavakat, de maga se hitte el, amit mondott. Ha olyan egyszerű lenne, mi ez az ólomsúly mellkasán? Amikor már egyszer kimutatja foga fehérjét a holnap, a jelennek esélye sincs. A nyár további része a holnappal való küzdelemmel telt.

Nyilván együtt lesznek valahol, valahogyan, csak a hely és az idő kétséges. Mindketten szabadjára engedték képzeletüket. Hol is szeretnének élni? Törökország? Elég kézenfekvő, Lili már Levent előtt úgy érezte, maradhatnékja van. A fiú csak hab volt a tortán. Magyarország? A lánynak nem fűlött hozzá a foga, de minden lehetőséget végigzongoráztak. A Himalája tűnt még nagyon csábítónak, arrafelé akár meg is világosodhatnak. Erdély? Nem Schengen és jók az energiái. Ennyit a helyszínekről. Na de milyen minőségben indulnának neki a nagyvilágnak? Bárhogy is nézzük a dolgokat, egy uniós állampolgár és egy harmadik országból származó valaki nem igen lehet formabontó páros. Felszínre került a házasság gondolata.

A helyzet komolyra fordulása után átugrott sörözni Liliékhez a török papa, a mama és a kíváncsi unokatestvér. Természetesnek volt álcázva a látogatás, úgy csináltak, mintha bútornézőbe jöttek volna, de azért mindenki nagyon izgatott volt. A nők megfésülték a hajukat, kifestették a szájukat, a férfiak pedig vasalt inget vettek fel. A helyzet látszólagos lazaságát fokozta, hogy elkezdtek sörözni. Nézték a teraszról a Boszporuszt, kortyolták a török sört és tervezgették a gyerekeik jövőjét. Levent unokatestvére, Levent és Lili tolmácsként üzemeltek. Nem róluk szólt ez az este, hanem a szülőkről. Miközben a fiatalok elmentek az utánpótlás sörért, Lili apja Liliről, Levent szülei Leventről tartottak beszédet. Szép dolog a szerelem, de azért lassan a testtel! Jegyezzék csak el egymást szépen, nem kell előre inni a medve bőrére. Levente, mint a legtörökösebb magyar apa, kihangsúlyozta a házimunka fontosságát, és hogy kislányának van még hova fejlődni ezen a téren. Mindenki hevesen bólogatott. Igen, igen kicsi még a lány. Nahát ez a nyamvadt parfis! Elsöprő győzelmet aratott.

Pár évvel később…

– Lili, remélem tudod, hogy nekem köszönheted Leventet! Ha nem viszlek el Isztambulba, sosem találkoztok…

Kovács Dalma – Türkinfo