A fekete levestől a népes kávéházakig: hogyan lopta be magát a kávé a szívünkbe?

Az életben vannak olyan, ma már természetes és magától értetődő dolgok, amelyekről nehéz elképzelni, hogy régen nem léteztek. Ilyen a kávé is. Bár néhány lelkes kecskének és figyelmes pásztoruknak hála a kávét, illetve jótékony hatásait már jóval időszámításunk előtt ismerték, Európa még több mint ezer évet várt az éltető erőre. Hazánk történelmének jelentős részére is bizony a „kávé nélküliség” időszaka borított fátylat. Aztán jöttek a törökök…

Az a bizonyos fekete leves

A kávé a térség többi államához hasonlóan a törökökkel érkezett meg hozzánk a 17. században. Ekkor még kevésbé értékeltük a fura fekete italban rejlő lehetőségeket, mivel túlságosan lefoglalt minket a tragikus tény, hogy megszállták az országot. Érthető, hogy az első magyar kávéemlékek egyike ma már határozottan negatív emlékeket ébreszt. Az 1680-as években a váradi pasa el akarta fogatni Thököly Imre fejedelmet, ezért egy ebédmeghívás ürügyével magához csalta. Thököly csapdára gyanakodott, ám elfogadta a meghívást, az ebéd után azonban gyorsan távozni akart, mire az egyik aga a következő szavakkal tartotta vissza: „Ne siess Uram, hátra vagyon még a fekete leves!” Miután a vendég megitta a kávéját, láncra verve vitték az isztambuli Héttorony börtönébe.

Folytatás és eredeti>>>