Vasárnapi utazások: Kula és környéke: utazz az időben több millió évet

A hatnapos munkahét megszokott Törökországban. Marad tehát számunkra a vasárnap, amikor barangolhatunk. Természetesen ez nem jelent száz kilométeres utazásokat. Szerencsére pár órás távolságokat bejárva is ezer meg ezer lehetőség van arra, hogy szépet, érdekeset fedezzünk fel. Ezeket az élményeket írom meg a Vasárnapi utazások sorozatban.

Vannak olyan szerencsés helyek a világban, ahol minden együtt áll ahhoz, hogy turisták tömegeit vonzzák. Kula városa, amely Manisa megyében, Izmirtől 150 km távolságban van, ilyen hely. Önkormányzatának honlapján a turizmus menüben öt másik alcím található: vallási, természetjáró, kulturális, városjáró és egészségturizmus. Elhiheti a kedves olvasó, nem hiába kell ezekről külön szólni, hiszen mindegyik megér egy-egy külön fejezetet.

Mivel utoljára 2015 áprilisában jártunk ott, rá kell vennem a családot, hogy ismét menjünk el. Cikkem írása közben ugyanis annyira kedvet kaptam ehhez, hogy azonnal indulnék.

Akkori utunk során először Emre falucska felé kanyarodtunk le, ahol Yunus Emre és tanítója, Taptuk Emre türbéje található. Yunus Emre nevét minden Törökország- és törökkultúra-kedvelő hallotta már Magyarországon, köszönhetően a budapesti Yunus Emre Intézetnek. A török kultúrát világszerte népszerűsítő intézmény névadója 1240 és1321  között élt, és ma is kedvelt filozófus és költő, aki munkásságával nagyban hozzájárult a török kultúra és civilizáció kialakulásához. Látogatásunk idején sokan mások is jártak az emlékhelyen, folyamatosan érkezett egy-egy imát mondó látogató. Megkapó az, hogy mennyire karbantartják, gondozzák a környékét.

Külön élmény volt maga a falucska a réges-régi kőből épített házaival. A falu történelmét képező legfontosabb ok a rajta áthaladó kereskedelmi (karaván) út. Emre faluja már évszázadok óta a régió központja volt. Emiatt találhatók itt mecsetek, fürdők, piactér és gyönyörű lakóházak.

Rövid út megtétele után Kula városának történelmi részét jártuk be. Mindenkit arra biztatok, hogy bolyongjon, tévedjen el a kis utcákon sétálva. A házak, a kapuk, a kilincsek, a szorosan egymás mellé épített tetők mind-mind megérnek egy-egy rácsodálkozást.

Nagy esély van rá, hogy valami hagyományos ünnepség közepébe csöppenhetünk. Mi végignézhettünk egy kisfiú körülmetélése alkalmából indított látványos menetet. A büszke fiú lóháton követte a néptáncos csoportot és a dobosokat, az asszonyok pedig hatalmas kondérokban főzték az ünneplőknek a vacsorát.

Kula annak idején várfalakon belül épült, és ennek köszönhető az, hogy ennyire szorosan egymás mellett vannak az épületek, és ilyen szűkek a sétautak. Több helyen összeérnek a tetők, így felülről befedik magát az utcát. A házakban folyó élet közvetlenül kapcsolódik a külterekhez, mert minden épület kapuja és ablaka oda nyílik. A 17. századig csak a falakon belül építkeztek, csak később kezdtek azokon kívül is terjeszkedni, így ott már kertes házakat is láthatunk.

Most követezhet a környéken tett utazás csúcspontja: a „tündérkémények” (peri bacaları) sokasága. Akinek minden vágya, hogy eljusson a méltán híres Kappadókiába, de nincs rá lehetősége, azokat egy kicsit vigasztalhatja ez a hely. A hasonló természeti jelenség miatt kapta a Kuladokya ragadványnevet.

37,5 hektár területen csodálhatjuk a vulkanikus táj szélén a szél és az erózió által alakított tájat. A kalandkedvelők közelebb mehetnek, megérinthetik a köveket. De kényelmesen, autóútról is végignézhetjük a nemzeti parkot, felejthetetlen élmény.

Itt nincs vége a vulkánok közötti túrának. A völgyből Kula felé a hátsó úton visszakanyarodva olyan tájon járhatunk, amely igazán egyedülálló. Fekete vulkanikus kövek vannak, ameddig a szem ellát. 200 millió éves földtörténeti emlék ez, utoljára kb. 10 ezer évvel ezelőtt volt vulkánkitörés.

A Gediz-folyó is utat tört itt magának, a folyómeder különleges kövezettel és formákkal rendelkezik. Ezeknek a vulkanikus hegyeknek köszönhető, hogy rátaláltam a látványosságra. Ankarából repültünk Izmir felé, és madártávlatból fedeztem fel, hogy itt nagyon furcsa hegyek vannak. Majd kutatni kezdtem a térképen, így találtam meg, milyen csodát  rejt itt a táj.

Néhány éve már egy geológiai park is fogadja a látogatókat, kiépített utakon sétálhatnak a turisták a vulkánok szélén (2013 óta UNESCO védelem alatt áll). Élményt jelent már az is, ha csak megállunk egy ilyen fekete hegy szélén, és megtapogatjuk a nap által felmelegített koromfekete köveket.

Csodálatos, ahogy az emberek művelik itt a talajt. Ahol egy-egy sáv fekete kőrakás között húzódó, akár zsebkendőnyi termékeny földterületet találnak, azt beültetik.

A kép forrása: http://www.kula.bel.tr Kula város hivatalos honlapja. Itt és a Kula Jeoparki szavakat a Youtube keresőjébe gépelve is találhatunk videofelvételeket, amelyek ezt a fantasztikus környéket bemutatják. Megéri megnézni, mert elvarázsolnak.

Szerző és fotók: Erdem Éva – Türkinfo

---