Törökország és a Mikulás

Karácsony táján a világ minden részén szülők milliói fáradoznak azon, hogy gyermekeikkel elhitessék a Mikulásról szóló mesét. Az egész már a gyermekek kis korában elkezdődik, amikor a szülők azt mondják nekik, hogy ha jól viselkednek, akkor a Mikulástól sok ajándékot kapnak.

Mesélnek nekik az Északi-sarkról, a pocakos emberről, aki ott él manók társaságában, akik a különböző méretű és formájú ajándékokat készítik. Néhány szülő még Lappföldre is elviszi gyermekét és a kicsik életük első néhány évét úgy töltik, hogy hisznek a repülő rénszarvasokban.

Néhány évvel később a szülők bevallják csemetéiknek, hogy a Mikulás nem valós személy és csak a karácsony mókás része. A Mikulás azonban valós személy. Valóban dobott le kéményeken ajándékokat, de nem az Északi-sarkról, hanem Törökországból származik. Nemrég lehetőségem nyílt rá, hogy meglátogassam a várost, ahol hírnevet szerzett magának és egy kicsit jobban megismerhettem a háttértörténetet is.

A következőkben 6 tényt sorolok fel, amiket nem tudtál eddig a Mikulásról és törökországbeli életéről.

1. A Mikulás Törökország délnyugati partján, Patarában született valamikor 260 és 280 között. Valójában a Török Köztársaság 1923-ig nem létezett, így Patara abban az időben lykiai fennhatóság alatt állt.
2. A Mikulás eredeti neve Miklós, felnőtt korában Myra város püspöke lett. Myrát ma Demrének hívják, amely Patarától nem messze található.
3. Amikor Miklós szülei meghaltak, sok pénzt hagytak rá, gazdag ember lett. A szegényeken akart segíteni, de úgy, hogy tette titokban maradjon, ezért felmászott a háztetőkre és a pénzérméket a kéményen keresztül juttatta el a családoknak. Egy nap valaki meglátta, így fényderült a jótevő kilétére.
4. Halála után emlékművet állítottak tiszteletére a városban, de több évnek kellett eltelnie mire szentté avatták, ettől kezdve hívják Szent Miklósnak. A tengerészek védőszentjének is tartják, de a gyerekek úgy emlékeznek rá, mint aki mogyorót, gyümölcsöket és édességet osztogat a jó magaviseletért.
5. December 6-a összekapcsolódott Szent Miklós ünnepével, az angolszász országokban azonban december 25-én ünneplik, amikor a keresztények Jézus születésére emlékeznek.
6. Az 1800-as évek végén Szent Miklóst, vagyis a Mikulást egy szakállas, pipázó, nagy hasú személynek ábrázolták, aki jóízűen lakmározik a húsos pitéből és beszorul néha a kéménybe. (Isten tudja, honnan került képbe az Északi-sark, a manók és a repülő rénszarvasok)

Az évek során Mikulás igaz története feledésbe merült, csak a vallásos emberek tudtak róla és azok, akik Szent Miklós és a karácsony történetét kutatják.

Szent Miklós templom Demrében

A legutóbbi törökországi utam során a Lykiai-partvidéken jártam. Meglátogattam Szent Miklós templomát, ahol betekintést nyerhettem a szerény férfi életébe, akit ma Mikulásként ismerünk.

A templom Demre városában található (jó messze az Északi-sarktól!), a templom minden nap nyitva van, december 6-án pedig különleges ünnepséggel tisztelegnek Szent Miklós előtt. A templomban van az eredeti szarkofágja, bár a csontjait a 10. században olasz tengerészek ellopták és ma Olaszországban láthatók.

Érdekesség, hogy a templomba belépve hatalmas sorok kígyóznak a szarkofág előtt, hogy az emberek leróják tiszteletüket Szent Miklós előtt és az előcsarnokban imádkozni is lehet.

A belépődíj 10 török líra (kb. 1000,- Ft), ami sokkal olcsóbb, mint elutazni Lappföldre!

Az rendben van, hogy a Mikulás, a rénszarvasok, a manók és az Északi-sark sokkal hatásosabb, ha egy rossz gyereket akarunk megnevelni. Azonban jobb lenne, ha már kisgyermek korban mesélnénk nekik Szent Miklós életéről és tetteiről, ahelyett, hogy apró hazugságokat mondunk, és később valljuk be nekik, hogy amit eddig hallottak tőlünk, az csak mese.

Natalie – turkishtravelblog.com

Fordította: Kollár Kata- Türkinfo