Török átok

Háború és béke

Az Egyesült Államok egyik korábbi nemzetbiztonsági főtanácsadója úgy fogalmazott, hogy Marokkótól Afganisztánig minden mindennel összefügg. Ez különösen igaz a térség egyik legújabb válsággócára, a Törökország–Szíria–Líbia háromszögre.

A NATO és az Európa Tanács kivételével Törökország számára az európai mozgástér gyakorlatilag bezárult. A törököknek tudomásul kellett venniük, hogy az Európai Unió nekik elérhetetlen, ugyanakkor a térség kis népei, a bosnyákok és az albánok stratégiai szövetségest látnak a mindenkori török vezetésben. Ugyanez igaz több kaukázusi népre, így az azeriakra is.

A török átlagemberre és a legújabb kori török nacionalizmusra kőkeményen hatott a bosznia–hercegovinai háborúban gyakorolt kettős mérce, vagyis hogy a muszlimok elleni népirtást Európa eltűrte és tudomásul vette. Az ottani etnikai tisztogatás után tömegtüntetésekre került sor Törökországban. Nyugat-Európa, ezen belül Németország a török köztudatban leértékelődött, és felértékelődött Oroszország, az USA és néhány ázsiai állam szerepe. Ugyanakkor a Szovjetunió szétesése után Törökország rendelkezett a leghosszabb fekete-tengeri szakasszal. Ezzel a lehetőséggel gazdasági szempontból Törökország nem tudott élni, mert kereskedelmének mindössze hat százalékát bonyolítja le a tengeren. Az ország hangsúlyozza hídszerepét Kelet és Nyugat között, és azt hirdeti, hogy egyszerre európai, ázsiai, balkáni, kaukázusi, közel-keleti és földközi-tengeri állam.

Az európai uniós kudarcsorozat után mondta ki először a török politika, hogy nem akar elhidegülni a közel-keleti térségbeli szövetségeseitől. Jól érzékelték, hogy a XX. században a Balkán volt a világ egyik legfontosabb válságterülete. A Boszniában és Koszovóban bekövetkezett etnikai tisztogatások után az ott élő albánok Törökországtól kértek segítséget. Ankara számára óriási lehetőség, hogy a térség valamennyi államában található muzulmán kisebbség.

A törököknek tudomásul kellett venniük, hogy a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok az iszlám ébredését ellenségesnek, érdekeivel ellentétesnek határozta meg. Török megítélés szerint az iszlám világ, ezen belül Törökország nem a kiváltója, hanem a károsultja volt az új geopolitikai struktúráknak. Az Irak elleni háborúban – függetlenül attól, hogy a Nyugat oldalán sok muzulmán állam is részt vett – a Szaddám-ellenes kampány iszlámellenes kampánnyá változott. A világ lakosságának közel negyedét alkotó muzulmán közösség ráébredt arra, hogy egyetlen nagyobb nemzetközi szervezetben sincs megfelelően képviselve.

Folytatás

Forrás: magyarnemzet.hu