Nekünk (feltárt) Mohács kell

A mohácsi csata egyértelműen a legismertebb magyar történelmi események egyike. Alapvetően meghatározta a középkori Magyar Királyság sorsát. Azt gondolhatnánk, egy ilyen alapvető, tankönyvi adatról már mindent tudunk, de ez távolabb nem is állhatna a valóságtól. Nincs konszenzus sem a csata pontos helyszínéről, sem az elvesztéséhez vezető okokról. Két kutatóval, egy hadtörténésszel és egy hadirégésszel vizsgáljuk meg, hogy miért vett új lendületet a mohácsi csata kutatása az elmúlt években.

1526. augusztus 29-én Mohács térségében összecsapott egymással a II. Lajos magyar király vezette, nemzetközi szövetségesekkel kiegészült magyar haderő az ország területére benyomuló oszmán hadakkal, amelyeket II. Szulejmán szultán vezetett. A csata (amelyet az esemény „mohácsi vész” ragadványneve is érzékeltet) a törökök letaglózó győzelmével végződött. A történelmi hagyomány szerint ez a csata volt az, amely végérvényesen eldöntötte, hogy az Oszmán Birodalom uralma alá hajthatja az akkori Magyar Királyság jelentős belső területeit, ezzel pedig hatalmas magyarlakta vidékeket taszíthat hódoltságba az elkövetkező több mint másfél évszázadra.

De hogyan jutottunk el a mohácsi csatáig? Miért és hol történt, elkerülhető, megnyerhető lett volna-e? A magyarok széthúzása, hibái vezettek a megsemmisítő vereséghez, vagy matematikai szükségszerűség volt a bukás?
E kérdések tudományos vita tárgyát képezik, de a folyamatosan feltárt források és régészeti leletek egyre közelebb visznek minket a válaszokhoz.
A pótolhatatlan Nándorfehérvár

A mohácsi csata előtt öt évvel, véletlenül ugyanazon a napon, 1521. augusztus 29-én, vagyis ötszáz évvel ezelőtt esett el Nándorfehérvár, ami a vár stratégiai szerepét tekintve, a mohácsi vereséggel összemérhető jelentőségű csapás volt a magyarok számára.

„E két vereség egy hosszú folyamat két igen fontos állomása volt.

Stratégiai szempontból Nándorfehérvár elvesztése volt az a pont, amely rendkívül nehéz helyzetbe hozta az országot – mondja B. Szabó János hadtörténész, a Budapesti Történeti Múzeum munkatársa. – A nemzeti történeti emlékezetben mégis Mohács kapott kitüntetett, szimbolikus helyet. A mohácsi csatavesztés az emberek tudatában végérvényesen megpecsételte azt a hosszú folyamatot, amely az 1526-ot megelőző évtizedekben zajlott le.”

A mohácsi vereség a történész szerint azért hagyott mélyebb nyomot
a magyarok tudatában, mint Nándorfehérvár eleste, mert az utóbbi után nem változtak meg a hatalmi viszonyok az országban. Csak viszonylag kis területeket foglaltak el a törökök, az ország nagy részén az élet folyt tovább
a megszokott medrében. Nándorfehérvár eleste viszont rendkívül baljóslatú helyzetet teremtett: a következő években nem tudták a fontos végvárat hasonló erősségűvel pótolni. Ennek lett az a következménye, hogy a királyi seregek nyílt mezei csatára kényszerültek az oszmán hadsereggel. Mohács hírességéhez az is hozzájárult, hogy a csatákat általában érdekesebbnek, romantikusabbnak ítéli meg az utókor, mint a gyakran elhúzódó, hosszú inaktív időszakokat magába foglaló várostromokat.

Folytatás

Forrás: mta.hu