Magyar vagyok

Ismét egy gondolatkör, milyen magyarnak lenni Törökországban, és mi történik a magyar nyelvvel.

Most már a 9. évet töltöm Isztambulban. Kiszámoltam, majd 2038-ban jön el a nagy fordulat. Ekkor már többet leszek Törökországban, mint Magyarországon.

Egy keddi napra fog esni az évforduló. Be is írtam a Google Naptárba, hogy szóljon majd, nehogy elfelejtsem.

Az utána következő időszak lesz majd érdekes! Mert úgy tűnik, bizonyos dolgok sosem fognak változni.

Azt megtanultam, hogy sosem fogok töröknek tűnni. És az is biztos, hogy bármennyire tanulom is meg a nyelvet, sose fogok úgy beszélni, mint egy igazi török. Bár az is igaz, hogy bőven van még mit gyakorolni.

Oké, sose leszek 100%-ban török, de nem is hiszem, hogy ez lenne a cél. Szerencsére olyan időszakot élünk, amikor a törököknek semmi bajuk a külföldiekkel. A törökök amúgy is mindig tolerálták a külföldieket. Sőt! Amikor Európában éppen nagy zsidóüldözések voltak, akkor a törökök befogadták a nagyszámú menekülteket.

A dolgok inkább pont fordítva vannak! Amikor kiderül, hogy külföldi vagyok, és még törökül is beszélek, akkor mindig nagy örömmel fogadnak.

Majd pedig minden alkalommal, de tényleg minden alkalommal, végigfutjuk a szokásos köröket.

Ez amolyan gyors műveltségi vetélkedő, amiben a beszélgetőtárs megmutatja mennyire jól tájékozódott is magyar témában. És ilyenkor szoktak érdekes dolgok is előkerülni, miszerint Budapesten (soha nem Bukaresten) oroszul vagy amerikaiul (nem angolul) beszélnek. Majd összeszámoljuk a híres embereket. Ez érdeklődési körtől függően Puskás vagy Liszt.

Folytatás

Forrás: isztambul.info