2025. július 22.
Türkinfo Blog Oldal 910

Isztambul története bélyegeken

Forrás: commons.wikimedia.org

Isztambul Város Önkormányzatának kulturális egyesülete a közelmúltban megjelentetett egy fotókönyvet, melyben 100 bélyeg kapott helyet, melyek Isztambult mutatják be a város közel 100 éves múltjával.

Az „Isztambul 100” sorozat keretében Isztambul Város Önkormányzatának kulturális egyesülete „Isztambul 100 bélyegen” címmel jelentetett meg egy kiadványt, melyben kultúrtörténeti, postatörténeti, ritkaságokat mutatnak be a bélyeggyűjtők, bélyegtervezők és kutatók nagy örömére.

A kiadványban Isztambul különböző kerületeiről, tereiről és épületeiről találhatunk bélyegeket, kezdve az Anatólia erőddel, a Beyazit téren át, az Hagia Sophia Múzeumig, vagy Konstantin szobrától a Sultanahmet térig, a Galata-hídtól az İnönü stadionig.

A könyvet azoknak ajánlják, akiket érdekel a történelem, szeretnék megismerni Isztambult több szemszögből is.

Az első török postai bélyeget egyébként még 1862-ban készítették kőnyomó technikával (litográfia), különböző vastagságú papírlapokra, melyeket kézzel festettek és ragasztottak. Azért, hogy megakadályozzák a hamisításukat, a Pénzügyminisztérium piros vagy kék „pipa” jelet íratott rá régi írásmóddal.

Bélyeggel ellátott leveleket 1863. január 1-jétől kézbesítenek, Isztambulból 1914 óta. Az 1914 elején nyomtatott bélyegeken csodaszép vésett (némelyik kétszínű) képek láthatók Isztambulról, melyeket Oskan efendi tervezett és a Bradbury, Wilkinson & Co. nevű cég nyomtatta az Egyesült Királyságban. A több mint 100 bélyeg Isztambul természeti és kulturális szépségeit mutatja be az elmúlt 103 évből.

Az Isztambul témájú bélyegeken az ár is megtalálható, így tájékozódhatunk arról is, hogy az egyes korszakokban mennyibe került egy-egy levél feladása. A bélyegeken lévő alakok a késő Oszmán Császárság idejéből valók és a Török Köztársaság azon korszakából, amikor még nagyon magas volt az infláció. A könyvben a bélyegek mellett megtaláljuk azt is, hogy mikor és hol nyomtatták azokat és hogy mikor kerültek forgalomba.

Şerif Antepli, az „Isztambul 100 Gyűjtemény” társírója mesélt a bélyegalbum készítéséről: „Mivel szenvedélyem a bélyeggyűjtés, mindig is akartam egy olyan könyvet, amely ennek a gyönyörű városnak állít emléket egészen a gyermekkoromtól. Végül akadt egy lehetőség, hogy megvalósítsam elképzelésemet, megalkottuk ezt a könyvet, amely az „Isztambul 100 bélyegen” címet kapta.” Antepli minden bélyeget megvizsgált mialatt a könyvet készítette, több olyat is talált, amelyek Isztambul ugyanazon helyéről készültek, csak más időben, ezért nagyon nehéz volt kiválasztania azt a 100-at, ami a könyvbe került.

Şerif Antepli İzmirben született 1948-ban. Gyerekként szívesen focizott, hobbiiai közé tartozott a bélyeggyűjtés és az, hogy a csomagolópapírokat újság nagyságúra vagdosta és elkészítette saját újságjait. Általános iskolában és középiskolában is szerepelt neve az iskolai újságokon. Később az izmiri újságíró iskolába iratkozott be és ekkor vált a hobbija a hivatásává. Először még ingyen dolgozott az izmiri székhelyű Ege Ekspres nevű újságnál, majd már, mint fizetett alkalmazott ment el a szintén İzmirben működő Yeni Asırhoz, karrierje 1970-ben indult be.

Az ő nevéhez fűződik Törökország első fényképes folyóiratának kiadása, amely nagyban hozzájárult karrierje fellendüléséhez. Mikor rájött, hogy a bélyeggyűjtők számára még nincs egyetlen kiadvány sem Törökországban, kiadott egy magazint, ami a „Gyűjtemény” címet viselte, majd megalapította a „Gyűjtők Klubját”.

Antepli több gyermekkorából származó bélyeggel is büszkélkedhet, ő az egyik legfontosabb filatelista Törökországban. Részt vesz fényképészeti szimpóziumokon és filatelista vásárokon is.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo

Turkish Tea & Art

Sertab Erener – Makber

Utazás az emberiség történelmébe

Forrás: commons.wikimedia.org

A Şanlıurfa Múzeumkomplexum, melyet 2015. májusában nyitottak meg Törökország délkeleti részén, Şanlıurfa tartományban, Törökország legnagyobb múzeuma. A múzeum végigkalauzolja a látogatókat az emberiség történelmén az ősidőktől kezdődően.

Az épületegyüttes a híres turistalátványosság, a Balıklıgöl (Szent Halastó) szomszédságában található, területe 200 000 m2. Itt kapott helyet a Régészeti Múzeum, ahol több száz, embereket és állatokat ábrázoló kő van kiállítva. A kiállítás a kőkorszakban indul, bemutatja, hogyan vadásztak és éltek az ősemberek. Itt lehet megnézni a „világ első valós méretű szobrát”, a 180 cm magas Balıklıgöl szobrot is, mely i. e. 9 500-ból származik.

Miután elsétálunk a Göbeklitepéből és Nevalı Çoriból származó újkőkori leletek mellett, megérkezünk a rézkorba, ahol a kereskedelem megjelenésére utaló tárgyakat láthatunk. A vaskort bemutató tárlaton 3 500 éves játékokat, sípokat és bazaltból készült eszközöket, valamint üvegtárgyakat is megcsodálhatunk. A kiállítás utolsó része az iszlám kort mutatja be, ahol videón lehet megismerni a Şanlıurfában élők életét.

Ezt követően az őskori épületek építészeti megoldásait bemutató régészeti parkba érünk, amely a Régészeti Múzeum és a Haleplibahçe Mozaikmúzeum közötti területen fekszik. Itt olyan mozaikok vannak kiállítva, melyek vadász- és csatajeleneteket, többek között a harcos amazonokat ábrázolják.

A megnyitás óta az épületegyüttest több mint 300 000 látogató kereste fel. A helyi idegenvezetői kamara alkalmazottja, Müslüm Çoban arról számolt be, hogy a látogatók számára sokkal érdekesebb a tárlat végigjárása így, hogy a kiállítási tárgyakat kronológiai sorrendben helyezték el. A 4,5 km-es távot sokan megteszik, mert a nagy távolság ellenére lépcsőt nem kell mászni. A Régészeti Múzeum például három emelet magas, de a látogatók úgy bejárhatják az egészet, hogy közben nem kell lépcsőzniük: úgy van kialakítva a padlózat, hogy fel sem tűnik az embereknek, hogy sétájuk során három emelet magasan járnak. A szakember azt is kiemelte, hogy a komplexum, amely Törökország legnagyobb méretű múzeuma, több mint 75 000 műtárggyal büszkélkedhet. Hozzátette, hogy a múzeum meglátogatása után a turisták általában elzarándokolnak a Szent Halastóhoz, majd részt vesznek egy hagyományos, zenés „sıra gecesin” (sıra est) és megkóstolják a helyi specialitásokat. Csak pozitív visszajelzések érkeznek hozzájuk mind a helyi, mind a külföldi vendégek részéről.

Forrás: Hürriyet Daily News

Kollár Kata – Türkinfo

A szultán barátja

Leporolva a hazai sajtó történet rég elfeledett oldalait, számos meglepő és érdekes adatot, hírt, információt, képet találhatunk az Oszmán Birodalommal és a kemáli Törökországgal kapcsolatosan, ami szintén csak azt bizonyítja, hogy a magyar sajtó és a korabeli újságolvasó igen nagy érdeklődéssel fordult az oszmánok és a törökök felé.

Sorozatunkban arra vállalkozunk, hogy ezekből a korabeli írásokból és képekből mutassunk be néhányat a ma Törökország és a törökök iránt érdeklődő olvasójának.

II. Abdul Hamid egy 1918-as festményen

A Ben Hur szerzőjéről, Lewis Wallace-ról (1827–1905) bizonyára sokan tudják, hogy nem csupán íróként jeleskedett, de katonaként is szolgált egyebek közt az amerikai polgárháborúban is. Az már talán kevésbé ismert, hogy alig egy évvel azután, hogy 1880-ban megjelent a Ben Hur, mely világhírűvé tette szerzőjét, Wallace 1881–1885 között az Egyesült Államok konstantinápolyi nagykövete lett. S ami talán még ennél is érdekesebb, bensőséges, baráti viszonyt ápolt II. Abdul Hamid szultánnal (1876–1909) – kettejük ismeretségének kezdeteiről pedig a Tolnai Világlapja című képes hetilap egyik 1925-ös számából értesülhetünk.

A Tolnai Világlapja 1901–1944 között jelent meg; alapító tulajdonosa és kiadó-főszerkesztője az az 1868-ban született Tolnai Simon (eredeti nevén Friedmann Samu) volt, aki 1913-ban az ország legmodernebb újságpalotáját építtette fel – ez a Dohány utcában a mai Egyetemi Nyomda épülete. A magyar sajtó- és kultúrtörténet kiemelkedő alakjának számító Tolnai Simont Magyarország német megszállása után a mauthauseni koncentrációs táborba deportálták – ott is lelte halálát.

Lewis Wallace 1865 körül

A Tolnai Világlapja 1925. május 6-i számában tehát az alábbi anekdotát olvashatjuk a Ben Hur szerzője és II. Abdul Hamid szultán közti barátság kezdeteiről:

„A szultán bizalmasa

Az 1881. esztendőben az Egyesült Államok új követet küldött Konstantinápolyba. A követ rendkívüli komoly úr volt, s ha a hivatalos ügyek engedték, nagy sétákat tett a csodálatos keleti város utcáin és gondolataiba mélyedve mélázott el az eléje táruló képeken.

Egyszer egy holdvilágos estén a Boszporusz partján sétálgatott, és gondolatai messze a múltba szállottak. Észre sem vette, hogy nem messze tőle egy sötét köpenybe burkolt alak sétál, lehajtott fejjel, karbafont kezekkel. A part egyik árnyékos részén majdnem összeütköztek egymással.

Mind a ketten valami bocsánatkérés-félét rebegtek. Meg sem nézték egymást. Két perc múlva ismét egymás mellé kerültek. Most már beszédbe ereszkedtek. A követ úr sok mindent kérdezett az idegentől, majd régi dolgokról, színes, csodálatos álmokról beszélt a köpenybe burkolt töröknek, akinek beszédje nagyon tetszett neki. Így nagyon gyorsan repültek a percek és később csodálkozva állapították meg, hogy már éjfél is elmúlt.

– Nem jönne el hozzám egy feketére? – invitálta a követet a török.

– Késő van már – próbált kitérni a követ – s holnap a szultánnál kell kihallgatásra jelentkeznem…

A török nevetett:

– Oh, ez nem is fontos… Államügyek! … Jöjjön!

A követ meghökkent:

– Oh, bocsánat, még nem is ismerjük egymást… Lewis Wallace vagyok….

A török szintén bemutatkozott:

– II. Abdul Hamid…

A követ megdöbbenve nézett kísérője arcába… Megismerte a szultánt:

– Felséges uram! …

– Remélem, hogy most már elfogadja a meghívásomat…

Így lett a szultán bizalmasa Lews Wallace követ, a későbbi szerény ügyvéd és a „Ben Hur”  című világhírű regény szerzője.

Lewis Wallace-nak ez a szenzációs regénye most jelenik meg Tolnai Regénysorozatában s Tolnai Világlapja jövő heti számához díjtalanul mellékeli a nagy mű hetedik füzetét.”

A Ben Hur a Tolnai Regénysorozatában – forrás: antikvarium.hu

A folytatásban a magyar sajtótörténelem további, Törökországgal és a törökökkel kapcsolatos, ám ma már talán kevéssé ismert híreit kívánjuk bemutatni, mely hírek minden bizonnyal a ma olvasói számára is érdekesek lehetnek.

Horváth Krisztián – Türkinfo

Melyek a legértékesebb focicsapatok? Mutatjuk a friss listát

A 32-es listán hat olyan klub szerepel, amely az öt vezető európai liga egyikének sem tagja (Ajax, PSV Eindhoven, SL Benfica, Fenerbahce, Galatasaray és a Besiktaş). Értékük a 32 klub összértékének mindössze 6 százalékát adja, ami jól jelzi pénzügyi lemaradásukat a legjobb angol, spanyol, német, olasz és francia csapatokhoz képest.

Európa három legértékesebb futballklubja a Manchester United, a Real Madrid, és a Barcelona. A Manchester United az első klub, amelynek becsült cégértéke meghaladja a 3 milliárd eurót – derül ki a KPMG idén második alkalommal megjelenő, „Football Club’s Valuation: The European Elite 2017” című tanulmányából. A kiadványt a szombati BL-döntő apropóján tette közzé a KPMG spottanácsadási csapata.
A tanulmány főbb megállapításai

A nyilvánosan elérhető pénzügyi beszámolók alapján Európa 32 vezető futballklubjának cégértéke (Enterprise Value) 29,9 milliárd euró, ami 14 százalékos növekedést jelent az előző szezonhoz képest.

Annak ellenére, hogy a Manchester United nem jutott be a Bajnokok Ligájába, cégérték alapján megelőzte a Real Madridot és növelte előnyét a Barcelonával szemben. A Manchester United az első klub a KPMG rangsorában, amelynek cégértéke meghaladja a 3 milliárd eurót.

Az angol kluboknak sokkal több bevételük származik közvetítési jogokból, mint a többi vezető futballklubnak, így jelenleg a top 10-es listán 6 helyet tudhatnak magukénak, miután a Tottenham Hotspur kiszorította a tavalyi 10. Paris Saint-Germaint.

Folytatás

Forrás: www.tozsdeforum.hu

Easy Turkish – 20 most important phrases with Melisa

Güler Duman – Türkülerle Gömün Beni

Toroslarda Buharlı Tren

Nemzeti parkok Törökországban – Aslandağ Nemzeti Park

Törökországban több mint 30 nemzeti park, illetve természetvédelmi terület található. A térség a változatos növény- és állatvilágának és történelmi jelentőségű látnivalóinak köszönhetően nagyon népszerű a turisták körében.

Cikksorozatunkban ezeket a nemzeti parkokat szeretnénk megismertetni olvasóinkkal.

*******

Forrás: commons.wikimedia.org

Sorozatunkban mai részében az Aslandağ Nemzeti Parkba látogatunk.

A park a Ceyhan-folyó mentén helyezkedik el, kb. 40 km-re északkeletre Osmaniyétől és Gazianteptől nyugatra, a földközi-tengeri régió délkeleti részén.

Legkönnyebben az Adanát Kadirlivel összekötő útról és az Adana–Osmaniye autópályán lehet megközelíteni.

A parkban található Karatepe-Aslantaş Múzeum a terület közel 4000 éves történetét mutatja be. A hettiták, akik i. e. 2000-ben telepedtek le Anatóliában, Kızılırmakban, i. e. 1750-ben királyságot hoztak itt létre, és nem sokkal később ez lett a legfontosabb királyság keleten. A Hettita Birodalom bukása után Assatiwada király uralkodott a területen. Több érdekes maradványt is láthatunk itt, ezek közül a legjobb állapotban két oroszlánszobor maradt fenn, melyek azt a kaput őrzik, amely Karatepe és Aslantaş között áll. A legtöbb emléket helyreállították, és a parkban lévő szabadtéri múzeumban állították ki. A régészeti ásatások során hettita hieroglifákat is találtak a tudósok. A másik hely, amelyet még érdemes felkeresni, a római és bizánci korból megmaradt templom, mely Pinarozu falu helyén található, és padlózatán színes mozaikok láthatók. A múzeum áprilistól novemberig van nyitva.

A növények közül fenyő, tamariszkusz és tölgy él a nemzeti park területén. Az erdő fái között őzet, vaddisznót, sakált, vadnyulat, rókát és foglyot láthatunk. A Ceyhan-folyóban pedig sok a ponty.

Aki a nemzeti parkban szeretne éjszakázni, mindenképpen sátrat hozzon magával vagy lakókocsival érkezzen, mert más szálláslehetőséget itt nem talál.

Forrás: a török turisztikai minisztérium honlapja

Kollár Kata – Türkinfo

16,474FansLike
639FollowersFollow