![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Hamza Péterné: Emine és Ahmet ”öröksége”
(egy elképzelt kis intermezzo a Kiralık Aşk kapcsán)
Két nagyon szép gyermek született egy gyönyörű pártól,
Defne, Ömer gyermekei ők, a Kiralık Aişk-ból.
Ömer szülei után kapták a becses nevüket,
A vörös kislány, a fekete fiú cseperedett.
Szüleiktől örökölték eszüket, szépségüket,
Szívesen fogadják sokszor, rendre a vendégeket.
Nyitva áll rendszerint az Iplikci ajtó sokaknak,
Boldogságot, szeretetet és nevetést hozhatnak.
Óvodába, iskolába jártak a szép gyermekek,
Tőlük szebbet, okosabbat keresni sem lehetett.
Tanulják az életet is, tisztelni kell másokat,
Szeretni a családot, becsülni a barátokat.
Rengeteg élménnyel, gyönyörű szép történetekkel,
Több mindent kell tenni, a jelen életet élni kell!
Élő példák és szüleik küzdelmes története,
Emine és Ahmet – rendszerint „megbirkóznak” vele.
Ömer apuka is engedékeny, bőbeszédűbb lett,
Defnével az oldalán, szerelmük kiteljesedett.
Defne álmai és vágyai mind valóra váltak,
Mesébe illik, hihetetlen! Nincsenek már gátak.
Ömer sikeres, hosszútávú, kedves üzletember,
Alkalomadtán, nemes-, zseni suszternak „átnyergel”.
Sadrus mester iránti tiszteletből megígéri:
Gyermekeit – más mellett – e szakmára is kiképzi.
Defnének, Ömernek fontos a tisztesség, becsület,
Mindkét gyermekük ebben a szellemben nevelkedett.
Folytatni kell a szép cipellők készítését négyen,
Egy szép álombeli angyal jövendölte: Ez legyen!
„Bekopogott” ő Ömerhez, elmesélte honnan jött,
Isten miért küldte a földre, mily terven ügyködött.
Célja volt jövetelének, amit rögtön elmesélt,
A jó Isten csodát küldött, amilyet a Suszter kért:
Négyen végezzétek úgy, amitől szebb lesz a világ!
A ti cipőtök legyen minden embernél a „karát”!
Fogadjátok a fizetséget, amit érte kaptok!
Végezzétek mindig jól a munkát, jól haladjatok!
Ha egy cipőt megfizettek, nézzetek azért körül!
Van-e olyan elesett, ki egy ajándéknak örül?
Szegény embert, gyermeket, rászorulót keressetek!
Jutalmazzátok cipővel, nagyon hálásak lesznek!
Jómódúak vagytok, bátrak! Többször megtehetitek!
Keresve sem találunk tőletek jobb embereket!
(É)s ilyen közegben, ha gyermekeitek felnőnek,
Jó cselekedetért ők sem kérnek majd fizetséget.
Minden „szívből szőtt” cipőért, jár egy csodás jutalom.
Mondá az angyal : Írom, számolom és fejben tartom.
Titeket pedig a jó Isten kifizet majd szépen,
Tisztességgel végzitek? A munkátokat meglesem.
Minden „szívből szőtt” cipőért… nos kaptok egy-egy évet,
Hogy a sok-sok néző, barátok el ne felejtsenek!
Öröklétet kaptok közöttünk, emléket, Ti, négyen,
A szívünkben lesztek, mindig, reményekkel, éberen!
(É)s ahogyan telt az idő, a család jól dolgozott,
Egyre több ember már Iplikci cipőben „utazott”.
De a Cipészek nemcsak cipőt adtak, javítottak,
Szeretetről meséltek, és jóságra tanítottak.
Emine, Ahmet tanulta mire jó a szeretet,
Később tanítottak ők is, felnőttet és gyermeket.
Szerelmesek lettek, és szép társakat választottak,
Szülök öröme! Nem gördítettek akadályokat.
Defne és Ömer korosodnak, szívük széppel teli,
Mert ki útját szívvel járja, békéjét is megleli.
Ti pedig kedves SOKK-osok, bízzatok, reméljetek!
Emine és Ahmet majd folytatja a történetet!
(2018.03.04.)
A verset a szerző bocsájtotta rendelkezésünkre.
Edirne – történelem, máj, olajbirkózás
A törökországi Edirne városa is az a hely, amelyet nem lehet néhány óra alatt felfedezni. A település több évezredes múltja belengi minden négyzetméterét, a szűk utcácskákban, az építészeti emlékek között barangolva elszédít a múlt. Elszédít, hogy aztán illataival visszacsábítson a jelenbe, különösképpen, ha egy edirnei sült májat árusító kis étkezde mellett sétálunk el.
Edirnét egészen az 20. század elejéig Hadrianopolisként emlegették, mi, magyarok csak Drinápolyként ismerjük. Ma Törökország legnyugatibb városa, egészen közel a görög és bolgár határhoz. Isztambultól mindössze 2,5 órányira fekszik, és igazi élmény átszelni az egykori római provinciát, Thrákiát, főleg tavasszal, amikor minden harsogó zöld, és egészen olyan érzés, mintha az Alföldön utazna az ember.
Edirne egykor
Régóta lakott település, amit már az ókori görög mitológia is említ, azt hiszem, az ilyeneken a magam fajta törökországi lakos már el sem csodálkozik. A Hadrianopolis elnevezést az ókori római császárról, Hadrianusról kapta, aki Thrákia központjává tette. A várost 1362-ben foglalták el az Oszmán Birodalom seregei, és egészen 1453-ig, Isztambul (akkori nevén Konstantinápoly) bevételéig a birodalom fővárosa volt. Státusának megfelelően nagyon sok épületet emeltek itt, hisz a szultáni udvart kellett kiszolgálnia. Stratégiai jelentősége később sem csökkent, a szultánok innen indították európai hadjárataikat, I. Szulejmán is innen indult Magyarország felé a 16. században.
Edirnének van még magyar vonatkozása, itt késztette el Orbán mester, vagy másképpen Macar Orban azt az óriási ágyút, amellyel II. Mehmet szultán 1453-ban be tudta venni Konstantinápoly városát. A székely Orbán mester az ágyúöntéséről híres Brassóban tanulta ki a mesterséget, majd onnan került Konstantinápolyba. A legenda szerint maga a szultán menekíttette ki az akkor börtönben raboskodó Orbán mestert a városból, miután hallott különleges szakértelméről. Edirnébe vitette, ahol azonnal elkezdték a később Bazilika szuperágyú néven elhíresült fegyver tervezését, amellyel végül a Bizánci Birodalom addig bevehetetlen fellegvárát is elfoglalták.
Az Oszmán Birodalom idején
Edirne mint a birodalom nyugati kapuja, és közel 100 évig annak fővárosa, sok épülettel gazdagodott. Fürdők, paloták, mecsetek épültek a hozzájuk tartozó oktatási központokkal (medreszék), karavánszerájokat húztak fel, amelyek a forgalmas kereskedelmi útvonal pihenőhelyéül szolgáltak. Itt található a híres Yıldırım Bayezid-mecset mint a város első emlékműve, a Régi mecset, amelynek alapjában egy darab van a szent Kába-kőből, a csavart minaretes mecset és a Muradiye-mecset is.
A legfontosabbakat azonban Mimar Sinan, azaz Szinán mester tervezte és építtette, ő a 16. században élő és alkotó mérnök volt, akit az iszlám építészet legnagyobb alakjának tartanak. Szinán mester nevéhez 476 épület fűződik, amelyek közül ma is áll 200. Munkáival évszázadokra meghatározta az építészetet, a mesterek később az ő munkáit másolták és adaptálták.
Úgy tartják, hogy ő maga az Edirnében megépült Szelim-mecsetet (Selimiye Camii) tartotta főművének. Monumentális épület, méreteivel lenyűgöz, amikor az ember belép rajta, a gyereknek a szép mintás szőnyeg tetszett a legjobban. Az óriási központi kupola nyolc vastag oszlopon nyugszik, köztük árkádos terek találhatók. A hosszú életű Szinán mester sokat kísérletezett, és ő alkalmazta először a kupolák, félkupolák és támfalak rendszerét is. A dzsámihoz az iszlám világ négy legmagasabb minaretje tartozik. Különlegességük, hogy mindegyikben egymástól független csigalépcső vezet fel a minareten található három galériára. A dzsámi megépítésével Szinán mesternek nem titkolt célja volt, hogy felülmúlja a Bizánci Birodalom egykori temploma, a Hagia Szophia kupolájának méretét, ez pár centivel sikerült is neki.
A dzsámi monumentális méretei letaglóznak, miután a lábbelit kint hagyva beléptünk, a gyerek a végeláthatatlan vörös szőnyegen szaladva azt gondolta, egy óriási játszóházba érkeztünk. Kereste ugyan a klasszikus értelemben vett játékokat, majd gyorsan feltalálta magát azok nélkül is.
Szintén Mimar Sinan nevéhez fűződik a Marica-folyón átívelő Meric-híd tervezése, amelyet sikerült naplemente idején megcsodálni, állítólag I. Szulejmán szultán ugyanezt tette a 16. században.
Edirne másik lenyűgöző építészeti emléke a II. Bayezid szultán által 1488-ban építtetett épületegyüttes, amelyet a világ egyik legelső közkórházaként tartjanak számon, és ma II. Bayezid Orvostörténeti Múzeumként látogatható. A kórházban az akkor még Európa-szerte ismeretlen gyógymódokat alkalmazták: a mentális betegségben szenvedőket zene, víz és illatok segítségével kezelték! Az edirnei darüşşifa, azaz gyógyulás háza 400 éven keresztül látta el betegeit, a kórház mellett orvosi iskolát, vendégházat és közkonyhát is működtettek.
Edirne sok felfedeznivalót tartogat
Ha sok időnk van, érdemes ellátogatni még a városban található több zsinagógába és templomba, valamint a helyi múzeumokba (Edirne Régészeti és Néprajzi Múzeum, Török és Iszlám Művészeti Múzeum, Dar-ul Kura Madrasa, Lozan Emlékmű és Múzeum, Balkán Háborús Múzeum). Természetesen nem szabad kihagyni az Ali pasa fedett bazárt sem, ahol a csecsebecsék mellett megtalálható a híres edirnei gyümölcsalakú szappan és a nagy hagyományokkal rendelkező, népviseletbe bújtatott edirnei baba is. Utóbbi kifejezetten tetszett a lányomnak, bár a szappanokat is előszeretettel forgatta.
A város szűk utcácskáiban barangolva elkerülhetetlen, hogy megcsapjon a sült máj illata, én már előre vártam a pillanatot, hogy eredetiben megkóstolhassam a mindenhol csak edirnei májként emlegetett ételt. A vékonyra szeletelt borjú- vagy báránymájat lisztbe hempergetve forró, bő olajban sütik ki, mellé ropogósra sütött csípőspaprikát, hagymasalátát és csípős szószt kínálnak. Néhány héttel ezelőtt éppen 600 kg-ot sütöttek belőle egy erre az alkalomra készíttetett 7 m átmérőjű, 80 cm mély serpenyőben, hogy bekerülhessenek vele a Guinness-rekordok könyvébe.
Ha már helyi ételkülönlegességek, nem kevésbé ínycsiklandó az edirnei fasírt sem, sőt, ha ott jár valaki, muszáj beszerezni néhány fajtát az edirnei fehér sajtokból. Van mindenféle: kecsketejből, tehéntejből, zsíros, félzsíros, fűszeres – micsoda szerencse, hogy a sok-sok kisboltban kóstolni is lehet, mielőtt az ember meghozná a döntést. És akkor nem is említettem még a marcipánt, a pisztáciás sütit, valamint a Kavala-süteményt, ez utóbbi egyfajta linzertésztából készült aprósütemény.
A város és környékének felfedezés még mindig nem teljes, hamarosan itt a szezonja a hagyományos Kırkpınari Olajbirkózó Bajnokságnak, a verseny helyszíne mindössze néhány kilométerre található Edirnétől. A rendezvényt minden évben június végén – július elején tartják, idén július 2-8. között mérkőznek meg egymással a versenyzők. Az olajbirkózás Törökország nemzeti sportja, a kırkpınari bajnokságot az 1300-as évek óta tartják, idén 657. alkalommal lesz. A kırkpınari olajbirkózást 2010-ben vették fel az UNESCO szellemi örökségek listájára, mint a legrégebbi sportverseny 2001-ben került a Guinness-rekordok közé.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy Edirnében született hölgy rokonunk vezetett körül minket ott jártunkkor. Tőle azt is megtudtuk, hogy ennek a vidéknek a hölgyei különösen szeretik a cicomát, és sokkal színesebben, több kiegészítőt használva öltözködnek más régiókhoz képest. Az ország másik vidékéről származó férje mosolyogva helyeselt.
A nap zárásaként nem szabad kihagyni a naplementét a Marica-folyó hídjánál, és ha már ott vagyunk, kortyoljunk el közben egy török teát is…
Képek és cikk: K. Tengeri Dalma – Türkinfo
Nigar Hanım
Sokan gondolhatnák, hogy a török nők a férfiak árnyékában éltek az Oszmán Birodalomban. Ha azonban közelebbről is górcső alá vesszük élettörténetüket, könnyen láthatóvá válik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be Törökország felemelkedésében.
Ezeken a hasábokon hétről-hétre azokat a nagy jelentőséggel bíró török nőket mutatjuk be, akik életük során hozzájárultak Törökország fejlődéséhez, kulturális örökségéhez. Olyanokat, akiknek a munkásságát világszerte elismerés övezi és olyan „hétköznapi hősöket” is, akik tetteikkel kiemelkedtek a férfiak – esetenként – elnyomó világából.
Nigar Hanım: egyedül sírni
Francia képzését követően Şair Nigar Hanım volt az az oszmán költőnő, aki az 1900-as évek elején leginkább irodalmi találkozóiról volt ismert Isztambulban a korszak értelmiségének körében.
Némelyek azt állították, hogy a nők bár költőiek, verset írni nem tudnak. Egyes vélemények szerint a költészet absztrakt és kifinomult, és ennek az állításnak megfelelően a nőknek nincs dolguk a versírással. Ezek az elképzelések pusztán szexista sztereotípiákon nyugodtak.
A fent említett sztereotípia nem a hagyományokon alapult; legalábbis nem Törökországban, ahol számos híres költőnő alkotott a klasszikus oszmán időszakot követően, és a modernizáció korszakában is hangsúlyos volt a női munkatársak, köztük a híres költőnők aránya. A nyugati kortársaikkal ellentétben a török írónőknek soha nem kellett férfi álneveket használniuk. Sőt, írásaikban szabadon írtak nőies stílusban, ahelyett, hogy a férfiközpontú stílust utánozták volna.
Nigar Hanım a leghíresebb szerző közülük. A 19. század végén élt költőnő rövid történeteket, esszéket és darabokat is írt.
Korai évek
Nigar 1862-ben született Isztambulban, Oszman pasa gyermekeként.
„Egy korábban megjelent cikkből megtudhatjuk, hogy Nigar egy magyar emigráns katonatiszt, Bem tábornok egykori hadsegéde, Farkas Oszmán (eredeti nevén: Farkas Adolf) pasának (1823–1898) török feleségétől született lánya. Nigar Hanım apja az 1848–49-es szabadságharc egykori honvédtisztje a szabadságharc bukása után sok harcostársával együtt Törökországba emigrált, ott folytatta karrierjét – majd később török nőt vett feleségül. Édesanyja, Emine Rifati az egyik legjelentősebb oszmán hivatalnok lánya, akitől Nigar a költészet iránti szeretetét és hajlamát örökölte.” [1]
Nigar a Garos asszony által vezetett kadiköyi bentlakásos magániskolában kezdte tanulmányait, ahol franciául, örményül, görögül és olaszul tanult. Nigar arabul és perzsául Ebüllisantól („A nyelvek atyjától”) tanult. Zongoraleckéket is vett, ezenkívül festészetet is tanult. Serdülőkorában kivették az iskolából és magánoktatásban részesült. Nagyon fiatalon, 13 éves korában ment feleségül İhsanhoz, majd három fiuk született: Salih Münir, Salih Feridun és Salih Keramet. Nigar soha nem szerette férjét, házasságuk boldogtalan volt.
Az első katasztrófa
Nigar házasságát élete „első katasztrófájának” nevezte. A második katasztrófát öccse halála jelentette a házasságkötését követő évben. Nigar elhagyta férjét, és 20 éves korában visszatért a szülői házba. Néhány évvel később el is vált. Időközben megjelent első verseskötete „Efsus!” (Gyötrelmek) címmel. A kötet egyik napról a másikra ismertté tette, mindenki tudni akarta, hogy ki is az a Nigar.
Az „Efsus” 16 versből és nyolc prózai darabból áll. Annak ellenére, hogy maguk az írások kezdetlegesnek mondhatók, a versek és a többi darab is nagyon bájos – hangvételének őszintesége és kifinomultsága miatt.
Nem sokkal később jelent meg az „Efsus” második kötete, mely 97 verset tartalmaz. Ezek a versek a Tanzimát (XIX. század elején kibontakozó reformkor) korszak stílusjegyeit hordozzák magukon, amely kissé eltér a klasszikus díván stílustól. (Megj.: A perzsa és arab befolyás alatt álló török irodalmat nevezték díván irodalomnak. Az oszmán díván költészet rituális és szimbolikus jellegű volt, mely jellegzetességeket nagyrészt a perzsa költészetből vett át). Nigar műveivel nem érinti az Edebiyatı Cedide (Új irodalom) korszakot.
1895-ben másodszor is feleségül ment İhsanhoz, hogy fiai kedvére tegyen, akik a Sultáni (Galatasaray) Középiskolában tanultak. İhsan házasságkötésük első éveiben Törökország attaséjaként Berlinben dolgozott, ahová fiaikat is magával vitte. A korábbi válás során İhsan azzal fenyegetőzött, hogy örökre elszakítja a fiúkat tőle. Így hát, amikor újra ugyanazzal a férfival házasodott össze, már csak egyetlen cél vezérelte Nigart, hogy újra együtt lehessen három fiával. Mindemellett Nigar édesapja meghalt, így senki nem maradt, aki pártfogásába vehette volna.
A kedvesség jelvénye
1896-ban Nigar kiadja harmadik verses kötetét, a „Niran”-t, ami a török nők támogatására létrehozott női könyvtár első darabja lett. Emellett Nigar a „Hanımlara Mahsus Gazete” (Nők Lapja) szerkesztője és kiadója. „Költői karrierje mellett életstílusa, társaságkedvelő személyisége és öltözködése is nagy hatással volt a társadalomra és a nőkről alkotott korabeli képre. Bár feministának nem nevezhető, a nők jogairól alkotott véleményével megelőzte korát. II. Abdülhamid a költőnő emberi jogi munkásságát a Jótékonyság-renddel (Şefkat Nişanı) – a „A kedvesség jelvényével” – ismerte el, amely a szultán közvetlen támogatását jelentette a szerzőnek.”[2]
A 19. század végén további két könyve jelent meg: „Aks-i Seda” (1899) c. verses kötet és a leveleket sorozatba rendező „Safahat-ı Kalb” (1901). A levelek tartalmát a képzelet szülte és leginkább egy kisregényhez hasonlít. Legnagyobb érdemük, hogy kiválóan tükrözik Nigar valódi prózaírói tehetségét. Stílusában az érzelmi túlzás az egyszerű mondatokkal keveredik. Bátran hasonlíthatjuk Nigar stílusát az egyesült állomokbeli Emily Dickinsonéhoz.
Nigar szalonja
1902-ben Nigar végleg elvált hálátlan férjétől, İhsantól. Mivel anyja és apja korábban elhunyt és fiai felnőttek, független nőként, önálló művész egyéniségként kezdhetett el élni. Keddenként találkozókat szervezett Nişantaşı családi házukban, ahol művészeket és művésznőket látott vendégül. Ezeket a találkozókat „Nigar szalonjaként” is emlegették.
Nigar vendégei közé olyan kiemelkedő szerzők tartoztak mint Recampiz Mahmud Ekrem, Süleyman Nazif, Faik Âli Ozansoy, Abdülhak Hâmid, Ali Ekrem, Ahmed Rasim és Ercüment Ekrem Talu. Olyan festők mint az olasz Zonnaro és Şeker Ahmed pasa, olyan zeneszerzők mint Furlani, Hegey és Tatyos, valamint politikusok és diplomaták mint például Münif Mehmet Tahir pasa és Salih Münir pasa. De olyan híres orientalisták is megfordultak itt mint a magyar származású Vámbéry Ármin vagy a turkológus és nyelvtudós Kúnos Ignác, akinek a kedvéért mond el egy mesét Nigar édesanyja.
Sajnos Nigar nem örvendett túl jó egészségnek. Gyakran meglátogatta barátját, Emine Semiye-t, Ahmet Cevdet pasa lányát. Európai városokba – köztük Bécsbe, Budapestre és Párizsba is ellátogatott. 1910-ben Bécsben egy operáción is átesett.
Törökország háborúban
Annak ellenére, hogy Nigar az arisztokrácia körébe tartozott, a balkáni háború kitörését követően szakított addigi életével, hogy hozzájárulhasson nemzete harcához. Jótékonysági és segélyezési kampányokat folytatott a hadsereg számára. Konferenciákat tartott, és hősi költeményeit olvasta fel nőknek, hogy felhívja a figyelmet az oszmán társadalomra.
Nigar hősi költeményeit egy különleges kötetben, az „Elhan-ı Vatan”-ban (Szüklőföld dalai, 1916) gyűjtötte össze.
Azonban Nigar beteg és magányos volt, szíve elgyötört. Bár az állam egy kevéske fizetést adott neki, a háború vészterhes időszakában előfordult, hogy nem jutott hozzá járandósságához.
Nigar 1918. április 1-jén halt meg, édesanyja és édesapja mellé temették a Rumelihisarı kerületben található Kayalar temetőben. Sírját kétszer is elköltöztették, majd végül az Aşiyan temetőben helyezték örök nyugalomra.
Az urdui „Nigar” irodalmi folyóiratot az oszmán költőnőről nevezték el, valamint létezik egy Şair Nigar nevű utca is Isztambul Şişli kerületében, ami szintén róla kapta a nevét.
„Irodalmi és személyes hagyatéka Törökországban több intézményben van. Emlékét azonban leginkább az Isztambul Beşiktaş városrészében található Fészek Múzeum/Aşiyan Müzesi őrzi, ahol emlékszobát kapott. Valaha ebben a házban élt Tevfik Fikret (1867-1915) költő, a nyugatos modern török irodalom egyik megteremtője, Nigâr Hanım kortársa. Az épület 1945 óta irodalmi múzeum, 1961-től viseli a Fészek Múzeum nevet. Salih Keramet, Nigar édesanyja hagyatékának tekintélyes részét 1959-ben a múzeumnak ajándékozta, s a költőnő emlékszobáját ezekből állították össze.”[3]
Zárszóként álljon itt egy korai szerelmes verse (Talat S. Halman angol fordítása alapján):
Mondd el újra
Én vagyok-e egyetlen szerelmed az egész világon – mondd?
Én vagyok-e szerelmed egyetlen tárgya?
Ha elmédben szenvedélyek vihara tombol,
Ha szívedben örökké ott él a szerelem –
Csak az enyém-e? Mondd el újra!
Mondd el most azonnal, én okozom-e
Minden sötét gondolatod, minden szomorúságod?
Oszd meg velem, mit érzel, mit gondolsz.
Gyere, szerelmem, öntsd a szívembe
Mindazt, ami ennyi fájdalmat okoz neked.
Mondd el újra.
(Cosman, et al., Penguin Book of Women Poets 1978, p.265)”[4]
Fordította és összeállította: Lukács Eszter – Türkinfo
Forrás: Daily Sabah, l. lábjegyzet
[1] https://turkinfo.hu/bongeszde/torokok-a-magyar-sajtotortenelemben/regebbi-torok-koltonok-es-nigjar-khanum/
[2] https://hu.wikipedia.org/wiki/Nig%C3%A2r_Han%C4%B1m
[3] https://www.turkmagyarizi.com/nigar-hanim.html
[4] https://hu.wikipedia.org/wiki/Nig%C3%A2r_Han%C4%B1m
Női kosárlabda Euroliga – Megszűnik a Sopron elődöntős ellenfele
Megszűnik a Yakin Dogu Üniversitesi, amely április végén elődöntőt vívott a házigazda Sopron Baskettel a női kosárlabda Euroliga négyes döntőjében.
A klub honlapjának tájékoztatása szerint az észak-ciprusi – pontosabban észak-nicosiai – egyetem beszünteti női kosárlabda-szakosztályának működését. A döntés hátterében az áll, hogy a csapat az európai szövetség határozata alapján a jövőben sem szerepelhet hazai pályán, így továbbra is Isztambulban vívná otthoni mérkőzéseit.
A Yakin Dogu Üniversitesi (magyarul Közel-keleti Egyetem) együttese tavaly török bajnok, kupagyőztes és Európa Kupa-aranyérmes lett, idén pedig megnyerte a Török Kupát, az Euroligában pedig negyedik lett.
A soproni Final Fourban a gárda előbb 68-65-re kikapott a Sopron Baskettől, majd a bronzmeccsen 87-82-re alulmaradt az orosz Dinamo Kurszkkal szemben
Forrás: webradio.hu
Kép: basketbolig.com
Török bukta?
Szigetvári Tamás, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa az aktuális törökországi fejleményeket elemzi legújabb írásában.
Az elmúlt hetekben a nemzetközi sajtóban egyre egyértelműbbnek látják, hogy Törökország komoly gazdasági válság előtt áll. A líra közel 20%-kal gyengült a dollárhoz képest az év eleje óta, az infláció 10% fölöttire nőtt, a folyó fizetési mérleg hiánya tartósan magas, s egyre kevésbé finanszírozható. Mi történt a török gazdasággal, amely az elmúlt másfél évtizedben 6-7% növekedési ütem mellett komoly fejlődésen ment keresztül?
A török gazdaságban a nyolcvanas években meginduló exportorientáció a kétezres évek után vált igazán sikeressé: az európai kapcsolatok javultak, a vámuniós megállapodás, a csatlakozási remények és a növekvő európai befektetések, a versenyképességet javító reformok alapvetően járultak hozzá ehhez. A török politika ebben az időben a pragmatikus ’kereskedő állam’ megközelítéssel igyekezett jó lehetőségekhez juttatni az exportban érdekelt török vállalatokat. A 2008-as válság nem csak a török gazdaságot rázta meg, de az európai kereslet is visszaesett. Így Törökország is egyfajta ’keleti nyitásba’ kezdett, ami járható alternatívának tűnt, a magas olajárak miatt az orosz, a közel-keleti, és a közép-ázsiai kereslet is erősödött. Az elmúlt években azonban kifulladt ez a stratégia: az olajár esése és a külpolitikai változások (szíriai polgárháború és következményei) miatt is megváltoztak a prioritások, a kormányzati politikában a gazdasági racionalitás helyett felerősödtek a biztonsági, külpolitikai szempontok.
A külpolitikai helyzet rontotta az ország külgazdasági lehetőségeit is, így a kormányzat, saját legitimációjának erősítése érdekében, a belső kereslet ösztönzésével igyekezett felpörgetni a gazdaságot. Ez részben sikeres volt, Törökország 2017-ben is 7% fölötti volt GDP-növekedést ért el. A belső kereslet legerősebb szegmensét azonban az építőipari beruházások jelentették, ami az ország termelékenységét kevéssé javította. A feldolgozóipari beruházásokra – különösen az FDI 75%-át adó európaiak esetében – negatív hatással volt a politikai, külpolitikai, gazdasági értelemben is bizonytalanabbá váló környezet. A beruházások jelentős részben külső finanszírozást igényeltek, de a közel két éve tartó szükségállapot, több tízezer ember politikai indíttatású bebörtönzése, a politikai rendszer autoriter átalakítása, és mindezek gazdasági hatásai azonban egyre inkább növelték az ország-kockázatot.
Forrás: mfor.hu
Könyvmolyok figyelem! Íme Törökország legjobb könyvtárai
Manapság, a digitális kultúra korában már nagyon könnyű bármilyen információhoz hozzáférni, de ha Te is egyike vagy azoknak a könyvmolyoknak, akik kedvelik a könyv illatát, akkor érdemes egy kis túrát tenni a legjobb török könyvtárakba.
A technológia jelentős fejlődésének köszönhetően napjainkban könnyen elérhető minden szükséges információ az interneten keresztül. Annak ellenére, hogy az internet gyors információszerzési lehetőséget biztosít, a könyvtárakban még mindig valódi információk találhatók meg – akár 5000 évre visszamenőleg. Íme Törökország legjobb könyvtárai:
Törökországi Nemzeti Könyvtár, Ankara
1946-ban elsőként nyitotta meg kapuit és közel 4 millió könyvet, dokumentumot tartalmaz. A hatalmas válogatást felvásárlással, adományozással, visszavételezéssel és cserével sikerült összegyűjteni.
Gyűjteménye 1.600.000 db könyvet, 84.000 db oszmántörök-nyelvű könyvet, 27.631 db kéziratot, 1.550.000 db folyóiratot és 224.000 db egyéb anyagot tartalmaz.
Cím: Bahçelievler, İsmet İnönü Blv., 06490 Çankaya/Ankara
Web: http://mkutup.gov.tr/tr/Sayfalar/default.aspx
Nyitva tartás: hétköznap 9.00 és 12.00 között, hétvégenként 9.30-22.00 között.
İzmir Nemzeti Könyvtár
A könyvtár 1912. április 23-a óta ugyanazon a helyen nyújtja szolgáltatásait. A könyvtár 1.200.000 darabos állománya az İzmir Nemzeti Könyvtár Alapítvány tulajdonát képezi.
Cím: Konak Mahallesi, 39-1, Milli Kütüphane Cd., 35250 İzmir
Web: http://www.izmirmillikutuphane.com/
Nyitva tartás: vasárnap kivételével 9.00 és 17.00 között.
Türkiye Diyanet Alapítvány Központja az Iszlám Tanulmányokért (İSAM), Isztambul
Az İSAM posztgraduális helyi és külföldi akadémikusokat és kutatókat szolgál ki. Az İSAM Könyvtárat 1984-ben nyitották meg abból a célból, hogy összegyűjtsék és a tudósok számára elérhetővé tegyék a Turkiye Diyanet Alapítvány Iszlám Enciklopédia kiadványait. A könyvtárban az iszlám kultúrával, történelemmel és civilizációval kapcsolatos könyvek és folyóiratok állnak rendelkezésre, amelyek anyagát folyamatosan frissítik. Naponta közel 700 ember használja a könyvtárat.
Cím: Icadiye Baglarbasi Caddesi, No: 4034662 – Üsküdar, Istanbul
Web: http://english.isam.org.tr/ http://www.isam.org.tr/
Nyitva tartás: 9.00 és 23.00 között
Isztambuli Egyetemi Könyvtár
Az Isztambuli Egyetemi Központi Könyvtár több mint egymillió kiadványával az 1934-es gyűjteményi kiadványokról és festményekről szóló törvény alapján vált nemzeti könyvtárrá. 1924. november 30-án nyitotta meg kapuit, s közel egy évszázada szolgálja ki a hallgatókat, az akadémikusokat és olvasókat.
Cím: Ordu Cad. Yahni Kapan Sokak No:1 34452 Beyazıt/Fatih-İstanbul
Web: http://kutuphane.istanbul.edu.tr/tr/_
Nyitva tartás: 0-24.
Repülő- és vonatkönyvtár, Çankırı
A különleges könyvtárat a Çankırı Egyetem kezdeményezésére hozták létre abból a célból, hogy a gyerekeket olvasásra ösztönözzék. A könyvtárban egy Airbus A300-as típusú repülőgép és egy vonat várja az ifjú olvasókat, hogy segítségükkel bevezessék őket a könyvek és az olvasás varázslatos világába.
Salt Kutató Könyvtár, Isztambul
A könyvtár 47.000 embert szolgál ki évente, gyűjteménye 110.000 publikációból áll. A könyvtárban archívum, online tartalomkutatási és támogatási eszközök állnak rendelkezésre, valamint számos szolgáltatással segítik az egyéni kutatásokat. Leginkább azoknak érdemes itt kutakodni, akik a különböző tudományágakkal – modern és kortárs művészetek, építészet, tervezés, urbanizáció, társadalom- és a gazdaságtörténet – kapcsolatos információkhoz szeretnének jutni. Ők a kiadványok mellett a digitális archívum dokumentumaiban is kutakodhatnak.
Cím: Arap Cami Mahallesi, Bankalar Cd. No:11, 34420 Beyoğlu/İstanbul
Nyitva tartás: kedd-szombat: 10.00 és 19.00 között, vasárnap 12.00 és 18.00 között, hétfőn zárva
Atatürk Könyvtár, Isztambul
Az Atatürk Könyvtár az Isztambul Fővárosi Önkormányzat Könyvtári és Múzeumi Igazgatóságának keretein belül nyitotta meg kapuit a nagyközönség és a kutatók számára. Törökország egyik legsokrétűbb könyvtára, gyűjteménye közel 500.000 könyvet, mintegy 50.000 kéziratot, fotóalbumokat, térképeket, naptárakat, képeslapokat és újságokat is tartalmaz.
Cím: Gümüşsuyu Mahallesi, Miralay Şefikbey Sk. No:6, 34437 Beyoğlu/İstanbul
Web: http://ataturkkitapligi.ibb.gov.tr
Nyitva tartás: hétfő-péntek: 8.30-22.00 között, szombat: 9.30-18.00, vasárnap zárva
Beyazıt Állami Könyvtár, Isztambul
A Beyazıt Állami Könyvtár volt az első állami könyvtár, amely 1884. június 24-én nyílt meg a Beyazıt Szociális Komplexum részlegeként. A könyvtár több mint 1 millió dokumentumot tartalmaz és 2017-ben több mint százezer ember vette igénybe szolgáltatásait.
Cím: Beyazıt Mh., Çadırcılar Cd. No:4, 34126 Fatih/İstanbul
Web: http://www.beyazitkutup.gov.tr/Nyitva tartás: 0-24
Női Írók Könyvtára, Isztambul
Ezt a rendkívüli könyvtárat 1990. április 14-én alapították, épületét Isztambul Önkormányzata állíttatta helyre.
A könyvtár 18 év után is teljesíti küldetését, mely szerint „tudjunk meg többet a nők múltjáról, mutassuk meg a nők történelmét a kutatóknak, őrizzük meg a női írók műveit a jövő generációjának”.
Cím: Kadir Has Caddesi, No: 8 Fener / Fatih / İstanbul
Web: http://kadineserleri.org/
Turabi Baba Könyvtár, Istanbul
Turabi Baba tekkéjét az 1700-as évek végén nyitotta meg a Tersane-i Amire, állami hajógyár dolgozója, Sheik Mehmed Turabi Efendi, aki 1812-ben halt meg. (A tekke vagy tekkije, ami tettye változatban is ismert, muszlim, jellemzően török szerzetesek, dervisek kolostorának a neve. A tekkében lakó és gazdasági épületeken kívül imaterem és gyülekezőhely is volt. Szerk.) A tekkét Isztambul megszállása idején olyan központnak használták, ahol a katonák állomásoztak és a lőszereket tárolták. Kép08 Később az épület egy ideig a Kasımpaşa Sport Klub központjaként szolgált, egészen 1975-ig, amikor tűz martalékává vált. A tűzeset után egyedül a síremlék maradt meg az épületből. Miután megtörtént a helyreállítás, hűen az eredeti épülethez, Turabi Baba Könyvtár és Információs Központ néven kezdett el működni 2018-ban, az önkormányzat fenntartásában. A kétszintes könyvtár 1000 négyzetméteres területen várja az érdeklődőket könyveivel és érdekes történetével.
Cím: Camii Kebir Mahallesi, Turabibaba Caddesi, Matbaa Arkası Sokak No:2, 34440 Beyoğlu/İstanbul
Web: http://kutuphane.beyoglu.bel.tr/
Nyitva tartás: kedd-péntek: 09.00 és 18.00 között, szombaton: 10.00 és 17.00 között, vasárnap: 13.00 és 17.00 között, hétfőn zárva
Szulejmán Kéziratkönyvtár, Isztambul
A könyvtárban lévő archívum I. (Nagy) Szulejmán kéziratait tartalmazza. Jelenleg a könyvtár ad otthont több mint 70.000 eredeti kéziratnak, például Avicenna (világhírű perzsa polihisztor – a Szerk.) kéziratainak is. A könyvtárat a Szulejmán-mecset medreszéjében (iszlám iskola) alakították ki 1927-ben.
Cím: Ayşe Kadın Hamam Sok. No:35 Fatih, Istanbul
İneybey Kéziratkönyvtár, Bursa
A könyvtárban 9000 kézirat és mintegy 20.000 nyomtatott könyv lelhető fel. A könyvtár a helyi medreszében működik, melyet I. Bajazid szultán építtetett. A könyvtár 1969 óta áll nyitva a nagyközönség és a tudósok számára. Nyitva tartás: 8.00 és 17.00 óra között, kivéve a vasárnapokat és a nemzeti ünnepeket.
Fordította: Lukács Eszter – Türkinfo
Forrás: Daily Sabah
Fekete-tengeri régió – Bolu
Bolu a Hettita Királyság része volt i.e. 2000 körül, majd i.e. 500-ban a Bitiniai Királyság egyik fontos városává vált.
Az ókori római időkben – ahogy az ott talált érmék is mutatják – a várost Claudiopolisnak nevezték Claudius császár után. Itt született Antonius. II. Theodosius császár az új tartomány fővásrosává tette és kisebbik fia tiszteletére Honoriasnak nevezte el. A bizánci időkben Harianopolis néven volt ismert. A türkmének az i.sz. 11. században telepedtek itt le és ekkortól Bolinak hívták. A Rumi Szultanátus 1197-ben hódította meg.
1325-ben az Oszmán Birodalom része lett és ekkor már a ma ismert néven (Bolu) emlegették. A 19. század végén, a 20. század elején a Kastamonu vilajet részévé vált.
Boluban jól megfigyelhetők az oszmán építészet stílusjegyei. A Nagy mecset 1899-ben épült, I. Bajazid szultán építtette. A Kadı mecset a klasszikus oszmán építészet legjobb példája, 1499-ben épült. Ezeken kívül még több mecsetet is láthatunk a városban.
Bitinia ősi város maradványait a városközpontban lévő 4 hegy (Kargatepe, Hisartepe, Hıdırlıktepe és Uğurlunaip) közelében találták meg. Hıdırlıktepénél egy sír és a színház maradványa, Hisartepe közelében pedig egy templom került elő, amit nagy valószínűséggel Hadrianus építtetett szerelmének, Antoniusnak.
Bolu jellegzetes terméke a mogyorós édesség, és a fű illatú kölni.
Bolu éghajlata óceáni: hideg, havas téllel, meleg nyárral, amikor esténként lehül a levegő.
Forrás: Wikipédia
Kollár Kata – Türkinfo