Török bukta?

Szigetvári Tamás, az MTA KRTK Világgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa az aktuális törökországi fejleményeket elemzi legújabb írásában.

Az elmúlt hetekben a nemzetközi sajtóban egyre egyértelműbbnek látják, hogy Törökország komoly gazdasági válság előtt áll. A líra közel 20%-kal gyengült a dollárhoz képest az év eleje óta, az infláció 10% fölöttire nőtt, a folyó fizetési mérleg hiánya tartósan magas, s egyre kevésbé finanszírozható. Mi történt a török gazdasággal, amely az elmúlt másfél évtizedben 6-7% növekedési ütem mellett komoly fejlődésen ment keresztül?

A török gazdaságban a nyolcvanas években meginduló exportorientáció a kétezres évek után vált igazán sikeressé: az európai kapcsolatok javultak, a vámuniós megállapodás, a csatlakozási remények és a növekvő európai befektetések, a versenyképességet javító reformok alapvetően járultak hozzá ehhez. A török politika ebben az időben a pragmatikus ’kereskedő állam’ megközelítéssel igyekezett jó lehetőségekhez juttatni az exportban érdekelt török vállalatokat. A 2008-as válság nem csak a török gazdaságot rázta meg, de az európai kereslet is visszaesett. Így Törökország is egyfajta ’keleti nyitásba’ kezdett, ami járható alternatívának tűnt, a magas olajárak miatt az orosz, a közel-keleti, és a közép-ázsiai kereslet is erősödött. Az elmúlt években azonban kifulladt ez a stratégia: az olajár esése és a külpolitikai változások (szíriai polgárháború és következményei) miatt is megváltoztak a prioritások, a kormányzati politikában a gazdasági racionalitás helyett felerősödtek a biztonsági, külpolitikai szempontok.

A külpolitikai helyzet rontotta az ország külgazdasági lehetőségeit is, így a kormányzat, saját legitimációjának erősítése érdekében, a belső kereslet ösztönzésével igyekezett felpörgetni a gazdaságot. Ez részben sikeres volt, Törökország 2017-ben is 7% fölötti volt GDP-növekedést ért el. A belső kereslet legerősebb szegmensét azonban az építőipari beruházások jelentették, ami az ország termelékenységét kevéssé javította. A feldolgozóipari beruházásokra – különösen az FDI 75%-át adó európaiak esetében – negatív hatással volt a politikai, külpolitikai, gazdasági értelemben is bizonytalanabbá váló környezet. A beruházások jelentős részben külső finanszírozást igényeltek, de a közel két éve tartó szükségállapot, több tízezer ember politikai indíttatású bebörtönzése, a politikai rendszer autoriter átalakítása, és mindezek gazdasági hatásai azonban egyre inkább növelték az ország-kockázatot.

Folytatás

Forrás: mfor.hu