Hamza Péterné: Emine és Ahmet ”öröksége”

(egy elképzelt kis intermezzo a Kiralık Aşk kapcsán)

Két nagyon szép gyermek született egy gyönyörű pártól,

Defne, Ömer gyermekei ők, a Kiralık Aişk-ból.

Ömer szülei után kapták a becses nevüket,

A vörös kislány, a fekete fiú cseperedett.

 

Szüleiktől örökölték eszüket, szépségüket,

Szívesen fogadják sokszor, rendre a vendégeket.

Nyitva áll rendszerint az Iplikci ajtó sokaknak,

Boldogságot, szeretetet és nevetést hozhatnak.

 

Óvodába, iskolába jártak a szép gyermekek,

Tőlük szebbet, okosabbat keresni sem lehetett.

Tanulják az életet is, tisztelni kell másokat,

Szeretni a családot, becsülni a barátokat.

 

Rengeteg élménnyel, gyönyörű szép történetekkel,

Több mindent kell tenni, a jelen életet élni kell!

Élő példák és szüleik küzdelmes története,

Emine és Ahmet – rendszerint „megbirkóznak” vele.

 

Ömer apuka is engedékeny, bőbeszédűbb lett,

Defnével az oldalán, szerelmük kiteljesedett.

Defne álmai és vágyai mind valóra váltak,

Mesébe illik, hihetetlen! Nincsenek már gátak.

 

Ömer sikeres, hosszútávú, kedves üzletember,

Alkalomadtán, nemes-, zseni suszternak „átnyergel”.

Sadrus mester iránti tiszteletből megígéri:

Gyermekeit – más mellett – e szakmára is kiképzi.

 

Defnének, Ömernek fontos a tisztesség, becsület,

Mindkét gyermekük ebben a szellemben nevelkedett.

Folytatni kell a szép cipellők készítését négyen,

Egy szép álombeli angyal jövendölte: Ez legyen!

 

„Bekopogott” ő Ömerhez, elmesélte honnan jött,

Isten miért küldte a földre, mily terven ügyködött.

Célja volt jövetelének, amit rögtön elmesélt,

A jó Isten csodát küldött, amilyet a Suszter kért:

 

Négyen végezzétek úgy, amitől szebb lesz a világ!

A ti cipőtök legyen minden embernél a „karát”!

Fogadjátok a fizetséget, amit érte kaptok!

Végezzétek mindig jól a munkát, jól haladjatok!

 

Ha egy cipőt megfizettek, nézzetek azért körül!

Van-e olyan elesett, ki egy ajándéknak örül?

Szegény embert, gyermeket, rászorulót keressetek!

Jutalmazzátok cipővel, nagyon hálásak lesznek!

 

Jómódúak vagytok, bátrak! Többször megtehetitek!

Keresve sem találunk tőletek jobb embereket!

(É)s ilyen közegben, ha gyermekeitek felnőnek,

Jó cselekedetért ők sem kérnek majd fizetséget.

 

Minden „szívből szőtt” cipőért, jár egy csodás jutalom.

Mondá az angyal : Írom, számolom és fejben tartom.

Titeket pedig a jó Isten kifizet majd szépen,

Tisztességgel végzitek? A munkátokat meglesem.

 

Minden „szívből szőtt” cipőért… nos kaptok egy-egy évet,

Hogy a sok-sok néző, barátok el ne felejtsenek!

Öröklétet kaptok közöttünk, emléket, Ti, négyen,

A szívünkben lesztek, mindig, reményekkel, éberen!

 

(É)s ahogyan telt az idő, a család jól dolgozott,

Egyre több ember már Iplikci cipőben „utazott”.

De a Cipészek nemcsak cipőt adtak, javítottak,

Szeretetről meséltek, és jóságra tanítottak.

 

Emine, Ahmet tanulta mire jó a szeretet,

Később tanítottak ők is, felnőttet és gyermeket.

Szerelmesek lettek, és szép társakat választottak,

Szülök öröme! Nem gördítettek akadályokat.

 

Defne és Ömer korosodnak, szívük széppel teli,

Mert ki útját szívvel járja, békéjét is megleli.

Ti pedig kedves SOKK-osok, bízzatok, reméljetek!

Emine és Ahmet majd folytatja a történetet!

(2018.03.04.)

A verset a szerző bocsájtotta rendelkezésünkre.