Sokan gondolhatnák, hogy a török nők a férfiak árnyékában éltek az Oszmán Birodalomban. Ha azonban közelebbről is górcső alá vesszük élettörténetüket, könnyen láthatóvá válik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be Törökország felemelkedésében.

Ezeken a hasábokon hétről-hétre azokat a nagy jelentőséggel bíró török nőket mutatjuk be, akik életük során hozzájárultak Törökország fejlődéséhez, kulturális örökségéhez. Olyanokat, akiknek a munkásságát világszerte elismerés övezi és olyan „hétköznapi hősöket” is, akik tetteikkel kiemelkedtek a férfiak – esetenként – elnyomó világából.

A színésznő, professzor, író és rendező Yıldız Kenter a legismertebb nő, aki a Török Állami Színházban dolgozott.

Kenter egész életét az előadó-művészetnek, az írásnak, a színjátszásnak és a rendezésnek szentelte. Több mint száz darabban játszott, munkásságát számos török és nemzetközi díjjal jutalmazták. 37 évig oktatott színházművészetet az Ankarai Állami Konzervatóriumban.

Gyerekkora

Kenter 1928. október 11-én Isztambulban született Ayşe Yıldız néven. Szülei Naci és Olga Cynthia Nadide Kenter. Édesapja külügyi diplomata volt, aki az első török miniszterelnöknek, Ismet Inönünek segített elkészíteni a Lausanne-i békeszerződés dokumentumait. Amikor beleszeretett egy angol nőbe, elbocsájtották állásából. Olga Cynthia, miután hozzáment Nacihoz, áttért az iszlám hitre és török nevet is felvett (Nadide). Nadide szerette a gyerekeket, első házasságából már volt egy gyermeke, de Nacitól még öt született. Yıldız volt az ötödik. Másik gyermeke, Müşfik Kenter szintén elismert színházi előadóművész lett Törökországban. Anyai nagyapjának volt egy színjátszó csoportja, akik Shakespeare műveket állítottak színpadra.

Kenter gyermekkoráról így nyilatkozott: „Anyám mindig hazahozta a macskákat, a kutyákat és az embereket, akiket az utcán talált. Mindig egy csomó idegen volt a házunkban. Egy nagypapa, aki zöldségeket árult, egy skót francia és egy katona egy ideig velünk is élt. Később anyám egy nővel tért haza, aki nemrég szült és már hét napja az utcán élt.” (Hürriyet c. napilap, 1998. december 13.)

A színészi karrierjének alapját bizonyos értelemben ezekkel az emberekkel való találkozás adta, akik velük éltek, mert így életük minden mozzanatának részese lehetett, tragédiákat, drámákat láthatott. A család nagylelkűsége és jóakarata azonban nem járt együtt saját pénzügyi helyzetük javításával. Nanci Kenter miután elvesztette jólfizető kormányzati munkáját, depresszióba esett, ivott és nem tudta biztosítani családja számára a megélhetést. Amikor a színésznő megszületett a család olyan nagy szegénységben élt, hogy anyja pelenka helyett lepedődarabokat használt – ahogy arról a Hürriyetnek adott egyik interjúban beszélt. Később a dolgok jobbra fordultak, amikor az apja munkát kapott az ankarai Ziraat Bankban. A család a fővárosba költözött, itt kezdte meg Yıldız az általános iskolai tanulmányait. Anyja magán angolórákat tartott gazdag török családok gyermekeinek, ennek köszönhetően újabb bevételekkel gyarapodott a családi kassza. A különböző akadályok ellenére Kenter úgy érzi, hogy nagyon jó gyermekkora volt, tele boldogsággal, szeretettel és toleranciával.

Kenter már tízéves korában megismerkedett a színházzal, ekkor kezdte el tanulmányait az Ankarai Állami Konzervatóriumban. Mivel az a szóbeszéd járta, hogy a fiúk és a lányok ugyanabban az épületben alszanak, a szülei nem akarták, hogy oda járjon. Végül apja segítségével – úgy hogy anyja nem is tudott róla – mégis beiratkozott. Tanárai a kor híres írói, költői, színészei közül kerültek ki: Carl Elbrt, Nurettin Sevin, Mahir Canova, Cahit Külebi és Sabahattin Ali. Kitartásának és kemény munkájának köszönhetően a kilencedik osztály után egyből tizenegyedikes lett.

Színházi karrierje

1948. december 12-én indult profi karrierje színésznőként. Ankarában „William Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok” című színdarabjában kapott szerepet. Később a Török Állami Színházba került, ahol tizenegy évig dolgozott. 1959-ben hagyta ott a színházat és férjével, Şükran Güngörrel, valamint öccsével, Müşfik Kenterrel megalapították saját vállalkozásukat, a Kent Playerst. Kenter ezekben az években kapott Rockefeller-ösztöndíjat, így az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban tanult az új színházi módszerekről és a színházról. Résztvett az American Theatre Wingben, a Neighborhood Playhouseban és a Színházi Stúdióban is. Játszott Oroszországban, Angliában és az Egyesült Államokban is.

1968-ban nyitotta meg saját színházát, a Kenter Színházat, ahol rendezőként és színésznőként is tevékenykedett.

Repertoárjában több, mint száz darab található Shakespearetől, Anton Csehovtól, Bertold Brechttől és Tennessee Williamstől, valamint több török írótól.

1 of 4

Díjai

Az 1981-es Isztambuli Nemzetközi Filmfesztiválon „Állami színésznő” díjjal tüntették ki. Három alkalommal kapott „Arany narancsot” az Antalyai Nemzetközi Filmfesztiválon, és három Ilhan Iskender-díjjal is büszkélkedhet, melyeket kiemelkedő színházi előadásaiért kapott.

Yıldız Kenter haláláig az Isztambuli Egyetem Dráma Tanszékének vezetője volt, dráma- és színi tagozatos diákokat oktatott. 1991-ben a Lions Club Melvin Jones-díjjal tüntette ki, megkapta még a török Ulvi Uraz- és Avni Diligil-díjakat is munkássága elismeréseként. A Finn Nők Szövetsége „a XX. század legsikeresebb nője” címmel tüntette ki.

Kenter kétszer volt házas. Első férje Nihat Akcan volt, tőle született egyetlen lánya, Leyla. Másodszor Şükran Güngörhöz ment feleségül, 35 évig voltak házasok.

A színház az első

Yıldız Kenternek mindig a színház volt az első. Kentert a diákok a fegyelméről és szenvedélyéről ismerték. „Ez a munkám iránti szeretetből és tiszteletből adódik” – mondta Kenter. „Nem vagyok olyan fontos ember, de számomra fontos a munkám. A színház egy olyan eszköz, amelyet jól kell használnom. Mindig is hittem a színházban. Ez a hit adott erőt nekem. Hiszek a művészetben és a természetben. Tisztelek minden hitrendszert, de hiszek a művészetben és ez az, amiért azt mondom, hogy az én vallásom a művészet.”

Megítélése a világban

Kenter nagy elismerést szerzett Törökországban előadásaival és a színházművészethez való hozzájárulásával. Stílusával, professzionalizmusával és színjátszási képességével a török és a nemzetközi közönség szívébe is belopta magát. Több filmben is szerepelt (Kızım Ayşe 1974., Hanım 1988., Büyük Adam, Küçük Aşk 2001. és Sen Ne Dilersen 2005), televízióműsorban (Saklambaç 2005.) és tévésorozatban (Aşk ve Guru 2002) is láthatták rajongói. Mindent megtett azért, hogy a színház művészetét megőrizze Törökországban, annak ellenére, hogy a színházak jelenléte egyre zsugorodik. Isztambul Beyoǧlu kerülete mindig otthona lesz, éppúgy mint Sarah Bernhardt, Suzanne Despres és Adelaid Ristori színésznőknek, akik 1864-ben érkeztek Isztambulba és harminc előadásban játszottak a Naum Színházban. Kenter nem csak játszott ott, hanem megkapta a rangos Adelaide Ristori-díjat is, amellyel a legjobban teljesítő előadó-művésznőket díjazzák.

Öröksége

Kenter a török történelem egyik leghíresebb színésznője volt és lehet, hogy az utolsó. Minden erőfeszítésével azon volt, hogy a színházat a nyilvánosság figyelmének középpontjába állítsa, de a mozi és a televízió elterjedésével ez nagyon nehéz, a török színházak egyre jobban küzdenek fennmaradásukért. „Az alacsony költségvetésű török televíziós műsorok erősen befolyásolják a közönséget, olyan számukra, mint az ópium. Ebben a korban a népi kultúra nem kap olyan nagy figyelmet. A sorozatokon kívül a tévének művészeti témájú műsorokat is kellene sugároznia. Ez azonban egyelőre nincs így.” Bár a színházakat leginkább csak az első kilenc sorig töltik meg, Kenter azért reménykedett abban, hogy akadnak még olyanok, akik szeretnének jobban elmélyülni a színház világában.

Yıldız Kenter tüdőelégtelenség miatt 91 évesen, 2019. november 17-én hunyt el.

Forrás: encyclopedia.jrank.org, biyografia.com

Kollár Kata – Türkinfo