A török romantikus vígjáték, az Utolsó hívás Isztambulba mától streamelhető.
A The gift írója és a Hakan, a védelmező rendezője által jegyzett izgalmas új török romantikus dráma, az Utolsó hívás Isztambulba novemberben érkezik a Netflix műsorára.
Amikor Serin csomagjait véletlenül egy másik utas kapja fel a JFK nemzetközi repülőtéren, váratlanul összefut Mehmettel. A történet, ami eredetileg egy elveszett poggyász keresésével indul, hamarosan egy szerelemről, második esélyekről és hűségről szóló sztorivá fejlődik.
Kivanç Tatlitug alakítja Mehmet szerepét, míg Beren Saat Serin karakterét játsza el. A Netflix előfizetői találkozhattak már Tatlitug munkáival a Fojtogatás, a Trubadúrok fesztiválja és a Yakamoz S-245 filmekben.
Az a tény, hogy mindkét filmbéli karakter házas, érdekessé teszi azt, ami egyébként egy viszonylag kiszámítható romantikus vígjáték lenne. A film új színfoltnak ígérkezik a romantikus vígjátékok szokásos, összejönnek-e vagy sem konfliktusában. Az eredeti beharangozó szöveg azt sugallja, hogy a főszereplőknek a jelen helyzet kihívásai mellett múltjukkal is szembe kell majd nézniük. Egy másik ok, amiért érdemes ezt megnézni, az az, hogy a főszereplők régi barátok. Korábban együtt játszottak az Aşk-ı Memnu sorozatban, tehát lesz egy könnyed kémia közöttük, amely biztosan érezhető majd a képernyőn keresztül is!
Ha szívesen megnéznéd a filmet, és rendelkezel Netflix előfizetéssel, akkor a film mafabos oldalán található, “Hol nézheted” szekció alatti Netflix gombra kattintva már kezdheted is!
Törökország európai részén, Isztambultól körülbelül másfél órányi autóútra, a Márvány-tenger partján fekszik Rodostó (mai nevén Tekirdag), a magyar történelem igen jelentős települése. Ebbe a csodaszép városba érkezett több mint háromszáz évvel ezelőtt II. Rákóczi Ferenc megannyi magyar bujdosó társával, miután a szabadságharc elbukott. Rákóczi mellett Bercsényi Miklós, Gróf Forgách Simon, Gróf Eszterházy Antal, Gróf Csáky Mihály, Sibrik Miklós, Zay Zsigmond, valamint az erdélyi fejedelem hű írnoka, Mikes Kelemen is ebben a városban telepedett le. A Rákóczi Emlékház őrzi nevüket, amelyet novemberben az Index stábja is meglátogatott.
Szinte vakít a kék hullámokról visszaverődő napsütés, az idő még ősz végén is kellemes, a madarak csiripelnek, a székelykapu oldalára tekeredő indás levelek aranybarnán csillognak a fényben. Mintha egy másik valóságban lennénk; hatalmas a kontraszt a budapesti szakadó esőből a mediterrán éghajlatú tartományba érkezve.
Az épületen már első ránézésre látszik, hogy magán viseli az ottomán építészet sajátosságait, ugyanakkor a kapun ott díszeleg Mikes Kelemen híres felirata a törökországi levélből:
Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont.
A székelykapu alatt egy kisebb stáb vár minket, köztük Ahmet Hacioglu, a tartományi kulturális és turisztikai igazgató, valamint Ali Kabul, aki már négy évtizede vezeti és őrzi a múzeumként funkcionáló emlékházat. Az épületet – Rákóczi ebédlőpalotáját – 1927-ben vásárolta meg a magyar állam, majd 1933 őszén Gömbös Gyula miniszterelnök avatta fel. A Magyar Nemzeti Múzeum 1968-ban nyitotta meg az első kiállítást az emlékházban, amelyet azóta többször felújítottak.
Ali Kabul úgy vezet végig az épületen, mintha a saját otthonába invitálna minket – igaz, az emlékmúzeumban eltöltött évtizedeknek hála túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy ez a második otthona.
A feleségem állandóan megjegyzi, hogy sokkal többet foglalkozom ezzel az épülettel, mint a saját házammal – mondja mosolyogva, tökéletes magyarsággal Ali Kabul. Egy gondolat, amely többet mond minden szónál: missziójának tekinti az emlékház gondozását, és Rákócziék emlékének őrzését.
Decemberben ismét Budapestre látogat Erdogan török elnök, hogy Orbán Viktorral tárgyaljon. A látogatás apropója a még nyár végén előkészített magyar-török tanácsülés, és téma lehet a mindkét ország által halogatott svéd NATO-bővítés jóváhagyása is.
A török államfő, Recep Tayyip Erdogan december 18-án várhatóan Budapestre utazik a Magyar-Török Felső Szintű Stratégiai Együttműködési Tanács ülésére, mely az augusztus 20-án megkezdett budapesti tanácskozás folytatása lesz – írja az atv.hu.
A portál azt valószínűsíti, hogy a decemberi tanácsülés központi témája lesz a két ország közti gazdasági együttműködés, ahogy arra a múlt héten Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszterrel tárgyaló Mehmet Fatih Kacir török ipari és technológiai miniszter szavaiból következtetni lehet.
Később az atv.hu-nak Havasi Bertalan, a kormányfő sajtófönöke megerősítette, hogy Erdogan török elnök a Stratégiai Tanács ülésére jön Budapestre, és a látogatás a diplomáciai kapcsolatok felvételének 100. évfordulója is lesz, amelyet a két ország december 18-tól egy éven át kulturális évaddal ünnepel”.
Arról egyelőre nincs hír, hogy téma lesz a decemberi tanácskozáson Svédország NATO-csatlakozásának ratifikálása – ez is olyan téma ugyanakkor, amely összeköti Magyarországot és Törökországot, hiszen a NATO 33 tagállama közül már csak ez a két ország adós a jóváhagyással.
Ahogy a hvg.hu megírta, a magyar törvényhozás tavaly július óta adós ezzel a kormány által amúgy elméletben támogatott lépéssel, és az eheti, soron kívüli parlamenti ülés napirendjén sem szerepel a svéd NATO-csatlakozás, sőt egyelőre az év végéig nincs napirenden. Közben a törökök is halogatják a döntést.
A hvg.hu nemrég arról is írt, hogy az ügyészség szerint sem indokolt nagy feneket keríteni annak, hogy miután augusztus 20-án Budapesten egy magyar férfi az utca túloldaláról tiltakozásul bemutatott a legutóbb akkor itt tartózkodó Erdogannak, a török elnök emberei a földre vitték, bántalmazták.
Hogyan lehetséges, hogy valaki egyszerre húzóembere legyen hazája kosárlabda- és futballválogatottjának? Hogyan lehet, hogy délután még a Besiktas elleni bajnokin szerez két gólt, este pedig már a Galatasaray elleni kosárderbin szórja a pontokat? És vajon mi köze van ehhez a történethez féltucat magyar edzőnek? Cikkünkből ez és sok minden más is kiderül a török sport történetének egyik legnagyobb ikonjáról.
Fotó: Fotomaç Facebook – 2019-04-14
Mielőtt bemutatnám a cikk főszereplőjét, szeretnék egy rövid kitérőt tenni a kulisszák mögé. Amikor rátaláltam erre a sztorira valahol az internet legmélyebb bugyraiban, rögtön arra gondoltam, hogy Luciano Re Cecconi hihetetlenül groteszk élettörténete után ez is feltétlenül szót érdemel a Büntető felületén. Hiszen hány olyan sportolót ismerünk, aki párhuzamosan szerepelt a válogatottban két különböző sportágban? Még nagyobb bravúr, hogy e két sportág még csak közeli rokonságban sem áll egymással, hiszen egyiket kézzel, a másikat pedig lábbal játsszák… Pusztán ez a tény önmagában is kellően érdekes, hogy megemlékezzünk róla. Az anyaggyűjtés során azonban döbbenten tapasztaltam, hogy sem magyar, sem angol nyelven nincs elegendő információ még egy mérsékelten tartalmas cikkhez sem a török sport egyik legnagyobb és legkülönlegesebb alakjáról. Török nyelvű cikkekből szemlélődve azonban hamar kirajzolódott, ebben a történetben olyannyira hemzsegnek az érdekességek, hogy akár könyvet is írhatnánk belőle. Ha könyvet nem is ígérhetek, egy rendkívüli utazásra mégiscsak meginvitálom olvasóinkat!
Ígéretes kosárkarrier és egy kis foci
Can Bartu 1936. január 30-án született Isztambulban családja egyetlen gyermekeként. Kisiskolás korában gyakran focizott a helyi srácokkal, de mivel az átlagnál magasabbra nőtt és akkoriban kezdett egyre népszerűbbé válni a városban a kosárlabda, adta magát, hogy melyik sportágat választja. Akkoriban a kosárlabdát jó módú családok gyermekei játszották, és mivel Bartu édesapja vámügynök volt, az átlagosnál jobb körülmények között nőtt fel.
11 évesen csatlakozott a Modaspor gyerekcsapatához, ahol akkori edzőjére, Önder Daira különösen nagy hatást gyakorolt. Olyannyira, hogy amikor a mester két évvel később a Fenerbahce ifjúsági csapatához került, magával vitte az ekkor még csak 13 éves fiút is.
Karrierje ígéretesen ívelt fölfelé. 1953-ban részt vett egy Edirnében rendezett kosártornán. Történt, hogy az ifjúsági futballcsapat is az Isztambultól körülbelül 240 kilométerre található városban tartózkodott. A csapat edzője, Fikret Arican azonban nehéz helyzetbe került a hiányzók miatt és adta magát a lehetőség, hogy a kosarasoktól kérjen segítséget. Mivel Barturól és egy másik csapattársáról köztudott volt, hogy lábbal sem ügyetlen a labdával, a focicsapat edzője kölcsönkérte őket a mérkőzésre. Bartu három szabálytalan és egy szabályos gólt szerzett, a Fenerbahce ifjúsági csapata pedig 1–0-ra nyert. A gólszerző ekkor még persze nem gondolta, hogy hamarosan fenekestül felfordul az élete…
Bemutatkozás a magyar válogatott ellen
Kosárlabdában hazája legtehetségesebb játékosai közé sorolták, rendszeresen szerepelt a korosztályos válogatottban, a Fenerbahce ifjúsági együttesének pedig csapatkapitánya volt. Alig volt 17 éves, amikor az 1955–1956-os szezonban már alapembere volt az előző szezonban a bajnoki címet botrányos módon elveszítő Fenerbahce felnőttcsapatában. Decemberben aztán a török válogatott mezét is magára ölthette, éppen az Eb-címvédő Magyarország ellen.
„A török válogatottban először szerepelt egy 17 éves tehetséges játékos, Can Bartu gimnazista. Az első mérkőzés előtti órákban ott izgult a szálló előcsarnokában. Nagy lámpaláza volt. A magyar fiúk közrefogták, biztatták, ne legyen ideges, tanácsokat adtak neki. A fiú megnyugodott és kiválóan játszott. A mérkőzés után újra körülvették a magyarok, gratuláltak neki, a török gyerek pedig hálásan szorongatta a kezüket” – emlékszik vissza a meccset nyolc ponttal záró debütánsra a Népsport 1955. december 11-i száma.
Ahmet Ümit: Isztambuli emlék
Eredeti cím: İstanbul Hatırası
Kiadó: Joshua Könyvek
Megjelenés: 2023.11.14
ISBN: 978-615-5730-60-3
Fordító: Tasnádi Edit
Méret: 135 × 195
Kötés: füles kartonált
Terjedelem: 541 oldal
Hét nap alatt hét gyilkosságot követnek el Isztambulban, és az áldozatokat a város történetének fontos helyszínein hagyják…
Az Isztambuli emlék különös krimi. Nemcsak soha el nem múló, tovább élő és következményekkel járó traumák, hanem életre szóló barátságok és felejthetetlen szerelmek könyve is – és legalább annyira egy emlékmű: a régmúlt Isztambuljának emlékműve. Ahmet Ümit, miközben beavat minket a grandiózus város múltjának titkaiba, úgy beszél az emberekről is, mint aki mindent tud a lelkükről. Tudja például, hogy „a gyilkosok nem mindig a rossz emberek közül kerülnek ki”…
Nagyillés János a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-Filológia és Neolatin Tanszékének docense, és nem mellesleg a török konyha szerelmese. Receptjeit hamarosan folytatásokban közli a Borsmenta, de előbb ismerkedjünk meg vele!
A hétköznapjaid azzal telnek, hogy órákat tartasz a Szegedi Tudományegyetemen. Mit tanítasz pontosan?
Eredetileg görög–latin szakot végeztem, az egyetemen a római irodalom a tantárgyam, viszont a műfordítás is nagyon érdekel. Rajongok a nyelvekért, németül és angolul tanítok is, a spanyolt egy ösztöndíj miatt tanultam meg, a török a legújabb szerelem.
Mi volt előbb, a török nyelv vagy a főzés?
Egyértelműen a főzés. Úgy alakult, hogy a családunkban ez az én feladatom, és örömömet lelem benne. Világéletemben szerettem kísérletezni a konyhában, ezért az otthonról hozott spektrum egy idő után szűknek bizonyult. Tágítani kezdtem a horizontomat, és rátaláltam a török gasztronómiára.
Hogy kezdődött?
Volt egy török csoportom az egyetemen, három srác, akiknek latint tanítottam. Mivel ők egymás
között mindig törökül beszéltek, elkezdett érdekelni a nyelv. Nagy küzdelem volt, de három éve tanulom rendületlenül, és mostanra már átbillentem a haladó oldalra. Szerencsére van alkalmam gyakorolni, mert van egy itt élő török barátom, és találtam egy nagyszerű töröktanárnőt is Szegeden, akihez rendszeresen járok nyelvórákra. Az életvitelük és a gondolkodásmódjuk nagyon közel áll hozzám. Hihetetlen szeretettel fordulnak a családtagjaik és a barátaik felé, és bármit megtesznek egymásért, gondolkodás nélkül. Ez számomra rendkívül megnyerő.
Ezért kezdtél török ételeket főzni?
Figennél, a töröktanárnőmnél kóstoltam bele először az igazi török gasztronómiába. Ő nagyszerű szakács, úgy főz, ahogy a nagymamájától tanulta, és minden ételnek ismeri a történetét. Tőle kaptam az első recepteket, és mivel a családomnak ízlett, amit főztem, a próbálkozásaimat rendszeresen posztoltam a Facebookon. Rengeteg visszajelzést, dicséretet és biztatást kaptam, ami persze nagyon inspiráló.
Az infláció 2017 eleje óta szinte megszakítás nélkül két számjegyű Törökországban, azonban Recep Tayyip Erdogan – újraválasztása után – gazdaságpolitikai irányváltás mellett döntött. A török központi bank csütörtökön ismét kamatot emelt, de a jegybank legfrissebb prognózisa szerint az idei infláció 65 százalék lehet, a líra pedig tovább gyengélkedik.
A török központi bank (CBRT) csütörtökön 500 bázisponttal, 40 százalékra emelte az egyhetes irányadó repókamatlábat, jelezve elkötelezettségét az infláció csökkentése és a monetáris szigor mellett. A kamatemelés kétszerese volt a közgazdászok 250 bázispontos várakozásának, a dollárral a híreket követően 28,766 lírán kereskedtek, kissé erősödött a török deviza a zöldhasúval szemben.
A pénzromlás 2017 eleje óta szinte megszakítás nélkül két számjegyű a közel-keleti országban, a nyersanyagárak növekedése és a központi bank kamatemeléssel szembeni vonakodása miatt tavaly októberben pedig negyedszázados csúcsot döntött, meghaladva a 85 százalékot. Az orosz–ukrán háború is megviselte az ország gazdaságát, miközben Recep Tayyip Erdogan török elnök elutasította azt a közgazdasági tézist, hogy a kamatemelés visszafogja az inflációt.
Sőt, az államfő szerint az alacsonyabb kamatlábak segítenek majd a drágulás csökkentésében. Május végén a harmadszor is újraválasztott Erdogan gazdaságpolitikai irányváltás mellett döntött és a monetáris politikában is változás jött. Hafize Gaye Erkan személyében új vezető került a jegybank élére, aki közel két évtizedes egyesült államokbeli pénzügyi tapasztalattal rendelkezik.
Erkan vezetésével a CBRT június óta összesen 3150 bázisponttal emelte a kamatlábat, de a pénzromlás júliustól szeptemberig ismét nőtt, majd októberben 61,4 százalékra lassult a szeptemberi 61,5 százalékról. A nemzeti bank is elismeri, hogy az inflációs nyomás továbbra is fennáll: novemberi jelentése alapján az év végére 65 százalékos inflációt várt, ami jelentős emelkedést jelent a korábbi 58 százalékos előrejelzéshez képest.
Turkiye Cumhuriyet merkez bankasi binasi,para,bankonot,2 mart 2012(zaman/Ali unal)
Elemzők által vártnál jelentősebben emelte az irányadónak számító kamatot a török jegybank csütörtökön.
A központi bank monetáris bizottsága 500 bázisponttal, 40 százalékra emelte az irányadónak számító, hétnapos repokamatot. Elemzők szerényebb, 250 bázispontú növeléssel számoltak. Csütörtöki közleményében a jegybank jelezte, hogy a kamatemelési ciklus lezárulhat a közeljövőben. A közlemény úgy fogalmazott, hogy „a monetáris politikai szigorítás üteme lelassul, és a ciklus rövid időn belül véget ér.” A jegybank a májusi 8,50 százalékról zsinórban hatodszor emelt kamatot csütörtökön az infláció elleni küzdelem részeként. A török statisztikai hivatal adatai szerint októberben 61,36 százalék volt az éves fogyasztói áremelkedés, gyakorlatilag megegyezett a szeptemberi 61,53 százalékkal. Törökországban januárban 57,68 százalék volt az éves infláció, ami júniusig fokozatosan 38,21 százalékra mérséklődött, innen azonban ismét nőni kezdett – közölte a távirati iroda.
We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue to use this site we will assume that you are happy with it.