Hogyan lehetséges, hogy valaki egyszerre húzóembere legyen hazája kosárlabda- és futballválogatottjának? Hogyan lehet, hogy délután még a Besiktas elleni bajnokin szerez két gólt, este pedig már a Galatasaray elleni kosárderbin szórja a pontokat? És vajon mi köze van ehhez a történethez féltucat magyar edzőnek? Cikkünkből ez és sok minden más is kiderül a török sport történetének egyik legnagyobb ikonjáról.

Mielőtt bemutatnám a cikk főszereplőjét, szeretnék egy rövid kitérőt tenni a kulisszák mögé. Amikor rátaláltam erre a sztorira valahol az internet legmélyebb bugyraiban, rögtön arra gondoltam, hogy Luciano Re Cecconi hihetetlenül groteszk élettörténete után ez is feltétlenül szót érdemel a Büntető felületén. Hiszen hány olyan sportolót ismerünk, aki párhuzamosan szerepelt a válogatottban két különböző sportágban? Még nagyobb bravúr, hogy e két sportág még csak közeli rokonságban sem áll egymással, hiszen egyiket kézzel, a másikat pedig lábbal játsszák… Pusztán ez a tény önmagában is kellően érdekes, hogy megemlékezzünk róla. Az anyaggyűjtés során azonban döbbenten tapasztaltam, hogy sem magyar, sem angol nyelven nincs elegendő információ még egy mérsékelten tartalmas cikkhez sem a török sport egyik legnagyobb és legkülönlegesebb alakjáról. Török nyelvű cikkekből szemlélődve azonban hamar kirajzolódott, ebben a történetben olyannyira hemzsegnek az érdekességek, hogy akár könyvet is írhatnánk belőle. Ha könyvet nem is ígérhetek, egy rendkívüli utazásra mégiscsak meginvitálom olvasóinkat!

Ígéretes kosárkarrier és egy kis foci

Can Bartu 1936. január 30-án született Isztambulban családja egyetlen gyermekeként. Kisiskolás korában gyakran focizott a helyi srácokkal, de mivel az átlagnál magasabbra nőtt és akkoriban kezdett egyre népszerűbbé válni a városban a kosárlabda, adta magát, hogy melyik sportágat választja. Akkoriban a kosárlabdát jó módú családok gyermekei játszották, és mivel Bartu édesapja vámügynök volt, az átlagosnál jobb körülmények között nőtt fel.

11 évesen csatlakozott a Modaspor gyerekcsapatához, ahol akkori edzőjére, Önder Daira különösen nagy hatást gyakorolt. Olyannyira, hogy amikor a mester két évvel később a Fenerbahce ifjúsági csapatához került, magával vitte az ekkor még csak 13 éves fiút is.

Karrierje ígéretesen ívelt fölfelé. 1953-ban részt vett egy Edirnében rendezett kosártornán. Történt, hogy az ifjúsági futballcsapat is az Isztambultól körülbelül 240 kilométerre található városban tartózkodott. A csapat edzője, Fikret Arican azonban nehéz helyzetbe került a hiányzók miatt és adta magát a lehetőség, hogy a kosarasoktól kérjen segítséget. Mivel Barturól és egy másik csapattársáról köztudott volt, hogy lábbal sem ügyetlen a labdával, a focicsapat edzője kölcsönkérte őket a mérkőzésre. Bartu három szabálytalan és egy szabályos gólt szerzett, a Fenerbahce ifjúsági csapata pedig 1–0-ra nyert. A gólszerző ekkor még persze nem gondolta, hogy hamarosan fenekestül felfordul az élete…

Bemutatkozás a magyar válogatott ellen

Kosárlabdában hazája legtehetségesebb játékosai közé sorolták, rendszeresen szerepelt a korosztályos válogatottban, a Fenerbahce ifjúsági együttesének pedig csapatkapitánya volt. Alig volt 17 éves, amikor az 1955–1956-os szezonban már alapembere volt az előző szezonban a bajnoki címet botrányos módon elveszítő Fenerbahce felnőttcsapatában. Decemberben aztán a török válogatott mezét is magára ölthette, éppen az Eb-címvédő Magyarország ellen.

„A török válogatottban először szerepelt egy 17 éves tehetséges játékos, Can Bartu gimnazista. Az első mérkőzés előtti órákban ott izgult a szálló előcsarnokában. Nagy lámpaláza volt. A magyar fiúk közrefogták, biztatták, ne legyen ideges, tanácsokat adtak neki. A fiú megnyugodott és kiválóan játszott. A mérkőzés után újra körülvették a magyarok, gratuláltak neki, a török gyerek pedig hálásan szorongatta a kezüket” – emlékszik vissza a meccset nyolc ponttal záró debütánsra a Népsport 1955. december 11-i száma.

Az eredeti cikk a Büntető.com oldalon további sok érdekességgel és képekkel: bunteto.com