2025. június 28.
Türkinfo Blog Oldal 1323

Trója jövőre felfedheti titkait

3445070_bbfd4e794fcdae5f91bf4fe1af3f371e_wmJövőre új módszereket vetnek be a régészek Trójában, így sok eddig ismeretlen tényre deríthetnek fényt. Azt azonban már most tudjuk, hogy a trójai ásatások története csaknem annyira kalandos, mint magáé a városé.

Az 1865-ben kezdődött feltárások óta Trója kevesebb mint 20 százalékát ismerik a szakemberek, ezért minden esély megvan arra, hogy a legendás „Priamosz kincsénél” – amelyet az amatőr régész Heinrich Schliemann hozott felszínre 1873-ban, és amelynek köze nincs Trója mitikus királyához – sokkal érdekesebb leletekre bukkannak a szakemberek. A jelentős számban fennmaradt arany- és ezüstékszerekhez, gyöngyökhöz, diadémokhoz, kupákhoz, tálakhoz képest látszólag értéktelen, ám a történettudomány számára sokkal gazdagabb eredményekre számítanak a kutatók: arra, hogy az új módszerek segítségével többet tudunk majd meg a bronzkori Trója lakóinak életéről.

Nem mintha az ismereteknek szűkében lennénk, sőt a régészek között jelenleg is komoly frontvonalak húzódnak abban a kérdésben, hogy mi köze a homéroszi trójai háborúnak a kilenc rétegben megtalált város legalább tízszeri elpusztulásának valamelyikéhez, és hogy valóban olyan jelentős településről volt-e szó, hogy megérje az Iliász szerint az összes számottevő görög királyságnak – több mint ezer hajó mintegy negyvenezer harcosának – összeesküdnie a vesztére.

A tízéves trójai háború – amelynek történetét Homérosz 41 napra sűríti össze – az északnyugat-anatóliai, az Ázsiát Európától elválasztó Dardanelláktól délre fekvő, virágzó időszakaiban az Égei- és Fekete-tengeri kereskedelemből komoly hasznot húzó várost a földdel tette egyenlővé. De valóban megtörtént-e a nagy trójai háború, vagy Homérosz csak a szájhagyományban élő számos kisebb konfliktusból és mitikus történetből gyúrta egybe költői elbeszélését?

Részletek

2012-10-21

A kuruc nemesi költészet

Az 1660-as években híven igazodva még Zrínyi politikai koncepciójához, egyaránt török- és németellenesek. A későbbi események sodrában azonban egyre inkább a németellenes kuruc tendencia lesz az uralkodó bennük.

Zrínyi példájától és eszméitől ösztönöztetve, de saját belső fejlődésének eredményeként is, a protestáns nemesi réteg kialakította a magyar barokk költészetnek a főnemesi-udvaritól eltérő másik jelentős irányzatát. Miként az előbbi a reneszánsz kori udvari költészetnek, Balassi örökségének barokk módon való továbbfejlesztése volt, úgy a nemesség is korábbi költői hagyatékát építette tovább barokk stílusban. A nemesi költészet előzményei – hasonlóan a prózai publicisztikához – a század elejére, Bocskay és Bethlen korára nyúlnak vissza. Tematikai ősei, a hazafias és politikai versek többsége akkor még a népszerű versszerzés keretébe tartozott, a század második felében viszont ez utóbbi már erősen differenciálódott. A deákok, vitézek, a nép körében élő prédikátorok népszerű versszerzésétől elkülönült már ekkor a nemesség politikailag öntudatosabb, stílusban barokkosabb propagandisztikus-lírai költészete.

buzoganyE nemesi költői irány ízlésbeli elődjét Rimay és a körülötte kialakuló provinciális nemesi irodalmi kör sztoikus-manierista költészetében kereshetjük, sőt Rimay egy alkalommal megütötte már a század második felében virágzó érett nemesi költészet kurucos politikai hangját is. Ó szegény megromlott s elfogyott magyar nép … kezdetű verse a barokk nemesi költészetnek mintegy bevezetője; e méltán nevezetes költemény sorai, képei, rímei a század második felében is minduntalan visszatérnek.

Az aktualitásokhoz szorosan tapadó barokk nemesi költészet első termékei Zrínyi haditetteihez, politikai terveihez, majd tragikus halálához kapcsolódnak. Az 1660-as években híven igazodva még Zrínyi politikai koncepciójához, egyaránt török- és németellenesek. A későbbi események sodrában azonban egyre inkább a németellenes kuruc tendencia lesz az uralkodó bennük. E viharos évtizedek nemesi versei szinte szeizmográf-szerű érzékenységgel követik a Habsburg-ellenes politikai mozgalom és a kuruc szabadságharc eseményeit, változásait. Időrendi egymásutánjuk híven tükrözi a nemesség érzelmeinek, magatartásának és ideológiájának alakulását.

Az irodalomtörténetírás korábban e verseket az ún. kuruc költészet nagy egységébe illesztette. Ez a Thaly Kálmán által létrehozott fogalom pusztán a politikai mondanivaló hasonlósága alapján vonta mesterségesen egy csoportba a magyar költészetnek az 1660-as évek elejétől az 1730-as évekig keletkezett nagyszámú termékét. Pedig e hét évtized németellenes, kuruc szellemű verseit nemcsak a különböző és egymással ellentétes osztálytartalmak bontják merőben különböző egységekre, hanem a sajátosan irodalmi összefüggések is lehetetlenné teszik, hogy ezeket egységes irodalmi áramlat termékeinek tekintsük. A „kuruc költészet” romantikus nacionalista kategóriájának mellőzésével ezért az alája sorolt verscsoportokat sajátos karakterük, társadalmi mondanivalójuk és osztályalapjuk szerint kell meghatároznunk. Ilyen értelemben a 17. századi protestáns-nemesi barokk irodalom részét alkotó hazafias-politikai versek együttesét joggal nevezhetjük kuruc nemesi költészetnek. Nemcsak a németellenes tendencia uralkodó volta miatt, hanem azért is, mert a kurucos nemesi versek sora 1690 táján nagyjából le is zárul, s már csak néhány akad a 90-es évekből. Ez a kuruc nemesi líra hangsúlyozottan osztály-költészet, s ezért nem a később kibontakozó szegénylegény-kuruc versekkel, hanem a nemesi irodalom egyéb ágaival s későbbi {283.} nem kuruc szakaszaival alkot szerves egységet. Az osztály-jelleg ékes bizonysága, hogy a labanc álláspontot megszólaltató néhány nemesi vers a frazeológia, érvelésmód, a „nemzet” és a „szabadság” jelszavaival való dobálódzás tekintetében mit sem különbözik kuruc ellenpárjaitól.

agyu3 lovas1 kard

A nemesi kuruc versek tematikailag és műfajilag nehezen osztályozhatók. A politika, a harc, a vallás, a szerelem, a bölcselkedés, a személyes sors egyaránt megtalálható a nemesi költők témái között, e különböző elemek azonban ritkán válnak szét élesen. A vitézi, vallásos vagy bölcselkedő verseket egyaránt áthatják a politikai szenvedélyek, a legszemélyesebb kérdésekről való vallomások is többnyire közösségi, nemzeti távlatban jelentkeznek. Viszonylag leginkább a szerelmi tematika különíthető el, amihez az is hozzájárul, hogy a nemesség szerelmi énekei összemosódtak a legszélesebb körökben terjedő népszerű szerelmi énekköltéssel. Tárgyalásukra is éppen ezért ez utóbbival együtt a népszerű irodalom keretében kerülhet csak sor.

Részletek

2012-10-20

A Kurultájtól a Nagy Népi Hurálig

Sándor nevű olvasónk kérdezi:

A nyáron megtartott újabb Kurultáj kapcsán igen gyakran találkozhattunk szerte a médiában ezzel a törzsi gyűlést jelentő törökös szóval. Az interneten az is olvasható, hogy a Kurultáj egy ősrégi hagyomány, amelynek múltja évezredekre nyúlik vissza. Közelebbről is érdekelt a szó, illetve múltja, és orosz források alapján arra jutottam, hogy ez egy mongol eredetű szó. Lehet-e tudni, hogy mi az igazság?

A kérdező helyesen járt utána, hogy a magyar nyelvben kurultáj formában ismerté vált szó végső soron valóban mongol eredetű. A régi mongol nyelvben kuraldaj vagy kuruldaj alakban létezett szó a kura- ’összegyűlik’ ige származéka, s eredetileg gyűlést, a törzsi vezetők gyűlését jelentette, illetve a 13. századtól birodalmi gyűlést. A kurultájon részt vettek az uralkodócsalád tagjai, a magas rangú állami tisztviselők, itt választották a mongol birodalom nagykánjait, s döntöttek a birodalom életében fontos kérdésekről, hadjáratokról. A magyar történelemben tatárjárásként ismert nagy nyugati irányú mongol hadjáratot is egy ilyen gyűlésen határozták el, s a tatárok 1242-es hirtelen kivonulásában is szerepet játszhatott, hogy a csapatokat vezető dzsingiszida hercegek részt kívántak venni az Ögödej nagykán halála után a birodalom központjában összehívott kurultájon.

A Dzsingisz kán alapította mongol birodalom óriási kiterjedésű volt, s számtalan más néppel együtt meghódította szinte az összes török nyelvű népet is. A mongol, mint az uralkodó réteg nyelve a 13-14. században erős hatást gyakorolt ezekre a török nyelvekre (változó mértékű mongol-török nyelvi kapcsolatok természetesen korábban és később is voltak), s ez utóbbiak sok olyan kifejezést vettek át, mely az államszervezethez és a közigazgatáshoz köthető – többek közt a kuraldaj szót, is vagy a szintén ’gyűlés’ jelentésű kuralt. Számos török nyelvben máig léteznek ezek a szavak, s valamiféle (de nem feltétlenül bármilyen) gyűlés, összejövetel megnevezésére használják őket. Ilyen pl. a törökországi török kurul ’bizottság, gyűlés’ és kurultay ’gyűlés’, a baskír ҡоролтай [koroltaj], a kazak құрыл (kb. [kuröl]) és құрылтай (kb. [kuröltaj]), a kazáni tatár корылтай [koröltaj] ’gyűlés, kongresszus’).

a-ulszin-ih-hural-a-mongol-orszaggyules-epulete-ulanbatorban-bal-oldalt
A Ulszín Ih Hural, a mongol országgyűlés épülete Ulánbátorban (bal oldalt)
(Forrás: Wikimedia Commons / Brücke-Osteuropa)

Részletek

2012-10-17

A középkor legnagyobb magyar kenyere

kenyerA középkor legnagyobb magyar kenyerét Evlija Cselebi világhírű török utazó korabeli leírásából ismerjük. Az 1663. évi török hadjárat után a török sereget I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem vendégelte meg. A hatalmas kenyerek erre a lakomára készültek. De olvassuk a krónikát, milyen is volt ez a kenyér.

„… Olyan vendégséget csapott, amelyhez hasonlót még nem pipált a világ. A rétekre magyar szőnyegeket terítettek. Azokra negyven óriási kenyeret raktak. Ez a negyven darab kenyér azonban akkora volt, hogy minden egyes darabját egy-egy ökrös szekér hozta oda. A kenyerek mindegyike húsz lépés hosszú, öt lépés széles volt. És olyan magas, mint egy megtermett ember. Allah a bizonyságom, hogy ez így volt!

Meg is kérdeztem: miképpen dagasztották és sütötték ezeket a kenyereket? Ilyetén választ adtak: A sok ezer mérő lisztet jó pár ezer teknőben dagasztották meg. Azután a tervezett óriáskenyerek nagyságához képest akkora gödröket ástak a földbe, mint egy-egy várárok. Ezekbe tüzet raktak, s annak parazsára öntötték a tésztát. Föléje hamut helyeztek. Felette és mellette újra tüzet raktak. Hét óra múltán eloltották a tüzet.Ezután sok-sok ember nekiállt, és rudakkal emelték ki a megsült kenyeret. Az égett héjrészeket késsel levágták, s a kenyeret a vendégség színhelyére hozták… Mindezeken kívül fogyott még háromszáz ökör és három-háromezer juh és bárány…”

2012-10-16

http://www.nokorszak.hu/tag/kenyer

A legkeletibb Nyugat

Csepel-szigeten ismerkedtünk meg. Azerbajdzsán fiú egyetemisták építőtábora dolgozott a szomszédunkban, mi pedig egy olyan táborban laktunk, ahol tíz egyetemista felügyelt száz gimnazista lányt. A két tábor számára esti bulit rendeztünk. Egy padon magyar lány és azeri fiú. A lány megkért, odamennék-e tolmácsolni. Aztán öt perc múlva felment papír zsebkendőért, és nem jött vissza. Haragudnom kellene rá, hiszen eszközként használt engem ahhoz, hogy lerázza a kéretlen partnert. Én mégis hálás vagyok ennek a lánynak, mert így ismerkedtem meg Talibbal. Egy órácskát beszélgettünk, aztán egy évig leveleztünk, mígnem meghívtam hozzánk. Tizenhat napot töltöttünk sülve-főve együtt. Aztán harminckét évig nem láttuk egymást. Az interneten kutatott fel, és meghívott, feleségemmel együtt hozzájuk, Bakuba.

Azerbajdzsán valamivel kisebb területű és lakosságú, mint Magyarország. De ha az összehasonlításba Monacót és Kanadát is bevonnánk, a két ország akár egyformának is mondható. A kaukázusi kis népek egy nagyhatalmi háromszögben találhatók. A háromszög csúcsai: Oroszország, Irán, Törökország. Hasonló a helyzet a Benelux-államok esetében is: ott brit-német-francia hatalmi háromszög zár közbe három kis országot. Az ilyesfajta földrajzi helyzet rémisztő hátránya a nagyhatalmi beavatkozások, hódítások sora. De előnye is van: némi esély közvetítő szerepre, kereskedelemre, kulturális importra. No persze, a Kaukázus vidékén mindez két számmal szegényesebben és véresebben működött, mint a Benelux-államoknál, arról nem is beszélve, hogy utóbbiak legalább egymással nem háborúztak az elmúlt kétszáz évben, ami Azerbajdzsán környékéről, bizony, nem mondható el. Országuk Kelet és Nyugat határán fekszik, mondták, többször is, vendéglátóim; olyannyira, hogy úgy tűnt, ez identitásuk fontos eleme. Nem akartam fontoskodva megállapítani, erre a kelet-nyugat közötti híd szerepre lengyelek és görögök, magyarok és törökök is aspirálhatnának, akárcsak Ciprus, Izrael vagy Macedónia – toposzról van szó.

A Budapest nagyságú Baku viharosan fejlődik, látványosan építkezik. Beton, acél, üveg pontházak emelkednek a magasba. Hogy szépek-e, legyen ízlések és pofonok kérdése. De hogy alkotóik céltudatosan kerülni szeretnék a sablont, a szürkét és unalmasat, hogy törekednek az egyedire, bizonyos. Egy sor kifejezetten szellemes és ötletes megoldást látni. Aki egy posztszovjet kisállam kőolajtermelő fővárosaként gondol Bakura, alighanem meglepődik azon, mennyi szép régi épület található ebben a városban: egyfajta sajátos orosz-török klasszicizmus termékei. A keleties, törökös, iszlám és nemzeti elemek (hogy most akkor keleti, török, moszlim vagy nemzeti, azt művészettörténész tudná elkülöníteni, ha egyáltalán…) majd minden épületen láthatók: a kovácsolt vas vagy réz erkélyrács, hatalmas, diadalívnél nagyobb kőcsipke kapuzat, fríz és stukkó, aprólékosan megmunkált fémkapu, vagy épp a legújabb toronyház tetejének valódi funkció nélküli, oszlopokon nyugvó kis pihenő kupolái: rendre keleti motívumok.

Mindez nem tolakodó, nem propagandisztikus és nem erőltetett, ellenkezőleg, ízléses és valahogy magától értetődő. Ám ugyanakkor ott a nyugati elemek is: a leggyakoribb a korinthoszi oszlop, de láthatni tympanont, jón oszlopot, itt-ott még neogótikát is. Temérdek épület között teremt összekötő kapcsot a sárga homokkő alapanyag (vélhetőleg a városhoz legközelebbi építőkő), melyet nem kell vakolni, festeni. Hasonlót Jeruzsálemben láttam. A félig lakatlan, skanzen-szerű történelmi óvárost középkori falak veszik körül. A hasonló óvárosokban megszokott zegzugos sikátorok, hangulatos kis terek, kávézók mellett markáns törökös vonás a kő- vagy téglaépületből kiemelkedő fa kiugró vagy erkély (ilyesmi házban élt ezer kilométerrel odébb Rodostóban a nagyságos fejedelem). Ezek a fa épületelemek néhol az óvároson kívül, a XX. századi házakon is feltűnnek. Az óváros kincse egy vallási épületegyüttes: a XII. században kezdték építeni, és bővítések, toldások után a XV-ben fejezték be. A világörökség része.

A bakui modern művészetek múzeuma cseppet sem provinciális, bárhol lehetne Európában. Azt pedig álmomban sem gondoltam volna, hogy épp a bakui szépművészeti múzeumban látok majd eredeti Raffaello Santit (ha nem is a legismertebb képek közül) és több antik római portrészobrot, köztük egy első századi Seneca-fejet. A múzeum időszaki kiállításán egy kortárs azeri művész szürrealista képei a falakon: rémmese-illusztrációk. A termek közepén meg, üvegvitrinekben, ókori és középkori fémedények. Hogy ez merész és nagyvonalú múzeumrendezői koncepció, vagy csak helyszűke-szülte kényszer, nem tudom. György Péter tollára való. Az embernek olyan érzése van: ez a város, ez az ország több turistát, nagyobb hírverést, komoly idegenforgalmat érdemelne.
Kelet és Nyugat nem csak az építészetben találkozik, de a családban, akár egyetlen családban is. Talib barátom két lánya példa erre. Ayten – a Nyugat. Neve valami olyasmit jelent: Nap és Hold. Ayten orvostanhallgató. Festi a haját, körmét, ajkát, szemét. Szeret strandolni, táncolni. Öltözködésével, viselkedésével budapesti egyetemista is lehetne. Gunay – a Kelet. Neve: félhold. Török fejkendőt visel, eltakarva haját, tarkóját, nyakát. De a lábszára, alkarja is fedett, idegen férfi csak az arcát, kezét láthatja. Főiskolás. Egy vallási iskolában szeretne majd tanítani. Nem jár úszni, sem táncolni, mert ezeket a tevékenységeket Allah ellenzi.

És mit látunk az utcán? Ayten (a Nyugat) a gyakoribb. A kegyetlen, ostoba arab-perzsa csadort itt egyetlen nőn sem láttam. De a törökös fejkendőt is legfeljebb ha tíz nőből egy viseli. Az emberek divatosan, nyugatiasan öltözködnek. Igaz, a bugyi és a popsi egy részét is megmutató csípőnadrágot itt senki sem hordja, a dekoltázsok is illedelmesek. És míg a nő és férfi autóvezetők aránya Budapesten 1:1, Bakuban inkább 1:10. A férfiak kicsit konzervatívabban öltözködnek, mint nálunk, de a különbség nem nagy, inkább csak fokozati: itt több az ing és kevesebb a póló, és még léteznek férfi és női színek.

Barátom harmadik gyermeke a tizenhat éves fiú, Orkhan. Vele leveleztem leginkább a kapcsolat-újrafelvétel hónapjaiban. Nos, Orkhan (majdnem) iszlám fundamentalista. Gyűlöli Örményországot, Oroszországot, Iránt, Franciaországot, Izraelt, az USA-t. Ha jól emlékszem, kamasz fiúként én is fekete-fehérben gondolkodtam, megfontolatlan, de változékony szenvedélyekkel – azonban nem hiszem, hogy valaha is komplett országokat vagy népeket gyűlöltem volna. Furcsa lehet egy nagyon fiatal ország polgárának lenni, évezredes államok között. Mint a visegrádi négyek: az 1100 évnél idősebb cseh, lengyel és magyar állam, meg a húszéves szlovák. Mennyi kisebbségi érzést forrása! Azerbajdzsán 1992-ben született, közvetlen előzményének a volt szovjetköztársaság, illetve az 1918-1920 közötti rövid függetlenség tekinthető. Mellette Örményország és Irán, mindkettő ókori múlttal. De még a kora középkori születésű Grúzia is: mi Baskíriában vagy Levédiában legeltettük lovainkat, amikor ők már keresztény királyságban éltek. No persze, Azeri csak akkor fiatal, ha a mai államra, területre, nemzeti identitásra gondolunk. Mert civilizációs előzmény akad bőven. A mai ország helyén volt a keresztény kaukázusi Albánia. No persze, ehhez az államhoz épp annyi köze van a mai azeri népnek, mint magyaroknak a római Pannóniához. A szeldzsuk-török törzsek a magyar honfoglalással egy időben jelentek meg ezen a földön. Azeri egész történelme önvédelmi harc: arabok, perzsák, mongolok, oszmán-törökök, oroszok ellen. Hunyadi Mátyás korában létezett egy magyar-azeri szövetség. Ugyanennek a koalíciónak volt tagja Velence, Nápoly, Perzsia, és a nagyvonalú diplomáciai akció a fenyegető oszmán-török terjeszkedés ellen irányult. Nem volt túl hatékony: a korabeli hírközlés mellett nem lehetett ekkora távolságokat sikeresen áthidalni.

Az azeri identitás két pillére: az örmények iránti gyűlölet és a törökök iránti szeretet. Ami az örményeket illeti, a napi politikai ellentétek mögött ott az eltérő társadalmi szerkezet és a bonyolult történelem. Évszázadokon át: a török röghöz kötött, adózó paraszt – vagy zsoldos katona, hivatali és katonai nemes. Velük szemben sok örmény: kézműves, kereskedő, az újkorban értelmiségi. Egy kicsit a zsidók európai helyzetéhez hasonló szituáció. Aztán a nagy fordulat a XX. század elején: megtalálják a bakui kőolajmezőt. A semmiből születik azeri burzsoázia és proletariátus, ehhez képest az örmény, immár, elmaradott kispolgári nép. A cári Oroszország a Kaukázus-vidéken a keresztény örményekre támaszkodott a moszlim népekkel szemben. A múltbéli ellentéteket az 1992-es háború tette elevenné: Örményország elfoglalta Karabah tartományt. (Sokat gondoltam akkor Talib barátomra – Örményországban, egy azeri faluban született. Vajon harcol-e, s ha igen, melyik oldalon?) Az egyik azeri városban vérengzésre is sor került, melyet az ENSZ elítélt. No persze, bonyolultak a dolgok: az örmények egy örménylakta tartományt foglaltak el. Ha az a vérfürdő nincs, akár rokonszenvezni is lehetne ezzel, mint nemzeti felszabadítással. Az örményeket viszont annak idején az oroszok telepítették ide, hogy földrajzilag elválasszák egymástól az azeri és törökországi törököket. De mit tehetnek erről az akkori örmények ükunokái? És, bizonyos értelemben, így szilárdultak meg az azeri nép körvonalai.

Részletek

2012-10-13

Rejtély, miért hullanak a gránátok a szír-török határon

Sem Törökországnak, sem Szíriának nem érdeke, hogy háborúba torkolljon határ menti konfliktusuk, ennek ellenére továbbra is lövik egymást. Senki sem tudja, miért.

Azóta, hogy Szíria lelőtt egy török repülőgépet június végén, rendkívül feszültté vált a szomszédos országok viszonya. Többen már háborút vizionálnak azt követően, hogy egy határközeli török falura szíriai gránátok hullottak, a válaszcsapásban pedig török katonák estek el. A szombati szíriai bombázást követően a török miniszterelnök figyelmeztette szír kollégáját, hogy minden provokációt meg fognak torolni. A két ország mozgósította határ menti egységeit, amelyek ugrásra készen várakoznak.

Egyelőre mindenki úgy véli, hogy nem fog háború kitörni. A törökök egyértelműen el akarják kerülni a konfliktus eszkalálódását”. A határ menti gránáteső kapcsán N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója egyéni akciót vél a háttérben, külföldi kollégái legalábbis ezt az irányt sejtik. A támadásról feltehetőleg Aszad elnököt sem értesítették előzőleg. Ennek magyarázata az lehet, hogy Szíriának – Törökországhoz hasonlóan – jelen helyzetben semmiféle érdeke nem fűződik a fegyveres összecsapáshoz szomszédjával. Persze, ahogy a most zajló közel-keleti események többségének, úgy a szír-török összecsapásoknak is lehet más magyarázata. Ilyen például a Szíriában központi támogatással megalakuló „kurdisztáni állam”, de okot adhatnak a támadásra a Törökországban korábban menedékre lelő szíriai ellenzékiek is, akik előtt immár lezárták a határt. „A nemzetközi sajtó és az elemzők sem ismerik behatóan a fegyveres konfliktus okait, nincs is rá egyelőre reálisnak tűnő magyarázat” – rögzítette az mno.hu számára N. Rózsa Erzsébet hétfői budapesti előadását követően.

„Egy városa sincs” a szíriai felkelőknek

A polgárháború immár 18-19 hónapja zajlik, de Líbiával ellentétben Szíriában nincs olyan összefüggő terület, amelyet a felkelők birtokba tudtak volna venni. Ez a legfőbb oka annak, hogy az Aszad-ellenes erők képtelenek olyan nagyszabású offenzívát indítani, mint korábban líbiai társaik. Meglepő tény, hogy a szíriai hadseregnek csupán mintegy húsz százaléka harcol a lázadók ellen, a többieket ki sem vezényelték a laktanyából. „A városoknak, ahol a felkelők csapatai jelen vannak, maximum egyes kerületeit tartja ellenőrzése alatt az ellenzék. Az ország különböző pontjain, teljesen szét vannak szórva az egységeik, kizárt dolog, hogy ilyen helyzetben általános támadást tudjanak indítani” – hangsúlyozza az MKI koordinációs igazgatója.

A harcok elhúzódása minden kétséget kizáróan az Aszad-rezsimet erősíti, mert a lakosságnak egyre inkább elege van a fegyverropogásból. A rezsim túlélését vetíti előre az is, hogy a társadalom középső rétegét adóknak, a vállalkozóknak, kereskedőknek a piaca folyamatosan veszélyben van, gazdaságilag ellehetetlenülnek ezek az emberek.

Cikk folytatása Magyar Nemzetben

2012-10-09

150 forint a benzin Azerbajdzsánban

Elég szürreális körülmények között írom ezt a cikket. Egy török olajvállalkozóval és barátnőjével kajálunk egy 25 emeletes panel erkélyén. De legalább van nála wifi.

Egy nagy buli után kerültünk ide, mert nem ittam, és csak én tudtam hazavezetni a Zsiguliját. Itt dolgozik Bakuban, az olajiparban érdekelt. Mint oly sokan mások. Azerbajdzsán ennek köszönhetően hihetetlenül fejlődik, trendi ország lett.

A benzin literje átszámítva 150 forint. Amikor lefotóztam a benzinkút tábláját, ketten odajöttek, hogy mit csinálok.Mondtam, ilyen árakat húsz éve nem láttam, megörökítem.

Régen igazi kúthoz hasonló eszközökkel merték ki a kőolajat, a képen látható szerkezet nem vicc, hanem múzeumi darab. A földgáz meg most is feltör, van olyan rész, ahol ezer éve lángok csapnak ki a földből. Vagy még régebb óta, talán a Prométheusz mítosz is emiatt játszódik a Kaukázusban.

Bakuban egymást érik az építkezések. Annyi felhőkarcoló még nincs, mint Bangkokban, de három már van. Csepp alakúak, irodák vannak bennük, és meghatározzák a városképet. A kisebb, 20-25 emeletes házak pedig rohamtempóban készülnek.

Az árak picit olcsóbbak, mint nálunk, az átlagkereset 120 ezer forintnyi manat. Vannak plázák, tengerparti sétálóutca, trendi üzletek. Meg középkori városmag, ahol ott jártamkor a híres mecset elé beállt Hummerrel egy helyi vállalkozó, oly módon, hogy az autó eltorlaszolta a bejáratot. Kábé úgy, mintha nálunk a Bazilika lépcsőjén parkolt volna.

Részletek

2012-10-07

A keresztes uralom vége Jeruzsálemben

Közel egy évszázadig volt a keresztesek birtokában Jeruzsálem, Szaladin szultán azonban 825 évvel ezelőtt, 1187. október 2-án bevette a Szent Várost.

A keresztény erők a kezdeti sikerek után a XII. század végére már defenzívába kényszerültek a Szentföldön, a keresztes királyságok területe egyre csökkent. Ebben a legnagyobb szerepe Szaladinnak, Egyiptom és Szíria szultánjának volt, aki uralma alatt hatalmas területeket egyesített, hadseregreformjai révén pedig félelmetes haderő felett rendelkezett.

3379052_8144789ad6ef5035d77fb4c6381e8517_wm
„Szaladin sebes dromedárján menekül” c. metszet a 17. századbólFotó: Hulton Archive

A Jeruzsálemi Királyságot eközben trónutódlási viszály is tépázta. Az 1186-ban fiatalon, utód nélkül meghalt V. Balduin trónját végül nagynénje, Szibilla hercegnő oldalán Jeruzsálemi Guido (Guy de Lusignan) szerezte meg, de a belső ellentétek tovább gyengítették a keresztesek erejét.

A Szent Város sorsa valójában nem a falai alatt, hanem 1187. július 4-én, a hattini csatában dőlt el, ahol a keresztesek súlyos vereséget szenvedtek, így Jeruzsálem helyőrsége sem erősítésre, sem felmentésre nem számíthatott, amikor Szaladin hadai szeptember végén megérkeztek.

A védelmet irányító Ibelini Balián helyzete gyorsan tarthatatlanná vált, néhány napi heves harc után gyakorlatilag néhány tucat katonája maradt. Az erőviszonyokat figyelembe véve az is nagy eredmény volt, hogy Balián Szaladinnal a megadásról tárgyalva elérte, hogy a város lakói megválthassák magukat és elkerüljék a rabszolgaságot, sőt a templomokban őrzött szent tárgyak és műkincsek egy részét is magukkal vihessék a szabad elvonulást kapott védők.
Jeruzsálemet végül október 2-án adták át Szaladinnak, aki tartotta magát ígéretéhez, és „pogány” létére nem rendezett tömegmészárlást a városban, ahogy a keresztesek tették a város elfoglalásakor, 1099-ben.

Részletek

2012-10-02

Kurd-török béke: történelmi lehetőség?

Történelmi csúcson az áldozatok száma
Törökország egy hosszú évtizedek óta elhúzódó konfliktus véres epizódjai által beárnyékolt időszakon van túl, de úgy tűnik hasonlóan nehéz korszak vár rá. Miközben a kormányzó Igazságosság és Fejlődés Pártja a kurd közösséget kettős beszéddel igyekszik megnyerni, a Kurdisztáni Munkáspárt gerillái és a török kormány közti harcok áldozatainak száma az elmúlt 15 hónapban rekordot döntött.

AKP stratégiák

A kurd-kérdéshez való mérsékelten pozitív hozzáállását az AKP több ízben is bizonyította. Bár legfontosabb kezdeményezéseik, mint a Kurd nyitás és az Osloi tárgyalássorozat rendre kudarcba fulladtak, kétségkívül az ő nevükhöz fűződik a török rendszer legtöbb kurd etnikai jogokat érintő megvalósítása. A politikai iszlám mentén mobilizáló párt olyan eredményeket tudhat magáénak e területén, mint a kurd nyelven sugárzó TRT 6 televízió vagy a kurd nyelv tanulásának választható tantárgyként való bevezetése. Bár az európai kisebbségpolitikai standardok szerint ezek a reformok banálisnak tűnhetnek, a törökországi kontextusban, ahol a kilencvenes években elképzelhetetlen lett volna a kurd etnikum létének hivatalos említése, fontos eredmények.

Ugyanakkor, az AKP és karizmatikus vezetője, az ország miniszterelnöke Recep Tayyip Erdogan kíméletlen katonai megtorlással válaszol, ha a Kurdisztáni Munkáspárt gerilláinak támadásairól van szó. A török hadsereg, a NATO katonai haderejének második legnagyobb állományával az iraki határ mentén való táboraikban rendszeresen üldözőbe veszi a PKK gerillákat és súlyos vesztességeket okoz a kurd szervezetnek. Ezekre a PKK aztán a maga során az ország délkeleti részein levő katonai illetve rendőrségi támaszpontokra mért csapásokkal válaszol, ami az erőszak eszkalálódásához vezet.

Ez a kettőség határozza meg a kormány azon kommunikációs stratégiáját, amivel igyekszik leválasztani a PKK problémát a kurd-kérdésről. A kettő azonban nem független egymástól, hiszen

kurdok milliói gondolják úgy, hogy a PKK hűen képviseli érdekeiket és támogatják a gerillák harcát. A PKK pedig akkor valósítja meg legvéresebb támadásait, ha a kurd kisebbséget valamilyen sérelem éri. Ebben a keretben értelmezhető például az utóbbi hetek legnagyobb PKK merénylete, amely során szeptember 18-án a gerillák egy gyengén védett katonai konvojra támadtak, és amiben legalább tíz katona vesztette életét valamint 70 sérült meg. Mindez éppen egy nappal azután hogy a bíróság börtönbüntetésre ítélte a kurd etnikai párt egyik parlamenti képviselőjét Sebahat Tuncel-t .

Történelmi helyzet

Az erőszak mértékének növekedése ellenére most lehet itt egy tartósabb béke megkötésének pillanata. Ha a kurd kisebbség kollektív jogokat érintő kéréseit listázzuk, talán a legfontosabb követelésük az anyanyelvi oktatás bevezetése és a tíz százalékos parlamenti választásokkor alkalmazott küszöb eltörlése.

Ezek teljesítéséhez hosszú évek óta egyedülálló módon Erdogan valamint pártja rendelkezik elegendő politikai tőkével, így a kérdés inkább az, hajlandóak-e ezt felhasználni. Különösen kicsi a kockázat most, amikor a parlamenti választások csak 2015-re várhatóak, a helyi képviselők illetve az elnök választása pedig csak 2014-re. A politikusok bizalmi és ismertségi indexének listáját magasan vezető Erdogan pedig visszavonulása előtt sajtó információk szerint már csak az elnöki pozícióra pályázik, ami állítólagos rák betegsége miatt igen valószínű forgatókönyv. Ilyen szempontból tehát a Közel-keleti török nagyhatalmat álmodó miniszterelnöknek személyes célja is lehet, hogy a kurd-kérdést rendező vezetőként vonuljon be a nemzet történelmébe.

Másrészt, a pillanat egyedülálló az éppen zajló alkotmányozási folyamat miatt is. A korábbi katonai rezsim által elfogadott és azóta már számtalanszor módosított alkotmány helyett az AKP új alaptörvény elfogadására vállalkozott. Ez a kurdok számára nem csak az ország intézményi berendezkedésének befolyásolása szempontjából fontos (centralizált nemzetállam vs. decentralizáltabb döntéshozatal), hanem azért is, mert az előző alkotmány több cikkelye is a török etnikumra tett utalásával diszkriminatív volt rájuk nézve.

Elszalasztott alkalom
A lehetséges béke érdekében a török fél stratégiája, amely elválasztaná a PKK gerilláival folytatott háború kérdését a kisebbségi jogoktól akár célravezető is lehetne. Valószínűleg a kurd gerilla mozgalom úgy is elveszítené mozgásterét és támogatását, ha a kurd kisebbségi törekvések meghatározó része teljesülne. Ebből a szempontból pedig az anyanyelvi oktatás engedélyezése a kurdok számára kulcsfontosságú szakpolitika lehet.

Részletek

2012-09-29

A diktátorok eltűntek, a kilátástalanság maradt

Az arab tavasz országai kezelhetetlen demográfiai problémával állnak szemben: népességük többségét 25 év alattiak adják, akik nagy részének esélye sincs belátható időn belül munkához jutni.

Megint forrong a Közel-Kelet: az arab tavasszal megindult folyamatok a korábbi brutális kiszámíthatóság helyett teljes kiszámíthatatlanságot hoztak a térségben, ez pedig állandóan magában hordozza egy hirtelen, sőt akár egy nagyobb konfliktus lehetőségét is. Ráadásul mindez Európa déli határainál történik, úgy, hogy az EU-nak se szándéka, se képessége, hogy befolyásolja ezeket az eseményeket.

Dühös fiatalok

Az arab tavasz országai szinte kezelhetetlen demográfiai problémával állnak szemben: népességük többségét 25 év alatti fiatalok adják, akik nagy részének viszont esélye sincs, hogy belátható időn belül munkához jusson. Így aztán viszonylag könnyen kaphatók mindenfajta radikális ötletekre.

Öt évvel ezelőtt ennek a fiatal arab tömegnek egy jó része az őket elnyomó rezsimekre, illetve a nyugati világra haragudott. Utóbbiakra nem kis részben azért, mert az állami propaganda az elmúlt évtizedekben folyamatosan az „arabok mint áldozatok” témát sulykolta. Az arab tavaszt követően azonban a diktátorok eltűntek, a mindennapi problémák viszont nem. Ebben a helyzetben pedig különösen szenvedélyesen lehet hinni abban, hogy bajaik valódi okozója a külföld, pontosabban elsősorban az Egyesült Államok és a Nyugat (meg persze Izrael).

Cikk folytatása

2012-09-18

1...1 3221 3231 324...1 402Page 1 323 of 1 402
16,474FansLike
639FollowersFollow
© Turkinfo.hu 2020