A diktátorok eltűntek, a kilátástalanság maradt

Az arab tavasz országai kezelhetetlen demográfiai problémával állnak szemben: népességük többségét 25 év alattiak adják, akik nagy részének esélye sincs belátható időn belül munkához jutni.

Megint forrong a Közel-Kelet: az arab tavasszal megindult folyamatok a korábbi brutális kiszámíthatóság helyett teljes kiszámíthatatlanságot hoztak a térségben, ez pedig állandóan magában hordozza egy hirtelen, sőt akár egy nagyobb konfliktus lehetőségét is. Ráadásul mindez Európa déli határainál történik, úgy, hogy az EU-nak se szándéka, se képessége, hogy befolyásolja ezeket az eseményeket.

Dühös fiatalok

Az arab tavasz országai szinte kezelhetetlen demográfiai problémával állnak szemben: népességük többségét 25 év alatti fiatalok adják, akik nagy részének viszont esélye sincs, hogy belátható időn belül munkához jusson. Így aztán viszonylag könnyen kaphatók mindenfajta radikális ötletekre.

Öt évvel ezelőtt ennek a fiatal arab tömegnek egy jó része az őket elnyomó rezsimekre, illetve a nyugati világra haragudott. Utóbbiakra nem kis részben azért, mert az állami propaganda az elmúlt évtizedekben folyamatosan az „arabok mint áldozatok” témát sulykolta. Az arab tavaszt követően azonban a diktátorok eltűntek, a mindennapi problémák viszont nem. Ebben a helyzetben pedig különösen szenvedélyesen lehet hinni abban, hogy bajaik valódi okozója a külföld, pontosabban elsősorban az Egyesült Államok és a Nyugat (meg persze Izrael).

Cikk folytatása

2012-09-18