A Galatasaray labdarúgócsapata nyerte a Török Kupa döntőjét, miután szerda este 3-0-ra verte a Trabzonsport.
A Galata már öt perc alatt vezetést szerzett Baris Yilmaz találatával, majd térfélcsere után Victor Osimhen duplája döntötte el végleg a finálét. A magyar válogatott Sallai Rolanddal a kezdőcsapatban kapott helyet jobbhátvédként, végig pályán is maradt, így nagyon aktív résztvevője volt a klub történetének 19. kupagyőzelmének.
Sallaiék karnyújtásnyira vannak ezzel a duplázáshoz is, mert három fordulóval a Süper Lig vége előtt nyolc pont az előny az ősi rivális Fenerbahce előtt. Az egymás elleni eredmények miatt pontegyenlőség esetén is a Galata a kedvezményezett, vagyis egyetlen döntetlen is elég három meccs alatt az aranyéremhez.
Miközben a nemzetközi diplomácia vért izzad azért, hogy legalább korlátok közé lehessen szorítani a gázai, az ukrajnai, vagy a kasmíri konfliktust, addig az elmúlt hónapokban szép csendben, különösebb külső nyomásgyakorlás nélkül elkezdett megoldódni a Közel-Kelet egyik, korábban meg- és feloldhatatlannak tartott válsága.
A Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) hétfőn bejelentette, hogy leteszik a fegyvert, nem harcolnak tovább Törökországgal, és feloszlatják a szervezetet. A PKK 40 éve küzd az állam ellen az ország délkeleti részén, a szervezetet a török kormány, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok is terrorszervezetként tartja nyilván.
Nemrég a bebörtönzött vezetője, Abdullah Öcalan is arra kérte a csoportot, hogy tegyék le a fegyvert, hogy a kormány el tudja kezdeni a régió fejlesztését. A PKK közleménye szerint sikeresen addig képviselték a kurdok ügyét, hogy a problémákat már demokratikus módszerekkel is meg lehet oldani, így végrehajtották a küldetésüket. Elvileg a lefegyverzési folyamatot Öcalan vezényli majd le, és a török parlament segítségét is kérték.
Az elvi bejelentés mellett azonban a PKK gyakorlati feloszlatásáról még keveset tudni. A háttérben pedig Recep Tayyip Erdoğan török elnök politikai érdekei mellett a nemzetközi helyzet változása is erősen közrejátszhatott.
Évtizedek óta húzódó konfliktus
A kurd etnikum 25-30 milliós lélekszámával a világ legnagyobb állam-nemalkotó népének számít, melynek etnikai-nyelvi tömbjét jelenleg négy állam, Törökország, Szíria, Irak és Irán határai darabolják fel. Ugyan az elmúlt bő száz évben időről időre – például a Török Birodalom felbomlása, Szaddám Huszein diktatúrájának bukása vagy az Arab Tavasz – után rövid időre mindig felcsillan a kurd függetlenség reménye, azonban az állami szuverenitást az elmúlt években egyetlen kurd entitás sem tudta kiharcolni.
A legnagyobb, 15-20 milliós kurd kisebbség Törökország déli-délkeleti részén él; azonban az I. világháború után Mustafa Kemal Atatürk rendszere a szárba szökkenő modernizációs nacionalizmustól fűtve igyekezett az etnikailag-vallásilag tiritarka helyi közösségeket „felrobbantani” és egy homogén, iparosodó török nemzetté formálni. Az 1915-ös örmény népirtás, majd az 1919-22-es görög háború mészárlásai/kitelepítései/lakosságcseréi után az atatürki nacionalizmus első számú célpontjai a kurdok voltak, akiket a nyelvi-kulturális jogok direkt korlátozásától a gazdasági ösztönzőkig számos eszközzel igyekeztek beolvasztani.
A kurdok a diszkrimináció ellenére parlamenti képviselettel is rendelkeznek; ezzel párhuzamosan azonban az 1978-ban alapított marxista Kurdisztáni Munkáspárt 1984-től a rendkívül hegyes délkeleti határvidéken kezdett gerillaháborúba, melyet a török katonai létesítmények elleni merényletekkel egészített ki. A 4-5000 méteres magasságot is elérő hegyláncok által tagolt vidék az ókortól kezdve megnehezíti az összes birodalom dolgát, és a törökök is sokat kínlódtak a PKK bázisainak felderítésével, a gerillák észlelésével, de a Torosz-hegység magasában előforduló kétméteres hóban még a török ellenőrzőpontok ellátásával is (ezek a nehézségek jelentették az ösztönzést a török drónipar felfuttatására). A természeti viszonyok miatt a gerillák ráadásul könnyedén átjárhattak az iraki vagy iráni határon is.
A gerillaháború több tízezernyi áldozattal járt, és a helyi lakosságra rótt terhek miatt a kulturálisan, gazdaságilag és társadalmi pozícióját tekintve is rendkívül tagolt kurd közösségben sem élvezett egyértelmű támogatást. Török nyomásra a PKK-t az Európai Unió és az Egyesült Államok is terrorszervezetként tartja nyilván, de a harcokat sem a nemzetközi elszigeteltség, sem pedig a szervezet óriási tekintéllyel bíró főtitkárának, a szíriai és európai száműzetésben élő Abdullah Öcalannak 1999-es elfogása és elítélése nem tudta véglegesen lezárni.
Ankara, Törökország szívében fekvő főváros, most hivatalosan is helyet kapott a világörökségi várományosi listán – méghozzá nem ókori romjaival, hanem 20. századi modernista városfejlesztésével. Az „Ankara: A köztársasági modern főváros tervezése és építése” című pályázati anyagot a Kulturális és Turisztikai Minisztérium a Török UNESCO Bizottsággal közösen nyújtotta be, elismerést keresve a város példátlan városfejlesztési modelljének.
A város, amely 1923-ban vette át a fővárosi címet Isztambultól, a fiatal Török Köztársaság jövőbe tekintő szimbólumává vált. Az 1920 és 1970 között megvalósult várostervezési koncepciók olyan ikonikus köztereket és épületeket hoztak létre, amelyek máig meghatározzák Ankara arculatát: az Atatürk sugárút, a Kızılay tér, az Ulus városrész, a Török Nagy Nemzetgyűlés három történelmi épülete, a Güven Park, az Ifjúsági Park, az Ankara pályaudvar és számos minisztérium. Ezek az elemek nem csupán egy új nemzet születésének tanúi, hanem egy korszerű várostervezési vízió manifesztumai is.
Az UNESCO jelentős kulturális örökségi értékként fogadta el Ankarát a következő kritériumok mentén: a kulturális cserék (ii), az építészeti stílusok és várostervezési minták jelentős példái (iv), valamint a történelmi jelentőségű eseményekhez és eszmékhez való kapcsolódás (vi).
De Ankara nemcsak modern struktúráival ejti rabul látogatóit: a város több ezer éves történelmet őriz, a Hettitáktól és a Frígektől a rómaiakon és oszmánokon át a mai napig. A Gordion régészeti lelőhely – amely nemrég került fel a világörökségi listára – az ókor lenyűgöző maradványait kínálja, míg Anıtkabir, Atatürk mauzóleuma, a nemzeti öntudat szimbolikus központja.
A város további kincsei közé tartozik a világhírű Anatóliai Civilizációk Múzeuma, a festői Etnográfiai Múzeum, valamint a Török Állami Opera és Balett. Ezek a kulturális terek nemcsak művészeti értékeket őriznek, de építészetileg is a modernizmus jegyében születtek, erősítve Ankara örökségi pozícióját.
A Kulturális és Turisztikai Minisztérium célja, hogy Törökország páratlan kulturális és természeti örökségét nemzetközi színtéren is megőrizze és népszerűsítse – az UNESCO-val való szoros együttműködés ennek kulcsa.
Leteszi a fegyvert a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK), nem harcolnak tovább Törökországgal – írja a New York Times. A szervezet 40 éve küzd az állam ellen az ország délkeleti részén, és nemrég a bebörtönzött vezetője is arra kérte a csoportot, hogy tegyék le a fegyvert, hogy a kormány el tudja kezdeni a régió fejlesztését.
A lépésnek a környező országokra is komoly hatása lehet. A csoport eredetileg azért jött létre, hogy önálló államot hozzanak létre a kurdok számára, de az elmúlt években már azt állították, hogy inkább a kisebbség jogaiért harcolnak. A szervezetet a török kormány, valamint az Európai Unió és az Egyesült Államok is terrorszervezetként tartja nyilván.
Egészen a török korig utazhatnak vissza az időben az érdeklődők május 17-én az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol a Családdal a múzeumban rendezvénysorozat részeként Török kori mindennapok címmel rendeznek interaktív foglalkozást családok számára.
A történelem izgalmas korszakai, eseményei – például a Seuso világa, a három részre szakadt Magyarország, Mátyás király országa vagy éppen a lovagok és a várkisasszonyok élete – iránt érdeklődő iskolások és családtagjaik számára indított interaktív családi foglalkozásokat az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Családdal a múzeumban címmel.
A rendezvénysorozat következő része Török kori mindennapok címmel május 17-én 10.30-kor várja az érdeklődőket. A programon való részvétel regisztrációval és a jegy előzetes megvásárlásával lehetséges.
Egy kisváros 25 000 lakosa akaratlanul is betépett, miután a rendőrség több tonna lefoglalt kannabiszt égetett el a város közepén.
Április 18-án a török hatóságok több mint 20 tonna lefoglalt kannabisz elégetését hajtották végre Lice településen, aminek következményeként a város levegője erősen átitatódott fűfüsttel. Legalább öt napon keresztül az emberek nem tudták kinyitni az ablakaikat, és igyekeztek nem kimenni az utcára, attól félve, hogy a levegővétel által elszédülnek, hányingerük lesz vagy hallucinációkat tapasztalnak.
Az elégetett kannabisz értéke 10 milliárd török líra volt (kb. 94 milliárd forint), a mennyiség pedig pontosan 20 tonna 766 kiló 679 gramm – ezt 2023 és 2024 során foglalták le Diyarbakır tartomány különböző részein.
Napok óta a drog szaga lengi be a kerületet. Nem tudjuk kinyitni az ablakainkat. A gyerekeink megbetegedtek, állandóan kórházba járunk – panaszkodott egy helyi lakos.
A Yeşil Yıldız Egyesület elnöke, Yahya Öğer elmondta, hogy bár fontos előrelépés történt a drogok elleni harcban, a kannabisz megsemmisítésének módja hibás volt. Kiemelte, hogy a fűvel töltött zsákokat úgy rendezték el, hogy kiadják a város nevét (LICE) égő betűkkel, ami csak tovább súlyosbította a helyzetet.
A török alkotmánybíróság elé vitt egy kóbor kutyák kezelésére vonatkozó tavalyi törvényt a török ellenzék, ám nem járt sikerrel. A hivatalos indoklásra még várni kell, mindenesetre érvényben maradnak azok az előírások, amelyek szerint azokat a kutyákat, akiket 30 napon belül nem fogad örökbe senki, el kell altatni. Az orosz alkotmánybíróság tavaly egész másképp döntött egy hasonló ügyben.
Egyhangúlag elutasította a török alkotmánybíróság azt az indítványt, amely a kóbor kutyák eutanáziájára vonatkozó, tavaly elfogadott törvény megszüntetését kezdeményezte. A kérelmet a legnagyobb ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt (CHP) nyújtotta be, állatjogi csoportok támogatásával. Az alkotmánybíróság a Balkan Insight szerint csak később tesz közzé egy részletes indoklást a döntéssel kapcsolatban.
A török parlament 2024 júliusában szigorított az utcán kóborló ebek befogására és ivartalanítására vonatkozó szabályokon. Az új előírások értelmében azokat a kutyákat, akiket 30 napon belül nem fogad örökbe senki, el kell altatni. Az agresszív, valamint a kezelhetetlennek tartott betegségben szenvedő kutyák pedig még ezt a türelmi időt sem kaphatják meg.
„Állatok százai – a pontos számot nem tudjuk – pusztultak már el a törvény miatt. Egy olyan törvény miatt, amely nem a közérdeket szolgálja” – reagált az Ankara Barosu török ügyvédi kamara az alkotmánybírósági döntésre.
A testület szerint a kóbor kutyák eutanáziájáról szóló törvény ellentétes az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Állategészségügyi Világszervezet szabványaival. Ráadásképp az ENSZ környezetvédelmi programjával és az állatok jogairól szóló nemzetközi megállapodásokkal is szembemegy.
Kormányzati becslések szerint Törökország utcáin négymillió gazdátlan kutya kóborol, miközben az országos menhelyek legfeljebb 90 ezret tudnak befogadni.
A török országvezetésnek azért kutyatámadások és a kóbor kutyák okozta közúti balesetek miatt vált sürgetővé a szigorítás ebben a kérdésben. Idén például egy kétéves gyerek halt bele kóbor kutyák támadásába a közép-törökországi Konyában. A kislány halála miatt büntetőeljárás indult, az önkormányzati dolgozók pedig elkezdték begyűjteni a városban a kóbor kutyákat. Az ügyben Recep Tayyip Erdogan török elnök is felszólalt: azt mondta, hogy a kormány „határozott lépéseket tesz a törvény végrehajtása érdekében” – idézi a Euronews. Ígéretet tett ugyanakkor Ali Yerlikaya török belügyminiszter arra, hogy az ország egészében érvényt szerez a tavaly elfogadott törvénynek.
Nem lehet pontos számot adni arra, hányan veszítették életüket a Berlint kettészelő, 1961. augusztus 13-án felépült, három méter magas falnál, ami a város megosztottságának szimbóluma volt 1989-es leomlásáig. Pontos adatot azért sem könnyű megadni, mert többféle nyilvántartás létezik, de az biztos, hogy az egyik legmegrázóbb haláleset ötven évvel ezelőtt, 1975. május 11-én történt.
Çetin Mert az ötödik születésnapján a Spree folyó partján, a nyugat-berlini Kreuzberg városrész Gröbenufer (ma May-Ayim-Ufer) nevű utcájában játszott környékbeli gyerekekkel. A török származású fiú már megkapta ajándékul az új cipőjét, a család piknikezni készült a vasárnap délután hátralévő részében, és amíg a szülők készülődtek, Çetin labdázott. A labda viszont bepattant a vízbe, ahonnan egy bottal próbálta kipiszkálni, de belecsúszott a folyóba.
A nyugat-berlini mentőalakulatok 12 óra 30 perckor már ott voltak a helyszínen, de a folyó ezen szakasza teljes egészében Kelet-Berlinhez tartozott. A nyugatiak közül senki sem merte elkezdeni a mentést, mert attól féltek, rájuk lőnek. A keletiek 13 óra 10 perckor érkeztek a helyszínre, a fiú holttestét szűk egy órával később a búvárok meg is találták, de már nem tudtak segíteni rajta.
Azt akkor még senki sem tudhatta, csak a későbbi Stasi-aktákból derült ki: két határőr, úgynevezett felderítők, épp ezt a partszakaszt figyelték, ahol Çetin Mert a vízbe esett, sőt, le is fényképezték a balesetet. Mivel azonban nem volt kommunikációs kapcsolatuk, csak sokkal később jelentették az esetet. Ha időben közbelépnek, megmenthették volna a fiú életét, így viszont nem volt erre esély.
A holttestet a család dühös tiltakozása ellenére sem adták át a nyugati oldalra, csak négy nappal később kapták meg, utána tudták eltemetni. Már akkor sokakat felháborított ez a kegyetlen bánásmód, és tiltakoztak is emiatt.
A baleset helyszínén, az Oberbaum hídnál a következő napokban heves tiltakozások törtek ki a keletnémet rezsim ellen. A keletnémet titkosrendőrség tinédzserekről jelentett, akik azt skandálták:
„Gyilkosok, gyilkosok, gyerekgyilkosok!”
A megemlékezés tömegtüntetéssé alakult át, a török kolónia kétezer tagja gyűlt össze, ők szórólapokat is osztogattak, amire ezt a szöveget írták: „Le a szégyenfallal – Le a gyilkos kommunizmussal!”
Tragikus, de megkapóan lírai mesét láthatott a közönség az Isztambuli Városi Színház előadásában a 12. MITEM programjában. Az Ararát-hegy legendáját azzal a szándékkal hozta el a török társulat, hogy egy kicsit ízelítőt mutassanak nekünk a török kultúrából, miután legutóbbi találkozásunkkor, egy éve a Háború és békével érkeztek Budapestre.
Új színeket villantott fel az idei találkozón az Isztambuli Városi Színház, amelynek társulata ezúttal egy olyan mesével jött el Budapestre, amely a török kultúra legmélyebb rétegeiből táplálkozik. Ugyanakkor mégis kortárs, hiszen a 2015-ben elhunyt török irodalmi nagyság, Yaşar Kemal regényének feldolgozásán alapszik az előadás. Az írót egyébként számos irodalmi díjjal ismerték el és Nobel-díjra is jelölték. Fontos megjegyezni, hogy kurd származásúként többször kiállt, felemelte szavát a kurd elnyomással szemben, emiatt rövid időre külföldre is kényszerült a pályafutása alatt.
Az Ararát legendáját 1970-ben írta meg Yaşar Kemal, magyarul pedig 2012 óta olvasható. A szép, ám végül tragikumba forduló szerelmi történetet sajátos szimbolika szövi át, amelynek központi figurája egy ló alakja, ezt az állatot az légies, fehér, fátyolszerű szövetekből alkotják meg az előadás készítői, mozgatója pedig szinte táncmozdulatokkal jeleníti meg. A mitikus ló fontos szerepet tölt be a történetben, hiszen ennek a négylábúnak az „eltulajdonítása” robbantja ki a konfliktust Ahmet és a pasa között, akinek lányába, Gülbaharba a főszereplőnk beleszeret. Izgalmas végiggondolni, mi mindent szimbolizálhat ez a lóalak, de legfőképpen talán mégiscsak a szabadság jelképének tekinthető, ez vonatkozhat a népre, de az egyéni sorsra is, hiszen Ahmet a tömlöcben talál rá szerelmére. A különös, mítoszok övezte hegy, az Ararát, amely Törökország, Örményország és Irán határán helyezkedik el, történetünkben a vad hegyi kurdok lakhelye, a szabadság tehát rájuk is érthető, akik az oszmán pasával konfliktusba kerülnek. Az itt élők „a fájdalom hegyének”, törökül Ağrı Dağınak hívják azt a csúcsot, amelyen valószínűleg Noé bárkája is megfeneklett, a titokzatos, megközelíthetetlen hegyorom szintén mítoszhordozó.
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
