Kurd kérdőjel Washingtonban – kurdok Moszkvában – népszavazási előcsatározások

Németországban erős politikai hullámverést keltett a német–török Deniz Yücel újságírónak, a Die Welt tudósítójának őrizetbe vétele. A kettős állampolgárságú Yücel az első német újságíró, akit a rendkívüli állapot 2016. júliusi bevezetése óta ilyen intézkedéssel sújtanak Törökországban. Mind a német külügyminisztérium, mind maga Angela Merkel kancellár „jogállami eljárás” biztosítását követelte Ankarától a tudósító esetében. A kancellár asszony Münchenben is szóvá tette az ügyet az ottani nemzetközi biztonsági értekezleten tartózkodó Yıldırım török kormányfőnek. Utóbbi csak annyit mondott, hogy ő maga nem tud az esetről, mert ezzel az államügyészségnek kell foglalkoznia.

A Yücel elleni vádakat az újságíró két cikkére alapozzák. Ezekben – más külföldi tudósítókhoz hasonlóan – beszámolt arról, hogy milyen adatokhoz juthatott hozzá a Redhack nevű társaság, amikor megcsapolta az államelnök vejének, Berat Albayraknak az elektronikus levelezését. A Redhack Törökországban szélsőbaloldali terrorszervezetnek számít.

A Die Welt tudósítójának ügye még inkább megterheli az amúgy is feszült német–török viszonyt, amelyet legutóbb egy súlyos botrány is megzavart. A német szövetségi főállamügyészség ugyanis vizsgálatot rendelt el annak kiderítésére, vajon igazak-e azok az állítások, amelyek szerint németországi mecsetekben szolgáló török imámok az otthoni török hatóságaiknál besúgták azokat az igazhívőket, akikről azt gyanították, hogy Fethullah Gülen muzulmán hitszónok követői. A németországi muzulmán imaházak a vallásügyi török-iszlám szövetség, a DITIB hálózatának tagjai, amelynek felettes szerve a törökországi vallásügyi hivatal, a diyanet. Az eset hátterének feltárásába a Zöldek parlamenti csoportjának kezdeményezésére bekapcsolódott a német törvényhozás belügyi bizottsága is.

A DITIB annyit elismert, hogy a 900 németországi mecsetet tömörítő szövetség „egyes előimádkozói” valóban eleget tettek ilyen irányú felkérésnek. Ez azonban „csak tévedésből történt”, mert a megkeresést az ankarai központból nem is a mecsetszövetséghez intézték. Ezért a „súlyos hibáért” a Rheinische Post című lap útján mélységes sajnálatát fejezte ki Bekir Alboğa, a szövetség főtitkára.

A német belügyminisztérium felszólította a DITIB-et, hogy működjék közre a „besúgói és kémtevékenység” vádjának tisztázásában, az átláthatóság érvényesítésében, mert ellenkező esetben kénytelenek lennének meghozni tartózkodási engedélyekre vonatkozó rendszabályokat. Német lapjelentések szerint 2016 szeptemberében a diyanet felszólította a török nagykövetségek és konzulátusok vallásügyekben illetékes munkatársait, hogy készítsenek jelentést a Gülen-mozgalom területi hatáskörükben tapasztalt tevékenységéről, s ezt küldjék el a törökországi vallásügyi hivatalnak. Ankara az Amerikában számkivetésben élő Gülent tekinti a 2016. júliusi katonai puccskísérlet sugalmazójának. A német hatóságok azóta házkutatást tartottak számos lakásban, s lefoglaltak tárgyi bizonyítékokat „külföldi ügynöktevékenység” gyanúja alapján.

A török kormánypárt és ellenzéke már most az április 16-ra kitűzött népszavazásra való felkészülés lázában ég. Binali Yıldırım miniszterelnök a németországi Oberhausenben zászlólengető, lelkes török tömeget biztatott arra, hogy igen szavazataival tegye lehetővé, hogy kibővített alkotmányjogi teljhatalmával Erdoğan még eredményesebben szolgálhassa hazáját. A hárommilliónyi németországi török lakos kedvező állásfoglalása akár döntő súllyal nyomhat a latban.

A Cumhuriyet című baloldali napilap szerkesztői azonban hazájukra nézve kifejezetten ártalmasnak tartanák, ha rá mint elnökre még a korábbi kormányfői hatáskört is átruháznák. Ily módon szerintük a Fehér Palota lakója már valóságos szultán lenne. Kiszámították, hogy összesen 15 éven át, vagyis 2034-ig „uralkodhatna”. Ezt arra alapozzák, hogy az alkotmánymódosítás folytán 2019-ben olyan közjogi rendszer lépne életbe, amely ezt lehetővé tenné. A 2014-ben közvetlen szavazással megválasztott Erdoğan megbízatását még kétszer meg lehetne hosszabbítani 5-5 esztendőre. Minthogy az alkotmánymódosítás folytán az elnöknek nem kell feladnia korábbi „pártkötődését”, így az „AKP-alapú” államfő hivatali idejét a török nagy nemzetgyűlésben többségi AKP-képviselők szavazataikkal harmadszorra is meghosszabbíthatnák 5 évvel.

A Cumhuriyet felidézi, hogy Kenan Evren puccsista tábornok az új alkotmányról megrendezett 1982-es népszavazás alkalmával ugyanúgy „lehazaárulózta” a nem szavazat leadására készülőket, mint ahogy ez némely helyen a jelenlegi kormánypropagandában is tapasztalható. Erdoğan egykor nagy becsben tartotta a 97 évesen 2015-ben elhunyt Evrent, aki 1980-tól 1989-ig államelnök volt. Egy török bíróság a véres katonai hatalomátvétel idején elkövetett törvénysértéseiért 2014-ben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte, és lefokozta közlegénnyé. A lap most közölte a civilbe öltözött aggastyán Evren és Erdoğan egykori közös fényképét, valamint az újság 1982. augusztus 30-i címlapjának szalagcímét: Evren szerint külső erőkkel kollaborálnak azok, akik nemet mondanak az alkotmányra.

Ez idézet volt abból a beszédből, amelyet a tábornok mondott a győzelem napjának (Zafer Bayramı) 60. évfordulóján. Ilyenkor minden évben a Mustafa Kemal pasa vezette hazafias erők 1922-ben Dumlupınarnál a görög inváziós hadsereg fölött aratott diadaláról emlékeznek meg. Evren akkor azt fejtegette, hogy még mindig van egy olyan csoport, amely a puccs után kialakult „normális demokratikus rendszer” működése közben is visszavágyik a régi rendszerbe, s „ezek azok a hazaárulók, akik minden úton-módon megpróbálják lejáratni az új vezetést”. Még azt is hozzáfűzte: „Mi nem kényszerülünk arra, hogy a Nyugat alkotmányairól vegyünk példát. Ezért azoknak, akik ezt hirdetik, azt mondjuk: a török családnak megvannak a maga saját hagyományai.”

A Hürriyet megtagadta egy Orhan Pamukkal készített interjú közlését, mivel a Nobel-díjas író ebben bejelentette, hogy a referendumon nemmel fog szavazni. A T24 független hírportál beszámolója szerint a török irodalom büszkesége a lap washingtoni tudósítójának, Cansu Çamlıbel asszonynak nyilatkozott. A közlés elmaradásának hírét maga a szerző erősítette meg egy cenzúra ellen szervezett fórumon. A hír sajnos igaz – jelentette ki. Mint mondta, az egyébként részletes és kellemes interjú során Çamlıbel asszony megkérdezte, hogy miként vélekedik a népszavazásról. „Közöltem, hogy nemmel szavazok, és kifejtettem indokaimat.”

A T24 emlékeztet, hogy a Hürriyet a Doğan Médiacsoport tagja, amely legutóbb azzal keltett széles körű rosszallást, hogy elbocsátotta állásából İrfan Değirmenci tévés műsorvezetőt, mivel a közösségi médiában bejelentette: nemmel fog szavazni. „Nemet mondok annak, aki mind ellenségnek tekinti a neki nem engedelmeskedő tudósokat, művészeket, írókat, karikaturistákat, diákokat, földműveseket, bányászokat, munkásokat és újságírókat” – volt olvasható többször megismételt posztjaiban. A médiacsoport azzal indokolta a tévészemélyiséggel kötött munkaszerződésének felbontását, hogy Değirmenci „olyan kérdésben nyilvánított egyéni elkötelezett véleményt, amelyet még vitatnak a nyilvánosságban”.

A világközvéleményben kevéssé tudatosul, hogy a kis Svájc jóléti társadalmában is vannak olyan radikális emberijog-védők, akik nemcsak hogy aggodalommal követik a meghiúsított katonai puccskísérlet nyomán kialakult súlyos törökországi helyzetet, hanem tömeggyűléseken is kifejezik szolidaritásukat az államfői hatalom veszélyes túlburjánzása és a sajtószabadság elfojtása ellen fellépő törökök és kurdok iránt. Először tavaly év végén rendeztek nagygyűlést és utcai meneteket Genfben az emberi jogok védelmének nemzetközi napján. A gyűlésen felszólalt többek között Jean Ziegler, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) képviselője, a mártír forradalmár Che Guevara egykori közeli barátja, valamint több svájci baloldali parlamenti képviselő.

Február elején újabb politikai megmozdulást tartottak Genfben. Ezen beszédet mondott Jean Batou professzor, a Lausanne-i Egyetem történelemtanára, törvényhozási képviselő. Hangsúlyozta, hogy a török elnök hatalomhalmozásával és diktatórikus hajlamainak kiélésével szemben az egyik legfontosabb tényező a kurd mozgalom. Az európai államok Erdoğannal szembeni határozott fellépésének hiányában mindenekelőtt hatékony baloldali-szocialista összefogásra van szükség, hogy sikerük érdekében kellőképpen támogathassák a kurdokat és más törökországi demokratikus erőket.

 „Erdoğan megállítására leginkább a kurd ellenállás képes” – jelentette ki a szónok a kurd ANF hírügynökségnek nyilatkozva. Régi tapasztalat szerint ugyanis csak tartós diktatúrák képesek arra, hogy szétrombolják egy ország teljes ellenzékét. Minthogy azonban a demokráciáért küzdő kurdokat nem sikerült megsemmisíteni, Törökországban még mindig az sem sikerülhetett, hogy tartós diktatúrára térhessenek át. „Erdoğan rendszere törékeny” – állította Jean Batou. Ezért úgy látja, hogy a török elnök még feltartóztatható, ha az európai és más nemzetközi baloldali és szocialista erők, valamint aktivistáik és haladó szakszervezetek harcában a kurd nép mellé állnak, és szoros kapcsolatra lépnek vele.

Flesch István – Türkinfo