Kultúra élesben: Török párkapcsolati kukucska

Sinem és Soner már több mint egy éve szereti, komolyan gondolja, olykor felhúzza, becézi egymást… Miután meggyőztem Sinemet, hogy magyarul fog megjelenni az interjú, (még Soner sem fogja érteni) megnyugodott. Ha már teljes az inkognitó, nyíltan beszélhetünk olyan dolgokról, amikről törökül mélyen hallgatunk. Ismerkedési fázis, házasság, szüzesség, korlátok, török férfi prototípus, társadalmi nyomás… Kultúr-kukucska a török intimitásba, barangolás egy fiatal török lány gondolataiban, stoptábla nélkül…

Hogyan ismerkedtetek meg Sonerrel?

Az unokatestvérem esküvőjén találkoztunk. Ő volt a vőlegény legjobb barátja… Ideadta nekem a telefonszámát, másnap felhívtam, biciklizni mentünk a természetbe…

Dehát mért nem ő kérte el a te számodat?

Nem akart rámenős lenni. Általában a török férfiak finoman közelítenek, nem mernek rárontani rögtön a lányra. Így érzékeltetik, hogy komolyan gondolják. Sokkal lovagiasabb, ha tetszésük kifejezése után a lány kezébe adják a döntést. Az egyenes közeledést a legtöbb török lány nem veszi jó néven.

Pozitív döntést hoztál, felhívtad, biciklizni mentetek… aztán? Meddig tartott a randizós korszak?

Négy napig. Mielőtt hivatalosan megkérdezte volna, hogy lennék-e a barátnője, mindennap találkoztunk, kocsival felvett, kirándultunk, étterembe jártunk. A negyedik este anyukám nem engedett el. Azt mondta, kérdezzem meg Sonertől a nevében, mégis milyen minőségben jön majd legközelebb értem? „Ez a fiú nem a kedvesed, de nem is úgy néz ki, mintha egy sima barát lenne… Akkor mégis ki?” Meg akart védeni, elvégre amíg nem vagyunk hivatalosan egy pár, addig a fiú szándéka sem egyértelmű.

Ennyire fontos megfogalmazni, hogy na „most mi egy pár vagyunk”? Nem jön ez természetesen?

Persze, hogy nagyon fontos! Bizonyos szinten természetesen jön, de ezt ki is kell mondani, mégpedig a fiúnak. Például amíg randiztunk Soner nem foghatta meg a kezem. Csak amikor már tisztáztuk, hogy mi egy pár vagyunk. Ezt a legtöbbször mindenki így csinálja. De egyébként egy olyan fiú, aki komolyan gondolkozik – vagyis házassági szándéka van – , nem fogja meg azonnal a lány kezét. Először megkérdezi: „Lennél a barátnőm?” Minden csak lépésről lépésre mehet.

Ti Sonerrel egy esküvőn, rokonok, család útján találkoztatok… Milyen más ismerkedési módot tudsz elképzelni?

Szerintem nagyon nehéz Törökországban ismerkedni. Először is az első lépést csakis a férfi teheti meg. Egy török lány a világért ki nem fejezné, hogy tetszik neki valaki. Én se tettem például soha életemben és egyetlen barátnőm sem… Ez a férfi feladataként van elkönyvelve. De a férfi közeledésének is megvan a maga rendje és módja. Mondjuk, ha egy kávézóban vagy az utcán fejezi ki tetszését, 90%-ban biztos, hogy elutasító választ kap, mégpedig elég keményet. Rögtön arra gondol a lány, a fiúnak tisztességtelenek a szándékai, végülis mit látott belőle? Csak a külseje foghatta meg… Mivel a legtöbb férfinak elsődleges szándéka a szex, a lányok félnek és elutasítóak nyilvános helyeken. Még egy közmondásunk is van: „Amit az úton találsz, az csak szemét lehet„… Egyetemen, közös barátok, rokonok révén lehet ismerkedni… Valamilyen kapocsnak mindenképp kell lennie. De egyébként az interneten még a kávézós udvarlás is megoldható. A fiú becsekkolhat egy közösségi oldalon az adott helyre és így a neki tetsző lányt könnyedén megtalálja. Ha mondjuk a Facebookon ír neki, több esélye van, mintha egyből odamenne hozzá.

Elég behatároltak akkor az ismerkedési módok. Ezek után el se tudom képzelni, hogy egy középkorú nő hogy talál magának párt… A férfi közelít, a lány nem bízik benne ezért durván elutasít, aztán a férfi ki tudja hogyan közelít legközelebb, ha egyáltalán közelít… Ördögi kör és zsákutca az egész.

Pontosan. Tényleg nehéz ügy ez nálunk. Van még egy dolog…  (Lehalkul a hangja.) Ha nem vagy szűz, a török férfi szexuális kapcsolatot létesít veled és utána eltűnik. Általában így van. Azt gondolja, hogy ha velem együttvolt, akkor mindenkivel. Így értelmezik, ha odaadja magát a lány és nem nézik utána semmibe. Egy ilyen nővel biztosan nem házasodnak meg. Mert a török férfi „tiszta” lányt akar. Szűz legyen, velem legyen először, csak az enyém legyen… Nagyon nagy a férfiak birtoklási vágya és iszonyú féltékenyek. Szinte mindegyikük számára még a gondolat is őrjítő, hogy barátnőjük mással is volt régebben.

És ha a férfi együtt volt más lányokkal előtte? Az normális?

Igen, ez engem nagyon feldühít, de a férfi annyi nővel fekszik le amennyivel csak akar. Teljesen elfogadható a társadalom szemében. Viszont ha egy lány teszi ezt, lenézik, pletykálnak róla, megbélyegzik… Erre a szemléletmódra már gyermekkorban rászoktatnak minket. A lányokba belesulykolják, hogy a szüzesség érték, házasság előtt nem lehetnek együtt senkivel. A férfiba meg beleverik, hogy a szűz lány az értékes, a feleségnek való. Egyébként egy férfi házasság előtt semmiképp sem lesz együtt szűz lánnyal. Úgy gondolja, „ha velem volt először, akkor az enyém” már-már kötelező elvennie feleségül.

Hogyan tudja bizonyítani a lány szüzességét?

A nászéjszakán, ha vérzik a nő, akkor minden rendben. Ha nem, másnap férj és feleség orvoshoz mennek és utánajárnak, hogy mért nem vérzett a nő. Rugalmas, esetleg mással is együtt volt előtte?

Nem megalázó ez a”szüzesség-vizsgálat” a nő számára?

Szerintem nem. Végeredményben a lány az elejétől fogva tudja, hogy szüzességet vár tőle a férfi. Vagy a vér, vagy az orvosi vizsgálat lehet ennek a bizonyítéka. Ha kiderül, hogy a nő hazudott és mégsem szűz, az bizony válóok is lehet. Ha egy lány nem szűz, nagyon nehezen házasodik meg. Későn, esetleg elvált férfival… De szüzesség témában toleráns török férfi ritka, mint a fehér holló… A szüzesség elvesztésén kívül amúgy bárminemű testiség megengedett.

Ezek szerint az a garancia, ha szűz a lány Törökországban…

Így van. Mégha tényleg mind a kettő komolyan is gondolkozik, akkor is… hiszen bármi megtörténhet. Ki tudja? Ráadásul nem csak két emberen múlik a házasság. Ha a családok nem értik meg egymást, akkor nem is jöhet létre a frigy. A törököknek nagyon fontos a család. Mindenki figyelembe veszi a szülei véleményét. Arany középút pedig család-kérdésben nincsen, mert a lány és a fiú is sajátjai mellett áll ki. Felszínre bukkanó kulturális különbség is ok lehet a szakításra. Például én mint mersini biztos nem tudnám magam megérteni egy anatóliai családdal, hatalmas kulturális szakadék tátong közöttünk. Más a szemléletmódunk, neveltetésünk… Akarva-akaratlan közrejátszik mindenki választásában a származás. A házasággal nemcsak két egyén, hanem két család is egyesül. Az esküvő után Soner anyának kezdi hívni az én anyukámat és fordítva. Az ő testvére az én testvérem, az ő nagynénje az enyém is… Nagyon szoros lesz a kapcsolat a két család között, állandóan egymás házában ücsörögnek és pletykálnak. (Nevet) Egy szó mint száz, legyen csak szűz a lány, mert egészen az utolsó pillanatig bármi megtörténhet.

Akkor a párkapcsolat célja minden esetben a házasság…

Ahogy mondod. Ha komolyan gondolkozik a pár, mindenképpen megházasodik előbb vagy utóbb. Nálunk Sonerrel az első pillanattól fogva napirenden van ez a téma. A házasság szabadságot jelent Törökországban, minden értelemben. Például esküvő előtt nem élhetünk együtt, elítélendő és nem illik… Családjaink, szomszédok, ismerőseink… úgy együttvéve az egész társadalom rossz szemmel nézne ránk. És ugye senki sem akar nekimenni családjának, a török társadalomnak. Az előbb említett okoknál kifolyólag a szex is tabu… Igazából ha két ember igazán szereti egymást, természetes módon elvárja, hogy fejlődjön a kapcsolatuk. De ha nem házasok kénytelenek megragadni egy bizonyos szinten… Esküvő utána viszont már nem fáj attól a fejünk, hogy mint szólnak a szomszédok. A kapcsolat is kibontakozhat teljes egészében, enyhül a társadalmi nyomás, elmosódnak a határok. Ezért a török fiatalok már a párkapcsolat legeslegelejétől eljátszanak a házasság gondolatával.

Milyen esküvőt képzelsz magadnak?

Minden területnek megvannak a maga hagyományai, de én ezekhez annyira nem ragaszkodom. A lényeg, hogy megházasodjak. Lagzi természetesen mindenképp lesz. Elképzelhetetlen Törökországban egy lagzi nélküli esküvő. Igazából a törököket az esküvő hivatalos része nem nagyon érdekli, csak a lagzi. Ha az nincs, olyan mintha esküvő se lenne! Nyomban lábra kel a szóbeszéd… A többedszerre házasodóknak vagy az özvegyeknek nincs csak lagzija. Eljegyzés, henna éjszaka („hagyományos török lánybúcsú”) is lesz természetesen. Ezek mind fontosak.

Sokat beszéltél „A Török Férfi”-ról. Soner mennyiben tipikus török pasi?

A török férfi első és legfontosabb jellemvonása, hogy macsó. Ez annyit jelent, hogy őrülten féltékeny, kisajátítja kedvesét, beleszól az öltözködésébe… És ez a legenyhébb változat. Sonernek sokkal szélesebb a látóköre, mint egy klasszikus török férfinak. Persze bizonyos dolgokban elengedhetetlenül tipikus ő is… például Ankarában nem engedi, hogy azt vegyek fel amit akarok.

Miért pont Ankarában szól bele az öltözködésedbe? Van ennek valami különleges oka?

Mersinben, Izmirben vagy bármilyen tengerparti városban kedvem szerint ruházkodhatok. De Ankara egy sokkal szüklátókörűbb, begyepesedettebb hely. Az itteni emberek semmilyen nőiességet hangsúlyozó ruhadarabhoz nincsenek hozzászokva. A férfiak és a nők is beszólhatnak, rossz szemmel nézhetnek egy „lengén” öltözött lányra. Egyetértek Sonerrel, tényleg nem valók a miniruhák Ankarába. Itt én sem érzem kényelmesen magam bennük, nem jó ha kinéznek az emberek… Ha Soner is Ankarában van, az oldalán azt veszek fel amit akarok. Úgy hiszi, hogy ha mellettem van minden rosszándékú tekintetnek elébe tud menni. De még a gondolatot sem bírja elviselni, hogy védtelenül egyedül vagyok a férfi pillantások kereszttüzében…

Csak az öltözködésedet szabja meg vagy vannak más korlátok is?

Igen, például ugyancsak a férfi pillantások miatt az uszodába csak a női szeánszokra járhatok, nem ihatok alkoholt csak ha ő is ott van…

Miért nem ihatsz nélküle?

Hidd el, én sem értem! (Nevet) Hmm… Esetleg attól tarthat, hogy nem tudnám magam kontroll alatt tartani. Vagy ami még valószínűbb indok lehet: ha egy alkoholt áruló helyre beülök a barátnőimmel, könnyen egyedülállónak nézhetnek az ottani férfiak.

Soner iszik nélküled?

Igen, ő iszik. Általában a barátaival sörözik egy bárban.

Őt is ugyanúgy facér fiúnak nézhetik a bárban…

Hát, nem tudom… De ő iszik. Egyetlenegyszer ment vegyes fiú-lány társasággal szórakozni. Megkérdezte tőlem, hogy ihat-e. Mondtam igen, nekem nem probléma. Ő amúgy sem veszti el soha az önkontrollját.

Neked van jogod Sonert korlátozni? „Ezt nem veheted fel szívem” például…

Persze. Minél nagyobb teret ad nekem, annál nagyobb szabadságt adok én is neki. Ez mindig oda-vissza működik. Nézd, olyan lányok vannak… A barátnőm mesélte, hogy az osztálytársa nem engedi a barátjának kigombolni az ingje felső gombját. „Az én pasim ingje, maximum eddig lehet nyitott. Pont.” Néhány lány így gondolkozik, de én a legtöbb dologból nem csinálok gondot. Nyilván mondjuk klubokba nem mehet Soner, vagy olyan helyekre, ami hemzseg a lányoktól.

Csak nem vagy féltékeny?

Dehogynem! (Nevet) Én sem mennék ugyanúgy férfiakkal teli szórakozóhelyre. Mi már a legeslegelején lefektettük a szabályokat, úgyhogy egyikünket sem éri meglepetés.

Mesélj a Soner előtti és utáni Sinemről! Változtál?

A régi Sinem teljesen szabad volt. Akkor és oda mentem ahova csak akartam, senkinek sem tartoztam elszámolással. Soner előtt például nem igazán használtam telefont. Nem szerettem üzeneteket írni, az interneten sem töltöttem sok időt. Nagyon szabad voltam… tánckurzusra jártam, furulya tanfolyamra, angol órákra. Iszonyat aktív voltam, mindenre jutott időm és energiám: az egyetem is ment, mégis mindig én voltam az, aki kirángatta a többieket szórakozni. Soner után megjelentek életemben a korlátok. Például megtiltotta, hogy társastáncra járjak, mert megőrjítette, hogy egy másik férfi megérint, ilyen közel van hozzám fizikailag. Ezenkívül… már nem akkor megyek ki amikor csak kedvem szottyan. Nem szereti, ha sötétedés után kint vagyok az ankarai utcán. Most már azért ez a szabály kicsit enyhült, de félt, mert Ankara nagyváros, nagyon szeret engem…

Mintha Soner tiltásai, korlátozásai valamilyen szinten a kedvedre lennének. „Azért csinálja, mert igazán szeret engem…”

Vannak olyan dolgok, amik már nem férnek bele ebbe a kategóriába. Például a tánctanfolyammal kapcsolatban, az elején teljesen ki voltam akadva. Úgy éreztem nem fogad el engem úgy ahogy vagyok, meg akar változtatni. Sok mindenben igen, de a tánccal kapcsolatban nem tudok azonosulni a nézőpontjával.

Feláldoztad tehát a tánctanfolyamot kapcsolatotok oltárán…

Fel. Az, hogy nem iszom nélküle, esténként nem megyek ki, bizonyos ruhadarabokat nem viselek, nem járok olyan helyekre, ahol megkörnyékezhetnének a fiúk… Ezek mind változások az életemben. Némelyeket áldozatként értelmezem, a többi viszont teljesen természetesen jön nekem is. Sokkal inkább olyan lett ez a kapcsolat, amilyennek ő szerette volna. Neki több fenntartása volt mint nekem, de ez nem gond. A legelejétől nyílt lapokkal játszunk, úgyhogy tudjuk mire számíthatunk. Az ő elvárásait egyesítettük az enyémekkel, így lett stabil a kapcsolatunk. Boldogok vagyunk.

Kovács Dalma – Türkinfo