Isztambul nagyító alatt – Baku Eszter

Az Európa Kulturális Fővárosa szerepére készülő Isztambul építészeti szempontból is többet nyújt a jól ismert műemlékeknél. Baku Eszter írása a kortárs török építészet mesterei, a Tabanlıoğlu Architects munkáiról, a város urbanisztikai változásairól és számtalan egyéb isztambuli érdekességről.

Amikor az építészethez alapvetően vonzódó ember Isztambulba indul, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy életre szóló impressziót kapjon a hajdan Konstantinápolynak nevezett csoda memorandumaiból, s egyfajta képet alakítson ki az elmúlt száz év, de főleg a modern építészet produktumaiból, a lélekben való felkészülést azonnal a könyvtárban kezdi. (Legalábbis én így kezdtem…) S ekkor szomorúan tapasztalja, hogy mindent, ami az 1900-as évek után történt építészet s egyéb művészeti ágak terén Isztambulban a saját érzékszerveivel kénytelen megtapasztalni, mert úgy tűnik, török építészetről szóló szakirodalomnak híján vannak a magyar könyvtárak. A felkészülési fázis második szakaszához az ismerősök kikérdezése tartozott, akik isztambuli élményeikből adtak nekem egy csokorra. S ekkor követtem el azt a hibát, amit Platón barlangjában a tudatlan emberek – már-már elkezdtem elhinni, hogy Isztambulban a régi világ lenyűgöző maradványain s a Nagy Bazáron kívül semmi igazán izgalmas nincsen. S ami igazán hab volt a tortán, amikor végső elkeseredésemben az internet keresőihez fordultam segítségül, vajon mi okosat tudnak mutatni kortárs török építészet, esetleg kortárs isztambuli építészet kulcsszavak megadásával… az eredmény gyakorlatilag siralmas volt. Utóbb kiderült, hamis tükör volt ez a városról, mert Isztambul lenyűgöző hely mind építészeti, mind kortárs művészeti szempontból, hogy a városrendezési tervekről és koncepciókról már ne is beszéljek.

Isztambul népességét tekintve ma 15 milliós város, területét nézve pedig egy Budapest-Győr átmérőjű körön helyezkedhetne el (természetesen az adat csak megközelítés), egyszóval felfoghatatlanul nagy város, sokszorosa az ókorban egyik legnépesebbnek tekintett Konstantinápolyának. Éppen ezért nem lehet teljes képet adni az olvasóknak, bármennyire is szeretnék, Isztambul kortárs építészetéről és tendenciáiról, csupán impressziót nyújthatok a címben megjelölt nagyító segítségével fókuszálva egy-két problémára, vagy éppen néhány számomra izgalmasnak tűnő épületre.

A várost alapvetően két különálló, európai és ázsiai részre tagolja a Boszporusz, melyen 1988 óta két híd, a Boszporusz-híd és a Fatih Sultan Mehmet híd ível át (mindkettőt Freeman Fox & Partners tervezte). A két oldal nemcsak árfekvésében, építészetében is igen különböző. Már korántsem helytálló az a sztereotípia, miszerint a két városrészt összekötő hajójáratok utasai nagyrészt birkák és kecskék, na meg az őket kísérő pásztorok. Az általam kiemelt területek az ázsiai oldalon vannak: a robbanásszerűen fejlődő történelmi városrész, Üsküdar s a tőszomszédságában fekvő apró negyed, Kuzguncuk.

A cikk folytatását itt olvashatják >>>

http://epiteszforum.hu/