Ezen a napon: Eleni Küreman, az első női sportfotós és fotóriporter

Jó időben, jó helyen: Eleni Küreman esetében többszörösen is igaz mondás. Úgy lett fotóriporter, hogy pont ott volt és akkor, amikor kellett. És úgy készítette sikeres fotóit is, hogy a kellő pillanatban jó helyen volt. Ráadásul karrierjének végét is az jelentette, hogy ő volt az egyetlen, aki jelen volt egy fontos eseményen.

Haladjunk sorban! Testvére 5, Eleni mindössze 4 éves volt, amikor édesapjuk elhunyt. Varrónőként dolgozó édesanyjuk mindent meg szeretett volna adni a lányoknak, legfőképpen jó iskolákba járatni őket. Nővére a gimnázium után rögtön munkába állt, majd meg is házasodott. De Eleni egészen más volt, inkább barátjával, az Amerikan Associated Press hírügynökség fotósával járt fényképezni, így kitanulta a szakmát. Mikor barátját, egyben oktatóját visszarendelték Amerikába, az felkérte Elenit, hogy legyen az AP törökországi tudósítója. Így indult el 1947-ben az első török női fotóriporter szakmai karrierje.

Második lépés, ami előrelendítette karrierjét, egy másik ajánlat. Eleni gimnáziumi török tanára, Rasim Us, testvérével, Hakkı Tarık Ussal együtt birtokolták a Vakit ve Haber Gazetesi nevű lapot, és újságírói munkát ajánlottak a talpraesett lánynak. Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Kayhan Küremannal, aki elmondása szerint csak részben a nő szépsége miatt, inkább annak jósága, állandóan megmutatkozó segítőkészsége miatt szeretett bele, és nem egykönnyen nyerte el kezét sem: hosszan udvarolt neki.

A Vakit Gazetesi lapon kívül rendszeresen dolgozott a Son Dakika, Son Posta és Yeni Şafak kiadványok részére is. Rendőrségi és sport hírekről tudósított. Ismert volt arról, hogy ahányszor İsmet İnönü (köztársasági elnök 1938. november 11. – 1950. május 22.) Isztambulban járt, mindig az újságírók sorában kívánta őt látni.

Sporttudósító férfi kollégái sokszor gúnyolták. Mégis a legnépszerűbb fotókat mindig ő készítette. Ennek oka az volt, hogy – míg a többiek szemben helyezkedtek el – Eleni a kapusok háta mögött volt, így, amikor egy jó kapus gólt kapott, egyedül ő tudta lefényképezni.

Férje és testvére számolt be később arról, miért hagyta el Eleni a pályát. Egy nap tűz ütött ki a Veli Efendi Hipodromu lóversenypályán. A tűzesetről és az okozott pánikról csak Eleni készített fényképeket. Mikor azonban kiment a fotóstúdióból, majd visszatért, észrevette, hogy kollégái feltúrták a szobát és el akarták venni filmtekercseit. Ez az esemény annyira felzaklatta, hogy nem tudott nekik megbocsátani, sőt fényképezőgépet sem vett soha többé a kezébe. Ez 1964-ben történt, és ettől kezdve már csak a családja, és a konyha érdekelte.

2001. július 14-én, 78 évesen hunyt el Eleni Küreman, akit másnap utolsó útjára – sokak mellett – férje Kayhan Küreman, a Török Újságírók Szövetségének elnöke, Orhan Erinç, a szövetség korábbi elnöke, Nail Güreli és az első női bírósági tudósító, Vasfiye Özkoçak kísérték.

Az életrajzára vonatkozó információk forrása egy személyes hangvételű cikk, melyben testvére, Keti Çapanoğlu és férje mesélt a Hürriyet napilapnak.

 Erdem Éva – Türkinfo