Egy durva sértés előzményei és következményei – Avagy bevált Erdoğan számítása?

De hát nem hat a szavazókra az sem, ami a kurdkérdésben, a háborús Délkelet-Törökországban vagy Észak-Szíriában történik? A pusztítás, az emberveszteség? Még mindig a kurdoknál tartunk: vajon nem hatja meg az embereket az a legújabb hír sem, hogy az államügyész „terrorszervezkedés” vádja alapján újra súlyos büntetés, húszévi szabadságvesztés kiszabását kérte a világhírű emberi jogi aktivistára, a nemzetközi Szaharov-díjas Leyla Zanára, aki eddig is már tíz évet töltött börtönben? A Népek Demokratikus pártjának, a HDP-nek volt nemzetgyűlési képviselője a keleti Ağrı városából, amíg meg nem fosztották mentelmi jogától. A vádirat 156 oldalas volt. Azt is Leyla fejére olvasták, hogy részt vett betiltott tüntetéseken és felvonulásokon…

Talán az sem kerüli el a sajtószabadságért aggódó török állampolgárok figyelmét, hogy Erdoğan elnök megsértéséért egy kifogásolt cikke miatt újra elítélték Hasan Cemal újságírót. A híres publicista 11 hónap és 20 nap felfüggesztett büntetést kapott. Előzőleg „bűnpártolásért” ítélték 11 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre, mert interjút készített egy „körözött terroristával”.

És úgy fest, hogy ezekben a napokban hirtelen vége szakadt egy nagy ívű újságírói pályának, egy nemzeti hősként ünnepelt publicista karrierjének. Mert egy cikkének szalagcíme nem tetszett Recep Tayyip Erdoğan elnöknek. Akiről szó van, a szépséges Hande Fırat asszony. Az elnök sokat köszönhet neki: 2016 július 16-ra virradóan a CNN Türk stúdiójából ő beszélt telefonon a puccsisták elől bujkáló Erdoğannal. Az államfő vele beszélgetve hívta fel híveit az összeesküvő katonákkal szembeni ellenállásra. Ez az interjú hozta meg a fordulatot, mert hatására ezrek tódultak ki az utcákra, s állták útját a puccsistáknak, lehetővé téve a hatalomátvételi kísérlet meghiúsítását. Fırat a török média jóvoltából Erdoğan megmentőjeként, Törökország leghíresebb újságírójaként bevonult a történelembe. Kinevezték a legnagyobb példányszámú napilap, a Hürriyet ankarai irodafőnökévé, 42 évesen úton volt a főszerkesztőség felé, 24 óra címmel könyvet írt az eseményekről, élményeiről. Pillanatok alatt elkapkodták.

Dicsősége azonban csak addig tartott, amíg meg nem jelent egy cikke az alábbi címmel: Nyugtalanság a főhadiszálláson. Ebben jelezte, hogy a katonák között morgolódás hallatszik. Sérelmezik ugyanis, hogy az államfő nem vonta be a vezérkart abba a döntésébe, amellyel feloldotta katonanők számára a fejkendőviselés tilalmát. Az elnök tombolt, arcátlanságot emlegetett, s még azzal is megvádolta megmentőjét, hogy írásával puccsot akart előidézni… A Hürriyet bocsánatot kért, a főszerkesztő lemondott.

Az államcsínykísérlet óta Törökországban bezártak 170 lapkiadót, s letartóztattak 150 újságírót…

 Végül régi törökbarátként feltesszük a kérdést: Ilyen körülmények között lehet-e jó szívvel igennel szavazni?

A választ április 16-án biztosan megkapjuk.

Flesch István – Türkinfo